A MAGYAR CSAPAT AZ INDULÁS ELŐTT. 

Sziasztok! 

Megint azt kell, hogy mondjam elég régen írtam! Úgy, hogy írok! Azt látom, hogy ha nem írok, akkor is hűségesen olvassátok az írásaimat. Vagy a régieket, vagy várjátok az újakat és azért látogatjátok a harcosnaplo.blog.hu-t. Bármiért is látogatjátok, amikor nem írok köszönöm nektek, hogy olvassátok.

Valószínűleg sokan tudjátok és sokan nem, de nemrégiben voltam a Kempo Világbajnokságon Portugáliában. Nagyon vártam a ki utazást, de nehezítette a dolgot, hogy lebetegedtem az utazás előtt.  Harminc kilenc fokos lázam volt az utazás előtti napon is. Nagyon rossz volt és sokat gondolkodtam, hogy mi legyen. Menjek, ne menjek? Minden ki volt fizetve és a repülőjegyet, szállást nem lehetett lemondani, illetve más nevére átírni. De benne volt a pakliban, hogy pont kint rosszabbra fordul az állapotom és esetleg lázasabb leszek.

Úgy, hogy rámeditáltan, hogy legyek jobban! És Istennek hála az utazás reggelén nyoma sem volt a lázamnak. Ezen felbuzdulva nekivágtam az útnak. Ki a reptérre, fel a gépre, repülés, Prágában leszállás és várakozás, aztán repülés tovább Lisszabonba. Ott már várt bennünket egy busz, ami elvitt egy Fatima nevű kisvárosba. Ez kb. 20 perces útra volt a verseny helyszínétől, amit úgy hívtak, hogy Terras Novas. Azért voltunk Fatimában elszállásolva, mert a Terras Novasban már nem volt hely.

De végül is nem bántam meg, a Fatimai elszállásolást, mert ez egy nagyon híres zarándok hely.  Az ottani élményeimről, a következő bejegyzésekben olvashattok folytatásos formában.

A verseny egy Sportcsarnokban került megrendezésre. Gyerek és felnőtt verseny volt egyben. Első nap tervezték a gyerek versenyszámok lebonyolítását és utána való napokon a felnőtt versenyszámok megrendezését. Persze volt csúszás. A rendezés hagyott némi kívánni valót maga után. Valahogy a szervezők nem álltak a helyzet magaslatán. Nagy volt a káosz és az összevisszaság. A legnagyobb probléma talán az volt, hogy nyolc pást volt megcsinálva a küzdelmeknek és általában kettőn, vagy hárman ment a verseny. Mintha nem lett volna elég bíró.

Én több versenyszámban is neveztem. Nevezetesen Formagyakorlatban, szinkron formagyakorlatban (3 fő), zenés formagyakorlatban, önvédelemben, és földharcban. Gondolom mindenki sejti, hogy melyik mit takar. De részletesebben is írok a versenyszámokról. Sorjában és, hogy hogyan sikerült.

Először jött a formagyakorlat. Ez ugye egy képzeletbeli ellenféllel végrehajtott előre megtervezett mozdulatsor végrehajtása. Nálunk a Zen Bu Kan Kempo formagyakorlatok elég kemény formagyakorlatok. Kő kemény ütések, rúgások, igazi utcai harci elemek találhatók benne és néhol felfedeztető benne némi Japán tradicionális ütés, védés technikák. Ettől igazi kemény ütős stílusunk van.  Ebből kifolyólag a mi formagyakorlataink, egy kicsit „szögletesebbek”.

A kinti Kempo/ Kenpo (néhol n betűvel írják, néhol m-el) formagyakorlatok sokkal kerekebb mozgással bírnak egy kicsit Kung Fu-sabbak. Lágyabbak és véleményem szerint nem annyira hatásosak.

Amiért ezt leírtam, hogy a kinti bírók a fent említetett lágyabb mozdulatokhoz voltak szokva, ami látványra inkább balettre emlékeztet. Szóval én ebbe indultam és látva az előttem lévő formagyakorlatokat éreztem, hogy sok babér ebbe a versenyszámban nekem nem terem. Voltunk vagy 40-en a kategóriában.

Meghirdettek egy soft (lágy) és egy hard (kemény) formagyakorlat versenyszámot. Ami érthetetlen volt számomra, hogy a hard versenyszámban, amiben én indultam ugyanúgy lágy, balett szerű formagyakorlatokat csináltak. Tehát szólítottak és megcsináltam a formagyakorlatot, ahogy kell. Kő keményen, ahol kellett harci kiáltással és úgy, hogy a levegő is megfagyjon. Hát mindenkinek tetszett csak a bíróknak nem! Fogalma sincs, hogy hányadik helyen végeztem! De mindent beleadtam és ez a lényeg!

Folyt. köv!