Utam a Nemzetközi Filmes sikerek felé!

2009. február 26. 13:32 - Warrior

Discos történet 3.

 

Hello Mindenki!
 
 
Írok, mert történtek dolgot, amit nem hagyhatok szó nélkül. A discoban megkezdtük a rendrakást. Ez szó szerint azt jelenti, hogy semmi nem engedünk. Természetesen, azonnali reakciókat váltott ki az emberekből. Senkinek nem tetszett, hogy semmit nem engedünk. Értem ez alatt azt, hogy aki rosszat tesz vagy balhézik, azt azonnal kirakjuk. Nem bántjuk, de ki tesszük, és nem jöhet be.
 Egy részeg lány összeverekedett egy másikkal. Pontosabban, a részeg lány ok nélkül szájba vágta a másik lányt. Ezzel a részeg lánnyal, már nagyon sok gond volt. Hihetetlenül nagyképű. Egyszer engem is majd nem fellökött. Azt hittem szét vet az ideg, mert ugye egy lányt nem bánthat az ember. A kollégám, jobban ismeri így, mondtam neki, hogy kísérje ki. Nagy nehezen rábeszélte, hogy menjen el. A gond az, hogy a lánynak, van egy nővére. Aki hasonlóan paraszt, mint a húg. Persze, nem tetszett neki, hogy a húgát el akarjuk küldeni. Neki állt dumálni, hogy így meg úgy. Aztán telefonált a bátyjuknak, aki eljött és haza vitte a részeg húgot. Azért a nővér és a báty visszajött. A nővér gondolta rendezi a konfliktust az ártatlan megütött lánnyal. Odament hozzá, és el akarta kérni a lány telefonszámát, hogy majd másnap lejátsszák. Persze, tumultus alakult ki. Mindenkit kiraktunk. Persze a nővérnek nem tetszett. Dumált is rendesen. Bántani nem akartam, de elküldtem melegebb éghajlatra.
 Az a lány megérdemelné, hogy valaki megpofozza. Lehet, hogy nekem kell megtennem. Bár nem szívesen tenném, de ha ismernétek, ti akarnátok megtenni.
 Nem tudjátok elképzelni, hogy milyenek az emberek vidéken egy discoba.  Isznak és teljesen meghülyülnek.
   Amikor én 18-éve oda kerültem akkor, azért hívtak, mert szétverték a discot. Ilyen, már nincs, de teljesen megváltoztak a fiatalok. Semmi nem számít nekik. Volt egy idő, hogy próbáltam mindenkivel normálisan beszélni, semmit nem számított. Szinte gyengeségnek hitték. Ha keményebben szólok, akkor tisztelnek.
 Pl. a múltkor, egy srác a széken táncolt. Odamentem, és nem túlzok 5 alkalommal szóltam normálisan, hogy szálljon le. Nem szállt le, én pedig a ruhájánál fogva lerángattam. Az inge elszakadt. Komolyan mondom, nem akartam eltépni az ingét. Sajnos elszakadt egy kicsit. Elnézést kértem, és mondtam neki, hogy veszek neki egyet. Azt mondta, hogy rendben. Másnap elkezdte terjeszteni, hogy mekkora paraszt vagyok, mert eltéptem az ingét. Hangsúlyozom, nem akartam eltépni, és elnézést kértem tőle. Semmit nem számított, a bocsánatkérésem.
   Sajnos ilyenek az emberek. Törnek, zúznak, és ha azt mondod, hogy nem lehet, akkor te vagy a közellenség.
 Egyébként nem könnyű munka. Ha túl kemény vagyok, akkor nem jó, ha túl engedékeny az sem jó.  Meg kell találni a közép utat, de ez nem mindig könnyű.
 Van például, egy nagydarab dagadt bunkó. Tőlem fél, de akibe lehet, abba mindig beleköt. Érzem, hogy egyszer ki kell ütni, de amikor szólok, neki akkor meghunyászkodik. Egy szarházi, tetű. A kissebekbe, mindig beleköt. A nagyokat nem meri kóstolgatni, de akin érzi, hogy fél tőle azt megtalálja.  Egyszer döntésre kell vinni a dolgot, az biztos.
   Ezen a héten nem lesz disco. Az edzésről még írok ezen a héten.
 
Sziasztok.
komment

A bejegyzés trackback címe:

https://harcosnaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr4967554

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Utam a Nemzetközi Filmes sikerek felé!