Utam a Nemzetközi Filmes sikerek felé!

2009. április 15. 23:59 - Warrior

Repülős kaland

 

Sziasztok.
 
A múltkor megígértem, hogy elmesélem, hogyan kérezkedtem be a pilóta fülkébe. Az történt, hogy hazafelé repültem a Quantas Ausztrál légitársaság gépén. Már kurvára elültem a seggemet. Már vagy 24 órája ültem.  Ugye egy gépen nem tudsz futkosni, vagy sokat mászkálni. Már tele volt a tököm a sok üléssel. Mivel fel voltam dobva a verseny miatt, gondoltam bepróbálkozok a pilóta fülkébe. Szóltam a sztyuardesznek, hogy szeretnék bemenni a pilóta fülkébe. Ő nagyot nézett. Biztos gondolta, hogy mi a fenét akarok én ott keresni. Megnyugtattam, hogy nem akarom eltéríteni gépet. Azt mondta, hogy várjak egy kicsit.
 Jó, fej. Hová mehetnék? Öt perc múlva visszajött egy másik légi utas kísérő. Gondolom ő volt a góré. Kérdezte, hogy miért akarok bemenni a fülkébe? Mondom, neki „Szeretném eltéríteni a gépet”
 Csak vicceltem, nem mondtam ilyet. Azt mondtam neki, hogy, még soha nem voltam pilóta fülkében. Ez igaz is volt. Azt mondta, hogy várjak. Fasza mi? Ezek azt gondolták, ha nem mondják, hogy várjak, akkor eltűnök? Szóval vártam. Kis idő múlva visszajött hozzám, egy ázsiai férfi. Kérdezte, hogy én vagyok az aki be akar menni a pilóta fülkébe? Ekkor, már kezdett elmenni tőle a kedvem. Már lassan az egész gép tudta, hogy én akarok bemenni a fülkébe. Már azon gondolkoztam, hogy felállok, és bemondatom, hogy ha valaki nem tudná, én akarok bemenni a fülkébe.
 
Az ázsiai fickó azt mondta nekem, hogy megbeszéli a kapitánnyal. És jött a szokásos szöveg, hogy várjak itt. Majdnem a falra másztam. Hová a picsába mehetnék. Már bocsánat. Aztán visszajött az ázsiai fickó és mondta, hogy menjek vele. Átmentünk a turista osztályon, mert ugye ott utaztam. Felmentünk egy emeletet. Átmentünk az első osztályon. Azért az komoly volt. És beléptem a pilóta fülkébe. Az ázsiai fickó rám zárta az ajtót, és én ott voltam a pilótákkal. Nem semmi volt. Mindenhol világító lámpák, és fények. Mint egy űrhajó, akarom mondani repülő. Leültem egy fotelbe. A pilóta kérdezte, hogy hol voltam. Elmondtam neki, és mondtam, hogy VB. Győztese lettem. Ő gratulált. Én kérdeztem egy hülyét. Hogy nehéz –e vezetni ezt a nagy monstrumot. A válasz az volt, hogy VB. Címet nehezebb szerezni. Aztán úgy éreztem, hogy nem rám figyelnek, mert mintha vihar készülődött volna odakint.  
 
Visszamentem a helyemre. Csak úgy magamtól. Nagyon jó volt. Ezt, ma már nem lehetne megtenni, mindannyian tudjuk, hogy miért. Hát így történt a pilóta fülke kalandom.
 
 Ma sokat gondolkodtam, hogy hogyan képzelem el a jövőt. Hamarosan fő iskolára akarok menni. Tavaly jelentkeztem a Filmművészeti egyetemre. Produceri és vágó szakra. Nem vettek fel. Ideges is voltam. Mivel rengeteg forgatáson voltam, azt gondoltam, hogy többet tudok a filmekről, mint a sok fiatal csíra aki ott volt. Hát mit mondjak, a második fordulóról kivágtak. Nem feleltem meg. Ideges is voltam. Ki is veretem a balhét, hogy miért nem vettek fel. Most már látom, hogy elég csókos hely. Szépen megmagyarázták, hogy miért nem vettek fel. Nem baj, én nem csüggedek. Majd jövőre.
 
Az edzés ma elég jól ment. Elég jó formában vagyok. Most hétvégén, lesz egy kisebb verseny. Természetes indulok, és elintézek mindenkit. Mindenkit ki csinálok, és nyerek. Kegyetlen leszek, és brutális. Nyerni megyek. Vasárnap lesz a verseny. Addig még úgy is írok. Jó éjszakát mindenkinek.
komment

A bejegyzés trackback címe:

https://harcosnaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr71067771

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Utam a Nemzetközi Filmes sikerek felé!