A Tűzvonalban forgatásásn.

Sziasztok.

 Nagyon hideg van. De ezt ti is érzitek. tegnap voltam Vácom, mert egy nyárfaerdőt néztem, meg, amit meg kell ritkítani. Említettem, hogy favágással is foglalkozom. Szóval már majdnem sötét volt, amikor oda értem. A Duna parton van a terület.  Mit mondjak, farkasordító hideg volt. Azt hittem odafagy a lábam. Ez van. Sok mindent nem tudunk tenni a hideg ellen. Esetleg jól felöltözünk. Visszafelé jöttem a Váci úton, és megálltam a Westendnél.  Az aluljáróban rengeteg hajléktalan van. Nagyon rossz lehet ilyenkor nekik. Mikor ilyen embereket látok, elgondolkodom, hogyan lehetséges, hogy egy ember ilyen helyzetbe jut? Mi történik vele az élete folyamán, hogy lakás nélkül az utcán éli az életét. Felfoghatatlan. Biztos nagyon sok esetben ő is tehet róla, de szerintem van olyan eset is, hogy rajta kívül álló okok miatt kerül valaki az utcára. Milyen élet lehet, amikor valaki -15 fokban az utcán alszik egy koszos aluljáróban. Elképzelni is nehéz, és elszomorító. Nagyon nehéz lehet ilyen helyzetben.

Ma reggel korán keltem, mert menetem le a Főiskolára. Reggel 5-órakor keltem. Nekem az nagyon korán van. Lehet, hogy tiközületek sokan akkor kelnek, de nekem nagyon korán volt. Levonatoztam és ki kértem az indexemet. Aztán bementem az előadásra, pontosabban nem előadás volt, hanem közölték velem, hogy zh-t írunk. Gondolhatjátok, hogy „nyakon öntött” a hír. Fogalmam sem volt arról, hogy ma dolgozat lesz. Nekem nem mondta senki. Fogalmam sem volt, hogy mit tegyek, de azért megírtam. A tantárgy neve Kommunikáció elmélet alapjai. Voltak olyan kérdések, hogy csakúgy kapkodtam a fejemet. Írtam én mindent, amiről azt gondoltam, hogy jó, és ami szembe jutott. Hogy hányas lesz, azt nem tudom. Mindenesetre jobb mintha nem írtam volna semmit. Ez van.

Egyébként várom már nagyon a versenyt. Egy kicsit aggódtam is, mert az EB. Január végén lesz, és féltem, hogy akkor még lesznek vizsgák. Szerencsére akkor már nem lesznek. Így nyugodtan indulhatok a versenyen. A versenynek egyébként van egyfajta hangulata. Néha kérdezik tőlem, hogy szoktam –e izgulni, vagy félni a verseny előtt. Őszinte leszek, egy kicsit szoktam izgulni, de félni nem nagyon. Ha az ember kellőképpen felkészül, akkor nincs mitől tartania. Közvetlen a küzdelem előtt előfordul egy kis izgalom, és az talán nem is baj. Mindig alig várom, hogy elkezdődjön a meccs, mert akkor nyomban elmúlik, mindenfajta idegeskedés. Ha bele lendülök a harcba, akkor már nem foglalkoztat semmi, csak a harc.

  Különböző típusú emberek vannak. Van olyan, akit felpörget a verseny szituáció, és van olyan, akit leblokkol. Engem felpörget a verseny szituáció. Meg aztán a harminc év küzdősport múlt kellőképpen hozzászoktatott a verseny drukkhoz.

Megint nagyon késő van. Valahogy mostanában mindig olyan későn jutok a számítógép közelébe, és majd leragad a szemem a fáradtságtól, de fontos hogy mindig új írásokat, bejegyzéseket kapjatok. Örülök, mert tényleg egyre többen olvassátok a naplót. Ennek nagyon örülök, mert boldog vagyok, ha tetszenek a gondolataim. Kitaláltam azt, hogy a végén, ezen túl mindig írok egy olyan mondást illetve szállóigét, ami nekem nagyon tetszik, és esetleg nektek is komoly mondanivalóval bír. Ez biztos tetszeni fog nektek.

Ma elgondolkodtam azon is, hogy mi lesz akkor, ha az ember megöregszik. Főleg a hajléktalanok látványa váltotta ki ezeket a gondolatokat. Mire az ember észbe kap, már el is telik az élete fele. Arra is kell gondolni mi, lesz a nyugdíjjal, stb. akkor is kell élni. Úgy kell a minden napot csinálni, hogy később a jövőben le tudjuk aratni a gyümölcsét a munkánknak.. Lassan befejezem. Holnap disco, és ismerve a fiatalokat lesz, mit írnom vasárnap. Egyébként felrakok egy képet magamról. A Tűzvonalban című Tv-filmben szerepeltem. Bár rendőr kommandós ruha van rajtam, rossz fiút játszottam a filmben.

Jó éjszakát, és sziasztok.

A NAP MONDÁSA: „AZ OKOS EMBER MEGOLDJA A PROBLÉMÁT. A ZSENI MEGELŐZI.”