Utam a Nemzetközi Filmes sikerek felé!

2009. december 23. 22:53 - Warrior

Betegség-Diszkós történet-Saját videó

Sziasztok.

 

Mit mondjak, elég szarul vagyok. Egész éjjel fáztam és dideregtem. Hibába bújtam be nyakig a takaró alá, azt hittem megfagyok. Reggel megmértem a lázamat és hő emelkedésem volt. Tegnap, már edzésen is éreztem, hogy valami nem stimmel. Az pedig hogy megizzadva jég hideg vizet ittam, biztos nem tett jót. Ezt útálom a legjobban, amikor megfázok és lehet, hogy pár napig nem tudok edzeni. Utálom a telet és a hideget!! Minden télen megtörténi ez, hogy nem tudom felmérni, hogy mennyire öltözzek fel, és megfázom. Mindig ez az ára, hogy tudjam, mennyire kell felöltözni. Ez a klíma nem nekem való. De hát mit csináljak, ide születtem, és nagyon szeretem Magyarországot.

 

Mit szóltok a videóhoz. Azért most, már a lehetőségek kitágultak. Csak azt sem szeretném, ha csak a videókat néznétek, és a bejegyzéseket nem olvasnátok, ezért lehet, hogy nem mindig rakok fel videókat. Egyébként gondolkodtam, azon hogy lehet, hogy nem csak discos videót teszek fel, hanem mindenfélét. Persze inkább olyanokat akarok, amelyek velem kapcsolatosak, de ha valami érdekesre bukkanok, azt felteszem. Szemezgetek a világhálón, és ha nagyon jó videót találok, azt megosztom veletek. Ha sikerül megszereznem az írásos belegyezésüket a riport alanyaimnak, és azoknak, akikről a discoban készítek felvételeket, azt is megosztom veletek. Biztos tetszeni fognak.

 

Egyébként éjjel nagyon szarul voltam, mint azt már írtam.  Már bocs a kifejezésért. Egyik pillanatról a másikra elkezdtem köhögni és lázas lettem. Meg is ijedtem, tudjátok az új vírus miatt, de aztán elmentem orvoshoz és nem aggódom már annyira. Mostanra jobban letten. Durván 2 nap alatt lezajlik a dolog. Ki akartam, még menni fát vágni, és edzeni is akartam, de nyílván lázasan nem lehet. Ez fontos. Lázasan edzeni életveszélyes. Ezt tudom. Januárban duplán kell bepótolnom az elmaradásomat.

 

Lassan jön az újév.  Új lehetőségek, új tervek és célok. Azért azt kívánom mindenkinek, hogy minden jobban sikerüljön jövőre, mint az idén. Mert minden új nap egy új lehetőség, nem igaz? Az újév meg főleg. Én itthon ünneplem a szilvesztert éjfélig, aztán megyek dolgozni, a szokásos helyre. Biztos lesz téma, amit felvehetek, illetve írhatok róla. Legalább nem unatkozom én sem és ti sem. Néha belegondolok, az elmúlt 17-éves diszkós pályafutásomra. Nem semmi. Ez néha már túl sok is. Részegekből és balhésokból soha nincsen hiány. Ez biztos. Lehet, hogy egyszer könyvet kellene írnom belőle. Már gondoltam rá. Néha voltak kemény szituációk.

 

Egyszer például eljött egy háromfős társaság valahonnan messzebbről.  Berúgtak, és levetkőztek a diszkó előtt félmeztelenre. Mindenkinek elkezdtek beszólogatni, és terrorizáltak mindenkit. Már nekünk is oda szóltak, hogy mi van a kidobókkal, nem mernek csinálni semmit?  Kérdezték, hogy félünk –e tőlük, és mondták, hogy bennünket is elintéznek. Én mondtam nekik, hogy nyugodjanak meg és menjenek szépen haza. Komolyan mondom, hogy barátilag szóltam hozzájuk

- Miért, mi lesz? – kérdezte tőlem az egyik nagyobb darab srác, és meglökött.

Én érzetem, hogy nem lehet többet szarakodni, mert tudtam, hogy meg akar ütni. Azonnal lendült a kezem, és egy könyökütést helyeztem el az állán. Muszáj volt, mert különben ő ütött volna meg. Csakhogy az ember nem ment le az ütésemtől. Ilyen azelőtt soha nem volt. Két lépést hátratántorodott és újra támadásba akart lendülni. Én tudtam, hogy cselekednem kell, és egy köríves rúgással ismét fejbe rúgtam, attól padlót fogott. A másik társa, azonnal nekem ugrott oldalról, azt a kollégám egyetlen ütéssel leterítette, a harmadik már nem akart harcolni. Összeszedték magukat, még egy darabig fenyegetőztek, aztán elmentek. Soha többet nem láttam őket.

 

Ritka az ilyen alakalom, amikor ütni kell, de ez sajnos olyan volt. Mind a három olyan tipikus gyúrós volt. Azt hitték övék a világ, és mindenkivel szemétkedtek. Nem szeretem az ilyen alkalmakat, mert az erőszaknak nincsen jó vége, de sajnos van, aki nem ért másból. Ezt nekem elhihetitek. Néha gondolkodom azon, hogy egy adott szituációban jól jártam –e el. Sokszor megteszem a pluszlépést, hogy nem lépek fel keményen, csak szóban intézem el. Pedig higgyétek el, ahogy néha viselkednek a mostani fiatalok, attól ti is dühbe gurulnátok.

 

Egyelőre ennyi.

 

És íme, itt az első sajátkészítésű videó, amit felteszek. Ez egy enyhébb és azért merem feltenni, mert nem látszik a fiatalember arca. Az előzményekhez hozzá tartozik, hogy előtte kint a hóban találtuk meg, és behoztuk, hogy nehogy megfagyjon. Leültettük a székre és ott ülve elaludt, közben néha hányt. Íme.

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://harcosnaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr531619315

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Utam a Nemzetközi Filmes sikerek felé!