Utam a Nemzetközi Filmes sikerek felé!

2010. január 01. 12:43 - Warrior

A szilveszteri buli-Saját videó régi ismerősünkkel

 

Sziasztok.

 Ma van szilveszter. Mindenhol móka és kacagás lesz. Bízzunk benne, hogy a következő esztendő jobb lesz, mint az idei volt. Bár nem panaszkodom, mert rosszabb is lehetett volna. Jön az újév, mint azt már oly sokszor emlegettem az utóbbi időben. De hát ez az igazság. Most 21 óra 26 perc van. Nemsokára ünnepeljük az újévet és indulok a diszkóba. Dolgozni, természetesen. Ilyenkor mindenki egy kicsit felszabadultabb és talán mi is engedékenyebbek vagyunk. Bár azért annyira nem. Muszáj a rendre figyelni. Biztos lesznek, jó story-k. Talán tudok csinálni néhány riportot is. Ha igen akkor úgy is publikálom.

 

Mivel jön az újév, gondolkodtam ma sokat, hogy meg vagyok –e elégedve az életemmel, és ha nem akkor mit kellene másképpen csinálni? A válaszom, hogy meg vagyok elégedve, de mint azt már többször hangoztattam, szeretnék nagy dolgokat véghezvinni. Ilyenkor ez az érzés még jobban felerősödik. Nem akarok lemaradni semmiről. Néha amikor eltelik olyan nap, hogy nem csinálok semmit a cél érdekében, úgy érzem, hogy lemaradok valamiről. Pedig biztos nem, de néha mégis úgy érzem. Ezért ilyenkor újult erővel fogadom, meg hogy minden pillanatot arra használok, hogy a céljaimat elérjem.

  Ilyen például a saját filmem. Éppen ma mentettem ki pen drive-ra a forgatókönyvet. Pontosan 102 oldal. Az azt jelenti, hogy 102 perces lesz a film. Holnap összeírom, a producerek nevét, akiknek megmutatom. Ők szerzik rá a pénzt. Biztos vagyok benne, hogy valamelyik rá fog harapni. Azért azt tudnotok kell, hogy egy ilyen mozi film nagyon sokba kerül. De az én filmem szerintem nagyon jó, és izgalmas, sok humorral. Szóval mindet bele. Nem az a kérdés, hogy kész lesz? Hanem az hogy mikor?

 

A bejegyzés többi részét holnap írom, amikor felébredek a szilveszteri buliból. Hát majd folytatom.

 

 

Na, felkeltem és megvolt a buli. Mit mondjak nagyon tanulságos volt. Volt annyi őrült ember, hogy elképzelni sem tudjátok. Volt minden, ami kell. Elképesztő. Komolyan! Kezdjük azzal, hogy a piától teljesen meg voltak vadulva. És nagyon sokszor az a baj, hogy olyanok vannak megvadulva, akiket ismerek. Nagyon nehéz helyzet.

Volt például egy srác, akit régóra ismerek. A kidobó kollégám haverja. Berúgott, és egy másik srácot egyszerűen leöntött itallal. Persze összeugrottak. Szétszedtük őket, és mondtam, hogy menjenek ki. Hát mit mondjak nem akartak. Persze kicsit erőteljesebben mondtam nekik. Megfogtam a srácot, hogy kivigyem és elképesztő módon kezdett beszélni velem. Nagyon ideges lettem, de mivel ismerem régóta nem bántottam. Kivittük őket és kint hagytuk. Azért az nagyon bántott, ahogy flegmásodott. Az bántott a legjobban, hogy igazán nem kapott miatta. Még most is bánt, hogy miért nem lett következménye. Persze hazazavartuk, de valahogy az ember ilyenkor úgy móresre tanítaná, a nagyszájú srácokat. Kúrva nehéz benyelni a dolgot. Néha tiszta ideg vagyok, attól amilyenek az emberek. Olyanok válnak állattá az italtól, akik amúgy egy csendes, visszahúzódó fiatalok.

 

Nem tudom, hogy ilyenkor mi lenne a jobb. Azonnal brutálisan megtorolni, vagy szép szóval. Persze az éjszakában tudom, hogy nem szabad személyes ügyet csinálnia dologból, de néha nagyon nehéz.

 

Ott van egy másik srác is. Jó nagydarab, kopasz, amolyan igazi utcai stílusú. Ha józan teljesen normális, ha iszik egy állat. Mindenkibe beleharap, kötegszik. Biztos ismeritek ezt a stílusú embert. Szóval, ha szólok neki, akkor megnyugszik, és rám hallgat. De azért néha megcsinálja a tüzet. Ezer éve ismerem. És csak visszaél a dologgal.

 

Szóval egy kicsit elegem van. Más világ jön. Sokat gondolkodtam, hogy én tiszteletben tartom a barátságot, ők meg nem. Hát többet nem fogom, és sem. Ez volt az utolsó eset. Ezen túl olyan rend lesz, hogy öröm lesz nézni. Kerül, amibe kerül. Tovább nem hagyom, hogy ismerőseim ezt csinálják. Nem fogom be engedni őket. Ezt tegnap megfogadtam, mert elég volt abból, hogy azok csinálják a fesztivált, akiket ismerek, és tudják, hogy barátságból nem bántom őket. Ennek vége. Más világ jön! Aki nem tud férni a bőrébe az, mehet haza. Ennyi.

 

Ezt tegnap végérvényesen eldöntöttem. Nem lehet másképpen csinálni, mert másból nem értenek. Próbáltam, de nem megy. Próbáltam szép szóval, és nem működik. Ezen túl, ha valaki nem ért a szép szóból, az azonnal kimegy.

Majd úgyis beszámolok az eredményről. De látványos lesz, abban biztosak lehettek! Eddig próbáltam barátságosan, hát, ha nem megy, így akkor majd megy úgy! És az sem érdekel, hogy sokan megutálnak. Úgy sem szerethet mindenki.

 

Hát egyelőre ennyit az év kezdésről. Így kezdődődött a 2010-es év. Persze az is igaz, hogy nem vártam mást. Tudtam, hogy valami hasonló lesz. Ismerem a mai fiatalokat. Tudom, hogy milyenek. De most eljött az a pont, amikor én nem hagyom tovább. Ha neki nem számít a barátság, akkor nekem sem fog.

 

Egyébként mindenkinek Boldog újévet kívánok. Azt kívánom, hogy jobban teljen a következő évetek, mint ahogy a 2009-es telt. Felraktam egy videót.

Régi ismerűsünket fagattam a terveiről.

 

 

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://harcosnaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr241636761

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Utam a Nemzetközi Filmes sikerek felé!