Utam a Nemzetközi Filmes sikerek felé!

2010. január 11. 00:02 - Warrior

Vám vizsgálat-Torreádor videó

Sziasztok.

 

Hogy s mint? Én rendületlenül készülök az EB-re. Most aranyérmet fogok szerezni, az biztos. Nem lehet másképpen. Már 4. alkalommal megyek. Bízom benne, hogy beérik a dolog. Sajnos a reptéri ellenőrzés egy rémálom lesz, szerintem. Mint tudjuk az utóbbi időben történt sajnálatos próbálkozások miatt. Egyébként egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy francba tud fel csempészni valaki egy komplett házi készítésű robbanószerkezetet a gépre. Hogy lehetséges. Mi az apjuk faszát csinálnak a biztonsági ellenőrzők? Nem értem, mert, hogy nem ellenőriznek az biztos. Elképesztő. Én, amikor voltam Portugáliában két évvel ezelőtt, még a halkonzervemet is kidobatták velem. Vettem a Tesco-ban amolyan gazdaságosat.  Gondoltam majd kint verseny közben megeszem. Hát csak gondolat maradt. Egy nagydarab vámos áthúzta a számításomat rendesen. Kurva ideges is voltam rá. Bedobatta velem a kukába, A nagy tohonya fejét látva gondolom utána kiszedte és vasárnap ebédre megette. Simán kinéztem belőle. Próbáltam emberkedni, hogy had tartsam meg, de nem hatotta meg az érvelésem, azt a mihaszna vámost. Három doboz originál tonhal konzervem bánta.

  Mondom a szerencsétlennek, hogy ezt tegnap vettem a Tescoba. Nem látja, nem trotil van benn, hanem tonhal.  Őt az nem érdekelte, nem lehet felvinni és ennyi. Hát mit tehettem bedobtam a kukába.

 

Elkövettem azt a hibát, hogy acélbetétes bakancsban mentem. Gondolhatjátok, hányszor jelzett a fémjelző kapu. Minden alkalommal kifűzni, levenni, felvenni, befűzni. Legközelebb mamuszban fogok menni J. Amikor az USA-ban voltam régen versenyezni, nem most amikor Las Vegasba, hanem még 1996-ban, akkor is volt esemény a reptéren. Tudjátok nem olyan olcsó egy ilyen út, és általában szponzorok adnak rá pénzt. Ilyenkor én is nézek szponzorokat és a csapat társak is. Nos, az egyik csapattárs, megkeresett egy szalámi gyárat. Szokásos szöveg- verseny, kellene pénz stb. A cégvezető azt mondta, hogy ő ugyan pénzt nem tud adni, de ad szalámit. Jó sokat, aztán azt tudjuk az USA-ban enni. A csapattársam belement és elhozta a gigantikus mennyiségű szalámit. Mikor megláttam, a rúd mennyiséget, azt hittem, hogy az agyam eldobom. Ilyet. Hogy szalámit cipeljünk át a fél világon? Olyanok voltunk, mint egy mozgó hentes bolt. Azt persze gondolhatjátok milyen szaga volt az árunak.

 

A reptéren szépen szétosztottuk, a szalámit, hogy mindenki kivegye a részét, a húscipelésből. Én is kaptam pár rúd csemegét, és elég furcsán éreztem magam. Na, gondoltam ideáig süllyedtem, szalámi csempész lettem. Félre téve a viccet. Akkor azt gondoltam, milyen lesz, ha egyszer ezt elmesélem. Hát most itt az alkalom és elmesélem. Szóval mindenki bepakolta a maga húsáruját és gyakorlatilag a fél világon keresztül cipelte a csapat a rengeteg jó kis magyar szalámit.

Megérkeztünk Az USA-ba. Pontosabban a repülőtérre. Leszálltam a repülőről és a jó kis magyar szalámival elindultam a vámvizsgálatra. Tudnotok kell, hogy a határon kizárólag színes bőrű határőrök vannak. Ezt nem azért mondom, mert előítéleteim vannak, csak nekem egy kicsit furcsa volt, lévén először jártam az USA-ban. Nekem nem számít, hogy milyen bőr színe van valakinek, csak az számít, hogy milyen jelleme van.

 

Szóval ott tartottam, hogy elindultunk a vámvizsgálathoz. Az egész csapat, felpakolva szalámival. Én gondoltam, hogy ez annyira nem lesz egyszerű, de azért bíztam benne, hogy este már szalámit ehetek a szállodában. Ahogy odaértünk a vámhoz a táska átvizsgálása következett. Képzelhetitek, hogy mindannyiunk tatyójában több rúd szalámi volt elhelyezve. Mindenkivel kirakatták, és mondták, hogy ezt nem lehet bevinni. Nagyon idegesek voltunk, főleg a csapattársam, aki szerette a szalámis céget. Én biztos voltam benne, hogy a határőrük hazavitték a szalámit és otthon este megették. Így alakult a szalámi szponzorációnk.

Egyébként tegnap volt diszkó. Viszonylagos nyugalom volt, de azért két srácot ki kellett vinni. Mondanom sem kell, hogy mind a kettő kellően el volt ázva. Én láttam, hogy előbb utóbb baj lesz velük, de hát nem szabad előítélet alapján dönteni. Az történt, hogy bementek a wc-be és gyakorlatilag szét akarták verni az ajtót. Hogy miért az rejtély. Egyszerűen kivittük őket. Mondtam, hogy ballagjanak haza. Így haza ballagtak. Ez történt. Egyébként mit szóltok a blog új arculatához? Gondoltam újév új színek. Remélem, tetszik.

 

 Lassan befejezem, felteszek egy videót, amin a torreádorok igazi hősként viselkednek. Nézzétek.

 

Sziasztok.

 

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://harcosnaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr451662692

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Utam a Nemzetközi Filmes sikerek felé!