EGY "IGAZI" KÜZDELEM. GIGÁSZI!

Sziasztok.

Tegnap megvolt a diszkó. Probléma szinte semmi. Azt mondtam, szinte. Tehát ez azt jelenti, hogy volt. Jöttek mindenféle „kemény” legények, izom trikóban, dinnye a hóna alatt az embernek. Kezek oldalra kitolva, hogy mindenki lássa, hogy ki a fasza gyerek. Tele nyomva mindenféle olyan cuccal, aminek OL a vége. Mert persze muszáj nagydarabnak lenni. Valamivel kompenzálni kell, a csekély önértékelést. Erre pedig kiválóan alkalmas az egymás között adogatott Román nerobol és társai. Gondolja ezt az említett izomagyú betyár. Bejön, és természetesen nem fér el rendesen, mert „hatalmasra” gyúrta magát, az asztalfalt betyár. Látom, hogy kellőképpen be is rúgott, a delikvens. Persze az természetes, hogy ekkora tömegben, az emberek nem férnek el, és néha véletlenül egymásnak mennek. Ilyenkor mi a reakció? A reakció az, hogy – Beszóltál köcsög? Gyere ki!

  Mindezt úgy, hogy a 60 kg-os ember véletlenül rálép az izomagyú lábára. Azonnali vérbosszút kíván az ilyen gaztett, amit elkövetett ellene, a kisember. Mert hát véletlen az nincsen. Biztos, hogy a diszkó legkisebb embere, szándékosan, aljas indokkal, kipécézte magának a diszkó legnagyobb emberét, és provokálta azzal, hogy rálépett a teleszart zokni lábára. És ilyenkor azonnali megtorlás a jussa, a cingár fiúnak. Persze ott vagyunk mi, akik ezt megakadályozzák. Nem kis elégedetlenkedésére a Gyúrósnak.

A múltkor is megvédtem, egy ilyen kis embert. Vége volt a bulinak, és indultam volna haza autóval. A diszkó mellett van egy buszmegálló. Ott áll a szartartály, mellette kisebb csapat és dumál valamit a kis srácnak, és agresszívan mutogat is. Látszott, hogy itt pofozkodás lesz. Látom, hogy a kis srácnak folynak a könnyei. Lassan megállok az autóval, kiszállok és elindulok feléjük. Engem nem láttak, mert háttal álltak nekem. Odaérek hozzájuk, és hallom a nagydarab mondatait.

 - Na, kis gyerek, most nincsenek itt a kidobók, hogy megvédjenek! –ebben a pillanatban értem, oda. Csak ennyit, mondtam.

 - De itt vannak! – és már borult is az ember. Döbbenet körös-körül. A kis gyerek nem győzött hálálkodni.

Gondolom, ilyenkor a kigyúrt csávó haza megy és bedob néhány Napozint és elkezd gyúrni. Azt hiszi, attól keményebb lesz. Jó nagydarabra nő, de kidolgozottság az semmi. Ötvenes kar, vastag nyak, hatalmas pocak, és fogpiszkáló láb. Mert ugye az nem látszik a nadrágban. Csak a bicepsz a lényeg. Gondolja attól félnek az emberek. Persze már aki. Én már láttam 120 kg-os fickót zokogni, és 70 kg-ost úgy harcolni, mint a tigris.

  Persze az átlagember megretten, amikor meglátja, a „kopasz gyúróst”. Mert ugye így hívják a köznyelvben. Kopasz, gyúrós. Régebben, ezt fokozták, egy ujjnyi vastagságú aranylánccal. Esetleg kőrszakáll. Ez egy külön faj. Nyáron izom trikó, és általában három számmal kisebb feszülős póló.

Na ezeken szoktam, elmosolyodni. Az ember nem tudna lefutni, 20 métert. Aerob kondíció, semmi. Csak a nagydarab izom, ami semmi másra nem jó, csak a súlyemelésre.

Úgy, hogy ilyenek voltak, tegnap a diszkóban. Akit kellett, azt kiraktuk, akit csak meg kellett fedni, azt megfedtük.

Remélem a fenti „igazi” kard küzdelem tetszett.

Sziasztok.