Sziasztok.

Amikor visszajövök, külföldről, mindig egy kicsit nehezebb beleszokni az itthoni életbe. Hogy miért azt nem tudom. Valahogy a kinti ritmust felveszem és nem olyan könnyű vissza szokni. Ez nálam mindig így van. Ha nyaralni megyek, ha versenyre stb. Pár nap kell, amíg felveszem a ritmust. Persze Portugália gyönyörű hely. A nyár rendkívül hosszú. Márciustól, Novemberig tart.  És a három téli hónapban sem esik +15 fok alá a hőmérséklet. Azért az elég korrekt nem? Meleg van, pálmafák. Ahogy kiszálltam a gépből azonnal megcsapott a langyos levegő. Itthon meg szakadt a hó. Nagyon jó ott kint a klíma.

Jó volt azért a megérkezés. Azért mégis csak itthon, van az ember itthon. Itt ismerek mindenkit, itt érzem magam jól. Én nagyon sok helyen voltam a világban, és sok helyen maradhattam volna is, de valahogy nem volt igazán kedvem. Hiába ide születtem. Persze soha nem lehet tudni mit, hoz a jövő. De azért annál nincs jobb, mint amikor tavasszal kimegyek a Vértesbe sétálni, kirándulni. Csak ez a fránya tél ne lenne. Azt nem szeretem. De hamarosan vége. Jön a tavasz, és a kikelet. Újjá éled minden, én is, ti is. Csak ez számít.

Nagyon örülök az éremnek, de tudom, hogy aranyat ígértem. Sajnos nem úgy jött össze, ahogy szerettem volna, de ez nem szegi kedvemet. Addig nem fogok nyugodni, amíg nem jön össze egy fényesebb érem. Azt elhatároztam, ha Európa bajnoki aranyat tudok szerezni egyszer, akkor elindulok a Világbajnokságon. Az vagy az USA-ban szokott lenni, vagy Brazíliában. Addig felesleges, amíg nem nyerek az EB.-n. Az igazság az, hogy néha kevés az, hogy az ember szimplán csak edz. Sőt szinte soha nem elég. Kell egy kis plusz. Egy kis többlet, amit igazán nem is lehet megfogalmazni. Ettől lesz valaki jobb a többieknél. Ezt kell kihozni magából az embernek.

  Persze ez nem mindig könnyű. Odamész a versenyre és ott van az ellenfél, aki el akar pusztítani. Legalább is úgy érzed. Nem kímél, győzni akar. És őt kell legyőzni. Aztán jön a következő, és a következő. És egyre fáradtabb vagy, és fáradtabb. És ilyenkor kell az a plusz, amiről beszéltem. Ha az nincs, akkor nem nyersz. Egy ilyen versenyen már mindenki nagyon jó. Nincsenek kutyaütők. Csak harcosok. És a legjobbnak kell lenni.

  Nekem most meg kellett elégednem a harmadik hellyel, de nem keseredem el. Jövőre jobb lesz.

Az a jó egy ilyen versenyben, hogy az ember nagyon jól látja, hogy mi az amit fejlesztenie kell, miben kell többet nyújtani, és hogyan készüljön tovább. Ilyenkor látom, hogy mi a gyengén, és mit kell erősítenem, hogy jobb legyek.

Most voltam nemrég Pesten edzeni. Nagyon jól ment. A verseny mindig megdobja a tudást. Egy verseny felér 100 edzéssel. Lehet, hogy a számadatok nem pontosak, de tényleg a legjobb felkészülés, a verseny. Ott olyan dolgokat tanul meg az ember, amit különben soha. Eleve, van, aki nem tud versenyezni. Ott nagyon nagy a stressz. Külön szokni kell, a légkőrt. Azt vettem észre, hogy van, akit teljesen leblokkol a verseny és van, akit feldob. Izgul mindenki. Sok múlik azon, hogy milyen volt előtte a felkészülés. Edzőként és versenyzőként azt mondom, soha nem szabad felkészületlenül valakit beküldeni a küzdőtérre harcolni. Az nagyon nagy hiba.

Lassan befejezem. Felteszek egy videót, a 2007-es Brazil Jiu-Jitsu Vb döntőjéről. Ugyanilyen volt az EB. Amin indultam, és egyszer a Vb-n is fogok.

Sziasztok.