Kedves Olvasóim!

Június 22-én indultunk a Csomád kupa elnevezésű nemzetközi Harcművészit versenyen! Már többször kaptam meghívást erre a versenyre.  Csomád kupa inkább egy Harcművészeti fesztivál. Egy hatalmas sátor alatt van minden évben megrendezve. Nemzetközi verseny révén nagyon sok külföldi csapat vesz rajta részt. A nagyobbik fiammal, Márkkal már többször beszéltünk róla, hogy elindulunk rajta. De eddig annyira sok verseny volt, hogy nem igazán tudtunk időt szakítani rá. Most azonban elfogadtuk a meghívást és beneveztünk a versenyre. Én Formagyakorlatban és Fegyveres Formagyakorlatban indultam. A Márk ugyanezekben és plusz még Light Contact küzdelemben. A Light Contact küzdelem már nagyon közel van a Full Contact (Teljes erejű) küzdelemhez. Nagyon sokat készültünk a küzdelemi versenyszámra a Márkkal. Edzésen nagyon sok küzdelem, iskolázás, ütőpárnázás és még több küzdelem. Váltott ellenfelekkel. Én tudtam, hogy nem lesz könnyű menet a Márknak. Tudtam, hogy a fiatalok meglehetősen agresszíven fognak harcolni és nem kímélik egymást.  

A bíróknak nagyon nehéz a dolguk. Nem könnyű nekik meghatározni, hogy melyik ütés és rúgás volt nagyobb a kelleténél. Ezért csak akkor állítják meg a küzdelmet, ha tényleg túl nagyok az ütések és a rúgások. Néha akkor sem. Márknak ez volt az első keményebb küzdelme. Nagyon készültünk rá és azt hittem jobban fog izgulni. De nem. Ugyanolyan higgadtan várta a küzdelmet, mint szokta. A tőle megszokott nyugalommal. Én annál jobban izgultam.  Persze nem mutattam. De bíztam benne, mert tudtam, hogy ő olyan Harcos, aki akkor indul be igazán, ha keményen mennek rá. Most is ez történt. Az első meccsén az ellenfele neki esett. A Márk mondta nekem, hogy ha az ellenfél neki esik, akkor ő úgymond beleáll. Hát pontosan ezt csinálta. Kő keményen megállt és visszaütött. Igazi adok, kapok alakult ki és ezekből az adok kapokból a Márk jött ki jobban. Pontozással megnyerte a versenyt. Jött hamarosan a második meccse. Az ellenfele már nyert egy meccset. Mégpedig meggyőző fölénnyel. A Márk itt még keményebben küzdött és ezt a meccset is megnyerte pontozással. Jött a döntő. Az ellenfél nagyon rutinos volt és a Márk már el is fáradt egy kicsit. Derekasan helyt, ált a fiam, és egy szoros meccsen pontozással kapott ki. Nagyon ügyes volt és nagyon bátor. Nyert még fegyveres formagyakorlatban is egy arany érmet.

Én két versenyszámban indultam. Pusztakezes formagyakorlatban és fegyveres formagyakorlatban. Mindkettőben Aranyérmet nyertem. Nagyon jó nap volt. Jól éreztük magunkat és együtt versenyeztünk. Egy apának nincs annál felemelőbb, mint amikor a fiával indulhat egy versenyen.  Nagyon sok ilyet akarok még.

Hamarosan jelentkezem!

Sziasztok!

Sziasztok!
A mai gondolataim!
Hamarosan verseny! Jön az Eger kupa! Ezen a versenyen eddig minden évben indultam! Idén sem lesz ez másképpen! Versenyezni fogok! Egy kis betegség hátráltatott a felkészülésben! Valószínűleg a kisebbik fiam hozott valamit haza az óvodából! Persze lehet, hogy máshonnan kaptam el! Volt két nap, amikor lázas voltam! Feküdtem egész nap! Aki aktív versenyző az tudja, hogy az erőnlétet mennyire vissza tudja vetni egy ilyen „kis” pihenő! Persze már volt ilyen az életemben! Egyszer Portugáliába indultunk a Magyar csapattal versenyre! Nem lehetett már lemondani az indulást és a repülés előtt egy nappal még lázas voltam! Azért csak sikerült begyűjtenem egy VB címet! Pedig nagyon nehéz volt betegen küzdeni! Első meccs, második meccs, már alig volt erőm és jött a többi! Oda tettem magam és sikerült! Úgy, hogy nagyritkán van ilyen, hogy az Élet közbeszól, és valamilyen úton-módon igyekszik rögösebbé tenni az általunk eltervezett utat! De hát azért vagyunk Emberek, hogy megtaláljuk a megoldást! Hogy improvizáljunk! Hogy megtaláljuk azt, ahogyan fejlődni és előrébb jutni tudunk! Mert az Élet egyetlen célja a fejlődés! Úgy, hogy az elkövetkező egy hétben folytatom a felkészülést! Bár ez inkább fejben fog történni! Az állóképességet egy hét alatt nem lehet felhozni! Ami addig van, az van! A technikai dolgokon lehet csiszolni és fejben ott lenni! Amikor valaki ennyi ideig csinálja versenyszerűen a küzdő sportot, mint Én, akkor nagy ritkán előfordul, hogy nem féltetlenül ideálisak a körülmények! Erre fel kell készülni és profi módon kell kezelni! És persze igaz ez az élet más területére is! Felkészülés, a helyzet profi módon való kezelése. Van a ZBK Kempoban egy mondás! „Törekedj a legjobbra, de érjen készületlenül a legrosszabb!” Úgy, hogy a következő hetet meghajtom, aztán Szombaton had szóljon! Még szerencse, hogy a legjobb edzőpartnerem és segítőm a nagyobbik fiam Márk ott lesz velem! Majd gondoljatok rám!!

Sziasztok Kedves Olvasók!

Már elég régen jelentkeztem! Utoljára talán a vírus helyzet idején! Nagyon sok minden történt velem a vírus helyzet alatt is és utána is! Dehát úgy szép az élet ha zajlik! Igazság szerint nem is tudom, hogy mennyir népszerű a bolgom! Persze úgy nagyon nehéz népeszerűvé tenni, ha nem írok! Szeretnék hetente legalább egy alkalommal írni! 

Nem is tudom, hogy hol kezdjem! Annyi minden történt velem, az elmúlt időszak alatt. Sok mindent megosztottam és sok mindent nem! A Covid alatt elkaptam  a vírust! Arról csináltam egy Youtube videót. Ha visszanézitek a Youtube csatornámon ott elmondom, hogy hogyan zajlott le a betegség, hogyan mentem keresztül rajta, mit tanácsolok, ha elkapjátok stb. Erről most nem beszélnék többet! Én elmondhatom, hogy elég szerencsés vagyok, mert szövödmények nélkül felgyógyultam a vírusból. Három hétig voltam otthon. A 4. héten már gyalogoltam és az 5. héten futottam. Volt egy alapos orvosi vizsgálat. A tüdő röntegn egy apró foltot mutatott a tüdőmön. Az kb. 4 hónap múlva szívódott fel teljesen. Megmondom őszintén a 4 hónap azért egy kicsit aggodalommal töltött el. Az orvos mondta, hogy egy folt van a tüdőmön. Ő is mondta, hogy valószínűleg a Covid utóhatása. Mert állítása szerint ez gyakori, mármint az, hogy folt marad utána. Nagy megkönnyebülés volt, amikor a röntgen képen már nem lehetett látni a foltot. Hatalmas megnyugvás volt. Ilyenkor az ember fejében azért minden megfordul. Még  a legrosszabb is. De aztán szép lassan felszívódott a folt. Így teljesen fellélegezve, megnyugodva folytathatom az életemet.

Azóta beoltottak annak rendje és módja szerint. Én a Kínai oltást kértem és kaptam. Én abban bízok, mert az hagyományos. Olyan, amit régen is kaptunk. Semmiféle mellékhatás nem volt. Az eslő után talán egy kicsit fáradékonyabb voltam pár napig, azután ez elmúlt. A második után semmi! Azt olvastam, hogy az  a legjobb, ha valaki át esik a betegségen és be is van oltva. Azok az emberek a legvédettebbek! Úgy, hogy én nagyon védett vagyok. Bár már rebesgetik, hogy fontos lenne egy harmadik oltást is beadatni! Azt még nem tudom, hogy ez tényleg fontos -e? Ha kiderül, hogy tényleg nagyon fontos, akkor természetesen beadatom! Most így állunk! 

A kedélyem jó és pozitívan tekintek a jövőre! Azt nagyon szeretem magamban, hogy mindig vannak céljaim! Valahogy amikor felérek egy "hegycsúcsra" és körülnézek, mindig kinézek magamnak egy másik "hegycsúcsot" és utána arra igyekszem feljutni! Valahogy nekem sokkal könnyebb az életemet úgy élni, hogy nindig van célom! Így mindig van miért küzdeni és mindig van miért élni! Néha nagyobbak a célok néha kisebbek! De mindig olyanok, hogy érdemes érte erőfeszítéseket tenni! Így soha nem állok egyhelyben, hanem mindig haladok valamifelé! Ez határoz meg engem! Annyi tervem és célom van, hogy három életkell hozzá, hogy mindet megvalósítsam! De én egy élet alatt vagyok kénytelen megvalósítani!

Hát ez van!

Hamarosan jelentkezem!

Sziasztok!

Sziasztok!

24. Nap

Én is úgy osztom be a napjaimat, mint az űrhajósok! Nektek is ezt javaslom! :)
Scott Kelly űrhajós 340 napot töltött az űrben a Nemzetközi Űrállomáson. Azt mondta, hogy a NASA az első napjától az utolsóig beosztotta szinte minden percét. Tanácsai között van hobbi, naplóírás, a menetrend pontos betartása, pontos alvás ciklus. Csak néhány tanács.
Mi nem egy űrállomáson vagyunk, nekünk talán könnyebb a helyzetünk. Egy űrállomáson nem tudunk kimenni a szabadba stb. stb. Szóvak több a lehetőség, de irány mutatásnak nagyon jók az űrhajós tanácsai.

A vírus helyzet folytatódik. Nyugaton a helyzet fokozódik. A napok ugyanúgy telnek. Lassan mindenki és köztük én is kezdem megszokni az új helyzetet. Reggel elég korán ébresztő, aztán vigyázás a babára, amíg a feleségem egy kicsit pihen. Aztán ha tanítás van a nagyobbik fiamnak, a Skype figyelemmel kísérése, hogy rendben van -e minden, délelőtt erősítő edzés, ebéd, házi feladat készítés, este 10 km futás, este kisfiam fürdetése, utána nagy fiam fürdetés segédkezés. Alvás.
És másnap minden kezdődik elölről.

Hogy őszinte legyek nagyon hiányzik a régi életem. De szerintem nem csak nekem. Főleg az hiányzik, hogy menjek edzésre, illetve edzést tartani! Negyven éve soha nem volt olyan, hogy kihagyjak egy csoportos edzést, vagy edzés tartást a csapatnak! Erre jön ez a korona vírus invázió és kénytelen vagyok szünetet tartani. Ez nem könnyű. Nyilván alkalmazkodom az új helyzethez, de akkor is kell egy kis idő, amíg megszokom. Mint említettem mindennap edzek, naponta két alkalommal, de az egyéni edzés is más és a csoportos edzés is más.
Persze a jó oldalát nézem általában mindennek és így ennek a helyzetnek is. Mert mint mindig minden éremnek két oldala van.

Például elhatároztam, hogy úgy csinálok mindent, mintha edzőtáborban lennék. Szigorú tervet és rendet követek minden nap. Megvan, hogy mikor mit csinálok. Előző nap megírom a másnapi programot és azt hajtom végre. Persze előfordul, hogy valami apróság közbejön, de amint lehet visszatérek a tervhez. Hosszútávra tervezek, mert nem lehet tudni, hogy meddig tartanak a korlátozások. Hosszútávra készülünk, aztán ha rövid ideig tartanak a korlátozások az csak jó. Hosszútávon pedig nem lehet csak úgy tengeni, lengeni! Pontos tervek és célok kellenek. Még akkor is, ha be vannak szűkülve a lehetőségek az élettér. Mindenkit erre ösztönzök. Tűzzetek ki rövid és hosszú távú célokat.
Nekem, most több célom is van. Az egyik a megfelelő testsúly elérése. Most nyugodtan tudok diétázni, tudok megfelelően összpontosítani az étkezésre. Mivel a munka kivételével mindig itthon vagyok, sokkal könnyebb rendszert vinni az életembe. A másik elfoglaltságom, hogy most kiválóan és kreatívan tudom írni a film forgatókönyveimet.
Sokat tudok babázni, tudok a nagyobbik fiammal sokat focizni stb. stb. Mind mind olyan dolgot tudok nagyobb összpontosítással végezni, amit eddig nem tudtam olyan odafigyeléssel. Ezen a helyzeten sokkal, de sokkal többet tudunk nyerni, mint azt gondolnánk. Én így állok ehhez a helyzethez és javaslom ti is gondolkodjatok el a dolgokon és értékeljétek át magatokban a helyzetet.Tervezzetek és végezzetek.

Lassan befejezem, mert a nagyobbik fiammal filmet nézünk. Jó éjszakát nektek!

Hamarosan jelentkezem!

Reggeli futás - utána babázás!

Ma reggel elvittem a nagyobbik fiamat az iskolába. Hazamentem és elkészültem a szokásos reggeli futáshoz. Kint - 4 fok! Szó, ami szó nincs meleg kint! Ehhez kellett öltöznöm! Vastag melegítő nadrág, póló, rá egy vékonyabb hosszú ujjú, aztán egy vastagabb termo pulóver, rá egy magas nyakú pulóver, és végül egy kapucnis felső. Biztos azt gondoljátok, hogy túlságosan is felöltözök a futáshoz. Ez így van és én is látom, hogy mások nem öltöznek annyira fel, futáshoz, mint én. De az igazság az, hogy nagyon fázós vagyok! Nem szeretem a hideget és a telet! Természetesen ez nem tart vissza attól, hogy fussak és edzek! Az időjáráson nem tudok változtatni, de azon, hogy mennyire öltözzek fel hozzá, azon igen! Így felöltözve mindig magamhoz veszem a telefonomat és a fejhallgatómat! Indul a zene és indul a futás.

Azt észrevettem, hogy nem mindig van egyforma kedvem a futáshoz. Van, amikor jobban megy és van, amikor nem annyira. Ez egy természetes dolog! Természetesen akkor is edzek és futok, amikor nem vagyok olyan jó formában és nincs annyira kedvem edzeni! Ez nálam soha sem kedv kérdése! Ma reggel valahogy olyan jó erőben éreztem magam! Valószínűleg köszönhető annak is, hogy 8 órát aludtam és annak, hogy tegnap mivel a diétában pihenő napot tartottam, jó sokat ettem! A magas energia szintemhez hozzá járult a tegnap a Westendben elfogyasztott két adag kínai kaja és a hatalmas adag mákos guba! :) Persze ha „csaló” nap, akkor tényleg legyen az. Én nem szeretem az olyan „csaló” napokat, ahol a szokásosnál egy kicsit több salátát eszik a diétázó, vagy két natúrszelettel többet! Ha már zaba nap van, akkor az tényleg legyen az. Ilyenkor verseny felkészülési időszakban a hét hat napján naponta 6X, két óránként eszek, természetesen alacsony kalória tartalmú kis adag ételeket. Olyanokat, amiknek alacsony a glikémiás indexe. Cukor, fehér liszt kizárva. De amikor eljön a Vasárnap, akkor belecsapok a lecsóba! Néha szó szerint is! Ezt nagyon jó, mert felpörög az anyagcserém is és lelkileg nagyon feltölt, hogy finomakat eszek! Ilyenkor nincs mellé beszélés, enni kell! Mindent, ami jön!

Szóval tegnap a Westend után otthon még sütöttem palacsintát a családnak és abból is jó párat megettem! Ezek után nem csoda, hogy ma reggel kiváló erőnléttel, energiával feltöltve futottam le a 6 km-t. Elég gyors iramban mentem! Közben szólt a zene a fülembe dugott fülhallgatóban! A zene rendkívüli módon tud motiválni! Ezt nektek is szívből ajánlom! Én „mindenevő” vagyok a zene terén, de az olyan zenéket szeretem a futáshoz, edzéshez, amit ha hallgatok erőt ad! Sok ilyen zene van! Lehet, hogy egyszer felteszek ide egy track listát! Kiváló érzékem van ahhoz, hogy kiválasszam a megfelelő zenét. Mivel fiatalabb koromban DJ-voltam, aztán 1993-tól, több mint 25 éven át kidobó ember discoban, ezért ismerek minden zenét! Minden jó zene megvan nekem, ami valaha megjelent a világon és a sláger listákon landolt. Szóval van miből válogatni!

Futás után hazajöttem, zuhanyzás, reggeli, aztán babázás! Ami a legfontosabb az életemben! Ha itthon vagyok, mindig segítek a feleségemnek! Az éjszakák nem mindig könnyűek neki! A Bence nem túl jó alvó! Én mindig csak hírből hallok olyanokat, hogy valakinek a kisbabája átalussza az éjszakát! A mi babánk nem alussza át! A feleségem sokszor fel kell a kis drágaságunkhoz! Ezért délelőttönként én foglalkozok a babával, hogy ő tudjon pihenni egy kicsit! Ez a mai napon is így volt! Imádok babázni! Játszani vele, ringatni, beszélni hozzá! Lassan öt hónapos lesz a Bence! Az idő repül!

Hát így telt ez a mai nap! Persze még nincs vége! Este 19.00 órától edzést tartok az UTE-ban a csapatomnak! Arra még rákészülök, aztán edzés után este pihenés!
Hamarosan újra jelentkezem!

Sziasztok!

Újra itt vagyok!

Tisztában vagyok vele, hogy elég régen írtam, de ez változni fog! Főleg most, hogy újra elkezdtem a felkészülést a Portugáliában megrendezésre kerülő WAC (World All Style World Championship) Világbajnokságra! A versenyen úgy indulok, mint a Magyar Zen Bu Kan Kempo Válogatott tagja! Ez számomra hatalmas megtiszteltetés! Engem mint a legeredményesebb Senior versenyzőt, beválogattak a válogatottba! Úgy, hogy megkezdtem a felkészülést a versenyre!

Majd folyamatosan tájékoztatlak benneteket!

Következő poszt vasárnap!

Minden jót nektek!

A ma reggeli futás.

Sziasztok. Ma reggel felkeltem, hogy a szokásos reggeli futásomat elkezdjem. Egy héten általában három alakalommal futok. Az egyik a péntek szokott lenni. 6.00 és 6.30-között kelek és kb. fél óra negyven perc között futok. Olyan 5-6 km távot, sík terepen. A két másik alkalommal pedig 10 km-es távot hegyi terepen. Azért szoktam váltogatni a távot és a terep viszonyokat, mert így nehezebb a hozzá szokás és mindig van nehézség a futásban. Ez pedig fejlődéshez vezet.

Szóval reggel felkeltem, felöltöztem és elindultam.  Nem nagyon volt kedvem futni. Valahogy olyan fáradtnak éreztem magam. Szerintem még nem pihentem ki a Spartan Race 19 km-es szakaszát. Biztos több nap kellene a pihenéshez, de én annyira megszoktam az edzést, hogy nem akartam több napot kihagyni. Szóval elég lustán kezdtem. Ilyenkor amúgy is lassabban kezdem az elejét, mert ugye nemrég keltem ki az ágyból és idő, amíg bemelegszek. Aztán egyre gyorsabb az iram és a végén már elég jó sebességgel megyek.

De ma reggel nagyon nem volt kedvem futni. De ilyenkor legyőzöm magam és megindulok! Nem könnyű a győzelem önmagam felett. Reggel megszólal a telefonom, hogy ébresztő gyerünk futni, de legszívesebben aludnék tovább. Ilyenkor mindig azt mondom magamnak, hogy nem választás kérdése, hogy reggel felkeljek és menjek futni! Nem opció, hogy nem! Független a kedvemtől és a körülményektől! Fel kell kelleni, kiszállni a jó meleg ágyból és futás! Teljesen mindegy, hogy mit érzek vagy, hogy mit gondolok! Ilyenkor úgy szoktam mondani, hogy átkapcsolok gépi üzemmódba. És ezt hetente három alkalommal. Mindig kora reggel!

Ha például erdőbe futok az valami fantasztikus dolog! Kora reggel az erdőt imádom! És ahogy megindulok, azonnal elszáll a kedvetlenség. Lassan bemelegszem és csak, megyek és megyek!

Ma is ez történt! Megindultam és lefutottam az eltervezett távot! Ti is csináljátok így! Tervezzétek el és a körülményektől függetlenül fussatok!

Azt szoktam mondani, hogy vagy akkor futok, amikor még mindenki alszik, vagy akkor, amikor már alszik mindenki!

Mint tudjátok Szombaton (Június 9-én) indultam a Spartan Race Várgesztesi Super verseny futamán. Ha valaki nem tudná, mondanék néhány szót a versenyről és a távról.  Ez a középtáv. A Super verseny táv általában 13-16 km között van és több mint 25 akadályon kell átkelni. A terep, amin futni kell rendkívül változatos és az mellett, hogy hosszú, hegyeken, völgyeken kell le és felfutni. Az akadályok között sok minden van. A teljesség igénye nélkül különböző palánkokon kell átmászni, palánkok alatt átbújni, ugyanezt vízzel teli árokban, kötélre kell felmászni, zsákot cipelni, lándzsát dobni, kötelet mászni, zsákot kötélen felhúzni, tóban úszni és ezek variációi. Ha valakinek nem sikerül egy akadályt teljesíteni, akkor büntetésből 30 db burpee-t (négyütemű fekvőtámaszt) kell végrehajtania.

A kis ismeretterjesztő kitérő után térjünk vissza a Várgesztesi (a vicces Spártanok elnevezték Sárgesztesnek) versenyre.  Az új vicces elnevezés nem véletlen. Tudni kell, hogy Június 9-én egész szinte egész nap esett az eső. Ez azt jelenti, hogy olyan sártengerben kellet végig futni, hogy a vaddisznók csodálkozva tanultak tőlünk hogy hogyan dagonyázni. Egy négyzetcentiméter száraz rész nem volt.  Mindent sár borított. Inkább csúszkálni tudtam, mint futni! És úgy láttam ezzel nagyon sokan voltak így.

A táv 19 km volt. Hegyeken, völgyeken átívelő sáros, csúszós földút végig. Kb. 30 akadály volt felállítva. Én a 10.00-kor indultam az úgynevezett Age Group kategóriában. Ez abban különbözik az Elite kategóriától, hogy az indulókat az életkoruk alapján is különválasztják és értékelik. Amúgy mindenben meggyezik az Elite kategória szabályával, ami ha valakit részletesen érdekel, elolvashatja, letöltheti a Spartan Race honlapjáról.

És most rátérek, hogy én miért indulok el egy olyan versenyen, ahol az mellet, hogy nagyon el lehet fáradni még jó koszosak is leszünk. És miért ajánlom nektek is, hogy induljatok.

Szóval én mindig is azt mondtam és azt tartom, hogy miden jó dolog a komfort zónánkon kívül helyezkedik el. Egy ilyen akadályfutó verseny kiválóan alkalmas arra, hogy kimozduljunk a komfort zónánkból. Amikor a testünket eddzük, akkor a lelkünk is edződik! Egy nagyobb táv lefutásakor, egy nehezebb akadály leküzdésekor, muszáj olyan fizikai és lelki tartalékokat mozgósítani melyek mélyen bennünk vannak és csak is "vészhelyzetben" aktiválódnak! És amikor ezek a tartalékok kiszabadulnak, akkor egy ugrásszerű felszabadultság érzés tör ránk. Ez a felszabadultság érzés fantasztikus! Legyőzöd önmagad, legyőzöd a külső természeti akadályokat és amikor beérsz a célba akkor egy győztes ér be a célba! És ez teljesen független attól, hogy milyen időt futottál és, hogy hányadikként értél be! Beértél és legyőzted azt, aki a sikereid gátja, vagy segítője! TE SAJÁT MAGAD! Mert lehet sok mindent  és sok mindent hibáztatni a sikertelenségért, de végső soron rajtunk múlik, hogy megteszünk -e valamit, vagy nem! Rajtunk múlik, hogy ha lépnünk kell, akkor meglépjük -e a dolgot, vagy nem! Rajtunk múlik, hogy merre indulunk! Soha senki és semmi nem határozhatja meg, hogy mi mit csináljunk! MI határozzuk meg a saját irányunkat és, ha az néha félre siklik, akkor senkit nem hibáztathatunk csak magunkat! 

És visszatérve egy ilyen akadály futó verseny kiváló alkalom arra, hogy olyan dolgot tegyünk, amit addig nem és olyan merész feladatokat vállaljunk be, amiket otthon egy fotelben nehéz! Egy ilyen versenyen való részvétellel nagyot fejlődhetünk! Minden téren! 

Ezért ajánlom mindenkinek tiszta szívvel!! 

Sziasztok!

Mint a címben is írtam, most egy kicsit nehezebb időszak van az életemben! Ennek oka, hogy egy kicsit le betegedtem. Mint ha influenzás lennék. Köhögök, erősen folyik az orrom, enyhe hőemelkedés, végtag fájdalom stb. Ez van. Persze akik ismernek tudják, hogy nehezen viselem a kényszerpihenőket. Nagyon nehezen! Most pedig erre vagyok ítélve. Pont akkor, amikor elkezdtem készülni a VB-re, ami Áprilisban lesz. Persze addig van még két hónapom, de már elkezdtem a felkészülést. Nagyon nem szeretek beteg lenni! Persze ki szeret? Már legalább három hete húzódik a dolog. Mondjuk biztos gond volt, hogy az elején ugyanúgy edzettem, futottam, betegen, begyulladt hörgőkkel. Gondolom ezek a végletes dolgok nem tettek túl jót, de hát, gondoltam egy ki betegség engem nem tántoríthat el, attól, hogy eddzek. Most azonban kénytelen vagyok feküdni. Rájöttem, hogy egyszerűen muszáj kifeküdnöm a betegséget, főleg ha utána erőteljesen edzeni akarok. Végül is még lesz két hónapom a felkészülésre. Az pedig elég lesz nekem. 

Ilyenkor sokat gondolok a lelki dolgokra is. Vajon mi történt az életemben, hogy le betegedtem. Biztos van lelki háttere. Azt mondják a "betegség a lélek nyelve"! Nem tudom, hogy igaz -e, de lehetséges. Az is lehet, hogy nem igaz. Csak egyszerűen csak elkaptam egy vírust. Bárkivel előfordulhat és úgy látom most nagyon sokan ki vannak dőlve. 

Hát jelenleg ez van. Igyekszem minél előbb felépülni és újra csatasorba állni.

Sziasztok!

Sziasztok!

Itt van a  szeptember. Év kezdés. Ilyenkor egy kicsit sajnálom, hogy vége van a nyárnak, bár az időjárás azért még el kényeztet bennünket! Akadnak meleg napok, jóval 30 fok fölötti napsütéses órákkal. Szóval azért nem panaszkodhatunk. Végül is lehetne sokkal rosszabb időjárás is. Valahogy az idei nyár olyan nagyon gyorsan eltelt. Június-Július-Augusztus? Valahogy nem is igazán volt nyár. Persze, abban a három hétben, amikor edzőtáborokban és nyaralni voltunk, pont nagyon meleg volt. 

Szóval azzal kezdtem, hogy Év kezdés. Ilyenkor kezdődnek az óvodában, iskolában és más helyeken a következő tanévek kezdése. És persze az edzésben is. Mert általában a küzdő sport klubok mindig tartanak 1-2 hónap szünetet. Az én Kempo klubomban is Augusztusban szünet volt. Kellett egy hónap, amikor pihentem az edzéstartással. Persze Brazil Jiu-Jitsu edzésre folyamatosan jártam, de szükség volt egy kis pihenőre, az edzés tartás, emberekkel foglalkozás terén. De ezen a héten elkezdtük ismét az edzést. Teljes létszámmal. Újult erővel vetem bele magam az oktatásba.

És persze elkezdődött, az Egyetem is. Mivel lediplomáztam adta magát, hogy megyek tovább MA (Mester) képzésre. Gondoltam a lendületet kihasználom és megyek tovább. Az még 4 félév azaz 2 év. Ha elvégzem a végzettségem MOZGÓKÉPMŰVÉSZ lesz. Milyen jól hangzik nem? HARCMŰVÉSZ, MOZGÓKÉPMŰVÉSZ!! :) Igyekszem a művészeteket magas szinten művelni! Abban persze nem nehéz, amit nagyon szeret az ember. Amit akkor is csinálna, ha neki kellene fizetni érte. Hát a küzdősportok és a filmezés nekem ilyen. Mindkettőt imádom csinálni. 

Nagy lépéseket tettem meg előre mindkettő terén. Brazil Jiu-Jitsuban megkaptam a Fekete övet (erről majd írok bővebben egy másik posztban) és a Főiskolán lediplomáztam! Amikor mindkettőt elkezdtem, mindkettő olyan távolinak tűnt és olyan hosszú utat kellett megtennem, hogy szinte hihetetlen, hogy elértem a célt. Higgyétek el, néha nagyon nehéz hajnalban felkelni és lemenni Egerbe, utazni 2 órát vonattal, végig ülni 6-8 órát, aztán 2 órát hazavonatozni. 

Vagy az sem könnyű dolog, hogy nap, mint nap lemegyek edzésre és 1,5-2 órát végig edzek úgy, hogy közben végig küzdök 5X6 perce kemény földharcot. Kemény, váltogatott ellenfelekkel. A végére nem kevéssé elfáradok! És szakad rólam a veríték. 

Ez nem könnyű út! Soha nem könnyű! Se egy Fekete övet, se egy Diplomát nem adnak könnyen! Néha emberfeletti áldozat, kitartás, fegyelem, és még vagy száz emberi dolog kell hozzá! Az emberi lélek ereje! Mert a lélek hajt előre! Mert minden fejben dől el! Néha én sem értem, honnan van a kitartásom! Az biztos, hogy a Jó Isten segít! Nap, mint nap megköszönöm neki azt, aki és ami vagyok! Megköszönöm, hogy mindig sikerül olyan új célt találni, amiért érdemes küzdeni! Mert küzdeni egy nemes és jó célért mindig érdemes! És kell is!

Aztán minden munkának egyszer learatjuk a gyümölcsét! Bár a munka néha elhúzódik, de egyszer beérik! Nekem soha nem volt olyan, hogy ne értem volna el azt amiért küzdöttem! Sokszor mondják az életmód tanácsadók, hogy reális, elérhető célokat kell kitűzni! Hát így visszagondolva az én céljaim, amiket kitűztem magam elé, az életmód tanácsadók szemével nézve egyik sem tűnne reális és elérhető célnak! Én mindig törekedtem arra, hogy ne állítsak magamnak korlátokat! Én soha nem foglalkoztam azzal, hogy más szerint mi nem az! 

ÉN MINDIG ÚGY ÁLLTAM HOZZÁ, HOGY MINDEN CÉL ELÉRHETŐ! Mindig úgy gondolkodtam, hogy ha már ki tudok találni egy célt, akkor annak az eléréséhez biztos, hogy meg van bennem minden képesség! Különben nem tudtam volna kitalálni! 

Ezzel a gondolattal kezdjük a 2016/2017-es évet!! :)

Sziasztok!

Lassan vége van a nyárnak és az elmúlt héten megtörtént a várva várt nyaralás. Az utóbbi pár évben szép hazánkban voltunk a családdal nyaralni! Talán mondanom sem kell, hogy a Balaton a kedvenc helyünk. Imádom a nagy melegben a vízpartot és a Balaton tökéletesen megfelel az igényeimnek. Nagyon tiszta és a Déli part elég sekély ahhoz, hogy a gyermekkel nagyszerűen szórakozhassunk a vízben. Minden évben Siófokra szoktunk menni nyaralni. Mindig ugyanabba az üdülőbe. Egy kicsit retro, de nagyon jó a kiszolgálás és közvetlenül a vízparton van a szállás. Néhány perc séta Siófok központja, de ugyanakkor csendes helyen van. Szóval több, mint nagyszerű. Imádok ott egy hetet eltölteni, gondtalan pihenéssel és kikapcsolódással. Erre szerintem mindenkinek szüksége van az egész éves hajtás és munka, edzés után. Észrevettem, hogy általában két nap, amíg lelassulok olyan szintre, hogy pihenni tudjak. Az első kéz napban általában még túl vagyok pörögve és az otthoni ütemre vagyok átállva. Forog az agyam és azon gondolkodom, hogy mi lesz egy hétig velem, ha nem edzek, nem dolgozok és egyáltalán mit fogok csinálni? Aztán eltelik a két nap és megszokom, hogy sokat napozok és sokat pihenek. Lelassulok és élvezem a nyaralást. De ehhez legalább két napnak kell eltelni! Aztán, amikor haza jövök, megint kell két, három nap, hogy visszarázódjak a hétköznapi rutinba. Ilyenkor néhány napig még benne vagyok a nyaralás hangulatába. De mindig simán megy az átállás. Jönnek az edzések, a munka és minden, amivel a nyaralás alkalmával nem foglalkozok! 

De azért néhány napig még bennem vannak a csodálatos Balatoni napok, éjszakák!

Ha nektek még hátra van a nyaralás, ne  mulasszátok el!

Üdv.

Sziasztok!

Már elég régen nem írtam! Persze mindig is mondtam, hogy fenntartom a jogot magamnak, hogy akkor írok, amikor kedvem, témám, időm van! :) Azért örülök, hogy még mindig van olyan, aki ellátogat a blogomra és olvasgatja a régi írásaimat. Nekik kedveskedek egy kicsit. És most hiába ígérném meg, hogy nagyon sűrűn fogok írni, az egyáltalán nem biztos. Persze voltak olyan időszakok, amikor nagyon beindultam, főleg a diszkós időszakokban, de volt olyan is, hogy nagyon ritkán írtam. Most írok és azt megígérem, hogy nagyon igyekszem többször írni! 

Szóval, mint a címben is benne van, hamarosan jön a Főiskolai Diploma védésem. Biztos furcsa, hogy nagybetűvel írom azt, hogy Diploma. Ez azért van, mert számomra nagyon nagy dolog lesz, ha le Diplomázok. Lelkileg és szakmailag nagyon sokat ad! Már 2009-ben elkezdtem a Főiskolát és másfél évet elvégeztem, de sajnos nem tudtam fizetni. Abba kellett hagynom. De mivel nem az a típus vagyok, aki feladja azt amit eltervezett és amibe belekezdett, ezért újra felvételiztem 2014-ben. Maximális pontszámmal fel vettek újra, ezúttal államilag finanszírozott képzésre. Így kemény munkával végig tanultam az elmúlt két évet és már nem sok van hátra a célig. Van még néhány vizsgám, de a diploma munkámat és a szakdolgozatomat már leadtam. Június 7-én lesz a Diploma védésem és Június 14-én a záró vizsga. Július 2-án pedig a diploma osztó ünnepség.

Szinte hihetetlen, hogy ideáig eljutottam! Fantasztikus érzés! Amikor az ember tesz magáért valamit, hogy előrébb jusson az életben,  az nagyon felemelő tud lenni. Mert én hiszek abban, hogy minden befektetett energia megtérül, még akkor is, ha azt a megtérülést nem látjuk azonnal. Higgyétek el, nem volt egyszerű éveken keresztül, sok-sok pénteki és szombati napon felkelni hajnalban, kimenni a Keleti pályaudvarra, vonattal kb. két órát utazni Egerbe, végig nyomni a tanítást, aztán visszavonatozni Bp-re. Közben ZH-k írása, gyakorlati és elméleti vizsgák garmadája. Rengeteg beadandó, szakmai gyakorlat stb. De minden egyes alkalommal, amikor hajnalban felkeltem és elindultam, mindig a következő mondatot mondtam magamban. 

"AZ MAJD NEM LESZ ANNYIRA "ROSSZ", AMIKOR A KEZEMBE KAPOM A DIPLOMÁMAT!"

Ez a mondat, mindig annyira jókedvre derített, hogy boldogan indultam az állomásra. Akikkel kezdtem a Főiskolát, azok közül szinte senki sem jár már. Kikoptak. Mindenki abbahagyta. Ki ilyen, ki olyan okból. Ok mindig van arra, hogy ne csináljunk végig valamit. És ugyanannyi ok van arra is, hogy végig csináljuk. Én már az elejétől, mindig csak a végig csinálni okot tartottam szem előtt és mindig csak a következő tanítási napra, a következő leutazásra, a következő vizsgára és beadandóra gondoltam. Arra soha, hogy hogyan fogom ezt évekig csinálni. Mindig csak a következő teljesítendő feladatra koncentráltam, amikor eljött az ideje. Szép lassan vettem az akadályokat és lépésről-lépésre haladtam előre. 

Igazság szerint azt vettem észre az életem során, hogy a nagy célokért mindig küzdeni kell. Mindig oda kellett tennem magamat és bizonyítani, hogy érdemes vagyok az áhított célra. Akkor megkaptam! De csakis, akkor ha bebizonyítottam, hogy képes vagyok küzdeni érte és áldozatokat hozni. Én azt javaslom nektek, hogy soha ne gondoljatok bele, hogy milyen nehéz elérni valamit. Csak tegyétek a dolgotokat. Hosszútávra tervezzetek. Én is mindig hosszú távra tervezek. Rövid távon mindenki bátor és küzdő. De hosszútávon dől el, hogy ki az igazi Harcos! Fejben legyetek erősek! Higgyétek el ott dől el minden! Aki ezt felismeri, mindenre képes! Nincs akadály amit ne tudna legyőzni és nincs olyan cél, amit ne tudna elérni az ember. 

Én először Bicskére jártam gimnáziumba. Őszinte leszek, nem ment. Nem voltam érett 15 évesen arra, hogy a jövőmmel foglalkozzak és tanuljak. Abba is kellett hagynom. Aztán 35 éves korom körül kezdett leesni, hogy ha tovább akarok lépni tanulnom kell. Újra kezdtem a gimnáziumot Csákváron. Meg volt már két évem, de mégis előröl kellett kezdenem. És végig jártam négy évet!! Hetente kétszer esti tagozaton. Aztán sikeresen leérettségiztem. A többit már leírtam fent, hogyan mentem Főiskolára, hogyan hagytam abba és felvételiztem újra!

És most itt vagyok a cél előtt pár méterre! És bízom benne, hogy Július 2-án olyan magasra dobom a Diploma osztón a kalapot amit a talár mellé kapunk, hogy nagyon messziről látni lehessen! :)

Itt vagyok és remélem  ragyogok. :)

Érdekes címet választottam a blogom címének. Megélni mindent. Ez úgy belülről fakadt. A fiammal elég sokat vagyok, mostanában, aminek nagyon örülök. Óvodába csak szeptembertől megy így délelőttönként én vigyázok rá. Imádok minden együtt töltött percet. Fantasztikus! És a minap elgondolkodtam rajta, hogy egy pillanat milyen gyorsan elszáll. És soha nem tér vissza. Repülnek a napok az évek. Nemrég még gyerekek voltunk, aztán észbe kapunk és eltelt 30-40 év. Rohan az idő! Ilyenkor elgondolkodok, hogy mennyi mindent szeretnék még megcsinálni! megélni! És itt van az elgondolkodni való szituáció! Az emberek általában a múltba és a jövőbe tekintenek. és a jelent nem élik meg. A jelen pedig nagyon hamar elszalad, tova tűnik! Ezért azon gondolkodom, hogy a jelent mindenképpen jobban megfogom élni. 

Ma például a Tatai tónál voltam a fiammal. A nagy melegben gondoltam leugrunk fürödni egyet, kettesben. Durván 1 óra alatt lent is voltunk. Elhatároztam, hogy csak rá fogok figyelni. bementünk a tóba és fürödtünk, játszottunk. Csakis a pillanatra figyeltem és mondhatom fantasztikus volt. Nagyon jól éreztem magam vele és olyan pillanatokat éltem át, amit soha semmivel sem lehet pótolni! Olyan együtt töltött minőségi idő volt, amire a fiam és én is emlékezni fogunk még sok-sok év múlva is. Ez pedig pótolhatatlan. 

Hát ennyi! 

Éljetek meg mindent ti is! 

Üdv.

Sziasztok!

Újra itt vagyok és ezentúl igyekszem rendszeressé tenni az írást. Mert örömmel látom, hogy olvassátok a gondolataimat,  a filmes sikerek csúcsa felé vezető utamon. Egy a lényeg, hogy a sok vesszőt és az esetleges helysírási hibákat ne nézzétek. Bár használok, javítót, valahogy be-be esik egy-egy hiba. De ne a formát nézzük, hanem a tartalmat.

Szóval, mint a címben is írtam film előkészítés. Pontosabban a saját filmem előkészítése. Ez most a feladat. Ugyanis jövőre diplomázok a filmes főiskolán, Mozgókép készítő (film rendező) szakon. Ugye a diploma munka lehet, szakdolgozat és film is. Hát persze, hogy a filmet választottam. Ezt szeretem, ezt tanulom. Film szereplés volt eddig a fő profilom, de imádom a rendezést, az operatőri munkát  és a forgatókönyv írást is. Érdekel a vágás a hangmérnöki munka és a világosítás is, de ezek inkább csak érintőlegesen. Ezek szükséges feladatok egy film elkészítéséhez. Lényeges feladatok, de ezekbe én annyira nem akarok belemerülni. Rendezés, operatőri munka, forgatókönyv írás és főleg a színészkedés. Ez az én asztalom! 

Szóval készítem elő a filmemet. Egy börtönben fog játszódni. Kőkemény, magyar történet szigorúan 18-as karikával. Szerintem szenzációs lesz. Augusztusban kezdjük a forgatást. Az első részében a főszereplő rendőrségi fogdán van, aztán BV intézetbe kerül. Az ő megpróbáltatásait mutatja be a film. 

Szóval ennek a filmnek vagyok most az előkészítésében. Ami valljuk be nem könnyű dolog, úgy, hogy nem áll rendelkezésemre 400 Millió forint, és komplett szervező brigád. Nekem kell a helyszíneket legyeztetni, a színészeket le egyeztetni stb. stb. Mindenkivel meg kell egyeznem, és tudatnom kell vele, hogy ez a film szinte 0 forintból készül és csak az étkezést tudom fizetni, meg némi útiköltséget, de nagyon szeretném, ha szerepelne benne, mert nagy színészi kihívás és igazi fesztivál siker gyanús film lesz stb. stb. Még szerencse, hogy nagyon sok jó emberrel vagyok körülvéve, akik készséggel állnak a nemes ügyem mellé, hogy megcsináljam az első saját nagy játék filmemet. Nagyon hálás a vagyok a regény írójának, akinek a történetéből írtam a forgatókönyvet és megengedte, hogy megcsináljam a filmet. 

Szóval nagyon sok tenni való van egy film elkészítésével kapcsolatban. Itt van például a kérdés, milyen kamerával vegyük? Mert az, hogy milyen lesz a kész film minősége, nagyban függ attól, hogy milyen kamerával vesszük fel. Ugye egy igazi 35mm-es filmes kamera kizárva. A nyersanyag horribilis összegbe kerül, nem beszélve az utómunkáról. Marad a digitális kamera. Egy komoly digitális kamera RED, ARRIE, komoly bérleti díjért használható. 150.000 Ft-nál kezdődik, plusz az objektívek, technikus stb. 300.000 ft/ nap alatt nem lehet megúszni. Nem beszélve, hogy a 4k felvétel olyan irtózatos adat mennyiséggel jár, hogy azt kezelni szintén egy komoly apparátus kell. És persze olyan minőséget akarok, ami bármelyik moziban itthon és a világban és bármelyik filmfesztiválon megállja a helyét. Nulla forintból Hollywoodi nagyságú és látványú filmet forgatni? Nem könnyű, de hát én szeretem a kihívásokat. 

Még szerencse, hogy van operatőr ismerősöm, akivel egyezkedek. Canon c100 mark 2. Ez a kamera lesz a megoldás. Igaz, hogy csak 2 k-ban vesz fel, de nagyszerűen "lát" sötétben, kezelhető a formátuma, elég kompakt, tudja kezelni egy kis, akár egyszemélyes stáb, gyönyörű képe van. A magyar mozik pedig amúgy is csak 2k-ban vetítenek. Külföldön meg elfogadják, hogy ez szándékos koncepció volt.

Kellene még egy profi vágó, az még nincs. Ha köztetek kedves olvasók van ilyen, nyugodtan küldjön üzenetet. Olyan kell, akinek van megfelelő gépe hozzá és kiválóan ért a fényeléshez is.  

És persze, rossz arcú szereplők is kerestetnek. Igazi sittes formák. Tetoválás, szinte kötelező, de nem baj, ha nincs. Olyan embereket keresek, akik 5 hónapig hetente egy alkalommal, előre egyeztetett időpontban tudnak jönni forgatni. Ez a film nem angol kisasszonyok tanodájáról szól. Igazi sittes, bűnözőt kell játszani benne. Igazi "kannibálokat"! Olyanok jelentkezzenek, akik tényleg szívesen eljönnének szerepelni a filmemben és nem gond nekik, hogy 12 órán keresztül kell ott lenni egy forgatáson és napi 3 étkezést kapnak csak! A forgatás Budapesten lesz. Jó hangulat garantált. És persze a kész film szenzációs lesz. 

Hát egyelőre ennyi!

Hamarosan jelentkezem.

Üdv.

Sziasztok! 

Tudom, tudom, régen írtam. Nem nagyon volt idő. De látom azért hálás olvasók vagytok, mert folyamatosan olvassátok a régebbi bejegyzéseket is. Ez nagyon jó. 

A filmes karrierem alakul. Lassan, de biztosan alakul. A jó munkához, amúgy is idő kell. Idő kell, amíg beérik a munka gyümölcse, de egyszer biztos beérik. Mondjuk azt nehezen kezelem, ha nem kapok meg egy film szerepet. Ezt nagyon nem tudom megszokni. Rajtam nem múlna, forgatnék és forgatnék és forgatnék. Persze mindennek el kell jönnie egyszer. Csak néha türelmetlen vagyok! Meglátok egy-egy filmet és benne egy szereplőt aki hasonló karakter, mint én és érzem, hogy én jobban el tudnám játszani. Érzem, hogy maradandó tudnék alkotni! Ez szinte biztos. Ez egy kicsit nehéz. Persze lehet, hogy csak én gondolom így. Néha a rendezők teljesen másképpen gondolkodnak mint én. Minden filmrendezőnek megvan az elképzelése, hogy milyen karaktert, milyen színészt szeretne a filmjébe. Ha ebbe nem illek bele, nagyon nehéz bekerülni egy filmbe. Főleg úgy nehéz, hogy nem a Nemzeti Színházban vagy a Vígszínházban játszom. Persze nagyon sok olyan színházi színész van, aki szinte soha nem játszik filmekben. Tehát, ha valaki egy nagynevű színházba játszik, még nem biztos a filmes karrier. Persze nagyon sok színészt nem is érdekel a filmes világ. Csak a színpad. Én szeretem a színházat. Egy darabban játszom. Gondolkodtam is rajta, hogy mi lenne, ha több darabban játszanék, de a színház mellett semmire sem lenne időm. Meg aztán nekem a filmkészítés a mindenem. Nézni és csinálni is szeretem.  

Éppen ezért nem várok senkire és a kapott filmszerepek és szerep ajánlatok mellett saját filmet készítek elő. Igazi nagy durranás lesz. A Főiskolán jövőre diplomázok és a vizsgafilmemet, különböző fesztiválokra is akarom vinni. Meg van egy vígjáték tervem is és egy horror film tervem is. A forgatókönyvön most dolgozom. Az a jó, hogy a az idő nekem dolgozik. Most szerepeltem az Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjében. Hamarosan szerepelek a Brazilok című filmben és a lehetőségek egyre jönnek. Ezért szoktam mondani, hogy nem lehet tudni, hogyan alakul a jövő. Lehet, hogy sokkal jobban, mint arra számítunk. Ha valamire erősen összpontosítunk akkor a lehetőségek egyszer csak elkezdenek jönni. Nem lehet elkerülni a sikert, ha kitartóak vagyunk. 

Egyelőre ennyi! 

Majd jelentkezem!

Üdv.

Sziasztok!

Újra itt. Régi ígéretem, hogy sűrűn írok. Ez nekem is jobb, mert nem esek ki a ritmusból, illetve nektek is, mert jobban követni tudjátok a filmes pályafutásomat.  Igyekszem tartani magam a sűrű írásokhoz. Azt is tudom, hogy nem mindig izgalmasak az irományaim. Mindig gondolkodom rajta, hogy hogyan tudok jobbnál-jobb írásokat feltenni. A film és a sport az irányvonal, de persze sok, minden más is történik az életemben így néha más dolgokat is írok. Lehet, hogy jó lenne néha saját film kritikát is írni. Ugye azt már sokszor írtam és sokan tudjátok, hogy a filmek a mindenem. Nézőként és film szereplőként is. Így passzol a koncepciómhoz. Elsősorban külföldi, Amerikai filmekre gondolok, de persze Magyar filmek is bele eshetnek a szórásba.

Azt is tudom, hogy minden egyes embernek más és más a filmes ízlése. Van, akinek a művész filmek tetszenek, van akinek az akció filmek, van akinek a horror és van stb. stb.

Nekem nincsen konkrét kedvenc műfajom. Én a jó filmeket szeretem! Persze most lehet vitatkozni, hogy milyen egy jó film? Talán nem is lehet megfogalmazni. Az biztos, hogy a jó filmnek érzelmeket kell generálni. A nézők szeretik, ha azonosulni tudnak egy karakterrel. Véleményem szerint azok a jó filmek, melyek adnak valamit a nézőknek, és amit ha megnéznek, az emberek után elgondolkodnak. A filmen, az életen, a saját életükön. Ilyenek a jó filmek.

Én őszinte leszek most veletek. Nem szeretem az olyan filmeket, nagyon sok ilyen Magyar film van, amit csak a rendező ért meg. Persze vannak kivételek és legalább annyi jó Magyar film van, mint nézhetetlen, de sajnos nagyon sokszor a rendezőknek olyan zavaros kavalkád van a fejében a saját filmjükről, hogy nem igazán tudja, hogy mit akar vele. Ezért a végeredmény is zavaros lesz. Ha tudja, hogy mit akar, akkor a néző is tudni fogja.

Ezért volt olyan idő, (nem is olyan rég) amikor a Magyarok leszoktak a Magyar filmekről. Szerencsére ez a tendencia kezd megfordulni és újra készülnek olyan Magyar alkotások, melyekre érdemes beülni. Mert a néző nagyon megnézi, hogy milyen filmre adjon pénzt. Főleg a mai, szinte „azonnal letölthető” ingyen filmek világában.

Mint tudjuk az itthoni filmek leginkább a vígjáték kategóriában népszerűek. Azokra beülnek az emberek. Más műfajú filmeket pedig egyszerűen nem sikerül valahogy a Magyar filmeseknek összehozni. Ismétlem, vannak kivételek! Meg persze a Magyar nézők nem igazán hiszik el, hogy más műfajokban lehetnek jó Magyar filmek. A szakmai kritika is gyakran lehúzza a Magyar filmeket. Szinte mindig találnak benne kivetnivalót. Hogy, mindig van –e benne, azt nem tudom, de nagyon ritkán olvasom, hogy elismerően nyilatkoznak a kritikusok egy Magyar filmről.

Nemrég játszották a mozik a Délibáb című Magyar filmet. Kb. 900-an nézték meg a moziban. Én nem láttam a filmet nem tudok róla nyilatkozni. Vagy itt van az új szerzemény a Parkoló című hazai mű. Bár nem megy régóta, azt lehet látni, hogy nem fog mozi pénztárakat döngetnie. Eddig 890-en nézték meg.

A magyar nézők szerintem előítéletekkel várnak egy Magyar filmet és néha talán indokolatlanul is rossznak gondolják úgy, hogy még nem is ismerik a történetét, nem is látták. Mintha nem is adnának esélyt neki.

Bízom benne, hogy ez a jövőben változni fog.

Ha én filmben játszom, vagy filmet készítek a Magyar filmek népszerűségéhez hozzá akarok járulni. 

Hamarosan jövök! 

Üdv.

Sziasztok!

Ma reggel felkeltem és elmentem futni. Egy kicsit erőt kellett vennem magamon, mert, ahogy kinéztem láttam, hogy esik az eső. De hát ilyen apróságokkal nem foglalkozom. Felöltöztem aztán nyomás a Duna part. Kb. 5 km. Nagyon jól esett. Egy héten három alkalommal általában futok. Nagyon jól ki tudok kapcsolódni és közben kiváló alkalom, hogy gondolkodja a filmes terveimen.

Most éppen a saját mozi filmemen agyalok. Pontosabban nem az én történetem, hanem egy barátom írta Heczer István. Ő írta meg a storyt. Én az Ő könyvéből írtam a forgatókönyvet és, nagyon hálás vagyok neki, hogy megengedte, hogy megfilmesítsem.

Nyár végén akarom elkezdeni forgatni. Szinte nulla, de tényleg nulla forintból. Ahogy tervezgetem, és írom össze a forgatási menetrendet, egyre jobban összeáll a kép. Szinte minden filmes és nem filmes barátom segít. Ki így, ki úgy. Van, aki lámpákat ad, van, aki kameramozgató berendezést, van, aki kamerát stb. Már most látom, hogy igazi szuper stáb fog összeállni. Nagyon boldog vagyok, hogy így alakul a film. Nekem eddig nem sikerült 600 millió forintot összeszednem a filmemre. De nem is várok tovább senkire. megcsinálom úgy, ahogy tudom. Aztán, ha bejön, akkor majd jön a támogatás is. Én nagyon hiszek a történetben. Nagyon kemény, brutális történet, de szerintem nagyon jó.

Nem árulok zsákba macskát, kemény film lesz. Börtönben játszódik, és azt mutatja be, hogy hogyan éli túl egy átlagember a kemény börtön világot. A részleteket később fokozatosan megtudhatjátok. Ha készen van a film, akkor lesz egy szűk körű vetítés és utána megy különböző fesztiválokra a világon mindenhová. Aztán, ha sikere lesz és kap díjat valamelyik fesztiválon, (biztos, hogy fog) akkor, ha igény van rá, mehet itthon is moziba.

Nagyon várom a forgatást és nagyon készülök rá! Mégis csak ez lesz az első saját készítésű mozi filmem. Persze mennyivel könnyebb lenne, ha támogatná, a Filmalap mondjuk 300 millió forinttal!? De hát ezt most egyedül kell megcsinálnom és talán így jobb is. Mert a nehéz helyzetek előhozzák az ember kreatív oldalát!

Mindenképpen megcsinálom!!

Egyelőre ennyi!

Majd jelentkezem!

Good by!

Total War Roma reklámban! :)

Sziasztok!

Ma reggel terveztem egy futást. Valahogy azonban elmaradt. Elég későn aludtam el, így későn is keltem. Hát volt is lelki ismeretfurdalásom. Nem szeretem azt, amikor eltervezek valamit és valamilyen oknál fogva nem tudom végrehajtani. Főleg akkor vagyok dühös, amikor saját magam miatt nem sikerül a tervemet végrehajtani. Mert természetesen közbe jöhetnek olyan dolgok, amik előre nem láthatóak. Azt jobban viselem, de amikor én miattam nem sikerül, akkor az nem jó.

Tegnap előtt nagyon keményet edzettem Jitsun. Nagyon megterhelő meccset játszottam egy másik harcossal. legalább 20 percig folyamatosan küzdöttünk és megmondom őszintén nagyon elfáradtam. Ilyenkor másnap érzem, hogy, ó ha pihenek egy kicsit. Egy nap ilyenkor kell. Azért már nem vagyok 20 éves. (Nemrég múltam J )

Szóval ilyenkor jó egy kis pihenő. Aztán ma megint mehet a harc. Mindent bele. Van, amikor könnyebb meccsek vannak, olyankor már másnap harcolok, de amikor nagyon elfáradok, olyankor beiktatok egy nap pihenőt.

Már biztos említettem, hogy akarok egy saját mozi filmet csinálni. Nyár végén fogom elkezdeni. Az egész történet egy börtönben fog játszódni. A story röviden az, hogy a főszereplőt (engem) 7 hónapra lecsuknak a börtönbe. Az nem igazán derül ki, hogy jogosam, vagy jogtalanul, de inkább ártatlanul. A 7 hónapot mutatja be a film. Hogy milyen változásokon megy keresztül az ember, hogy túléljen egy kemény, rideg, kegyetlen magyar börtönt. Nagyon kemény történet, a maga valóságában mutatja be a börtön poklot. Igazi börtönben akarom forgatni és már küldtem is egy kérelmet az Országos büntetés végrehajtási parancsnokságnak. Felhívtak és kértek egy rövid szinopszist a filmről. Ezt természetesen elküldöm nekik.

Remélem, megengedik, hogy igazi börtönben forgassak. Ha nem lehet, akkor kell keresnem egy olyan épület együttest, ami olyan, mint egy börtön. A többi helyszínt, már keresem és nyáron indul a forgatás. Igazi fesztivál film lesz belőle és szerintem nagyon sok díjat fog bezsebelni. Hát egyelőre ennyi.

 Majd jelentkezem!

Sziasztok!

Az elmúlt szombaton érdekes felkérésnek tettem eleget. Műsort vezettem. Egy zenekar kért fel, hogy a koncertjükön én egyek a konferanszié. Ilyet még soha nem csináltam így természetesen elvállaltam. Egy kicsit nehezítette a dolgot, hogy a szöveget előtte egy nappal kaptam. Én azt szeretem, ha a szöveget jóval előtte megkapom. Ha forgatás van, akkor szeretek nagyon felkészülni. Jól megismerkedni a szöveggel és megtanulni.  Ez ebben az esetben is hasonlóan kellett volna, hogy menjen, de valamilyen technikai hiba folytán előtte egy nappal kaptam meg. Nem gond, gondoltam, abból "főzünk" amink van! 

Szombaton éppen vizsgázni voltam a Főiskolán jogból. Autóval mentem, hogy mindenképpen oda érjek a vizsga után az előadásra. Gyorsan lenyomtam vizsgát és indultam haza. Még arra is volt időm, hogy egy kicsit haza ugorjak. Már hazafelé az autóban tanulgattam és nézegettem a szöveget. Tele volt angol szavakkal a számok címe miatt. természetesen az angol elég jól megy nekem, de azért gyakoroltam a kiejtést. Ha jól emlékszem 15 számot kellett felkonferálni  a hozzá  történettel, felvezetéssel. Elég nyelvtörő mondatok is voltak benne. 

Megérkeztem a koncert helyszínére időben és a zenekar éppen akkor próbálta az utolsó "simításokat". Megbeszéltük az apró technikai részleteket és elkezdődött a koncert. Figyeltem rá, hogy szépen érhetően beszéljek. Nem hadartam és lassan olvastam. Csak nagy ritkán tévesztettem akkor is csak apróbb hibákat. Úgy érzem, nagyon jól sikerült és az egyéniségemmel feldobtam a koncertet.  Nagy élmény volt számomra. 

Szeretem az új kihívásokat és ez az volt nekem. Az már csak egy kedves ráadás volt, hogy a zenekar tagjai a műsor után meghívtak vacsorázni.

Hát ez történt velem szombaton.

Hamarosan jelentkezem.

Üdv.

Sziasztok!

Először is Boldog Új Évet kívánok nektek.

Amikor vége az évnek és jön a követező mindig számot vetek az elmúlt évvel. Mit sikerült elérnem és mit nem. És min kellene változtatnom a következőben, hogy elérjem, amit nem sikerült. Meghatározom a következő év céljait. Mert ha nincs cél, nincs hová kikötni! Nem igaz?

Nagyon sok mindent elértem 2014-ben. Sok filmben szerepeltem, levizsgáztam a 7. Danra. És persze elértem apró célokat és megéltem apró csodákat. Mert ha jól körülnézek, csodák vesznek körül. Csak hajlamosak vagyunk arra, hogy ne vegyük észre őket. Vagy, hogy túl természetesnek vegyük őket. Pedig hálásnak kell lennünk, azért amink van. Mert ha körülnézünk, a világban rájövünk, hogy nincs olyan rossz dolgunk. Én nagyon, de nagyon sokszor hallok embereket panaszkodni. Mindent és mindenkit hibáztatnak a saját sikertelenségükért. Ha hiszitek, ha nem én azt vettem észre, hogy ha valami nekem nem sikerült az életben, arról mindig én tehettem! Nem más, hanem én. A saját életemért többnyire én vagyok a felelős. Persze vannak olyan élethelyzetek, amiről nem tehetek, de akkor meg az függ tőlem, hogyan fogadom a helyzetet, mit hozok ki belőle, hogyan profitálok belőle. Mert minden hátrányból lehet előnyt kovácsolni.

Egy nagyon fontos dolog van. AZ PEDIG A TÜRELEM! Legyetek türelmesek! Meg kell érnie a dolgoknak ahhoz, hogy létre, vagy eljöjjön valami. A siker azé a végsőkig kitart. Tényleg a végsőkig! Én amikor elkezdtem a ZBK Kempot 34 évvel ezelőtt, egy gyerek voltam a 70 gyerek közül, akik akkor kezdték. Nem elírás, 70-en voltunk. Azt hiszem a leg kissebek között voltam. Sok irigykedő, edzésre nem járó gyerek, és felnőtt is mondta, hogy hamar abbahagyom majd. Én pedig mondtam nekik a szállóigémet. „MAJD MEGLÁTJÁTOK!”

Ez 34 éve volt! 2014. December 5-én vizsgáztam a 7. Danra. Nem hagytam abba! És ezután sem fogom abbahagyni! Versenyzek, edzek, oktatok és tanulok! És megyek az eltervezett úton a céljaim felé!

Ha bármit elterveztek, akkor mindig az legyen bennetek, hogy az idő nektek dolgozik! Csak a célon kell tartani a szemeteket. Lehetetlen, hogy ne érjétek el a célt! Ha nem adjátok fel, biztos a siker! De mint mondtam, a legfontosabb a türelem!

Kívánom nektek, hogy Nagyon Boldog legyen az új évetek! Boldogabb, mint a 2014-es volt. Méltósággal viseljétek, ha azonnal nem sikerül valami! És örüljetek, ha sikerül! Kívánom, hogy minden érzését éljetek meg. Sírjatok, ha úgy érzitek és nevessetek, ha úgy érzitek. Mindkettőtől emberek lesztek! Segítsétek az elesetteket, legyetek bátrak és erényesek, hogy Isten szeressen benneteket, ellenségtől soha ne rettenjetek meg, és tegyétek jobbá a világot!

A rossz mellett ne menjetek el, a jót terjesszétek! Legyen értelme, hogy megszülettetek! Viselkedjetek úgy, hogy valaki büszke legyen rátok! Mindig magatoknak bizonyítsatok és kívánom, hogy 2015-ben mindig büszkén nézzetek a tükörbe!

ÉN VELETEK VAGYOK!

BOLDOG ÚJ ÉVET!

Sziasztok!

Belekezdtem a diétámba. Oka, hogy egyrészt December 5-én vizsgázok a 7. Danra, másrészt 2015 Márciusában indulok egy Világbajnokságon ami vagy Portugáliában, vagy Törökországban lesz. Mind a két alkalomra remek formába akarok lenni. Most 78 kg vagyok. De le akarok menni 70 kg alá. Általában miden évben megcsinálom a diétát és miden évben nekem emberfeletti küzdelem a végig csinálása. Én nem vagyok sem fitneszversenyző, sem testépítő versenyző, sem táplálkozási szakember. Autodidakta módon szedem össze a tudást innen, onnan. Barátoktól, ismerősöktől, internetről stb.

A módszerem a szokásos. Két óránként eszek (a telefonom jelzi az időpontot) sok zöldség, semmi cukor, semmi lisztféle, semmi kenyér stb. De megmondom őszintén nem könnyű. Minden héten Vasárnap csinálok egy „csaló” napot, amikor mindent eszek. Olyankor aztán, ami belefér. Reggeltől estig eszek. Mindent. Sokan mondják, hogy a csalónapon is olyan dolgokat kell enni, ami diétás. De hát az milyen csalónap? Ha ugyanazt eszek, mint diéta közben? Csak többet?

Én a csaló napon tele akarom zabálni magam és ezt is teszem. Egyrészt lelkileg jobban vagyok, másrész felgyorsítja az anyagcserémet. És azt vettem észre, hogy ha vasárnap telezabálom magam, akkor hétfőn, mintha még több zsír ment volna le rólam.

De hét közben nem könnyű. Én egyébként nagyon szeretek enni. Mindenevő vagyok. Minden olyat szeretek enni, ami hizlal.

Csak hát az ember 40 felett másképpen reagál a bevitt ételre. 35 éve koromig bármit ettem, nem számított. Semmi zsír nem volt a hasamon. Most már nagyon kell figyelnem arra, amit eszek, mert hiába edzek mindennap, ha nem olyan a táplálék bevitel, akkor jön fel a zsír.

Megvan az a tulajdonságom, hogy az olyan egészséges ételeket, mint a saláta utálom! Ezért gondolhatjátok, hogy mennyire rossz, amikor ilyenkor többnyire csak azt eszem. Egyszerűen nem tudom megszokni. De ha elhatározom, akkor végig csinálom, és most ezt teszem. Persze az is gond, hogy nem igazán tudom, hogy miket lehet enni. Biztos sokkal több minden is van, amit az ember ilyenkor ehet, de én nem akarok mellé fogni, ezért a saláta, cukkini, brokkoli, zöld uborka, paradicsom, paprika, néha rizs, (a barna rizst nem szeretem) köretet eszek, natúr csirkéhez, pörkölthöz. A halat nem tudom megcsinálni, nem alkalmas a sütőm hozzá. Ha próbálkozok vele vagy leragad, vagy nagyon száraz lesz.

Általában a második héten a legnehezebb. Olyankor már nagyon hiányzik a cukor. Szoktam enni egy kis szőlőt, az oltja a cukor éhségemet és jóllakottságot is ad.

Hát ez van. Ha vége a diétának, csinálok néhány képet az eredményről. 12 hét. Drukkoljatok, hogy sikerüljön. És szívesen veszem a tanácsokat is. Most vagyok az 1. hétben!!

Sziasztok!