Sziasztok!
Már elég régen nem írtam! Persze mindig is mondtam, hogy fenntartom a jogot magamnak, hogy akkor írok, amikor kedvem, témám, időm van! :) Azért örülök, hogy még mindig van olyan, aki ellátogat a blogomra és olvasgatja a régi írásaimat. Nekik kedveskedek egy kicsit. És most hiába ígérném meg, hogy nagyon sűrűn fogok írni, az egyáltalán nem biztos. Persze voltak olyan időszakok, amikor nagyon beindultam, főleg a diszkós időszakokban, de volt olyan is, hogy nagyon ritkán írtam. Most írok és azt megígérem, hogy nagyon igyekszem többször írni!
Szóval, mint a címben is benne van, hamarosan jön a Főiskolai Diploma védésem. Biztos furcsa, hogy nagybetűvel írom azt, hogy Diploma. Ez azért van, mert számomra nagyon nagy dolog lesz, ha le Diplomázok. Lelkileg és szakmailag nagyon sokat ad! Már 2009-ben elkezdtem a Főiskolát és másfél évet elvégeztem, de sajnos nem tudtam fizetni. Abba kellett hagynom. De mivel nem az a típus vagyok, aki feladja azt amit eltervezett és amibe belekezdett, ezért újra felvételiztem 2014-ben. Maximális pontszámmal fel vettek újra, ezúttal államilag finanszírozott képzésre. Így kemény munkával végig tanultam az elmúlt két évet és már nem sok van hátra a célig. Van még néhány vizsgám, de a diploma munkámat és a szakdolgozatomat már leadtam. Június 7-én lesz a Diploma védésem és Június 14-én a záró vizsga. Július 2-án pedig a diploma osztó ünnepség.
Szinte hihetetlen, hogy ideáig eljutottam! Fantasztikus érzés! Amikor az ember tesz magáért valamit, hogy előrébb jusson az életben, az nagyon felemelő tud lenni. Mert én hiszek abban, hogy minden befektetett energia megtérül, még akkor is, ha azt a megtérülést nem látjuk azonnal. Higgyétek el, nem volt egyszerű éveken keresztül, sok-sok pénteki és szombati napon felkelni hajnalban, kimenni a Keleti pályaudvarra, vonattal kb. két órát utazni Egerbe, végig nyomni a tanítást, aztán visszavonatozni Bp-re. Közben ZH-k írása, gyakorlati és elméleti vizsgák garmadája. Rengeteg beadandó, szakmai gyakorlat stb. De minden egyes alkalommal, amikor hajnalban felkeltem és elindultam, mindig a következő mondatot mondtam magamban.
"AZ MAJD NEM LESZ ANNYIRA "ROSSZ", AMIKOR A KEZEMBE KAPOM A DIPLOMÁMAT!"
Ez a mondat, mindig annyira jókedvre derített, hogy boldogan indultam az állomásra. Akikkel kezdtem a Főiskolát, azok közül szinte senki sem jár már. Kikoptak. Mindenki abbahagyta. Ki ilyen, ki olyan okból. Ok mindig van arra, hogy ne csináljunk végig valamit. És ugyanannyi ok van arra is, hogy végig csináljuk. Én már az elejétől, mindig csak a végig csinálni okot tartottam szem előtt és mindig csak a következő tanítási napra, a következő leutazásra, a következő vizsgára és beadandóra gondoltam. Arra soha, hogy hogyan fogom ezt évekig csinálni. Mindig csak a következő teljesítendő feladatra koncentráltam, amikor eljött az ideje. Szép lassan vettem az akadályokat és lépésről-lépésre haladtam előre.
Igazság szerint azt vettem észre az életem során, hogy a nagy célokért mindig küzdeni kell. Mindig oda kellett tennem magamat és bizonyítani, hogy érdemes vagyok az áhított célra. Akkor megkaptam! De csakis, akkor ha bebizonyítottam, hogy képes vagyok küzdeni érte és áldozatokat hozni. Én azt javaslom nektek, hogy soha ne gondoljatok bele, hogy milyen nehéz elérni valamit. Csak tegyétek a dolgotokat. Hosszútávra tervezzetek. Én is mindig hosszú távra tervezek. Rövid távon mindenki bátor és küzdő. De hosszútávon dől el, hogy ki az igazi Harcos! Fejben legyetek erősek! Higgyétek el ott dől el minden! Aki ezt felismeri, mindenre képes! Nincs akadály amit ne tudna legyőzni és nincs olyan cél, amit ne tudna elérni az ember.
Én először Bicskére jártam gimnáziumba. Őszinte leszek, nem ment. Nem voltam érett 15 évesen arra, hogy a jövőmmel foglalkozzak és tanuljak. Abba is kellett hagynom. Aztán 35 éves korom körül kezdett leesni, hogy ha tovább akarok lépni tanulnom kell. Újra kezdtem a gimnáziumot Csákváron. Meg volt már két évem, de mégis előröl kellett kezdenem. És végig jártam négy évet!! Hetente kétszer esti tagozaton. Aztán sikeresen leérettségiztem. A többit már leírtam fent, hogyan mentem Főiskolára, hogyan hagytam abba és felvételiztem újra!
És most itt vagyok a cél előtt pár méterre! És bízom benne, hogy Július 2-án olyan magasra dobom a Diploma osztón a kalapot amit a talár mellé kapunk, hogy nagyon messziről látni lehessen! :)
