Sziasztok.

Itt vagyok. És írok, mert van mit megosztanom. Ott kezdeném, hogy szombaton, a Főiskolán jogból ZH-t írtam. A jogot amúgy is szeretem. Szóval reggel felkeltem és lementem Egerbe. Bementem az iskolába és megírtam a dolgozatot. Véleményem szerint nagyon jól sikerült, bár az osztálytársaim eléggé aggódtak, hogy mi lesz. Az eredmény kb. két hét múlva esedékes.Utána elmentem az Eger kupára. Ott volt ugyanis az országos Kempo verseny. Elmentem és drukkoltam a barátaimnak. Ott voltam estig. Aztán indulás haza, mert ugye este diszkó.Haza értem, átöltöztem, aztán irány az éjszaka.Gondoltam, hátha nyugalmas lesz az éjszaka. De sajnos nem így történt.

Éjfél után éppen bent nézelődtem, amikor mellettem egy srác szó bélül arcon ütött egy másikat. Látszólag minden ok nélkül. Hogy miért arról fogalmam sincs. Persze azt mondanom sem kell, hogy mind a kettő alaposan be volt rúgva. Összekapaszkodtak, erre közbeléptünk. Azonnal szétszedtük őket. Aki ütött, azt kivittük. Mondtam neki, hogy azonnal induljon haza. Már elindult volna és abban a pillanatban kijött a barátnője is. Azonnal elkezdett bennünket szidni. A leg ocsmányabb hangnemben mondta el, hogy bennünket ki fog rúgatni és többet itt mi nem fogunk dolgozni. És még mondott mindenfélét, amit nem bír el a nyomdafesték. Úgy, hogy nem írom le.

Mit csinálunk ilyenkor? A barátnőt sem engedtük vissza. Persze ez csak olaj volt a tűzre. Hihetetlen dolgokat mondott nekünk! És hihetetlen módon viselkedett! Persze nem engedtünk vissza.Csakhogy nem könnyű elviselni, azt, ha ilyen módon beszélnek az emberrel. Nagyon ideges voltam.  Persze nem lehet bántani senkit. Pedig sok embernek felment volna az agyvize a hallottakon. Ilyenkor egésznap azon gondolkodom, hogy mi történt és mi lett volna a legjobb. Persze én nőt soha nem ütök meg. Mindig próbálok úri ember módjára viselkedni, de azért néha nagyon ideges vagyok. Én is ember vagyok, és nem tudom higgadtan fogadni, ha valaki paraszt módon viselkedik.

Szokták mondani, hogy ne vegyem magamra és ne törődjek vele, ha valaki részegen csúnyákat mond. De én sajnos nem tudom megtenni, hogy nem törődök vele, így bosszant a dolog. Főleg az, ha valaki hülye. Ha kapna egy pofont, biztos, megnyugodna, de az is biztos hogy rendőrségi ügy lenne belőle. Így nem bátok senkit. De ugyanakkor nem az a típus vagyok, aki csak úgy le tudja nyelni, hogy valaki bunkó. Ez a tegnapi pár pedig az volt. Úgy, hogy marad a megoldás, hogy ezeket se engedjük be. Az általában lelohasztja a harci kedvet.

A múltkor is kitiltottunk egy kisebb csapatot. Persze jöttek és szerettek volna bejönni, de mondtam nekik, hogy most eltiltáson vannak. Na, ez hatott. Két hét múlva már bejöhetnek. Ezt a tegnapi párt is kitiltjuk egy kis időre. Az hatni fog.Néha nagyon nehéz ez a munka. Nehéz jól csinálni. Ha túl kemények vagyunk az a baj. Ha túl puhák az a baj. Néha gondolkodom, hogy megéri ez a sok idegeskedés? Valahogy azt kellene megtanulnom, hogy ne idegeskedjek azon, ha valaki hülye. Eddig még nemigen sikerült. Nem bántok, senkit, de néha olyan ideges vagyok, hogy hihetetlen. Aztán lehiggadok, mert mondogatom magamnak, hogy nem éri meg a dolog.Pedig ennyi idő alatt, már megszokhattam volna ezt. Aztán jön egy olyan szituáció, ami kihozza az embert a sodrából.

Hát ezek vannak. Majd hamarosan folytatom.

Sziasztok.