Sziasztok!

Európa bajnoki bronzérmet szereztem! Nagyon elégedett vagyok, de nem maradéktalanul, mert aranyra készültem. Azt meg kell mondanom, nem volt könnyű. A világ legjobbjai vannak ezen a versenyen. És nehogy azt gondoljátok, hogy csak Európából. Valóban Európa bajnokság, de a tengeren túlról is indulnak rajta.

  Ugye Szerdán mentem ki. Kora reggel felkeltem és kimentem a Ferihegy 2-re. Onnan indult a gép. Először Amszterdamba szálltam le, és ott át szálltam arra a gépre, amelyik Lisszabonba ment.

Szerdán, amikor felkeltem iszonyatosan fájt a torkom. Gondoltam csak lázas ne legyek. Nem lettem, de komolyan mondom nyelni alig tudtam. Féltem, ha véletlenül befognak fojtásba, az komoly fájdalommal fog járni. Szerencsére ez nem történt meg.

  Szóval oda értem, Szerda délután Lisszabonba, és elfoglaltam a szállást. A csapat társaim is folyamatosan érkeztek meg. Egy ifjúsági szálláson szoktunk megszállni. Mindig ugyanott. Már jól bejáratot hely. Nem túl sok csillagos, de azért, hogy este legyen hol aludni, kiváló. Napközben ugyanis mindig a versenyen vagyunk. A szobában sajnos elég hideg van. Van benne egy radiátor, de az csak akkor megy, ha az ember beteszi a kártyát, amivel az ajtót is nyitjuk, egy erre meghatározott, helyre. Akkor van áram alatt a szoba és megy a fűtés. Senki nem akarja egész nap ott hagynia kártyáját, a szobába így nincs bedugva egész nap. Este berakjuk, így nincs túl sok idő, hogy felmelegedjen a szoba. A belvárosban van a hostel. Közel a metró, és az éttermek.

Én persze, evésre ekkor még nem gondolhattam, mert nagyon a kötelező súlyhatár tetején voltam. Elvittem a digitális mérlegemet is. Gondolhatjátok, cipeltem magammal Európán keresztül.

  Ez nagyon fontos, mert egyszer nem vittem és fogalmam sem volt, hány kiló vagyok. Így, ha az ember viszi és tudja, akkor tud tervezgetni, hogy még az utolsó pillanatban is mennyit egyen vagy ne egyen. Egy ilyen versenyhez hatalmas energia kell, és egyáltalán nem mindegy hogy valaki mennyit eszik. Több küzdelem is van egymás után és bírni kell, energiával. Ha viszont nincs szénhidrát bevitel, akkor erő sincs.

  Szerdán igazán nem történt semmi. Akkor csak amolyan bírói szeminárium volt. Azon és nem vettem rész. Csütörtökön, elmentünk a verseny helyszínére, hogy ismerkedjünk a helyszínnel. Akkor már a fehér övesek javában küzdöttek. Néztem egy kicsit aztán visszamentem a szállásra, hogy pihenjek. Pénteken aztán jött a hadd el hadd. Nagyon kemény volt. Kb. 13-an voltunk az én kategóriámban. Majd felrakok meccset is, de sajnos nem én vettem fel, és időbe telik, amíg megszerzem. Nagyon jó volt, és keményen harcoltam.  Nagyon el is fáradtam. Az arany érem bennem volt, de sajnos, amikor a döntőbe jutásért, küzdöttem, eltaktikáztam a meccset. Olasz ellenfelem volt, a döntőbe jutásért. Előtte legyőztem egy franciát már. Megdobtam az olaszt és kaptam egy előny pontot. Két perc volt hátra a menetből és én vezettem. De kockáztattam, és újra meg akartam dobni, erre megkerült, és kapott két pontot, mivel meg is vert.

Ez van. Legközelebb sikerülni fog. Nem vagyok elkeseredve, és tanulok a hibából. De bennem volt az arany. Eltaktikáztam. Nagyon jó formában voltam, és pusztítani mentem fel a küzdőtérre. Így alakult.

Még írok a versenyről, de nemrég értem haza és azért elfáradtam.

Felrakok egy képet, ahogy a dobogón állok. Azért Magyar zászlóval állni felemelő volt. Lesz jobb kép is, de azokat is a csapattársai csinálták, és még nem kaptam meg. Ezt a telefonommal csináltattam.

Sziasztok.