Én és a Cápa barátom. Szigorúan.

Sziasztok.

A szokásos üdvözlés. Már gondolkodtam más üdvözlésen is, de eddig nem jutott eszembe jobb. Ma voltam pesten edzeni. Nagyon jól ment. Én is meglepődtem, hogy jó formába vagyok. Nem éreztem, hogy olyan extra lenne a helyzet, de mégis jól ment. Néha én sem tudom, hogy mitől vagyok jó formában és mitől nem. Azt észrevettem, hogy ha egyéb dolgaim jól mennek, akkor jobban megy, ha nem akkor nem. Úgy hogy arra jöttem tá, hogy a lelki tényezők számítanak igazán. Az, hogy mi van a fejben. De ez biztos természetes. Ha az élet minden más területén jobban mennek a dolgok, akkor a küzdelemben is.

Ezért van az, hogy a profi versenyzőket a komolyabb versenyek előtt, edzőtáborba küldik, és gyakorlatilag elszeparálják a külvilágtól. Sokkal jobban tudnak koncentrálni a versenyre, ha nem hétköznapi problémákkal kell foglalkozniuk. Ezt teljességgel megértem.

  Persze az is fontos, hogy minden ügy ne zökkentsen ki a felkészülésből. Én 30-éve edzek és versenyzek, és most már megtanultam, hogy mit kell tenni, ahhoz, hogy az ember jól teljesítsen a versenyeken. Ezt akarom a tanítványoknak is átadni. Egyébként most nagyon jó tanítványokkal vagyok körülvéve. Kiváló sportolókat és versenyzőket tudok belőlük nevelni. Kinevelem a második generációt. Egyet, már kineveltem, azok már mind edzők és versenyzők. Most jön az új generáció.

Ma egyébként elég ramatyul ment a földharc. Igaz, hogy 5kg-ot fogytam és jóval könnyebb vagyok. Így könnyebben dobnak ide-oda. Meg kell még szoknom az új súlyomat. Még 6 hét van hátra a diétából. Ilyenkor persze már jól megy. Teljesen kizárom az agyamból a kedvenceimet (pörkölt, sültek, stb.) Ha olyan helyen megyek, ahol ki van rakva mindenféle finomság, oda sem nézek. Így elkerülhetem, hogy kísértésbe essek. Mert azért nem könnyű. Még jó, hogy van a vasárnapi csaló nap.

  Egyébként én nem csodálkozom, hogy annyi kövér, túlsúlyos ember van. Egyrészt a Magyar konyha, nagyon finom, másrészt én keményen diétázom, és nem csodálom, hogy valaki nehezen bírja a koplalást. Nem könnyű azt betartani, hogy valaki sokszor egyen keveset. Én 2 óránként eszem. Naponta 5 alkalommal. Beállítom az órámat, hogy jelezzen, amikor eljön az étkezés ideje. A háti zsákomban van, műanyag dobozkákban az aznapi kaja adagom. Mindig előző nap csinálom meg. Gondolhatjátok milyen, amikor a Metróban lent szólal meg az órám, hogy étkezés. Olyankor félre kell állnom és valahogy gyorsan megenni az adagot. Szóval nem könnyű. Talán az alapvető étkezési szokásokat kellene megváltoztatni. De hát, amikor a sok finomság az asztalon van, ember legyen a talpán, aki meg tudja állni, hogy ne egyen.

Én egyébként pontosan tudom, hogy mitől hízok és mitől nem. Régebben este ittam fehérje turmixot, és tejbe raktam. Valahogy reggelre éreztem, hogy olyan telített vagyok. Aztán az okosok mondták, hogy a tejben fruktóz van. Tejcukor. Hát ezt éreztem. A múltkor vettem a Westendben Norbis Update, cuccokat és megettem. Nem akarom lehúzni, de akkor is pontosan azt éreztem, mint a tejnél. Szerintem nem fogyaszt a Norbis étel. Persze lehet, hogy tévedek, és nem akarok neki negatív reklámot csinálni, de én már elég sokat tudok az egészséges táplálkozásról, és azt mondom, hogy azok az ételek, nem teljesen olyanok, mint amilyennek mondják őket. Persze jó üzlet és veszik, mint a cukrot. De szerintem nem olyan mintha az ember mondjuk, brokkolit enne, grill csirkével.

Lassan befejezem. Felteszek valamilyen harcos képet, meg videót, mert már régen nem tettem fel.

A videón címe Így veszekednek a japánok. Szerintem szenzációs.

Sziasztok.