DURKÓ ZOLI - VAD DOLOG

Sziasztok.

Nem várt tetszést váltott ki a versem. Ennek őszintén örülök, mert nem tudtam, hogy mennyire fog sikeres lenni a világhálón. Ezt a verset még a színi iskolában tanultam meg. Ez volt az egyik kedvenc versem. Azért azt el kell mondanom, hogy Kamarás Iván színész barátom vette fel. És Budapesten a város majorban volt a „forgatás”.

Már nagyon szeretném a saját filmemet is leforgatni. Mint fent látjátok, most már csinálgatok kis filmeket. A nagyfilmem  forgatókönyve gyakorlatilag készen van. Az egyik egy vígjáték. Már beszéltem az Üvegtigris producerével és azt mondta, hogy vigyem el és elolvassa. Valamikor Október közepén szándékozom neki elvinni. A másik film tervem egy dráma, és azt is akarom nyomni, de az egy kicsit keményebb műfaj. A lényeg, hogy rajta vagyok a projekten.

És persze már kiválasztottam a következő verset. Szintén Petőfi Sándor egyik nagyszerű költeménye lesz. Nagyon fog tetszeni mindenkinek. Ma kezdtem tanulni. Az előadásban is követem a megszokott koncepciót, de természetesen nem ugyanaz lesz. Sokkal jobbat akarok!

Egyébként tegnap voltam egy jiu-jitsus barátomnak, a Cápának az esküvőjén. Nagyon jól éreztük magunka a feleségemmel. Jó volt a hangulat, jó volt a zene és nagyon jókat ettünk. És ami a legfontosabb boldognak láttam a barátomat. Mint már említettem az látszik valakin, ha olyan ember van mellette, aki igazán hozzá való. És tegnap ezt láttam a Cápám.

Egyébként hajnalban elindultunk haza. Valahogy éreztem, hogy haza kellene menni. A diszkóban ugye értelem szerűen nem dolgoztam. Két másik kolléga dolgozott. Kb. Zámolynál jártam, amikor hívott a diszkó tulajdonosa, hogy van egy kis probléma. Ráléptem a gázra és percek alatt oda értem.

A szitu a következő volt. A két kollégámnak szóltak, hogy a diszkó előtt négy-öt ember üti egymást. Ők kimentek és közbeléptek. Szétszedték a társaságot, de az egyiknek már eléggé vérzett az orra. Sajnos mire oda értek a kidobók, már kapott a többiektől. Persze szét lettek szedve és a kidobók, mondták nekik, hogy menjenek haza. Nem bántottak senkit. De nem akarták be engedni őket. Erre az a srác, amelyiknek vérzett az orra, azt mondta, hogy ő feljelenti az egész csapatot. Nem csak azokat, akik megverték, hanem a kidobókat is, akik szétszedték őket.

Kihívta a rendőrséget. Ekkor értem én oda. A rendőrök már ott voltak. Négyen. Persze kérdezték, hogy a kidobók szoktak –e ilyet csinálni? Stb. Persze ezt komolyan mondom, hogy nem szoktuk bántani az embereket. Ki tesszük őket és kész. Most is ez történt. A kollégáim is elmondták ugyanezt. Akik megverték a srácot, azok azt mondták, hogy ők nem ütöttek, a sértett pedig azt mondta, hogy mindenki ütötte.

Elég bonyolult mi?

Nehéz a kidobó emberek élete. Ha normális vagy, akkor azt hiszik gyenge vagy, ha következetes, akkor azt mondják, hogy bunkó vagy.  Szóval tényleg nem könnyű. De hát ez van. Egy barátom szokta mondani, hogy aki malomba megy, az ne csodálkozzon, ha lisztes lesz.

Hát egyelőre ennyi. Remélem, tetszik a film klip, amit feltettem. Összeválogattam és megvágtam azokat a dolgokat, amivel szívesen szoktam foglalkozni. Filmezés, edzés, favágás, és minden. A Főiskola miatt egyre gyakrabban fogtok találkozni a filmjeimmel. Remélem, tetszik.

Sziasztok.