Sziasztok.

CSÜTÖRTÖK  2011-03-31

Újabb nap virradt fel és ez azt jelenti, hogy újabb lehetőségek arra, hogy az élet még jobb kerékvágásba álljon. Ne értsetek félre, nem panaszkodom, mert lehetne sokkal rosszabb is. Csak, hát az ember mindig jobbat szeretne. Ez természetes. Mindenkiben megvan a vágy, hogy boldogságban, egészségben, bőségben éljen! Véleményem szerint nem véletlenül születtünk a földre. Valami oka biztos van! Sajnos nem mindig jövünk rá. Pedig valahogy rá kellene jönni mindenkinek.Amit én mindig észben tartok, az az, hogy segítsek az embereknek. Elég nagy energia van bennem és ezt arra is próbálom használni, hogy másnak is adjak belőle. Mindig igyekszem erőt önteni az elesettekbe. Ez általában sikerül is.

Higgyétek el, hogy mindenkinek a kezében van a kulcs, ahhoz, hogy jobbá tegye a saját életét. Soha ne pazaroljátok el, amit kaptatok. Az életeteket! Meg kell becsülnötök és a lehető legjobbat kihozni belőle! Ez nagyon fontos!Azért vagyok szomorú, amikor olyat látok, hogy valaki tönkre teszi magát! Az égvilágon mindent elkövet, hogy ártson magának! Iszik, drogozik, dohányzik stb. Az emberi testet nem erre találták ki. És mégis milyen sokáig bírja!De a tapasztalatom az, hogy egyszer mindennek fizetni kell az árát!

Elmesélek egy történetet. Ezt még soha nem osztottam meg senkivel és nem azért írom le, hogy felvágjak vele.Szóval tudjátok, hogy Pesten elég sokat vagyok. Ott edzek, edzést tartok stb. Elég sokat megyek egy megszokott helyen a Ferenciek terén. Ott elég sok a hajléktalan. Többször láttam ott őket és általában mindig ugyanazokat. Feltűnt közöttük egy kisebb, vékonyabb a többieknél elesettebb, fiatalember. Ez az ember soha nem kért senkitől semmit csak üldögélt. Őszintén megmondom nagyon megsajnáltam. Oda mentem hozzá és vittem neki egy kis ennivaló és adtam neki némi aprót. Beszélgettem vele és megtudtam, hogy egyik szülejét sem ismeri és az édesanyja kicsi gyerekként már az intézetben adta. Azóta kallódik és az utcán él. Nincs senkije és semmije. Ferinek hívták a férfit.

Hangsúlyozom nagyon rossz állapotban volt. Rendkívül le volt fogyva és látszott, rajta a sok utcán töltött év.Amikor arra mentem mindig adtam neki valamit. Egyszer megtudtam, hogy amit adok neki, azt a többi hiéna hajléktalan elveszi tőle.Gondoltam ennek véget vetek. Akkor mentem, amikor a legtöbb hajléktalan volt ott és kinéztem magamnak egy nagyobb darab fickót. Egy copfos baseball sapkás alak volt és messziről lerítt róla, hogy ő irányítja ott a dolgokat. Odamentem egyenesen hozzá, és elmondtam neki, hogy ha még egyszer elveszik a Feritől a dolgokat, amit adok, akkor ideges leszek, és ha én ideges vagyok abból eddig még jó nem sült ki.

 Közöltem velük, hogy a Feri az én védelmem alatt áll, és mostantól fogva a nagydarab a felelős azért, ha valamijét elveszik. Persze egyből jött az „így főnök” meg „úgy főnök”, de én komolyan gondoltam, hogy hagyják békén az kis hajléktalant. Az után többször arra mentem és már messziről mondták, hogy rendben van minden stb. Mindig vittem a Ferinek néhány dolgot. Ő soha nem kért semmit és mindig megköszönte azt, amit adtam.

Egyszer láttam, hogy eltűnt az emberem. Nem értettem és először nem foglalkoztam vele. Gondoltam egy ilyen hontalan ember biztos nem tud megülni egy helyen, de aztán megkérdeztem a többi hajléktalantól. Elmondták, hogy kórházba került. Pesten, ha jól tudom, csak egy ilyen kórház van, ahol hajléktalan embereket ápolnak, de ezt lehet, hogy rosszul tudom. Valamilyen egyházi segítség van benne. Nos, én elmentem ebbe a kórházba és meglátogattam a Ferit. Még rosszabb állapotban volt, mint kint az utcán. Ő nagyon megörült nekem. Szerintem el sem akarta hinni, hogy meglátogatom, hiszen ő nekem senkim volt. Természetesen vittem neki mindenfélét.

Beszéltem a kezelő orvossal és ő elmondta, hogy a Ferinek nagyon beteg a mája. A fiatal kori italozás, az utcán töltött rossz minőségű alkohol elfogyasztása és ki tudja még mi, tönkre tette a fiatalember máját. Azt vettem a Ferinek, amit az orvos javasolt, sok gyümölcsöt és bár Feri nagyon szeretett volna cigit is, azt nem vettem, mert az orvos határozottan tiltotta.

Rajtam kívül, csak apácák látogatták és senki más. Nem volt senkije és nem hiányzott senkinek.Amikor meghalt szerintem senki sem siratta meg. Egyedül magányosan egy korházban, ahol ő csak egy hajléktalan volt.Őszintén megmondom csak egyszer látogattam meg és szándékomban állt, hogy meglátogatom még, de egyszer mentem megint a Ferenciek terén mondták a többi hajléktalanok, hogy a Feri meghalt. A kórházban.

Biztos sokan elítélik a hajléktalanokat. Én is néha. De soha nem tudhatjuk, hogy ki miért kerül az utcára. Nagyon könnyű valakire azt mondani, hogy ő tehet arról, amiben van. Ez így is van! De nem mindenki olyan erős, hogy ki tud lépni a kellemetlen szituációból. Én sem azt mondom, hogy minden csalónak segíteni kell. Sőt soha nem hagyjátok, hogy „Palira” vegyenek benneteket. De igenis ismerjétek fel, azt a helyzetet, ahol valóban segítség kell és a ti segítségetek.

Én nagyon örülök, hogy egy olyan ember életét egy kicsit kellemesebbé tudtam tenni, akinek nem sok jó jutott az életben. Én ezt nem akartam elmondani senkinek, mert nem akarom, hogy bárki azt gondolja, hogy felvágok vele. Soha nem vártam érte semmit. Egy köszönetet sem! Őszintén tettem, és ha ilyen lesz, legközelebb újra megteszem. Azóta nem volt ilyen szituáció.

De azért írtam le ezt a történetet, hogy ne pazarolja el senki sem az életét és minden cselekedetünknek, jónak is rossznak is következménye van! És, hogy az önpusztító életmódért egyszer fizetni kell.És ami a legfontosabb tegyetek jót más emberrel. Ne miatta! Ne más miatt! Ne a jutalomért! Csak magatokért!

AMIT MÁSSAL TESZEL, AZT MAGADDAL TESZED!

Hát lehet, hogy hosszúra sikerült és lehet, hogy mélyről jött, de remélem elgondolkodtok rajta.

Hamarosan jelentkezem.

Sziasztok.