Sziasztok!

Mostanában sokat gondolok arra, hogy valaki miért olyan amilyen? Mi vezet ahhoz, hogy boldog vagy boldogtalan. Mert valami el vezet hozzá. Miért van az, hogy valakit az élet arra tanít meg, hogy segítsen másokon, nemes lélekkel támasza legyen a bajba jutott embereknek, empátiával forduljon a hozzá fordulókhoz.. És van, aki rossz indulatú és örömet okoz neki, ha mással kitolhat. Boldogtalan és azt akarja, hogy mellette mindenki boldogtalan legyen.
Vajon mi járhat az ilyen ember fejében? Sokat mozgok a nagyvilágban és sok embert látok és ismerek meg. Mindkettőre látok és találok példát. De megfejteni még nem tudtam az okokat.

Mert van olyan, hogy az ember rossz családban nő fel. És követi a mintát és terrorban tartja a családját. És van, aki mindent megtesz azért, hogy ne olyan legyen a családja. Vajon, aki követi a rossz példát tisztában van vele, hogy rossz példát követ? Nagyon elszomorodok, amikor látom, hogy valaki rosszul bánik a szeretteivel. A múltkor mentem az utcán és egy nő teljesen ki volt, idegileg, mert a kisgyereke nem akart vele menni. Szinte őrjöngve sírt. Két kézzel ütötte a kisgyereket. Persze szóltam neki, hogy hagyja abba. Ne bántsa. Nem tetszett neki, de abbahagyta. Közölte velem, hogy én nem tudom, hogy milyen nehéz a kisgyerekekkel. Én ne tudnám? Ott állt mellettem a kisfiam.

Soha nem tudnám bántani. Bármit csinál. Ezt tudattam vele. A Nő haza indult. Azóta többször láttam, mindig köszönök neki. Ő úgy tesz mintha nem ismerne meg. Nem számít. A kisfiú verését, akkor abbahagyta. Szerintem nagyon fontos, hogy megtaláljuk a módját, hogy segítsünk annak, akinek szüksége van rá. Néha elég egy jó szó! Én is mindig keresem a lehetőségeket, hogy segíthessek. Mindig kérem a jó Istent, hogy adjon erőt erre. És mindig ad! Mert mit ér az élet, ha nem világosság vagyunk a sötétségben? Ha nem tesszük jobbá a világot? A mennyei Királyság című filmben volt egy kérdés. És ezzel zárom a mai bejegyzést!

"FÉRFI AZ AKI NEM TESZI JOBBÁ A VILÁGOT?"