Sziasztok!

Némi alvás után felébredtem. Még az nap volt, de már esteledett. Hiába voltam fáradt, valahogy nem tudtam igazán nagyot aludni. Ez valószínűleg az idő eltolódás miatt volt. Gondoltam, lemegyek és körülnézek a környéken. Lementem a liftel és sétálni kezdtem a sokemeletes épületek között. Nagyon sok szupermarket volt mindenhol. Sajnos még nem váltottam be a magammal hozott USA dollárt, így nem tudtam venni semmit. Péntek este volt, így valószínűnek tartottam, hogy bank ilyenkor már nincs nyitva. Hirtelen ötlettől vezérelve odamentem két 25 év körüli Koreai fiatal emberhez, hogy nem -e tudnak nekem váltani pénzt. Az egyik bolt előtt álltak. Valószínűleg tartottam, hogy a bolt az övék. Eléggé gyatrán beszélték az angolt. Tudatták velem, hogy váltanak nekem pénz. Szóltak egy harmadik társuknak.  Koreai nyelven mondtak neki valamit. Ő a pénztárból kivett egy pár darab Koreai papír pénzt és odajött hozzánk. Megmondom őszintén, azonnal megbántam, hogy idegenekkel pénzt akartam váltatni, mert úgy éreztem nem járok túl jól. De vissza út nem volt. Azt hiszem 10 USA dollárt váltottak be nekem. Tudom, hogy nem túl sok pénz, de nem akartam többet váltani. Megkaptam a Koreai Vont. Így hívják az ottani pénzt. Mosolyogva megköszönték az üzletet. Persze nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mi van, ha jóval kevesebbet kaptam, mint amennyi járna. Faggatózni kezdtem, hogy mennyi, az annyi? Mi a hivatalos árfolyam, stb. A neten megtudtam, hogy hogy jártam. Megmutatták. Hát többet adtak érte, mint amennyit a bankban kaptam volna érte.

Azért ez megadta az alap jó kedvet az ott tartózkodásomhoz. Nagyon korrektek voltak. Vettem néhány dolgot és készültem a holnapra. Másnap a megbeszélt időpontban jöttek hozzám az apartmanba. Ugyanaz a három Koreai akik vártak a reptéren. Hozták a szövegemet, amit a filmben kellett mondanom. Egy hosszabb orosz szöveg volt ciril betűkkel leírva és egy rövidebb koreai szöveg, fonetikusan. Mondták, hogy mindkettőt meg kell tanulnom akcentus nélkül. Az egész délután szövegtanulással telt. Megmondom őszintén nem volt könnyű. Mondták, hogy pár óra múlva visszajönnek, addig tanuljam meg. Tanultam, tanultam, de nem volt egyszerű. Újra visszajöttek a vendéglátóim a megbeszélt időpontban. Elmondták, hogy fel veszik videóra, ahogy mondom a szöveget, természetesen színészi játékkal és elküldik a rendezőnek. Természetesen ennek tökéletesnek kellett lennie. Délután kb. 14 óra körül kezdtük a gyakorlást és este 22 órakor még gyakoroltatták velem. Elképesztő precizitással, gyakoroltunk. Újra és újra. Én néha úgy éreztem, hogy teljesen úgy mondom a Koreai szöveget, ahogy ők, de közölték, hogy nem jó. Újra. És újra és újra. Az eredmény persze meg lett, mert akcentus nélkül ment az a pár mondat Koreai nyelven. Elküldték a videót a rendezőnek és mondták, hogy másnap személyesen fogunk vele találkozni. Akkor lesz a ruha próba, megismerkedek a rendezővel és ő meg fogja hallgatni, hogyan mondom a filmben elhangzó szövegemet. Nyilvánvaló volt, hogy az első találkozás a film rendezőjével, nagyon fontos. Erre nagyon készültek ők is így én is. Tudni kell a Koreai színész ügynökségről, akiik ki hívtak engem, hogy ez az ügynökség kizárólag külföldi színészeket közvetít a Koreai filmekhez. Így érthető volt, hogy fontos nekik, hogy akit ők hoznak az jó legyen. Én sohasem okozok csalódást így természetesen elhatároztam, hogy nagyon megtanulom a szöveget és jól fogok játszani.

Egyénként ez nekem mindig nagyon fontos. A fegyelmezett munkavégzés. Tudjátok a ZBK Kempoból hozott fegyelmem kamatoztatom a  film forgatásokon. Minidig nagyon koncentrálok és teljes oda figyeléssel játszom a szerepeket. Miattam soha nem szokott lenni csúszás, én forgatásról nem szoktam késni és nekem mindig nagyon fontos, hogy kiválót nyújtsak. Így tudtam, hogy most sem fogok csalódást okozni. Mondtam is a Koreai ügynökség munkatársainak, hogy bízzanak bennem. Persze én megértettem, hogy azt akarták, hogy jól felkészüljek a rendezővel való találkozásra. Ők sem tudhatták, hogy ki jött a világ másik oldaláról, Magyarországról. Persze látták a filmrészleteimet, de azt nem tudhatták, hogy milyen ember vagyok a való életben. Gondoltam, holnap úgy is meglátják.

Közben megérkezett egy másik Magyar srác is, aki szintén orosz rossz fiút játszik a filmben. Tóth Zoltán személyében egy nagyon jó embert és egy nagyon jó színészt ismertem meg! Örültem, hogy még egy Magyar kijutott ebbe a filmbe. Vártam a holnapot, amikor találkozunk a film rendezőjével, aki úgy láttam, hogy valóságos ikon Dél-Koreában.

Folyt. köv.