Sziasztok.
Szóval a múltkor megígértem, hogy elmesélem, hogy verték ki a fogam. Nagyon érdekes történet, és nagyon kellemetlen. Nagyon szar, ha az embernek nincs elől foga. Ugyanis elölről verték ki. Nem semmi mi? Egyébként az én hibám. Soha nem szabad olyat tenni, amit én tettem, hogy nevezetesen nem használunk küzdelem közben fogvédőt és az ellenfelet, illetve a versenyt soha nem szabad lebecsülni. Nem is értem, hogyan történhetett. Mondjuk fiatalabb voltam, vadabb, és meg is jártam. Úgy látszik, tényleg mindenki a saját kárán tanul. Legalább azon kell.
Elöljáróban tudnotok kell, hogy pont akkor csináltattam, meg a fogaimat. Pontosabban akkor jártam fogorvoshoz. Tömés, fogkő eltávolítás, gyökérkezelés, stb. Minden héten mentem a fogorvoshoz, és már, majdnem kész volt. A másik, ami pont akkor történt, hogy hívtak egy reklám filmválogatásra. A castingon sikerrel szerepeltem, és megbeszéltük, hogy hétfőn megyek megbeszélni a forgatással kapcsolatos részleteket.
A verseny szombaton volt. Már kora reggel elutaztam a verseny helyszínére. Eredetileg úgy volt, hogy nem indulok. Ezt csak ott döntöttem el. Nem is igazán készültem rá. Persze edzésben voltam, de azóta tudom, hogy egy versenyre teljes figyelemmel, nem csak fizikálisan, hanem mentálisan is fel kell készülni. Ez nagyon fontos, és mindkettő fontos. Nem csak a fizikai, hanem a mentális is. Egyiket sem szabad elhanyagolni. Úgy nem lehet egy versenyen sikerrel szerepelni, hogy tessék lássék, oda állok, és majd lesz valami. Ennek soha nincs jó vége. A jó versenyző, már hetekkel, előtte trenírozza magát agyilag a versenyre, nem is beszélve a kéthónapos fizikai felkészülésről. Ennyi kell egy versenyre. Rákészül, átgondolja, hogy mi történhet, mit fog csinálni stb. Még így sem lehet biztosra menni, de amit én csináltam az egyszerűen röhejes a mai fejemmel gondolkodva.
Az történt, hogy amikor leértem a verseny helyszínére a mezőnyt látva úgy gondoltam, hogy elindulok a versenyen. Nem is tudom, hogy miért gondoltam ezt. Nem mintha lebecsültem volna bárkit is, de azt gondoltam, itt van esélyem győzni. Csak úgy hasra ütve eldöntöttem, hogy márpedig én indulok. Meg sem fordult a fejemben, hogy erre készülni kellett volna agyilag is. Gyorsan beneveztem és vártam a küzdelmet. Ez a küzdelem, nem olyan volt amiken én szoktam indulni, ahol is teljes erővel lehet ütni mindenhová. Én általában azokon indultam. Ez olyan verseny volt ahol három találatig megy a küzdelem. És fontos, hogy fejre elméletileg nem szabad megütni az ellenfelet. Csak érinteni. Ha valakit nagyon megütnek, az ütő embert leléptetik. Azért tudni kell, hogy általában szétütik egymást az emberek. Mindig van orrvérzés. A Shotokan Karatéban van ilyen szabályrendszer. Én nem szeretem ezt a szabály rendszert és soha nem is szoktam ilyenben indulni, de most eldöntöttem, hogy indulok. Nagy hiba volt.
Jött a küzdelem. Egy magas sráccal küzdöttem. Ugye mivel nem készültem, hogy indulok, ezért nem vittem magammal fogvédőt. Gondoltam, mivel nem lehet fejre ütni nagyot, biztos nem is fognak. Szóval belevágtam fogvédő nélkül. Szólítottak, bementem a küzdőtérre. Egy magas sráccal kellett küzdenem. Jó hosszú keze volt. A nehezebb súlyúakhoz kerültem, mert elég magas övfokozatú voltam. Ezzel nem is lett volna gond, ha készülök rendesen, és beveszek fogvédőt, stb. Szóval bementem a küzdőtérre. Kezet fogtam az ellenféllel, és szólt a bíró, hogy mehet. Én keményen nekiugrottam az ellenfelemnek. Agresszíven támadtam, és ütésekkel bombáztam. Mivel fel voltam pörögve, hatalmas üvöltéssel támadtam, ebből kifolyólag nyitva volt a szám. Az ellenfél pont akkor ütött amikor nyitott szájjal kiabálva támadtam. Az ütése pont a felső fogsoromat találta el. Telibe, teljes erővel.
Fejre elég jól bírom az ütést. A fejem meg sem remegett, és egyáltalán nem mentem padlóra, ugyanúgy álltam, de az egyik fogam tőből letört, azt éreztem, mert majdnem lenyeltem. A gyökere bent maradt. A számból ömlött a vér. Kiköptem a fogamat, és a tenyerembe fogtam. Mutattam a bírónak, hogy ennek annyi. Kurva szar volt, már bocsánat. A bíró véget vetett a küzdelemnek, mert sérült voltam, és mert nem szabadott volna fejre nagyot ütni. Lekullogtam a küzdőtérről. Mindenki jött oda, hogy mi történt. Mutattam a fogam, és a helyét. Az egyik tanítványom mondta, hogy látja, hogy ez kitört, de a másik fogam meg az ütéstől befelé áll. Egy kicsit valóban befelé hajlott a másik fogam, mert kívülről megnyomta az ütés. Én gondoltam, hogy visszanyomom. Benyúltam a számba és bentről kifelé nyomtam, hogy visszaálljon az eredeti helyére, és egyenes legyen újra. A nyomástól egész egyszerűen kirepült a földre a meglazult fogam, gyökerestül egészben. A földön landolt. Kb tíz ember nézte, ahogy kirepült a földre a fogam. Így két fogamnak annyi volt. Ráadásul az a fogam amelyik csak eltört tőből annak a gyökere bent maradt, viszont az ideg kilátszott belőle és nagyon érzékeny volt.
Gondolhatjátok, hogyan éreztem magam. A fogam helye fájt, és tudtam, hogy ha beveszem a fogvédőt, vagy esetleg jobban felkészülök, akkor ez nem történik meg. Nagyon haragudtam magamra és utólag visszagondolva, ostobaság volt az egész. De hát tudjátok, a bölcsességhez, mindenki máshogy jut el.
Hazafelé nagyon éhes voltam, és megálltunk egy hamburgert enni. Kész szenvedés volt az evés. Mivel elől nem volt fogam, harapni nem tudtam. Az ételt oldalról kellett a számba tolni, úgy, hogy előtte, mindig össze kellett darabolni. Kész macera volt az egész. Nem beszélve az ábrázatomról. Amikor mosolyogtam, jobb lett volna, ha nem teszem. Mint egy sittes kiütött fogú, vagány olyan voltam. Egész hétvégén, kínlódtam az ideg miatt, ami kilógott a fogamból. Hétfőn elmentem a fogorvoshoz, aki majdnem hanyatt esett, amikor meglátott. Egy hónapja dolgozott a fogaimon, és egy szempillantás alatt tűnt el két fogam. Kiölte belőle az ideget, ami nem volt egyszerű. Azt hittem beszarok, annyira fájt. A seb is lassan gyógyult. Kb fél évnek kellett eltelnie, hogy egyáltalán elkezdjem csináltatni az új műfogamat előre. Ráadásul a kiütött fogam melletti két fogat le kellett csiszolni, mert arra húzták a koronát, így annak a két fogamnak is annyi lett.
Amikor hazamentem, anyám csak nézett és azt mondta „Ne”. Én meg mondtam, hogy: „De”
Hétfőn kellett ugye mennem a reklám film megbeszélésre. Beléptem és nem nyitottam ki a számat. Az irodavezető mondta, hogy nagyon jó, hogy jöttem, beszéljük, meg a részleteket. Én nem tettem mást csak elmosolyogtam magam. A fickó elkomolyodott, és azt mondta, jöjjek vissza, ha kinőtt a fogam.
Hát ez történt a fogaimmal. Azt a fogam, amelyiket én toltam ki, egybe maradt teljesen gyökerestül. Szépen foglalatba tetettem, és sokáig a nyakamban hordtam, de egyszer eltört, csak úgy magától, aztán nem hordtam tovább, el is tűnt valahová.
Nagyon tanulságos a szituáció, és megtanultam a leckét. Ma, már tökéletesen működik a műfogam, amit akkor raktam be. A mosolyom kifogástalan. Azért fogvédőt mindig veszek be.
Hát ezek történtek.
Ma este disco lesz, ismerve a fiatalokat, biztos lesz, mit írnom a discoról. Holnap pedig verseny. Úgy, hogy nem fogok unatkozni és ti sem.
Sziasztok.
