Sziasztok Harcosok.

 

Írok, mert megígértem, és már itt az ideje.

Szóval, kint voltam Németországban. Ott volt a világ egyik legnagyobb Fitnesz kiállítása. Felkértek, hogy csináljak az egyik tanítványommal bemutatót. Konkrétan csináltak egy ketrecet és abban kellett harcolnunk. Egész nap, reggeltől estig, négy napon keresztül, félóránként. Higgyétek el nagyon kemény volt. Ugye ott kezdődött, hogy kemény volt a talaj. Sajnos nem volt lehetőség rá, hogy puhább tatamit tegyünk le. Már az első ütközeteknél levitte a bőrt az alkaromról, és a térdemről a talaj. Elsőre nem gond, de a negyedik nap, már zavaró.

 

Csak ketrec harc technikákat mutattunk be. Leviteleket, feszítéseket, ütéseket, rúgásokat, földön ütéseket, csupa életszerű dolgokat. Nagyon jó és látványos volt. A tömeg csüngött a ketrecen. Ezt minden félórában megismételtük.

 Vége volt az első napnak, és rettentően elfáradtam. Főleg azért, mert az ellenfelem, a tanítványom kb. 120 kg. Gondolhatjátok, amikor bejött nekem lábra, és eldőltem, ő meg rám esett, mit éreztem. Az első tíz percben elkezdett fájnia seggem. Ahogy elestem úgy bevertem, hogy alig tudtam felállni.  Az ember ilyenkor vigyáz, de elkerülhetetlen néhány bevitt találat.  A ketrecbe is többször beütöttem a lábam.  De hát nem panaszkodom, mert tudtam, mit vállalok. Meg, hát a harcosnak csak a lelke fáj.

 

Sokan egyébként azt gondolják, hogy egy küzdő sportban járatos ember nem érezhet fájdalmat. Nem tudom, hogy miért gondolják. Valószínűleg a filmek miatt. Mindenkit megnyugtatok, hogy a harcművészek, ugyanolyan emberek, mint bárki más, csak az edzések miatt jobban ki van tolva a fájdalom küszöbük. Nekem volt olyan, hogy egy bemutatón baseball ütőt rúgtam szét sípcsonttal. Általában egy rúgással, meg szoktam semmisíteni.  Azt hiszem ez egy kicsit vizes volt még. Kb. 5-szőr rúgtam rá. Még csak el sem tört, csak meghajlott. Azt hittem beszarok, annyira fájt a sípcsontom. Nem mertem elindulni, le a színpadról, mert tudtam, hogy sántítani fogok. Az pedig elég ciki, nem?

 Azért a közönség megtapsolta az elhajlott baseball ütőt.

 

Néha a bemutatók között, nézelődtem. Tudni kell, hogy a világ, minden részéről, jönnek a nagy testépítő sztárok. Akkora darab fickók, és nők, voltak, hogy az hihetetlen. Igen nőket írtam. De nehogy azt gondoljátok, hogy átlagos nagydarab nők voltak. Nem. Kifejezetten férfi testük volt. Ezt szó szerint kell venni. Szerintem undorítóak voltak. Nőies haj, és rücskös arc, mellette 50-es kar, és férfi test. Egyszerűen nem értem, hogy ez melyik férfinek tetszik. A hideg kirázott, amikor egy ilyen terminátor odajött a ketrechez.

 

Hát ezek voltak. Ott volt a spining. Sok ember szereti, nekem egy kicsit furcsa volt. Több százan ültek fel a szoba kerékpárra, és még be is öltöztek biciklis cuccba. Mintha mentek volna valahová, úgy indultak el. Pedig hát egyhelyben teker mindenki. Nekem ez különös, de biztos jó. Én inkább élőben tekerek.

 

Egyébként, most jön a hosszú hétvége. Pihenek egy kicsit, mert az utóbbi időben sokat edzettem, Németországról nem is beszélve. Ma reggel voltam földharcozni. Három meccset küzdöttem, és mindegyiket megnyertem. Kopogott mind a három ember. Bár nem voltak túl kemény ellenfelek, de azért jó volt. A hétvégén lesz disco, arról is írok, majd. Biztos lesz néhány idióta.

 

Na sziasztok.