Éppen mosolygok!
Sziasztok.
Írok megint. A hétvégén voltam versenyen. Nem egészen úgy sikerült, ahogy terveztem, de azért annyira nem vagyok elégedetlen. Brazil Jiu-Jitsu verseny volt Bp-en. Sokat készültem a versenyre, és edzettem. Nagyon jó állapotban voltam testileg és lelkileg is. Nem izgultam, és éreztem az önbizalmat. Igazság szerint nyerni mentem. Eléggé elhúzódott, a kezdés és egy kicsit elpilledtem. Aztán szólítottak, és felmentem a küzdő térre. Az ellenfél nem jelent meg. Pedig ott volt. Valószínűleg nem akart kiállni. Hogy miért azt nem tudom. Ez volt az első küzdelmem. Pontosabban, nem volt. Így tovább jutottam. Nagyon nem fáradtam el, hiszen semmit nem csináltam. Jöttem le a pástról, és mindenki viccesen gratulált, hogy „nagyon jó voltál Zoli” stb.
Jött a következő küzdelem. Itt már volt ellenfelem. Egy húsz év körüli szerb srác volt, ránézésre ereje teljében. Ő tőle kikaptam. Pontozással. Ez van. Van, aki nyer, van, aki veszít. Nem keseredtem el, inkább még jobban fogok készülni.
Ma voltam kint az erdőbe, egy bokros részt megnézni. Valószínűleg ki kell irtani. Amikor hazajöttem, a fűrész vittem be a sufniba, és megbotlottam mindenféle kacatba. Pont sikerült térdre esnem. Kurvára fájt a térdem. Már bocsánat. Soha nem éreztem még ekkora fájdalmat a térdemben. Azonnal leültem utána. Pont térdkalácsra estem. Elmentem edzeni, de nem tudtam mozdulni sem. Edzés közbe elmentem a korházba, és megvizsgáltattam. Megröntgenezték, de azt mondták, nincs törés. Ettől függetlenül, alig tudok járni. Zúzódás. Ez a diagnózis. Most itt ülök a gép előtt és érzem, hogy estére jól bedurrant. Az bánt a legjobban, hogy nem tudok edzeni. Holnap megint megpróbálom. Pedig most annyira jó formában vagyok. Nem akarok kihagyni egy napot sem, de úgy látszik, kénytelen vagyok.
Az érdekes az, hogy harminc éves versenyzői pályafutásom alatt, ha megsérültem nagyon az mindig a küzdőtéren kívül történt. Kő kemény harcokon mentem keresztül és soha nem volt probléma. És teljesen le vagyok döbbenve, amikor egyszerűen térdre esek. És megütöm a lábam. Hihetetlen. De hát ez van. Majd csak túl leszek rajta. De holnap edzek az biztos, ha nagy fájdalmaim lesznek, akkor is. Egyszerűen nem bírom ki. Késő van, és fáradt vagyok. Hamarosan jelentkezem. Felrakok magamról egy képet.
Sziasztok.
