Egy Harcos naplója

A GYŐZTESEK SOHA SEM ADJÁK FEL! AKIK FELADJÁK SOHASEM GYŐZNEK!

Motoros kalandjaim-Női autós a rakparton videó

2010. január 05. 22:49 - Warrior

Sziasztok.

 

Már gondolkodtam rajta, hogy valamilyen más köszönési formát használok, de eddig még nem jutott eszembe jobb. Szóval felhívta a figyelmemet egy tanult kollégám arra, hogy lassan 1-éves a blogom.  Ezt nem is gondoltam volna. Persze az elején nem írtam sűrűn, de mostanában beindult a nagyüzem. Hogy miért arról fogalmam sincs. Lehet, hogy szófosásom van, vagy pontosabban írásfosásom. Nem tudom, de imádok írni. Mindig van miről írnom. Van, amikor jobban kedvem van az érzéseimről írni, és van, amikor csak történetek jutnak eszembe. Nyilván én is ember vagyok, kvázi érző lény. Gondolom, a tudattalan határozza meg, hogy mikor hogyan akarom kifejezni magam. Persze az is igaz, hogy rengetegen írnak hasonló tákolmányokat, mint én. Néha olvasok olyanokat, hogy az írója szerintem író zseni. Ezt most komolyan mondom! Én nem vagyok egy tipikus író és lehet, hogy nem tudok olyan szépen írni, mint néhány blogger. Én úgy írok, ahogy tudok. Szívből, és ami jön.

 

Mivel egyre többen olvassátok, talán nem hiába írok. A múltkori bejegyzésben említettem, hogy motor ügyben nem voltam elengedve jogosítvánnyal. Ez így volt. A helyzet az, hogy először vettem egy MZ-t. Biztos ismeritek, hogy melyik az. Amolyan régi módi. A valódi ismertető jele az volt, hogy /1-es. Pontosabban MZ 250/1-es motorkerékpár. Az idősebbek biztos ismerik ezt a remekbe szabott csodát. Ha valaki emlékszik ilyenekkel vitték a papák a mamákat az oldalkocsival. Humoros látvány volt, az oldalkocsiban ülő feleség, ahogy a plexi nélküli bukósisakkal ijedten bízta magát a papa vezetési tudományára. Szóval nekem ilyen MZ-m volt, természetesen oldalkocsi nélkül. Amikor a motoromat vettem, akkor még ifjú harcos voltam, és szinte semmi nem számított.  Az, hogy a motoron nem volt rendszám egyáltalán nem volt fontos (akkor még)! Ez a hozzá állásom csak néhány büntetés után változott meg. Egy barátomtól vettem a szerkezetet, és a vételnél kiderült, hogy rendőr motor volt valamikor az én masinám. Hogy attól –e, vagy nem, de piszokul ment a moped. Ha jó formában voltam simán mentem vele 140-et. Beletankoltam a jó öreg keveréket aztán gyerünk. Ahogy mostanában mondják tökön, babon.

 

Ugye az egyik probléma az volt, hogy nem volt rajta rendszám. Ez felvetett néhány problémát. Például kínosan ügyelnem kellett arra, hogy mögöttem ne legyen Police feliratú autó. Bárhol mente vele az utakon erre mindig figyelni kellett. Persze gondolhatjátok, hogy ez nem mindig sikerült. Hogy lehetne azt elkerülni, hogy ne jöjjön mögöttem a szerv? Sehogy. Ha szerencsém volt, akkor nem jött, ha nem volt, akkor megállítottak. Azt hogy ilyenkor mit csináltam, később elmagyarázom. Szóval én ezzel a rendszám nélküli géppel bejártam egész Magyarországot. Szinte mindenhová elmentem vele. A mási probléma az volt, hogy nem volt jogosítványom. Nagyon sokszor elkaptak, és néha kegyes volt a rendőr, néha nem. Egyszer tatabányán mentem a 100-as úton, Bicske felé. Látom, hogy fehér lámpával bőszen integet a Rendőrség alkalmazottja. Megálltam. Kéret a papírokat és mondtam neki, hogy a motoromnak nincs semmilyen papírja.

 

A rendőr, amolyan igazi tipikusfajta volt. Kb. 30-éve volt már rendőr és ránézésre az apja és a nagyapja is rendőr lehetett. Mivel éreztem, hogy baj lesz, próbáltam oldani a feszültséget és mondtam, neki hogy én is rendőr szeretnék lenni. Csak nézett rám és megismételte, hogy a motor papírjait és a jogosítványomat kéri. Közöltem vele, hogy az sajnos nincs. Összeráncolta a homlokát és némi tétovázás után, azt mondta, hogy – Akkor nézzük a rendszámot!- Hátra ment és döbbenten látta, hogy nincsen rajta rendszám. Megszólalt. - Ezen nincs rendszám!- Hát az nincs. Persze nem hagyta annyiban a dolgot és kérte a személyi igazolványomat. Az szerencsére nálam volt, azt oda adtam. Nézegeti, majd ki idő múlva megszólalt. –Ez lejárt- És ekkor jött a megszólalása, amire nem számítottam. Rám nézett és olyan igaz rendőrösen megszólalt. –Hát magából így nem nagyon lesz ám rendőr!- Hát ez történt. Azt mondta, hogy toljam haza a motort. Én leszálltam és elkezdtem tolni, majd úgy 100 m-után berúgtam és elmentem. Kaland volt az egész. Azóta megtanultam, hogy jogosítvány nélkül nem szabad közlekedni. Lassan befejezem, és felteszek valamilyen jó vicces videót.

 

Véletlenül lett rögzítve ez a videó. Egy hölgy sofőr kb. 5 perc alatt fordul meg a Budai rakparton. Nagyon tanulságos. Nézzétek.

 

Hamarosan jelentkezem.

 

Sziasztok. 

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://harcosnaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr571650359

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása