PANKRÁTOR CUCCBAN A FOTÓZÁSON

Sziasztok.

Ismét itt vagyok az éterben. Írom a mondandóam, ami soha nem akar kifogyni. Valami írni való mindig van, ha pedig nincs, elgondolkodom a múlton, mikor az akartam lenni, aki most vagyok.

Reggel fel keletem és elmenetem két barátommal, hogy segítsek termet keresni, mert edzést akarnak tartani. Sajnos első nekifutásra nem sikerült találnunk termet. De hát ez nem meglepő. A taktikánk az volt, hogy bemegyünk a Városban található iskolákba és beszélünk az igazgatókkal. Ez első nekifutásra jó tervnek tűnt. Csak, hát így hárman ránézésre úgy néztünk ki, mint akik, Sándorházáról szabadulva éppen a következő balhéjukat tervezik. Ezt valahogy figyelmen kívül hagytam. Bementünk az első iskolába, nagy reményekkel. A portás összerezzent, amikor elmondtam neki a jövetelünk okát. Szinte már tárcsázta volna a 107-et, mikor mondtam neki, hogy mi csak sportolók vagyunk. Megkönnyebbülve tette vissza a telefont. És elirányított a gazdaság vezetőhöz, aki meg sem néztem a terem beosztását, azt mondta, hogy nincs hely. Én azért közöltem vele, hogy tisztelem a gazdaság vezetőket, de inkább az igazgatóval beszélném meg a dolgot. Láttam, hogy ez betalált. Ez nem esett neki jól. Őt a mindenható gazdaságvezetőt csak így meg akarják kerülni?

Szóval beszéltünk az igazgatóval, aki korrekt volt, de ő is azt mondta, hogy nincs hely. Kifelé menet a gazdaságvezető szinte vissza sem köszönt. És így jártunk mindenütt. Arra azért rájöttem, hogy az iskolákban a portások az urak, a főnökök. A 60-éves mama, úgy intézi az iskola dolgait a portásfülkéből, mintha az oktatási miniszter lenne. Elképesztő. Sajnos a terem keresés nem sikerült első neki futásra.

  Majd a második vagy a harmadik nekifutásra sikerül. Én szeretek segíteni a barátaimnak, és általában az embereknek. Nem várok érte viszonzást. Az élet úgy is kárpótol mindenért. De ha nem, akkor is jót tettem néhány embertársammal.

A múltkor voltam egy fotózáson, amin egy pankrátort kellett játszanom. Biztos emlékeztek rá, már írtam róla. Egy félnapot fotóztunk. A fotók azért kellettek, mert reklámkészítők között csinálnak egy versenyt. És az én képeimmel, hívják versenybe őket. Egyébként nagyon jó cuccokban volt a fotózás. Igazi pankrátor ruhában. Az USA-ból rendelték őket. Látjátok, fent a képeken. Jó hangulatban telt a fotózás, de egy kicsit hideg volt a teremben. A helyszín az Újpesti torna klub boksz terme volt. Kibérelték, és erre a félnapra a rendelkezésünkre bocsátották. Benne boksz ring, zsákok és minden, ami egy boksz terembe kell.

  A nehézséget az okozta, hogy kb. két nappal előtte felhívtak, hogy vállalnám –e, hogy leborotválom a felső testem. Azt hittem rosszul hallok. Mert ugye a pankrátoroknak illik csupasz testtel küzdeni!! Vagy a másik alternatíva, hogy legyantáztatom. Még jobb nem? Ilyenkor mi a teendő? Olyan túl sokat nem fizetnek, ráadásul semmi kedvem ahhoz, hogy ha újra kinő, akkor úgy nézzek ki, mint egy ősember. Nekem ilyenben nincs tapasztalatom, hogy milyen, ha az ember legyantáztatja a testét, vagy le borotválja! Még a gondolat is iszonnyal tölt el. De hát dönteni kellett nincs mese. Mind a két dolgot viszolyogtatónak tartottam, és úgy döntöttem, hogy van egy hajnyíró gépem, azzal végzem el a szőrtelenítést. Bekapcsoltam, oda álltam a tükör elé, és had szóljon. Még ezt találtam a leghumánusabb megoldásnak.

Megszabadultam a felsőtestemet borító szőrtől. Azért ne azt képzeljétek, hogy már előtte is úgy néztem ki, mint egy majom. Nem volt túl sok, de azért volt rajtam. Hát utána már nem. Úgy néztem ki, mint egy meztelen csiga, a hóban. Mármint úgy világítottam. Keményvolt! Nem is értettem, az olyanokat, akik napi rendszerességgel borotválják a testüket. Azért az nem lehet egyszerű.

Aztán jött a fotózás. Időben megjelentem, és mint írtam nagyon hideg volt a teremben. De szerintem nagyon jól sikerült. Majd kapok belőle komolyabb fotókat is. Ami fent van azt én csináltattam a telefonommal.

Éppen tegnap jött a következő felkérés, hogy vállalom –e?

A felkérés lényege, hogy mivel ez egy reklám készítő verseny lesz, vállalom –e azt, hogy pankrátor ruhában a reklámcégekhez elmegyek és  a versenybe hívom őket.  Hát ez meglepett és nagyon elgondolkodtam rajta. Elég röhejes lenn, hogy Budapesten beöltözve rohangálok maszkban és testhez simuló pankrátor ruhában, kiabálva, hogy jöjjenek a versenyre. Azt mondták ez Gerilla marketing. Szerintem, ha én berohanok az irodába maszkban, üvöltözve, akkor biztos a Teve utcában kötök ki.   És még kevesebbet fizetnek, mint a fotózásért! Ha vállalom is, még egyszer a testemről a szőrt nem fogom levágni.

Most aztán teljesen tanácstalan vagyok. Persze a pénz jól jönne, de azért bohóc nem vagyok. Most ezen gondolkodom, hogy mi legyen. Nem gond, mert hamarosan eldöntöm.

Egyébként ma megint megyek a Jóban Rosszban forgatni. Most a Csillagvirág utcai stúdiójukba megyek. Belső felvételek lesznek, és látszani is fogok. Azért mert a múltkor, csak a hangom hallatszott a CB-rádióban. Ma meg fogom tudni, hogy mikor lesz adásban. Mindenképpen megírom a blogban holnap. Lassan befejezem a szó fosást.

Egy nagyon jó sajt reklám videóját tettem fel. Szerintem mulatságos.

Sziasztok.