Sziasztok.
Most érkeztem haza az edzésről. Elég késő van. Nem mondom, hogy friss és éber vagyok, mert nem vagyok az. Persze nem akarok panaszkodni, mert más sokan mondták, hogy úgy kezdem a bejegyzést, hogy megint fáradt vagyok. Úgy, hogy ezt most nem mondom, csak azt, hogy nem vagyok túlságosan friss.
A földharc ma nagyon jól ment. Egyre érettebben harcolok. Azt észrevettem, hogy minden edzéssel, egy kicsit jobban megy a harc. Mindig van fejlődés. Sajnos ez néha nagyon lassú. Az edzésben nincsen rövid út. Mindig hosszú és fáradságos út vezet el, a sikerig. Úgy gondolom, hogy ez nemcsak az edzésben van így, hanem mindenben.
Tegnap este el kellett mennem a boltba. Este 20 óra körül lehetett. Délután még nem volt fagy. Estére azonban erőteljesen fagyott. Láttam, hogy az autóm szélvédője jeges, de valahogy nem gondoltam, hogy az út is lefagyott. Pedig lefagyott. Mentem a boltba, és az út szélén megállt előttem egy autó. Egy Golf 4-es. Egy kicsit belógott az útra, úgy állt meg. Jöttek szemben is, úgy hogy fékeznem kellett, nehogy belemenjek. Csak hát az út, mint említettem jeges volt. Hiába nyomtam a féket, mintha muszáj, lenne. Ugyanúgy mentem tovább. Csúszott az autó, ahogy kell és egyenesen bele mentem az előttem álló Golfba. Szerencsére nem mentem gyorsan így nem lett nagyobb baj. Az ő hátsó lökhárítója egy kicsit megnyomódott, és az én autóm első lökhárítója is egy kicsit. Mivel nem túl nagy a kár viszonylag olcsón megúszom. Ez van.
Azt láttam, hogy a srác nagyon megijedt, de hát ez természetes. Biztos nem túl jó, ha valaki hátulról belerongyol az autóba. Egy kicsit ideges voltam magamra. Jobban is figyelhettem volna. Meg hát az is megnézhettem volna, hogy mennyire csúszik az út. Nagyon sajnálom. Ilyesmi bárkivel előfordulhat. A lényeg, hogy senkinek nem lett baja.
Egyszer volt egy érdekes esetem autóval. Vettem egy Alfa Romeót. Pontosabban Alfa 90-est. Ez volt a típus száma. Nagyon jó kis autó volt, a maga nemében. Főleg új korában lehetett nagyon jó. Az enyém, már akkor sem volt mai gyerek, amikor megvettem. Mint tudjuk az olasz autók, nem túl sokáig megbízható autók. Az enyém 2,5-ös Turbó Diesel volt. Ment, mint a rakéta. Szóval megvettem ezt a „csoda” járgányt, és indulás. Azt is tudnotok kell, hogy az én autóm hátsó kerék meghajtású volt. Az teljesen másképpen viselkedik, mint az első kerék meghajtású. Legalábbis én úgy éreztem. Persze van, aki a hátsó kerekesre esküszik. Én meglehetősen rutintalanul, elindultam vele. Tatabányáról mentem Szárra a 100-as úton. Esett a hó, és nagyon csúszott tőle az út. Már majdnem kiértem vele Tatabányáról, amikor gondoltam egy kicsit odalépek, neki, hogy mit bír.
Szóval ráléptem a gázpedálra. És abban a pillanatban a hátulja „kitört” oldalra. Az autó megcsúszott, megpördült a tengelye körül és nekivágódtam egy falnak. A fal nem fogjátok elhinni egy temető fala volt. Nem dőlt be, de a vakolat úgy lejött róla, hogy még most is látszik rajta. A múltkor mentem arra és még mindig láttam.
Ott tartottam, hogy az autó orral nekiment a temető falának. Ott álltam orral a falnak nyomódva és azon gondolkodtam, hogy jó ötlet volt –e, ezt az autót megvenni. És ekkor feltűnt egy Rendőrautó a láthatáron. Szép lassan elmenet mellettem, de azért meg ált egy pillanatra, mert látszott, hogy nem unalomból álltam félre az út mellé. A rendőr kinézett és megszólalt. – De siet maga oda be! –Valamit válaszoltam, már nem emlékszem, hogy mit, de tovább hajtottak. Én kitolattam, és mentem a dolgomra. Autó eleje összetörve, a lámpa is sérült, úgy hogy nagyon ideges voltam. Kb 1 napja volt meg az autó. Én akkor megfogadtam, hogy hátsókerék meghajtású autót soha többet nem veszek. Ezt tartom is.
Úgy, hogy a tegnapi nem az első eset. Sajnos!
Hát ennyit szerettem volna veletek megosztani ebben a kései órában. Tudom, hogy múltkor azt mondtam, hogy teszek fel videót, és képet, de tekintettel az óra állására, most ezt kihagyom. De holnap bepótolom, a következő bejegyzésben.
Jóéjszakát.
Sziasztok.
