Sziasztok.

Ma megyek a párommal orvoshoz.  Talán egy kicsit megnyugszom, ha látom, hogy nincs komolyabb baj. Nem könnyű ez az időszak. Először el kell mennem, a korházba ahol előzőleg volt, hogy kikérjem a CT eredményt. Mert azt nem adták oda, pedig az a beteg tulajdona. Most külön el kell menni, és utána megyünk az orvos ismerőshöz is. Ott legalább jó kezekben lesz. Valószínűleg újra teljes koponya vizsgálat következik. De nem baj, mert legalább biztosat lehet tudni. Ilyenkor az a legrosszabb, hogy nem lehet tudni biztosat.

Közben eltelt néhány nap. Mármint a bejegyzés első része és a mostani soraim között. Biztosan észrevettétek, hogy nem írtam olyan sűrűn. Az ok nyilvánvaló. Nagyon lekötött agyilag, hogy mi lesz a párommal. De szerintem ez természetes. Az elmúlt napokat senkinek sem kívánom.

  A lényeg, hogy elvittem az orvos barátomhoz és ő azonnal felküldött az emeletre, az ideggyógyász orvos kollégájához. Egy hölgy volt és nagyon alaposan megvizsgálta a kedvesemet. Megnézte, hogy minden idegpálya működik –e. Újra megnézte ő is a CT felvételt. Azt mondta semmi maradandó nincs. A mostani fejfájás és szédülés az agyrázkódás utóhatása. Én megnyugodtam és láttam a páromon is, hogy neki is jól esett, hogy alaposan megvizsgálták. Írtak fel gyógyszert, mely fájdalomcsillapító és gyulladás csökkentő. Azért így már egy kicsit jobb. Bár a párom még mindig egésznap alszik, szemmel láthatóan jobban van. És ez a lényeg!

Sokkal jobb az én közérzetem is. Nagyon rossz volt az utóbbi néhány nap. Főleg, amikor hívtak, hogy baj van. Tényleg az a legrosszabb, ha a szerettünkkel van baj. Nagyon rossz. Mikor ilyen történik, az ember mindig átgondolja az életét. Legalábbis én. De szerintem mindenki. Mi történt volna ha….? Mi van ha….? És örülök, hogy nem lett súlyosabb probléma. Milyen törékeny az ember. És min múlik, hogy, hogyan alakul egy szituáció? Mert nagyon sokszor nincs beleszólásunk. Ilyenkor marad az Ima. Én amúgy is hívő ember vagyok. Volt az életemben olyan szituáció, amikor fentről fogták a kezem, és remélem, ha szükségem lesz rá, akkor ismét jól alakul minden.

  Ilyenkor mindig úgy érzi az ember, hogy egy nagyobb akadályon túl van. És biztos így is van.

 Az ember az érzéseit nem is igazán tudja leírni, hogy min megy ilyenkor keresztül. Ezt csak megéli és kész.

Nagyon örülök, hogy jól alakul. Most már az élet más dolgaira is tudok koncentrálni. Eddig, ebben a néhány napban ez lehetetlen volt. Hiába próbáltam másra összpontosítani, nem ment. Csak arra tudtam gondolni, hogy nehogy baj legyen. Persze próbáltam pozitívan hozzá állni, de az szinte lehetetlen. Most már jobban megy.

Most éppen a forgatókönyvemet finomítom. Jövő héten akarom megmutatni egy gyártásvezető barátomnak. Nem könnyű egy filmet végig vinni és leforgatni. Sőt extra nagy feladat. Sok pénz kell hozzá, és nehéz olyat találni, aki segít megcsinálni illetve, szponzorálja. De hát ezért is vágtam bele. Szeretem a lehetetlen feladatokat. Amire valaki azt mondja, hogy lehetetlen, azt más egyszerűen csak megcsinálja. Én is így teszem a filmemmel. Megcsinálom. Jó mert olyan a szerepem benne, hogy jó pár évig eljátszhatom, így nem baj, ha nem sikerül holnap. Holnapután, már biztos fogJ Sikerülni.

Lassan befejezem. Most, hogy a nehezén túl vagyok, gyakrabban írok megint. Videókat és képet még nem teszek fel, de ami késik, az nem múlik.

Sziasztok.