Sziasztok.
Írogatok egy kicsit. Mostanában nem nagyon van időm írni. Nem nagyon szoktam sokat ülni a gép előtt, mert inkább pihenek. Persze elhanyagolni sem akarom az írást, de sajnos nem sikerül mindig olyan gyakran írogatni. Azért, írok. Mint a mellékelt ábra is mutatja. Jól esik, amikor olyanok mondják, hogy olvassák, akikről nem is gondolnám, hogy olvassák a blogomat.
Egyébként tegnap volt diszkó, de szinte semmi érdemleges nem történt. Persze a fiatalok rendületlenül jönnek és szórakoznak, mintha muszáj, lenne. Ahelyett, hogy otthon melegítenék az ágyat, engem bosszantanak. Tegnap is ülök az ajtóban és egy srác ki akarta vinni az üveget. Mondom neki, hogy haver ezt nem lehet, mert biztos eldobod, stb. Mondja nekem, hogy ő nem dobja el. Persze nem engedtem, hogy kivigye. Azonnal meg is bántam, hogy verbálisan közöltem vele a fent említett tényállást, mert leült velem szemben és mereven elkezdett nézni. Még meg is jegyezte, hogy akkor ő most engem fog boldogítani. Gondoltam magamban boldogítsd, a jó……, de persze nem mondtam, mert a kidobó ember legyen úri ember. Szóval ült a srác és nézett, mintha ez lenne élete sors feladata. Én természetesen meguntam és bementem körülnézni, de azért mondtam neki, hogy nehogy kivigye az üveget.
Mindig be szoktam menni, körülnézni egy kicsit. Körbe járok, benézek a mellékhelyiségbe és leülök. Ha nagyon nagy hangzavar (általában az), akkor kimegyek, és megint ülök az ajtóban. És ez így megy reggelig. Megeszek két meleg szendvicset és ismét megyek nézelődni.
Írok megint. Eltelt már pár nap. Több lelkes blog olvasó szólt, hogy ritkán írok mostanában. Ez valóban így van és szégyellem is magam, de sajnos nem volt időm és energiám leülni a gép elé este. Azért igyekszem nem csalódást okozni.
A párom jobban van, bár mondta, hogy ma eléggé fájt a feje, kb. fél órán keresztül, utána pedig teljesen elmúlt neki. Én nekem az a véleményem változatlanul, hogy még egy hetet pihenhetett volna. És egy újabb alapos CT vizsgálat is lehet, hogy jó lett volna. Azért így is bízom benne, hogy maradéktalanul meggyógyul és nem lesz semmi baj.
Mostanában ideszokott egy nagyon aranyos cica. A szomszédból jön mindig át és nagyon szép macska. Mindig adok neki egy kis finomságot és ő megeszi. Ha este hazaérünk, meghallja és perceken belül itt terem nálunk. Biztos furcsa nektek, hogy egy macskáról írok, de én nagyon szeretem az állatokat. Volt kutyám is, de sajnos ellopták. Az is nagyon a szívemhez nőtt. Pici korától kezdve nálam volt. Az anyját kidobva találta, az út mellett Bicskénél. Elhoztam, haza és egyszer csak megszülettek a kölykök. Az egyik gyönyörű fekete kutyust megtartottam és elneveztem Armandónak. Ő és az anyja is eltűntek. Fogalmam sincs, hogy hová, de valószínű, hogy ellopták. Fél évig kerestem. Minden házba benéztem az udvarra. Ezt szó szerint vegyétek. Ahol lakom minden házba benéztem, hátha befogta valaki vagy befogadta. Mindenhová raktam ki plakátot. Elmentem az oltási helyekre, hátha valaki odaviszi oltani. Beszéltem állatorvosokkal, hogy nem –e oltottak kutyát háznál, beszéltem vadászokkal, hogy nem látták –e az erdőben.
Az eredmény semmi. Nagyon szomorú voltam, és most is rossz, ha belegondolok. Abba bízom, ha történt vele valami, akkor nem szenvedett, vagy ha él valahol, akkor jó helyen van.
Úgy, hogy ezt a cicát most etetem.
Lassan befejezem. Hamarosan írok.
Sziasztok.
