Sziasztok.

Ismét jelenetkezem innen a messzi napfényes Portugáliából. Megint túl vagyunk egy kemény versennyel teli napon. Mint minden nap itt elég fárasztó. Általában reggel 8 óra körül felkelünk, zuhany, reggeli, aztán indulás a versenyre. Ott általában egésznap szurkolás, vagy versenyzés stb.

Bármit csinálunk ott, az maximális koncentrációt igényel. Ma például folyamatosan szurkoltam a VT nevű brazil-magyar edzőtársamnak. Nagyszerűen küzdött és a kategóriájában ezüstérmet nyert. Nagy szívvel küzdött és nem sok kellett, hogy az aranyat is megnyerje.

Aztán itt van a Sanyi Kecskemétről. Hihetetlen, amit a küzdőtéren művelt. Megnyerte a kategóriáját is és az abszolút kategóriát is. Lenyűgöző volt az a nyugodtság és tudás, amivel végig verte a mezőnyt.

A Tereza megnyerte az első meccsét a kategóriájában, a második meccsén az én véleményem szerint a bíró nem adott meg egy előny pontot és döntetlennél az ellenfelét hozták ki győztesnek. Értehetetlen, hogy miért, mert az ellenfele, nagyon passzív volt.

Egyelőre ennyi. Holnap én is harcolok, a Levente, az Imi, a Max abszolútban, és a Gábor.

Közeledik a verseny. Ahogy egyre közelebb kerülünk a küzdelem napjához, egyre nagyobb a feszültség. Leglább is részemről. Mert ugye lila övben indulok. Olyan jó lenne nyerni!! EB aranyérem. Azért az nem lenne semmi!!

Igazán magamba szálltam most este és felkészültem, arra, hogy keményen küzdök. Valamit jó lenne másképpen javítani, mint eddig. Hogy mit azt még nem tudom, de holnap igazán rá fogok hangolódni a harcra.

Egyelőre ennyi, mert pihenni kell holnapra.

Holnap jelentkezem.

Sziasztok.