DÉL-KOREA – ÚJRATÖLTVE 1. RÉSZ

Sziasztok!

Mint ígértem, újra tájékoztatlak benneteket, a második Dél-Koreai utazásomról. Az első élménybeszámolóm igen nagy érdeklődésre tartott számot, ezért ismét itt vagyok a bejegyzéseimmel.

A második utazásom 5 héttel volt később, a haza utazásom után. Őszintén megmondom a második utazásra való készülés már nyögve nyelesebben ment. Két hét a családom, a kisfiam nélkül nem volt annyira könnyű. Először 6 napot voltam, most két hétre mentem. Tudtam, hogy hosszú idő lesz. Biztos van aki ezt könnyebben kezeli, de én nehezen viselem a család hiányát. Persze a szerződést aláírtam és így nem volt kétséges, hogy megyek. Meg persze a munka az munka. Feltett szándékom a nemzetközi filmes karrier és ezért hajlandó vagyok áldozatokat hozni.

Mikor eljött az idő, ismételten kimentem a repülőtérre a kis motyómmal. A gép 13.00-kor indult, és amikor kiértem a reptérre, valahogy sokkal hatalmasabb sort láttam, a becsekkolásnál, mint a múltkori utam alkalmával. Azonnal rossz érzés fogott el. Kiderült, hogy az orosz Aeroflot légitársaság, több jegyet adott el, mint ahány hely volt a gépen. Ez számomra teljesen érthetetlen volt. Hogy lehetséges ez? Nagyon sok kérdés merült fel bennem. Kik mehetnek és kik nem? Mi van, ha én nem mehetek? Stb. Amikor odaértem a pulthoz elmondtam, hogy engem filmforgatásra várnak Söulba és szigorú időrend szerint lesz a forgatás. Én nem késhetek, egy percet sem.

Persze mondták, hogy igyekeznek megoldást találni és helyet biztosítani nekem a gépen, de azért nem voltam annyira nyugodt. A pultos, hölgy többször beszélt telefonon a gép személyzetével, mígnem mondták, hogy van helyem! Na, ennek nagyon megörültem. Azért az nagyon kellemetlen lett volna, ha nem tudok időben kijutni! Átmentem a szigorú biztonsági ellenőrzésen és felültem a gépre. A múltkori utazásom alkalmával Prágában szálltam át a Dél-Koreába tartó gépre, ezúttal pedig Moszkvában történt ugyanez a dolog. Az út Moszkváig kb. 2 óra volt. Ott leszálltunk, és kb. 6 órát kellet várni, hogy induljon a következő gép Söulba.

Ilyenkor persze elég unalmas az időtöltés. Én olvastam, zenét hallgattam, nézelődtem, stb. Nagy nehezen eljött a beszállás ideje. Beszálltam a gépbe és akkor a pilóta mondta, hogy van egy kis gond. Ezért várakozunk. Hogy mi volt a probléma azt nem tudom, de kb. 1 órát vártunk még és utána indultunk el.

 A Caramell Pictures két vezetőjével vacsorázom.

A repülő út Söulba kb. 10-12 óra. Ezt most nagyon nehezen viseltem. Valahogy semmi nem volt jó. Kényelmetlen volt, aludni nem nagyon tudtam, szóval nem igazán élveztem. Nagyon hosszúnak tűnt a repülés. Ilyen 10 órás repülő út alkalmával kétszer adnak a repülőn meleg ételt. Egyszer miután felszálltunk, és egyszer leszállás előtt. Persze ne nagy adagokat képzeljetek el. Kis hús darab, kis rizs, kis süti. Csak, hogy neve legyen a „gyereknek”. Az ember nagyon várja az étkezést, mert egyrészt éhes, másészt azzal is megy az idő! Filmet néztem, sétálgattam az ülés sorok között, elmélkedtem a jövőn, a családon! Szóval nagy nehezen eltelt a közel 12 óra. Leszálltunk. Az ismerős procedúra következett. Útlevél ellenőrzés. Ezúttal nem vettek új lenyomatot, gondolom, azért mert a múltkor ez megtörtént. Beléptünk az országba. A repülőtéren már vártak a kinti színész ügynökség munkatársai. Azonnal elvittek bennünket enni. A múltkori utunk alkalmával, ugyanígy meghívtak enni, de akkor az ételválasztásnál mellé fogtam. Rájuk bíztam és valamiféle, iszonyatosan csípős, forró, furcsa levest kaptam. Most nem bíztam rájuk, hanem képről én kiválasztottam! Nem is bántam meg, mert elég jó választásnak bizonyult. Nagyon finom volt. Egy itthoni kínai kajához tudnám hasonlítani, de amikor ők kérdezték, hogy ízlik a Koreai konyha, akkor mondtam, hogy hasonló, mint a kínai. Na ez nem tetszett nekik. Étkezés után elvittek a szállodába.

A múltkori utam alkalmával, Sőul külvárosában béreltek nekem egy apartmant. Ezúttal a belvárosban egy szállodában kaptam szobát. Ez jobban tetszett, mert igazán a város közepén volt. Hatalmas nyüzsgéssel, látnivalóval és mindennel, amivel egy nagyváros jár. Így kezdődött az első napom a második Dél-Koreai forgatáson.

Folyt. köv.