DÉL-KORA ÚJRATÖLTVE 3. RÉSZ
Diszkós kalandom utáni nap pihenéssel tel. Bár nem igazán lehet pihenésről beszélni, hiszen aludni szinte lehetetlen, az átállás miatti problémák miatt! Az idő nagy részét a környék felfedezésével töltöttem! Nagy élmény egyedül felfedezni egy olyan várost, mint Söul. Ahol az elővárosokkal együtt közel 25 millió ember él. Kaptam egy angol nyelvű metró térképet! Söulban 19 metróvonal van! Első látásra elég nehéz a közlekedés, de aztán az ember ki ismeri magát, hamar és onnan kezdve séta galopp! Szerencsére a Koreai feliratok mellett, mindenhol vannak angol feliratok is. A menetjegyet előre kell kifizetni egy automatában. Az ember beírja, az állomás nevét, ameddig menni akar, a gép kiírja az összeget, bedobjuk a pénzt, a gép kiadja a jegyet, aztán lehet utazni! Gyakorlatilag ennyi! Ami érdekes volt számomra a metróban, hogy mint az alábbi videóban láthatjátok, a metró peronra nem lehet beesni! Nem magyarázom, mert a látvány önmagáért beszél.
Ezt megkérdeztem, hogy miért van? Azt mondták, hogy elég sokan beugrottak a metro elé, és ezzel védekeznek ez ellen! Elég körül tekintőek. Nagyon sokat csavarogtam. Elmentem a legrosszabb helyekre is! Én általában nem csak csillogást-villogást szoktam megtekinteni, hanem ellátogatok oda ahová a turisták, szinte soha nem szoktak ellátogatni! Elmentem egy piacszerű helyre. Igazi Ázsia piac volt. Itt láttam életemben először kutyahúst! Egy hűtőben volt. A hátsórésze volt benne. Ott létem alatt többször kérdezték, hogy akarok –e kutyahúst enni! Ezen mindig nagyon felháborodtam és közöltem, velük, hogy a kutya a barátom és az ember nem eszi meg a barátját! Szegény kutyát a hűtőben alább láthatjátok.
Nagyon sokat mentem éjszaka is az utcákon. Aludni nem tudtam, így szinte minden éjjel, este 22-órától, hajnal 3-ig sétálgattam, nézelődtem, ettem és csavarogtam. Külföldiekkel alig találkoztam. Mindenhol csak ázsiaiak. Megszámlálhatatlan mennyiségben. Hatalmas tömeg az utcán állandóan. Harmadnap mentünk az akció jelenetet gyakorolni. A filmben a sztori szerint, egy orosz maffia főnököt játszom, aki Dél-Koreába megy üzletelni. A film főszereplői Koreai színészek által játszott rendőrök. A stroy szerint éppen egy kikötőben üzletelek autókkal, amikor a rendőrök rajtunk ütnek. Itt kialakul egy kis küzdelem, mert természetesen nem akarom, hogy elkapjanak és megpróbálok elmenekülni, aztán természetesen elkapnak a rendőrök. Ezt a kis küzdelmet gyakoroltuk. Harmadnap elmentünk egy telepre! Itt rengeteg, iroda és hatalmas csarnok helyezkedett el. Ezen a telepen volt a filmesek egy legnagyobb gyakorló tornacsarnoka. Szinte, minden Koreai filmre itt készültek fel a kaszkadőrök és a színészek az akció jelenetekre. Mondanom sem kell, hogy minden megtalálható volt, a professzionális munkához.
Egyszer megmutatták, hogy mi az elképzelés és azután gyakoroltuk. Az unalomig! Újra és újra. Rám bízták, hogy hogyan csinálom. A gyakorlat vázát adták meg és mondták, hogy nyugodtan rakjak bele saját dolgokat is. Minél nagyobb legyen a repertoár, így a rendezőnek több lehetőségből lehet választani! Persze azonnal előjött, az improvizatív készségem és alkottam! Nagyon tetszettek az akció rendezőnek a megoldásaim! Több ötletemre mondták, hogy ezt benne hagyjuk! Ennek örültem, mert így valamit én is hozzá adhattam a filmhez! Nagyon nagy élmény volt dolgozni a Dél-Koreai akció rendezővel, Doo-hong Jung-val aki a küzdelmi jelenetet állította össze a filmbe. Amikor ott voltam a csarnokban más filmekbe is gyakoroltak. Az egyik csapat egy szamurájos jelenetet gyakorolt, szamuráj kardokkal. Két tíz fős csapat ugrott egymásnak. A kiképzőjük, javított a mozdulatukon, aztán ismét kezdték elölről. Egy másik helyen autók közti küzdelmeket gyakoroltak.
Folyt. köv.
