Sziasztok.

 Szomorú vagyok. Tragédia történt a tágabb családban. Meghalt egy második unokatestvérem. Fiatalon. Annyira sajnálom, hogy az kimondhatatlan. Nagyszerű ember és anya volt. Agyvérzést kapott és sajnos eltávozott. Nem is tudom, hogy mit mondjak. Igazán gyászolom tiszta szívemből. Ilyenkor nem lehet szavakat találni, mert nem sok mindennel tudja magát az ember vigasztalni. Nem lehet azt mondani, hogy majd hazajön, vagy előkerül. Mert nem jön haza és nem kerül elő. Csak az emlékeinkben él.

 Ilyenkor mindig elgondolkodom az élet értelmén. Honnan jöttünk, hová megyünk? Nem lehet tudni, és tényleg az számít, hogy az ember az életében mit tesz meg, hogyan él. Szerintem nagyon fontos, hogy minden percét megéljük az életünknek. Ha tényleg arra kerül a sor, hogy távoznunk kell, fontos, hogy úgy menjünk, hogy nem éltünk hiába.

Ezért vagyok szomorú, amikor olyan embereket látok, akik szándékosan tönkre teszik az életüket. Isznak, dohányoznak, stb. Kap az ember egy életet, ami nagyon nagy érték. Egy élet. Gondoljatok bele. Lehetetlen bármivel is helyettesíteni. És mégis sokan elpazarolják. NEM SZABAD! Azért vagyunk a földön, hogy jobbá tegyük a világot. Hogy értéket teremtsünk, és olyat, amire mindig büszkék lehetünk. Nem árthatunk még magunknak sem. Ez ugyanakkora vétek, mintha másnak ártottunk volna.

Ilyenkor mindig rádöbbenek, hogy milyen törékenyek vagyunk. És mindig elgondolkodom azon, hogy jó úton járok –e. Szerintem ti is gondolkodjatok el azon. Senkit sem akarok okítani, de ha már olvassátok az írásaimat, megragadom az alkalmat és mondok olyan dolgokat, amik hátha hasznosak lehetnek.

  Úgy kell élnie mindenkinek, hogy később ne mondhassa, hogy „de kár hogy ezt vagy azt nem tettem meg”! Tegyétek meg. MOST!

Muszáj egyszer elkezdeni a tervek végrehajtását. Soha nem lesz jobb alaklom, mint a jelenlegi. Ezt higgyétek el. Kifogás mindig van. Azt bármikor lehet kreálni.

Én is sokat gondolkodom a terveimen. Nagy terveim vannak. Sokat elértem, és sokat nem. De elérem őket! Néha bánom azokat a napokat, amik úgy telnek el, hogy nem tettem igazán hasznosat. Szerintem fontos, hogy ne éljünk hiába. Legyen hasznos és értelmes az itt létünk. Nem tudhatjuk mi vár ránk a másvilágon. Az a biztos, ami itt van, és csak reménykedhetünk, és hihetünk benne, hogy ha ott is jó lesz. Én hiszek abban, hogy az ember azt kapja vissza, amit ad. Jót vagy rosszat, de szerintem. Ehhez kell tartanunk magunkat.

 Egy kicsit lehet, hogy érzelmes lett a mai írásom, de a mai napon történtek után talán ez nem csoda. Rám is hatnak a világban történt dolgok. A jók a rosszak, és minden. Ha egy közeli ismerős távozik el, az végképpen felkavar. Szerintem ez természetes.

  Van, amit csak az idő old meg. 

Ui: Ma meg kezdtem a diétát. Semmi cukor, napi hatszori étkezés, csak grillezett csirke mell, és rizs, vagy zöld köret. Nem egyszerű. Természetesen karácsonykor eszek. Muszáj volt elkezdenem, mert úgy el fog menni a súlyom, hogy nehezen tudok majd lefogyni. Lassan elkezdek súlyzózni is. Tudjátok EB?! Három hónapig tervezem a diétát. Tizenkét hét. Március végéig. Addig minden zsírt leadok.

Lassan befejezem az írást, mert a jitsun, nagyon elfáradtam. Jó is, hogy jön a karácsony, mert tudok pihenni. Már nagy szükségem van rá.

Jó éjszakát mindenkinek.

Sziasztok.