Sziasztok. 

Lassan elkezdődik az igazi nyár! Már nagyon vártam, hogy nagyon jó idő legyen és, hogy egy rövidnadrágban és egy trikóban szaladgálhassak. Hát most az jön!Bár a versenynek vége van, azért tegnap elmentem futni. A formámat akarom tartani és nem akarok ellustulni. Jönnek az edzőtáborok és ott is nagyon jó formát kell hozni. Edzőtáborban napi három alkalommal van edzés és abból a reggeli mindig futással kezdődik. Futás és erőnlét. Minden mennyiségben. Úgy, hogy nagyon szeretném, ha bírnám. Ezért is nem álltam le a futással. Csak a vádlim még szokott fájni.

Tegnap is futottam és egy erős szúró fájdalmat éreztem a vádlimban! Ezzel már többször volt problémám. Talán meséltem, hogy egyszer küzdelem közben elszakadt. Az első küzdelmem volt aznap! Az ellenfél megnyomott hátrafelé és egy erős pattanást éreztem és fájdalmat! Alig tudtam rá állni. Pedig be voltam melegedve. Legalábbis úgy éreztem! És azóta is néha érzem. Néha fáj, néha nem. Nem tudom mihez kötni, hogy mitől és mikor fáj. De ha fáj, akkor futás közben kezd el fájni. Pedig soha nem futok betonon csak erdei talajon. A cipőm nem egy nagy szám, de attól nem szabadna fájnia. És érdekes, hogy csak a jobb vádlim!

De nem akarok panaszkodni! Az élet szép és ez a lényeg! Valahogy mindig alakul és ez ezután is így lesz! Minden kedves blog olvasómnak javaslom, hogy akkor is legyen tudatában annak, hogy a nap süt, amikor éppen felhős az ég!!Persze biztos, hogy könnyű mondani és van olyan szituáció, amikor nehéz pozitívan hozzá állni a dolgokhoz!Tudjátok, amikor a blogot elkezdtem írni, az elsődleges célom az volt, hogy adjon valamit azoknak, akik olvassák! Valami pluszt! Ezután is tartom magam ehhez! Az én életem tele van olyan fordulatokkal és eseményekkel, ami inspiráló lehet azoknak, akik pillanatnyilag a „padlón” vannak.

Nekem is vannak rosszabb napjaim! Én is érzem magam néha rosszul! Én is ember vagyok!! És azt mondom, hogy az az igazán nehéz, amikor valaki feláll a padlóról! Ezért mondják, hogy nem az a kemény bokszoló, akit soha nem ütnek ki! Hanem az, akit kiütnek és visszatér, és újra a nyer! Az a nehéz dolog!

Van egy kedvenc mondásom: Néha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnénk, hanem sokkal jobban!!Persze vannak nehéz időszakok és néha nem lehet tudni, hogyan alakul valami! És nem lehet tudni, hogy miért alakul úgy, ahogy alakul! De alakul! És ez a lényeg!

Olvassátok el, az alábbi írást! Erőt ad és hitet! Nem én írtam, csak átvettem!

Hamarosan jelentkezem!

Sziasztok!

Interjú Istennel...

- Gyere be! - mondta Isten. Tehát szeretnél interjút készíteni velem?

- Ha van rá időd - válaszoltam.

- Az én időm örökké tart és elegendő arra, hogy bármit megtegyek. Mit szeretnél tudni? - mosolygott Isten.

- Mi az, ami leginkább megdöbbent az emberekben?

- Hogy megunnak gyereknek lenni, siettetik a felnőtté válást és aztán arra vágyakoznak, hogy újból gyerekek lehessenek. Elveszítik az egészségüket, hogy sok pénzük legyen, azután elveszítik a pénzüket, hogy újból egészségesek lehessenek. Hogy aggódva gondolnak a jövőre és közben elfelejtik a jelent; olyannyira, hogy sem a jelennek, sem a jövőnek nem élnek. Hogy úgy élnek, mintha soha nem halnának meg és úgy halnak meg, mintha soha nem éltek volna...

Isten ekkor megfogta a kezemet, és egy ideig csöndben ültünk.

- Mint szülő, melyek azok a leckék az életben, amit szeretnél, ha gyermekeid megtanulnának? - kérdeztem.

Isten mosolyogva válaszolt:

- Szeretném, ha megtanulnák, hogy nem bírhatnak rá senkit arra, hogy szeresse őket. Amit viszont képesek megtenni, az az, hogy engedjék, hogy mások őket szeressék. Szeretném, ha megtanulnák, hogy a legértékesebb nem az, ami a kezükben van, hanem az, aki az életükben van. Ha megtanulnák: nem jó magukat másokhoz hasonlítani, mert mindenki egyenként lesz megítélve, saját élete, cselekedetei, nem pedig összehasonlítgatás alapján! Szeretném, ha megtanulnák: nem az a gazdag ember, akinek többje van, hanem az, akinek kevesebbre van szüksége. Ha megtanulnák, hogy csak pár másodpercbe telik, hogy sebeket ejtsenek valakin, akit szeretnek, de hosszú évekig tart begyógyítani ezeket a sebeket. Ha megtanulnának megbocsátani azáltal, hogy gyakorolják a megbocsátást. Ha megtanulnák, hogy vannak olyanok, akik nagyon szeretik őket, csak egyszerűen nem tudják, hogyan fejezzék ki érzéseiket. Ha megtanulnák, hogy ha két ember nézi ugyanazt az eseményt - tejesen különbözőnek láthatják. Ha megtanulnák, hogy egy igaz Barát ismeri őket, mindent tud róluk... és olyannak szereti őket, amilyenek. Ha megtanulnák, hogy nem elég az, ha mások megbocsátanak nekik, de saját maguknak is meg kell tudni bocsátaniuk önmaguknak.

Ültem egy darabig, élvezve a pillanatot. Majd megköszöntem neki a rám fordított időt és azt, amit értem és családomért tett.

- Itt vagyok a napnak mind a 24 órájában. Csak annyit kell tenned, hogy hívsz, és én válaszolni fogok.

A szemembe nézett és még ennyit súgott:

- Mindig emlékezz rá, amit most mondok: Az emberek elfelejtik, amit mondtál vagy tettél, de soha nem fogják elfelejteni, hogyan éreztél irántuk és ez mennyit jelentett számukra.

Forrás: JEL-IGE 2000.