Sziasztok!
Mai bejegyzésem oka, hogy rengeteg hajléktalant látok az utcákon. Olyankor mindig elgondolkodom, hogyan juthat valaki olyan helyzetbe, hogy az utcára kerül. Egyedül, pénz és minden nélkül. Mert ezeknek az embereknek a helyzete kilátástalan. Jön a tél és elképzelni sem tudom, hogy milyen lehet fagyban, hóban, esőben kint lenni éjjel nappal az utcán. És ezek az emberek is voltak egyszer kisbabák, kis gyerekek és jobb esetben nagy reményekkel indultak az életnek. Aztán egyszer csak történt valami. Hogy mi azt nem lehet tudni, de velük beszélve, tragédiák sorozatát lehet megismerni. Akikkel beszéltem, azok között volt olyan, akit a felesége tett ki egy új szerető miatt, volt, akit kiforgattak a lakásából és még sorolhatnám az okokat. A lényeg, hogy amikor már az ember inkább egy meleg szobában szeretne pihenni, akkor ezek az emberek kénytelenek kint aludni egy padon. Nincs senkijük és semmijük.
Hogyan szereznek pénzt ennivalóra? Megkérdeztem néhányat. Volt, aki a sörös dobozokat gyűjtötte. Alumínium lévén a Tescoban adta le darabját 2 Ft-ért. Nem elírás a 2 Ft. Gondolom azt nem kell bizonygatnom, hogy mennyi dobozt kell összeszedni, hogy tudjanak venni belőle ennivalót, (esetleg alkoholt). Mikor az alkohol kérdésre rákérdeztem, elmondták, hogy az nélkül nem bírnák az utcán. Persze ez nem ment fel senkit az ivás alól. Az étel szerzésre visszatérve, láttam olyat, hogy az illető egy Gyros étterem előtt lévő kukából vette ki a kidobott étel maradékot. Enni nekik is kell. Biztos van olyan közöttük, aki utál dolgozni. És nagyon sok a léhűtő és naplopó közöttük.
De a múltkor találkoztam egy olyannal hajléktalannal, aki öt nyelven beszélt. Azért az nem semmi. Azt mondta, hogy hosszú lenne elmondani, hogyan került az utcára, de valamikor vezető beosztásban volt, alkalmazottakkal. És a választékos beszédében hallani lehetett, hogy nem egy primitív, alkoholista bunkó. Szóval soha nem lehet tudni, hogy akit a padon látunk aludni, az az ember valamikor ki volt, és mostanra ki lett. Egyszer őt is szerették. Egyszer ő is szeretett. Egyszer megvolt mindene, mostanra nincs semmije. Ne ítéljünk, hogy ne ítéltessünk. Az is ott egy ember, aki érez. És akinek a tekintetében minden benne van. Nincs senkije és semmije. Csak a pad, amin alszik.
Sziasztok!
