Egy Harcos naplója

2009.ápr.15.
Írta: Warrior komment

Repülős kaland

 

Sziasztok.
 
A múltkor megígértem, hogy elmesélem, hogyan kérezkedtem be a pilóta fülkébe. Az történt, hogy hazafelé repültem a Quantas Ausztrál légitársaság gépén. Már kurvára elültem a seggemet. Már vagy 24 órája ültem.  Ugye egy gépen nem tudsz futkosni, vagy sokat mászkálni. Már tele volt a tököm a sok üléssel. Mivel fel voltam dobva a verseny miatt, gondoltam bepróbálkozok a pilóta fülkébe. Szóltam a sztyuardesznek, hogy szeretnék bemenni a pilóta fülkébe. Ő nagyot nézett. Biztos gondolta, hogy mi a fenét akarok én ott keresni. Megnyugtattam, hogy nem akarom eltéríteni gépet. Azt mondta, hogy várjak egy kicsit.
 Jó, fej. Hová mehetnék? Öt perc múlva visszajött egy másik légi utas kísérő. Gondolom ő volt a góré. Kérdezte, hogy miért akarok bemenni a fülkébe? Mondom, neki „Szeretném eltéríteni a gépet”
 Csak vicceltem, nem mondtam ilyet. Azt mondtam neki, hogy, még soha nem voltam pilóta fülkében. Ez igaz is volt. Azt mondta, hogy várjak. Fasza mi? Ezek azt gondolták, ha nem mondják, hogy várjak, akkor eltűnök? Szóval vártam. Kis idő múlva visszajött hozzám, egy ázsiai férfi. Kérdezte, hogy én vagyok az aki be akar menni a pilóta fülkébe? Ekkor, már kezdett elmenni tőle a kedvem. Már lassan az egész gép tudta, hogy én akarok bemenni a fülkébe. Már azon gondolkoztam, hogy felállok, és bemondatom, hogy ha valaki nem tudná, én akarok bemenni a fülkébe.
 
Az ázsiai fickó azt mondta nekem, hogy megbeszéli a kapitánnyal. És jött a szokásos szöveg, hogy várjak itt. Majdnem a falra másztam. Hová a picsába mehetnék. Már bocsánat. Aztán visszajött az ázsiai fickó és mondta, hogy menjek vele. Átmentünk a turista osztályon, mert ugye ott utaztam. Felmentünk egy emeletet. Átmentünk az első osztályon. Azért az komoly volt. És beléptem a pilóta fülkébe. Az ázsiai fickó rám zárta az ajtót, és én ott voltam a pilótákkal. Nem semmi volt. Mindenhol világító lámpák, és fények. Mint egy űrhajó, akarom mondani repülő. Leültem egy fotelbe. A pilóta kérdezte, hogy hol voltam. Elmondtam neki, és mondtam, hogy VB. Győztese lettem. Ő gratulált. Én kérdeztem egy hülyét. Hogy nehéz –e vezetni ezt a nagy monstrumot. A válasz az volt, hogy VB. Címet nehezebb szerezni. Aztán úgy éreztem, hogy nem rám figyelnek, mert mintha vihar készülődött volna odakint.  
 
Visszamentem a helyemre. Csak úgy magamtól. Nagyon jó volt. Ezt, ma már nem lehetne megtenni, mindannyian tudjuk, hogy miért. Hát így történt a pilóta fülke kalandom.
 
 Ma sokat gondolkodtam, hogy hogyan képzelem el a jövőt. Hamarosan fő iskolára akarok menni. Tavaly jelentkeztem a Filmművészeti egyetemre. Produceri és vágó szakra. Nem vettek fel. Ideges is voltam. Mivel rengeteg forgatáson voltam, azt gondoltam, hogy többet tudok a filmekről, mint a sok fiatal csíra aki ott volt. Hát mit mondjak, a második fordulóról kivágtak. Nem feleltem meg. Ideges is voltam. Ki is veretem a balhét, hogy miért nem vettek fel. Most már látom, hogy elég csókos hely. Szépen megmagyarázták, hogy miért nem vettek fel. Nem baj, én nem csüggedek. Majd jövőre.
 
Az edzés ma elég jól ment. Elég jó formában vagyok. Most hétvégén, lesz egy kisebb verseny. Természetes indulok, és elintézek mindenkit. Mindenkit ki csinálok, és nyerek. Kegyetlen leszek, és brutális. Nyerni megyek. Vasárnap lesz a verseny. Addig még úgy is írok. Jó éjszakát mindenkinek.

Tengeren túli kalandom- Lelki húr pengetés

 

Hello Harcos jelöltek.
 
Hogy s mint? Én jól vagyok, bár még mindig gondolkodom azon, hogyan indítsak be egy vállalkozást. Mert tudjátok semmi kedvem, az életem hátralévő részében szűkölködni.
 Amikor egyszer kint voltam az USA-ban egy világversenyen, akkor az ottani egyik edző mondta, hogy maradjak kint versenyezni. Persze én nemet mondtam. Lehet, hogy ez hiba volt. Megmondom őszintén, nem éreztem olyan jól magamat, hogy boldogan ott maradjak. Mindenki azt gondolja, hogy milyen fantasztikus ott kint. De mindenkit megnyugtatok, hogy nem olyan, mint a filmekben.
 Ausztráliában is voltam. Az is más világ. Ott is versenyen voltam kétszer is. Elmesélek egy kalandot, ami ott történt velem. Az történt, hogy Sydneyben szálltam le a repülőről. Amikor az ember 36-órás repülő út után földet ér, mindent szeretne, csak azt nem, hogy még az útlevél ellenőrzésnél is tököljenek vele. Tudnotok kell, hogy Ausztráliában, szigorú szabályok vannak, hogy mit lehet bevinni, és mit nem .A kábítószer birtoklás főben járó bűn, mint mindenhol. Amikor kiszálltam a repülőből, akkor minden utasnak le kellett tennie maga elé a földre a táskáit, és mögé állni. Vagy 300 utas állt egymás mellett sorban, és mindegyik utas előtt egy vagy két táska. Én is ott álldogáltam, tudván, hogy semmit sem rejtegetek. Pontosabban a kinti barátomnak vittem, négy üveg szilva és barackpálinkát. Az álldogálás közepette megjelent pár határőr, és az egyik hozott magával egy kutyát. Én gondolom, hogy kábítószer kereső kutya volt. A kedves eb, végig futott a táskákon, a sor elejétől, kezdve, és lássatok csodát, amikor oda ért az enyémhez akkor szaglászva megállt. Én a sor közepén helyezkedtem el. Mondanom sem kell, hogy jobbról, és balról, 299 pár szem meredt rám. Én halkan mondtam a kutyának, hogy „Takarodj”, de hát hangosan nem mondhattam, mert gyanús lett volna. Nem mintha így nem lettem volna az.
 A határőr mondta a kutyának, hogy menjen tovább. A kutya végig futott a többi táskán, és a határőr újra indította visszafelé, hogy még egyszer szaglássza végig a táskákat. A derék állat ismét megállt a táskámnál. Kurva ideges lettem. Azt hittem, hogy belerúgok egyet. Aztán ismét tovább ment.  Szagolta a többi táskát. Persze másnál nem állt meg.
   Jelt adtak, hogy mehetünk. Felvettem a táskámat és elindultam, az útlevél ellenőrzéshez. Azt hittem ennyi volt. De nem ennyi volt. Ahogy odalépte, a pulthoz, már jött is két határőr és mondták, hogy menjek velük. Elkísértek egy szobába. Mindenemet átvizsgálták és átkutatták. A seggembe nem néztek be. Gondolom ezt kérdeztétek volna. Komolyan. Megmondanám. Viszont le kellett vetkőznöm alsónadrágra. Volt rajtam egy bőr mellény. Az egyik felső zsebében,. Volt egy csomag óvszer. A határőr nő, mosolyogva bontotta ki, és tépte szét őket. Természetesen ellenőrizni  „kellett”, hogy nem akarok –e valamit bennük csempészni. Majd szétbaszott az ideg. A pálinkát persze megtalálták. Nézegették, de nem szóltak semmit. A mai napig nem tudom, hogy mit érzett a kutya. Lehet, hogy a pálinkát? Fogalmam sincs.
   Mindenesetre Világbajnok lettem.
Szóval voltam egy pár helyen. Azért itthon a legjobb. Ezt elhitetitek. Valahogy itthon kellene megcsinálni a szerencsénket. Tudom, hogy nehéz. Nem véletlenül mennek külföldre annyian.  Itthon, nagyon nehéz a boldogulás. Talán egyszer jobb lesz. Az biztos, hogy itthon a jó embereket, jó sportolókat, és általában azokat, akik valamiben jók, nem igazán becsülik meg. Hogy miért azt nem tudom. Én csak a tapasztalataimat mondom. Amikor először lettem Világbajnok 1995-ben akkor egy cég szponzorált. Amikor másodszor akkor a barátaim adták össze a pénzt. Akkor kaptam a polgármesteri hivataltól 50 E Ft-ot. Nem panaszkodom, mert rendesek voltak. Álló fogadást csináltak, meg minden. De hát mindenki pénzből él.
   Látjátok, kidobóként dolgozok hétvégeken, hogy több pénzt keressek. Hallgatom a sok részeg dumáját. Elmondom egy este 1000 szer, hogy nem lehet kivinni a poharat. Olyan sok füst van a discoba, hogy reggelre berekedek tőle.
   Mindegy ez van. Én választottam. De egy mindig a fejemben van. HOGY LEGFONTOSABB AZ, HOGY EMBER MARADJAK. BECSÜLETES ÚRI EMBER. És az maradtam, még, ha néha sikerült is letérni az útról, mindig visszataláltam.
   Hát ennyi mára, a lelki húrpengetésből. Hamarosan megint jelentkezem. Legközelebb el fogom mesélni, hogy hogyan engedtek be a pilóta fülkébe a repülőn, amikor Ausztráliából jöttem haza. Ez komoly. Most már lehetetlen lenne, de akkor, még nem voltak ekkora balhék.  Azt el fogom mesélni.
Szaiasztok.
 
Ui: Az edzésen nem történt semmi rendkívüli. Jól ment.

A mai napon történt-gondolkozás a meggazdagodáson-Színi karrier

 

Hello Harcosok.
 
Ismét írok nektek. Ma az öcsémmel meglátogattuk az egyik rokonunkat. Tudni kell róla, hogy az édesanyám anyjának (aki már sajnos nem él) a testvére. Én életemben először láttam. Nagyon rendes néni. Az öcsémmel elmentünk, hozzá, és beszélgettünk vele.
 Főzött is. Krumpli levest és túrós tésztát. Elkezdtem enni, és már befejeztem, amikor még rakott nekem. Pedig nem voltam éhes, de csak azért is rakott. Pont diétázok, így egy kicsit kérettem magam, de ettem azért.
 Utána eljöttünk az öcsémmel, és elvittem haza. Útközben beszélgettünk, hogy mit lehetne csinálni, azért, hogy sok pénzünk legyen.
 Őszintén, megmondom, nekem, nem volt használható ötletem. Kb. 30-éve gondolkodom a dolgom, és úgy érzem, hogy közel járok a megoldáshoz. A sportból, nem sikerült meggazdagodnom. Amikor először lettem Világbajnok, akkor a polgármesteri hivatal adott 50.000 ft-ot. Ennyi. Ennyit kaptam eddig. Meg néha elindultam olyan versenyen ahol szponzorálták a kiutazásomat, így a versenyek ingyen voltak. De nagy pénzt nem lehet keresni itthon vele.
 Akkor mivel lehet?
 Ha valaki nekem ezt megmondja, megköszönöm neki.
Szóval ezen tanakodtunk az öcsémmel. Majd rájövünk.
 Vajon miért van az, hogy miközben ezen tanakodunk, mellettünk az autópályán elhúz egy Porche Cajen. Remélem jól írom. Ha lenne tudnám, hogyan kell írni. Egyszer lesz az biztos. Azt is megfogom írni nektek.
 Holnap disco. Megyek a sok őrült, marha közé, akik az italtól megvadulva őrjöngnek. De majd én megfegyelmezem őket.
 Nem is tudom, hogy mi lenne, ha nem lennék ott?
Azt is tudom, hogy ez a dolog otthon dől el. A szülőknek nincs idejük a gyerekkel foglalkozni, így a gyerek, neveletlen lesz. Szerintem ha egy gyerek rendesen van nevelve, akkor az tudja, hogy mi a helyes viselkedés.
 Egy hónappal ezelőtt, látom, hogy egy 13-év körüli gyerek részegen támolyog az utcán. Nem a discoban volt, mert oda nem engedünk be gyerekeket. Kérdezem tőle, hogy „Anyád tudja, hogy itt vagy?” A válasz : „Mindjárt jön ő is.”
   Ez azért nem semmi. Nem tudtam, hogy nevessek, vagy elkomolyodjak. Ha nekem lesz gyerekem, biztos nem fog éjjel három órakor az utcán részegen mászkálni. Azt a bizonyos Makarenkói pofont biztos elengedném.
   Lehet, hogy még nem említettem, de végeztem színi iskolát. Egy három éves iskolát végeztem el. A vizsgaelőadáson egy komoly darabot adtunk elő, és én voltam a főszereplő. Folyamatosan a színen voltam, és ezért meg kellett tanulnom 89-oldalt kívülről. Éjjel-nappal tanultam. Szó szerint. Egyszerűen muszáj volt. Ez azt jelentette, hogy hétvégente a discoban is tanultam, az ajtóban.
   Szerintetek, hogy néztek az emberek, amikor jöttek, és a primitívnek gondolt kopasz kidobó, színdarabot tanul. Nem kaptak levegőt. Szerintem azt hitték, hogy kamu az egész, és csak játszom a kultur embert. Pedig muszáj volt tanulnom, mert rettegtem, hogy pont én sülök bele. Nem sültem bele. A darab sikerült, bár szerintem jobban is meg lehetett volna rendezni.
    Egyébként én a színházat annyira nem szeretem. Szeretek színházba járni, és jó volt a színpadon. Bár több darabban játszottam az iskolában, a film az igazi kedvencem. Több filmben is szerepeltem. Majd egyszer, ha jó kedven lesz elmondom, hogy melyekben. Nektek tetszene. Két mozi filmben, és több tv filmben. Általában rosszfiú szerepeket osztanak rám. Engem nem zavar, de jó lenne, ha néha egy mélyebb oldalamat is megmutathatnám. Biztos ez is eljön. Idénre van három film terv, remélem összejön. Addig is holnap indulok az éjszakába.
Éjjel van. Elbúcsúzok. Sziasztok.

Versenyen

 

Sziasztok!
 
Egy kicsit régebben írtam, de most írok. A múlt héten voltam egy földharc versenyen. Gi nélküli verseny volt vidéken. Ez azt jelenti, hogy nincs rajtunk judo, vagy jitsu ruha. Ez egy kicsit nehezebb, mert az ember nem tud a ruhába kapaszkodni. Jobban érvényesül az erő.
 A múl vasárnapi verseny csapatbajnokság volt. Öten voltunk egy csapatban. Én voltam a legkisebb súlyú -70 kg-ban indultam. Összesen 12 csapat nevezett és én 4 küzdelmet vívtam. Megmondom őszintén kemény küzdelmek voltak. Főleg fiatalabb 18-év körüli srácok voltak az ellenfeleim. Ez azt jelenti, hogy erejük teljében vannak, és rendkívül agresszíven, keményen küzdöttek. Az első küzdelmemet, megnyertem, egy karfeszítéssel.  Az ellenfelem, nagyon győzni akart és nagyon vadul jött rám. Megnyertem, és következett a második küzdelem.
 Egy pesti sráccal mentem, aki bár szerényen kezdett, nagyon keményen és rafináltan harcolt. A fejét teljes erőből nyomta az arcomba. Az nagyon fájt, így én is keményen mentem. Pontozással megvertem.
 A következő srác szintén az volt, akivel másodjára harcoltam. Azért történt, mert  ő két csapatban is benne volt. Megint befogtam, karfeszítésbe és egy percig feszítettem a kezét, de nem kopogta le. Nagyon hajlékony volt. Elkövettem azt a hibát, hogy nem figyeltem és befogta a lábam egy bokafeszítésbe. Nem tudta belőle kijönni így lekopogtam. Sajnos.
 Aztán jött a döntő küzdelem. A két csapat az enyém, és az ellenfélé pont döntetlenre állt. Az én meccsemen múlt a végeredmény. Az utolsó fél percben lefojtottam a srácot. Így a csapatom nyert.
 Nagyon boldog voltam. Boldog voltam, hogy nyertem és, hogy a csapatom is nyert. Nagyon kemény küzdelmeim voltak. Egyelőre csak ennyi, holnapután írok arról, hogyan éreztem magam utána. Annyit azért írnék még, hogy nagyon boldognak és jó kedvűnek éreztem magam, mert lassan beérik a sok edzés.
 Állandóan oda teszem magam az edzésen, és ennek előbb vagy utóbb, de eredménye van. Múlt vasárnap ez bebizonyítottam magamnak, és ezután is be fogom bizonyítani. Mindig keményen fogok harcolni, a küzdelemben, és harcolni fogok a céljaimért az élet minden területén. Amit akarok, azt elérem, nem számít mennyi ideig tart. Bármennyit kell is várni elérem a céljaimat. És mindenkinek azt javaslom, hogy soha nem adja fel a küzdelmet a céljaiért!
Sziasztok.

Az edzésekről

 

Sziasztok!
 
Mostanában nem megy annyira az edzés, mint szeretném. Nem tudom, hogy miért. Volt, már ilyen. Lehet, hogy egy kicsit túl vagyok edzve. Az is igaz, hogy a verseny óta, szinte alig pihentem. Néha annyira fáradtnak érzem magam. Kedvem sincs mindig küzdeni.
 De nem számít, mert akkor is edzek, amikor nincsen kedvem. Egyáltalán nem vagyok elkeseredve. Nem mehet néha, mindig jól. Az igazság az, hogy a térdem eléggé fáj még. A verseny előtt meghúzódott, és már jobb, de még érzem. Nem tudok úgy mozogni küzdelem közben, ahogy szeretnék. Biztos olyankor is fejlődik az ember, amikor nem megy annyira, úgy hogy nem aggódom. Néha azt veszem észre, hogy jobban elfáradok edzés után. Ez van. Lehet, hogy azért, mert nem vagyok 20-éves. (nem vagyok sokkal több-haha)
 Nagyon gondolkodom, hogy kimegyek a Jitsu világbajnokságra. Az USA-ban  Júniusba lesz, Los Angelesben. Azért még gondolkodom rajta.  Biztos jó lenne, rajta indulni, de az is biztos, hogy kemény lesz. Ezek vannak.
 Hát egyelőre ennyi, majd folytatom.
 
Sziasztok.
 
 

 

Brazil jiu-jitsu EB. Portugália

 

Sziasztok.
 
Megjöttem az EB-ről. Nagyon jó volt. Európa bajnoki bronzérmet nyertem. Nagyon örülök neki, bár lehetett volna fényesebb is. Az igazság az, hogy a döntőbe jutásért játszott meccsem, nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Az történt, hogy vezettem, de nem tudtam, hogy vezetek. Egy ázsiai fickóval harcoltam. Éreztem, hogy kb. harminc másodperc van hátra a menetből, így gondoltam kockáztatok. Felálltunk és a fickó azonnal bejött lábra. Én védtem, és gondoltam át dobom, magam fölött. Sajnos ez nem jött össze és az akciója miatt kapott két pontot és átvette a vezetést.
 Ha tudom, hogy én vezetek, akkor nem kockáztatok, csak lent tartom a földön és nyerek. Nem baj, nem vagyok telhetetlen. Jövőre jobb lesz. Jövőre nyerek, az biztos.
Kaptam egy szép bronzérmet. Örülök neki. Harmadszor voltam, és eddig még nem nyertem, most legalább érmet hoztam.
 A másik nagyon jó dolog, hogy ott volt Rickson Gracie. Végig nézte a meccsemet és gratulált. Ez nagyon jó volt. Ő a világ egyik legnagyobb harcosa. Nagyon jó volt látni élőben. Csináltunk közös képeket is.
 Jó volt kint, sokat tanultam, és jól éreztem magam. És  találkozhattam Rickson Gracievel.
 Hát ennyi a versenyről. Majd még írok bővebben is róla.
 
Sziasztok.

Kemény edzés

 

Jó estét mindenkinek!
 
Ma nagyon elfáradtam edzésen. Teljesen oda voltam. A szívem majd ki ugrott. Egyik harcos barátommal, majdnem 20-percet földharcoztunk folyamatosan. Hát mit ne mondjak, nem semmi volt. Kemény harc volt. Néha úgy éreztem, hogy nem bírom tovább, de aztán a lelki erőm mégis tovább vitt. A végén mozdulni sem bírtam.
 Mondjuk ez a célom, hogy a verseny előtt, még meghajtom a tréninget, aztán három napot pihenek és verseny. Ez jó lesz, mert jól rá tudok pihenni a versenyre.
 A végén, még egy nagydarab srác ki hívott küzdeni. Megmondom őszintén nem sok kedvem volt, de becsületből ki álltam vele. Nagyon keményen jött rám. Érezte, hogy fáradt vagyok, és el akart intézni. Régebben egyszer keményen lekopogtattam, és szerintem, most úgy érezte elégtételt vehet, mert fáradt vagyok. Hát tudtam, hogy mire készül és tényleg fáradt voltam, de kb. 1 perc alatt karfeszítéssel lekopogtattam. Feladta a küzdelmet. Többször megütött könyökkel, de én megőriztem a hidegvéremet, és technikával elkaptam.
 Hát ez van. Hamarosan verseny. Portugália. Ott legalább egy kicsit melegebb van. Most nyerni fogok. Holnap még edzek egy lazát, aztán csütörtökön korán indulok.
 Addig még írok, mindenkinek, viszlát.

Egy Harcos naplója

 

Sziasztok.
 
Írok, megint egy kicsit. Közeleg a verseny. Nagyon jó formában vagyok úgy, hogy nem aggódok. Egy kicsit talán az aggaszt, hogy körülöttem, mindenki beteg. Én folyamatosan szedem a c vitamint, napi 3-4 grammot, hogy megelőzzem a betegséget. Hogy kint mi lesz, azt nem tudom. Már, mint Portugáliában. Azt mondják, hogy az idei verseny az egyik legnagyobb lesz. Ott lesz Rickson Gracie is. A fia indul. Jó lesz vele találkozni. Jövő héten, még három napot edzek, aztán csütörtökön indulok. Reggel korán repülővel. Az én mérkőzésem, csak vasárnap lesz, úgy hogy addig még ott kint pihenhetek.
   Azért a többieknek fogok segíteni. Hát ez van. Egyébként minden rendben. A lelki állapotom az jó.
 Egy kicsit fáradt vagyok. Tegnap dolgoztam a discoba. Komoly balhé nem volt. Egy két gyerekes anyuka ugrott össze két fiatal sráccal. Állítólag a fiúk flegmán szóltak neki. Majdnem, hogy felállt nekik, és verekedni hívta őket. Ilyet még nem láttam. Üvöltött, hogy „ba… tok, szét a fejemet” Hihetetlen. Közéjük álltam és elküldtem, mind a két csapatot haza. Viszonylag nyugodtan megoldódott a helyzet. Más nem történt.  
Még folytatom.
Sziasztok.

Harcos naplója-Készülés a versenyre

Sziasztok

Készülök a versenyre. Ezen a héten napi kettőt edzek. Elég kemény a dolog. Nagyon fárasztó és nagyon fáradt vagyok. Remélem megéri a befektetett energia.

Holnap megyek sportorvosi vizsgálatra. A szívemet megvizsgálják. Nagyon nagy iramban szoktam edzeni, így fontos, hogy tudjam rendben van -e minden.

Nagyon szeretnék nyerni az EB-n. Eddig kétszer voltam. Nem jött össze. Most jobb formában vagyok, mint eddig bármikor. Az is igaz, hogy évről évre fejlődöm. Mindent megteszek a győzelemért.

Az útlevelemt is meg kell csináltatnom. Remélem pár nap alatt megcsinálják, ha személyesen intézem.

Most folyamatosan edzek, a versenyig, aztán a verseny előtt három napot pihenek.

Ezek vannak.

Sziasztok.

Egy Harcos naplója

2009-01-16

Tergnap voltam Brazil jiu-jitsu földharc edzésen. Egész jól ment. Sajnos a múl théten megfáztam, így nem tudtam tegnapelőtt teljes erőbedobással edzeni. Tegnap már jól voltam, így tegnap bele tudtam adni mindent. Jól is ment. Keményen nyomtam, mivel 29-én utazok portugáliába az EB-re. Eddig kétszer voltam, de igazán nem jött össze. De idén, biztos, hogy összefog jönni, mert rengeteget készültem. Nagyon jó formában vagyok. Testileg és lelkileg egyaránt. Jó lenne nyerni. Majd beszámolok, hogy mi volt.

Az igazság az, hogy elég nehezen viselem, ha kikapok a földharc edzésen. Pedig ez ezzel jár. Az ember ott mindig alázatot tanul. Főleg az furcsa, hogy néha jobban, megy, néha rosszabul. Azt még nem tudtam eldönteni, hogy mitől függ. A versenyzés pedig egy külön történet. Rengeteg meccsem volt, de egy kis izgalom mindig marad, minden küzdelem előtt. Azt mondják, hogy az kell is.

Lehet, hogy az a baj, hogy néha túl görcsösen akarok nyerni. Most megpróbálok játszani az ellenféllel. Modjuk ez eddig még nem jött össze.

Egy héten háromszor szoktam súlyzózni is. Ezen a héten ezt egy kicsit elhanyagoltam. Ha sokat súlyzózok akkor egy kicsit fel megy a súlyom. Az pedig nem jó, mert azonnal leléptetnek, ha pár grammal több a tömeg. Tudni kell, hogy a Brazil jiu-jitsu versenyeken, közvetlen a küzdelem előtt mérik a súlyt. Minden más sportágban reggel, vagy előző nap történik a mérlegelés. Így a versenyzőnek van ideje enni, feltőltődni.

Itt, a küzdelem előtt közvetlen. Ezért a súlynak mindig toppon kell lenni. Jelenleg 71kg vagyok. A súlycsoportom 70-76 kg-ig. A Jitsu ruha kb 2kg. Nem akarom ki centizni, így inkább lejjebb megyek. nehogy az itthoni mérleg csaljon.

Hát ezek vannak. Jövőhéten újra edzés, és újra írok. Minden jót mindenkinek.

WARRIOR

A blog kezdete

Tisztelt Mindenki.

 

Elkezdem a bloggomat. Tudnotok kell, hogy már régóta foglalkozomm a gondolattal, hogy könyvet írok, vagy valami hasonlót. A blog tökéletesen megfelel, hogy leírjam a gondoltaimat,kalandjaimat, élményeimet a versenyzéssel, edzésekkel, munkámmal kapcsolatban. Mindenkinek tetszeni fog, és rövid időn belül nagyon népszerű lessz.

Lassan harminc éve foglalkozom harcművészettel, Kempo Karatéval, Viadal pusztakezes küzdelemmel, MMA-val, fegyveres, és fegyver elleni harccal, edzettem profi boxolókkal, bírkozókkal, judosokkal, mindeezt azért, hogy a Kempo küzdelmeim sikerüljenek és a harc minden területén járatos legyek. Több mint 27-pusztakezes Viadal küzdelmen vagyok túl. Többségét megnyertem. Háromszor nyertem VB.-t, és két alkalommal Világ kupát. Rengeteg nagyszerű harcossal küzdöttem , és nagyon sok barátot szereztem a harcosok között.

Oktatással is foglalkozom. Több mint tíz fekete öves tanítványt neveltem ki. Ők is aktívan versenyeznek, vagy oktatnak. Jelenleg is oktatok felnőtt férfiakat és van egy külön női csapatom is.

Lassan négy éve foglalkozom, aktívan a Brazil jiu-jitsuval, mindennap edzek és jelenleg az EB-re készülök, mely január végén lessz. A földharc nagyszerű versenyzési forma minden korosztálynak, de idősebb korban is jó, mert az idősebb versenyzők, már nehezn gyógyulnak ki az ütésekből, így később is tudok versenyzni.

Hétvégente kidobóként dolgozok egy vidéki discoba. Biztos mindenki gondolja, az hogyan lehet, hogy egy sportoló azt csinálja. Én már lassan 18-éve vagyok ugyanazon a helyen és mindenkit biztosíthatok, hogy a normálisabbakhoz tartozom. Nem verek agyon részegegeket, nem kötözködöm, és nem balhézok. Mindent előszőr szépen mondok. Természetesen néha akad olyan vendég aki semmilyen szép szóból nem ért.Akkor is tudom, hogy mi a határ. Ha ilyen történik azt is leírom. Ez is a Harcos életem része.

Ez lessz tehát egy harcos naplója. Olvassátok úgy, ahogy én írom, Szeretettel. Jó szórakozást hozzá.

süti beállítások módosítása