Sziasztok.

Nagyon, nagyon fáradt vagyok. Egész héten vizsgáztam a Főiskolán és mivel Egerbe le kell mennem, ezért majdnem minden nap, na, jó nem majdnem mindene nap, hanem ma és tegnap reggel 5.10-kor keltem. Ehhez nem vagyok hozzá szokva. Most érzem, hogy majd lecsukódik a szemem, de azért a szokásos napi bejegyzést megcsinálom. Szóval reggel felkeltem és egy kicsit késve indultam. Úgy mentem, hogy autóval felmentem a Keleti pu-ra és onnan vonattal le Egerbe. Majdnem lekéstem a vonatot, mert arra nem számítottam, hogy Péntek van, és sokkal többen lesznek az utakon. Annyira ideges vagyok, amikor valaki tököl előttem a vezetési stílusával. Egyszerűen nem tudok mit kezdeni a helyzettel és őrjöngök. Kiabálok és csapkodok, amikor valaki nem siet, és pedig sietek. Elmegyek az ember mellett és látom, hogy két kézzel fogja a kormányt és mereven bámul maga elé. Nagykabátba és sapkába bámulja az utat. Tuti, hogy olyan hideg van az autójába, hogy meg lehet fagyni. Ismerem az ilyet. Indokolatlanul lassan megy.

 Egyszer megpróbáltam, hogy nyugodtan nem kiabáltam, és visszafogtam magam. Hát nagyon rosszul éreztem magam. Utána kiabálva kiadtam magamból a mérget és máris jó volt minden. Az elfojtás a legrosszabb.

Tegnap a páromért mentem a munkahelyére. Megbeszéltük, hogy kint várom és megcsörgetem, ha ott vagyok, ő pedig kijön. Tudnotok kell, hogy a VIII. kerben van a munkahelye. Gondolom, nem kell bemutatnom a környéket. Tele van romával. Már majdnem ott voltam, amikor hívott, hogy menjek be érte, mert három kannibál roma be akart menni az irodába. Már csak ő volt bent és éppen be akarta zárni az ajtót, amikor az ajtóban megjelent a három fickó. Elkezdtek érdeklődni, hogy ez milyen hely, hányan vannak itt stb? A párom mondta nekik, hogy tűnjenek onnan és rájuk vágta az ajtó, és bezárta. Hívott, hogy inkább menjek be érte. Én persze rájuk készültem. A kocsimba van egy rúd, azt magammal vittem, hátha hárman be akarnak támadni. Nem fagyok fajgyűlölő, de tudom, hogyan tudnak viselkedni, ha falkában vannak. Már nem volt ott senki.

  Ez van. Manapság már sehol sem biztonságos. A bűnözők is egyre pofátlanabbak. Nem néznek semmit és senkit. Úgy, hogy nektek is azt javaslom legyetek óvatosak.

Ne felejtsétek el, hogy amíg ti dolgoztok, a bűnözők lopnak és fosztogatnak. Nekik az a munka. Míg ti tanultok, ők a zseblopást gyakorolják. Mindig éberen figyelik a potenciális áldozatot. Akkor lépnek akcióba, amikor nem számít rá az ember. Ők nyitott szemmel járnak az utcán és lesik az alkalmat. Ezért nem adjatok nekik alkalmat. Ez fontos.

  És ami a legfontosabb, hogy egy bűnözőnek nincsenek erkölcsi aggályai azzal kapcsolatban, amit csinál.

 Ők nem olyanok, mint mi. Nekem és nektek is vannak bizonyos erkölcsi normáink, amiket nem lépünk át. Nekem, tabu másnak a tulajdona.

 A bűnözőnek nem. Ő nyugodtan alszik egy balhé után. Semmi az égvilágon nem tartja vissza attól, hogy elvegye a másét. Ezért nagyon veszélyesek. Ők úgy szocializálódnak, hogy természetes a bűnözés. Úgy, hogy legyetek éberek.

Lassan befejezem a szóáradatot. 

Ezt azért olvassátok el. Olyan dolgokat írok le, amit az akció filmek nélkül sohasem tudnánk meg.

A rendőrségi nyomozások szerves része a sztriptíz bárok látogatása.

A rendőrségen a nyomozók pszichológiai teszten esnek át, miután kizárólag olyan társat kaphatnak, aki mindenben tökéletes ellentétük.

Rendőrfőnök csak olyan ember lehet, amelyik teljesen alkalmatlan rendőrfőnöknek.

Ha egy városban üldöznek, fuss a városközpontba, ott éppen karnevál van, és elvegyülhetsz a tömegben.

Ha kifogy a lőszer a fegyveredből, nem kell aggódni, mindig van nálad egy tartalék tár, még akkor is, ha meztelenül ugrasztottak ki az ágyból.

Bármikor szükséged van egy feszítővasra, egy téglára, kötélre, vagy motoros fűrészre, öt méteren belül megtalálod.

Addig nem lehetsz narkónepper, amíg nincs egy fekete bőrdzsekid.

Miután meghallod a pisztolylövést, még bőven van időd lebukni az aszal mögé.

A géppisztolyok lövedékei a magad elé tartott asztal lapján nem mennek át .

Az üveg nem vág.

Verekedésnél hiába van túlerőben az ellenfél, nyugodtan vesd magad közéjük, egyszerre mindig csak egy fog megtámadni, a többi addig jobbra-balra ugrál a szoba másik felében.

Ha az autóddal tíz métert zuhansz, és összetörik, várj egy másodpercet, és mehetsz vele tovább.

Egy nyomozó a felfüggesztése előtt semmilyen ügyet nem képes megoldani.

Minden bomba időzítéssel robban. A robbanásig hátralévő idő szép nagy piros kijelzőn látható rajta.

Azt a bombaszerkezetet, amit készítője egy hónapig bonyolított, bárki megérti a robbanásig hátralévő 8 másodperc alatt.

Egy bomba hatástalanításához a piros drótot kell elvágni.

Ha egy robbanásnak háttal állsz, nem árthat neked.

A robbanás lángfala pontosan a futó ember sebességével terjed.

Egy nagyon nagy robbanás öt percig is eltarthat.

Amikor leütnek valakit, soha nem szenved sérülést, vagy agyrázkódást. Pontosan akkor fog felkelni, amikor a tettestársát leütik.

Egy férfi nem mutat fájdalmat, még halálos seb esetén sem,
de felszisszen, ha egy nő megvizsgálja a homlokán lévő bibit.

Minden zárat másodpercek alatt ki lehet nyitni egy hitelkártyával, vagy egy hajcsattal, kivéve azt az ajtót, amelyik mögött egy lángoló csecsemőotthon van.

Minden televíziós hírműsorban van legalább egy hír, ami a pillanatnyi munkáddal kapcsolatos.

Bármelyik számítógéppel pillanatok alatt be lehet jutni egy ellenséges nagyhatalom titkos adatbázisába.

Sziasztok.

Ja és itt egy videó egy kis erotikus masszázsról :)

Sziasztok.

Már gondolkodtam rajta, hogy valamilyen más köszönési formát használok, de eddig még nem jutott eszembe jobb. Szóval felhívta a figyelmemet egy tanult kollégám arra, hogy lassan 1-éves a blogom.  Ezt nem is gondoltam volna. Persze az elején nem írtam sűrűn, de mostanában beindult a nagyüzem. Hogy miért arról fogalmam sincs. Lehet, hogy szófosásom van, vagy pontosabban írásfosásom. Nem tudom, de imádok írni. Mindig van miről írnom. Van, amikor jobban kedvem van az érzéseimről írni, és van, amikor csak történetek jutnak eszembe. Nyilván én is ember vagyok, kvázi érző lény. Gondolom, a tudattalan határozza meg, hogy mikor hogyan akarom kifejezni magam. Persze az is igaz, hogy rengetegen írnak hasonló tákolmányokat, mint én. Néha olvasok olyanokat, hogy az írója szerintem író zseni. Ezt most komolyan mondom! Én nem vagyok egy tipikus író és lehet, hogy nem tudok olyan szépen írni, mint néhány blogger. Én úgy írok, ahogy tudok. Szívből, és ami jön.

Mivel egyre többen olvassátok, talán nem hiába írok. A múltkori bejegyzésben említettem, hogy motor ügyben nem voltam elengedve jogosítvánnyal. Ez így volt. A helyzet az, hogy először vettem egy MZ-t. Biztos ismeritek, hogy melyik az. Amolyan régi módi. A valódi ismertető jele az volt, hogy /1-es. Pontosabban MZ 250/1-es motorkerékpár. Az idősebbek biztos ismerik ezt a remekbe szabott csodát. Ha valaki emlékszik ilyenekkel vitték a papák a mamákat az oldalkocsival. Humoros látvány volt, az oldalkocsiban ülő feleség, ahogy a plexi nélküli bukósisakkal ijedten bízta magát a papa vezetési tudományára. Szóval nekem ilyen MZ-m volt, természetesen oldalkocsi nélkül. Amikor a motoromat vettem, akkor még ifjú harcos voltam, és szinte semmi nem számított.  Az, hogy a motoron nem volt rendszám egyáltalán nem volt fontos (akkor még)! Ez a hozzá állásom csak néhány büntetés után változott meg. Egy barátomtól vettem a szerkezetet, és a vételnél kiderült, hogy rendőr motor volt valamikor az én masinám. Hogy attól –e, vagy nem, de piszokul ment a moped. Ha jó formában voltam simán mentem vele 140-et. Beletankoltam a jó öreg keveréket aztán gyerünk. Ahogy mostanában mondják tökön, babon.

Ugye az egyik probléma az volt, hogy nem volt rajta rendszám. Ez felvetett néhány problémát. Például kínosan ügyelnem kellett arra, hogy mögöttem ne legyen Police feliratú autó. Bárhol mente vele az utakon erre mindig figyelni kellett. Persze gondolhatjátok, hogy ez nem mindig sikerült. Hogy lehetne azt elkerülni, hogy ne jöjjön mögöttem a szerv? Sehogy. Ha szerencsém volt, akkor nem jött, ha nem volt, akkor megállítottak. Azt hogy ilyenkor mit csináltam, később elmagyarázom. Szóval én ezzel a rendszám nélküli géppel bejártam egész Magyarországot. Szinte mindenhová elmentem vele. A mási probléma az volt, hogy nem volt jogosítványom. Nagyon sokszor elkaptak, és néha kegyes volt a rendőr, néha nem. Egyszer tatabányán mentem a 100-as úton, Bicske felé. Látom, hogy fehér lámpával bőszen integet a Rendőrség alkalmazottja. Megálltam. Kéret a papírokat és mondtam neki, hogy a motoromnak nincs semmilyen papírja.

A rendőr, amolyan igazi tipikusfajta volt. Kb. 30-éve volt már rendőr és ránézésre az apja és a nagyapja is rendőr lehetett. Mivel éreztem, hogy baj lesz, próbáltam oldani a feszültséget és mondtam, neki hogy én is rendőr szeretnék lenni. Csak nézett rám és megismételte, hogy a motor papírjait és a jogosítványomat kéri. Közöltem vele, hogy az sajnos nincs. Összeráncolta a homlokát és némi tétovázás után, azt mondta, hogy – Akkor nézzük a rendszámot!- Hátra ment és döbbenten látta, hogy nincsen rajta rendszám. Megszólalt. - Ezen nincs rendszám!- Hát az nincs. Persze nem hagyta annyiban a dolgot és kérte a személyi igazolványomat. Az szerencsére nálam volt, azt oda adtam. Nézegeti, majd ki idő múlva megszólalt. –Ez lejárt- És ekkor jött a megszólalása, amire nem számítottam. Rám nézett és olyan igaz rendőrösen megszólalt. –Hát magából így nem nagyon lesz ám rendőr!- Hát ez történt. Azt mondta, hogy toljam haza a motort. Én leszálltam és elkezdtem tolni, majd úgy 100 m-után berúgtam és elmentem. Kaland volt az egész. Azóta megtanultam, hogy jogosítvány nélkül nem szabad közlekedni. Lassan befejezem, és felteszek valamilyen jó vicces videót.

Véletlenül lett rögzítve ez a videó. Egy hölgy sofőr kb. 5 perc alatt fordul meg a Budai rakparton. Nagyon tanulságos. Nézzétek.

Hamarosan jelentkezem.

Sziasztok. 

Sziasztok.

Nagyon hideg reggelre ébredtem. Ismétlem magam, utálom a hideget. Már a látvány is lezsibbaszt. Mindenhol fúj a szél, és es elképesztő módon hordja a havat a vihar. Még kinézni sincs kedve az embernek. Ilyenkor irigylem azokat az embereket, aki születetten bírják a hideget. Egyszer anyámékkal voltam egy természetjáró sátorozáson. Voltak különböző települések, és ott levertük a sátrat és néhány napig ott dekkoltunk, aztán mentünk tovább. Talán tavasz volt és már nem tudom, hogy pontosan mikor, de még elég hideg volt reggelente. Hát én úgy reggel 7 óra körül kinéztem, mit kinéztem ki kászálódtam a sátor bejáratán, és látom, hogy az egyik nagydarab idősebb fickó egy szál trikóban kint valamit szöszmötöl a sátor előtt. Nevetve vígan beszélget és úgy viselkedett a tagbaszakadt fickó, mintha legalább egy dél amerikai tengerparton +35 fokban henyélne. Gyerekek nem túlzok kb, +1 fok volt. Hihetetlen volt a dolog. Ilyen nincs emberek. Én úgy dideregtem, mint az egynapos vadászkutya. Én azt hittem megfagyok. Odatámolyogtam a nagydarabhoz és neki szegeztem a kérdést.

  - Elnézést, de maga hogy bírja ezt a hideget?- A fickó úgy nézett rám, mintha a Marsról jöttem volna. Látszott, hogy egyszerűen nem érti a kérdést. Szerintem valami olyan futhatott át az agyán – „Hogy-hogy fázik ez a kiscsávó?”- Legalábbis ezt olvastam ki a tekintetéből. Rám nézett és megszólalt.

  - A titok az, hogy nem kell tudomást venni a hidegről!- És vígan csinálta tovább a dolgait egy szál atlétatrikóban kb. +1 fokban. Hát gondoltam ennyi? Csak nem kell tudomást venni a hidegről? Hát, ha ez a titok, akkor én is ki próbálom. Levetkőztem trikóra, és dideregve nem vettem tudomást a hidegről. Kb 10 percig bírtam. Gondoltam én mindenre. Melegre, még melegebbre, trópusi tengerpartra, és mindenre, ami melegebb éghajlattal jár. Szerintetek működött? Nem. Majd megfagytam! A nagydarab fickó meg továbbra is ott nevetgélt.

Ez van. Van, aki jobban bírja a hideget és van, aki nem. Ezt el kell fogadni. Nincs mit tenni. Biztos lehet az embernek magát trenírozni arra, hogy jobban bírja, nekem eddig nem sikerült. Tudnotok kell, hogy amikor kint voltam Ausztráliában az nekem maga volt a tökéletes hőmérséklet.  Január volt és akkor nálunk tél van ott meg meleg nyár. Azt már írtam, hogy amikor kiléptem a repülőből, mennyire megcsapott a meleg. Ez már maga volt a feeling. Az igazi meglepetés akkor ért, amikor lementem a tengerpartra. Mindenki mondta – Zoli itt nagyon erős a nap. Nem legyél túl sokat rajta- Meg- Kend be magad- stb. stb. Hát én gondoltam, mit számít nekem egy kis nap. Bírom én. Kemény magyar gyerek vagyok. Nekem semmi sem számít. Kifeküdtem hát a napra. Körülnéztem és az egy kicsit furcsa volt, hogy szinte senki sem napozik. Na, gondoltam, de puhány itt mindenki. Napoztam és napoztam. Az eredmény meglett, és az arcom színével volt mérhető. Olyan piros lettem 20 perc alatt, hogy egy piros meggy lével leöntött fehér trikó gyönyörű volt hozzám képest. Mire felértem a tengerpartról a lakásba, már el is kezdett hámlani az arcbőröm. Úgy hogy az kiderült, hogy nem volt vastag bőr a képemen. Hát ennyit a melegről és a hidegről. Azért az jobb volt, mint ez a mostani időjárás.

Én régen nagyon sokat motoroztam is. Nem számított ám, hogy tél, van vagy nyár. Mentem én mindig. Hidegben, melegben, esőben, napsütésben. Persze igazi motoros ruhám az nem volt. Csak amolyan szedett vedett, farmerom, meg egy motoros kabáthoz hasonló bőrkabátom, ami olyan szellős volt, hogy minden átfújt rajta. A sisakról, már nem is beszélek. Egy ütött kopott Nagykőrösi sisakom volt és azon sem volt plexi, hanem egy sí szemüveget raktam fel. Szóval így mente hegyen-völgyön, árkon, bokron. Arról majd legközelebb írok, hogy jogosítvány ügyileg nem álltam túl jól.

 Szóval egyszer, januárban Budapestről mentem haza a 100-as úton Tatabányára motorral. Akkor egy 400-as Yamahám volt, amolyan Mad Max stílusú motor. Bicskénél járhattam, amikor látom, hogy az út szélén egy férfi integet, hogy álljak meg. Gondoltam jó állampolgár vagyok és segíteni mindig hajlandó vagyok. Megálltam és látom, hogy a férfi mellett ott áll az autója az útszélen és le van robbanva. Kérdezem a fickótól, hogy mi a helyzet. Ő a tudtomra adta, hogy lerobbant és már jönnek érte, de sajnos nem tudja, hogy mikor ér ide a segítség. A hatvan éves édesanyja itt ül az autóban, és nem tenném –e meg, hogy elviszem Tatabányára, ha úgy is arra megyek? Gondoltam, dehogynem. Szíves örömest elviszem a mamát. Sajnos másik sisak nem volt nálam, de mondtam neki, hogy pattanjon fel mögém. A néne szemüveges volt, és mondtam neki, hogy szorosan kulcsolja át a derekamat. A néne átkulcsolta és meg gondoltam megmotoroztatom a mamit. Fiatal korában biztos kimaradt ez az életéből. Húztam ám neki vagy 150-el Tatabányáig. Csak, mint mondtam január volt és jóval 0-fok alatt volt a hőmérséklet.

Szegény néne, amikor megálltam nem tudta a kezét széthúzni, amivel összekulcsolta a derekam. Én rángattam szét az ujjait annyira megmerevedett a keze. Leszállt nagy nehezen a motorról és rám nézett. Akkor láttam, hogy a szemüvege teljesen be van fagyva. Csak egy halk –Köszönöm fiatalember- hagyta el az ajkait, és lassan elindult a tízemeletesek közé.

Hát ennyit a téli motorozásról. Lassan búcsúzom, és hamarosan megint írok. Ma nem teszek fel videót, de legközelebb igen.

Sziasztok.

Bevetés után:)

Sziasztok.

Remélem tetszett a videós riportom. Szerintem jó, és persze tanulságos. Még készítek a sráccal interjút. Van sok videóm, és persze elég sok van közöttük, ami nem vicces, hanem inkább elszomorító, de majd azokat is felteszem, ha meg tudom szerezni a beleegyezést. Hamarosan szilveszteri buli lesz, akkor biztos sok felvételt tudok készíteni, de hát nem mindig van rá idő, mert dolgozni is kell.

Egyébként ma voltam edzeni. Nagyon hiányzott már, és jó volt. Bár még annyira nem akarom magam túlhajtani, azért küzdök, ahogy kell.

   Lassan itt van a szilveszter. Jön az újév. Gondolom, mindenki megfogad mindent, hogy mit fog megtenni a 2010-es évben. Aztán vagy megtartja mindenki vagy nem. Mindenesetre jó, hogy legalább megfogadunk dolgokat.

Amikor azon gondolkodom, hogy milyen régi történeteket írja, mindig azon is kell gondolkodnom, hogy mit írtam, már és mit nem. Nem mindig tudom ellenőrizni, a régi bejegyzéseket. Nem akarom ismételni magam, és ha olyat írok, amit már írtam nyugodtan írjatok, hogy „Ezt már olvastuk!” Nem haragszom érte. Talán nem is kell mindig story-kat írnom. Szerintem titeket minden érdekel. Engem is érdekel minden. A blognak az a lényege, hogy az ember a gondolatait írja. Én is azt írom, és nem mindig történetek jutnak szembe.

Ma például olvastam egy cikket Bill Gates házáról. Szerintem mindenki ismeri az embert. Jelenleg ő a világ harmadik leggazdagabb embere. 29 milliárd dolláros magán vagyonával. Azért az komoly lehet.  Szóval a házát 7 évig építették, és jelenleg azon gondolkodik, hogy meg kellene nagyobbítani, mert kicsi. Ő szokott a házában fogadásokat tartani, és olyankor meghívja a barátait. Amikor belép a barát, kap egy karszalagot. A karszalagban egy chip van, amiben be van táplálva, hogy a viselője milyen hőmérsékletet, milyen színeket, milyen zenét stb. szeret. Ahogy megy az ember a házban, a chipet leolvasva a központi rendszer úgy intézi a hőmérsékletet, stb ahogy az ember szereti, és ami be van táplálva a chipbe.

Ámulok és bámulok. Ugye tudjuk, hogy a pénz az hatalom. Hát neki biztos van. És milyen sokan szeretnénk sok pénzt! És mennyire el vannak szegényedve az emberek. Pedig milyen jó lenne, ha mindenki így élhetne. Én tisztában vagyok vele, hogy az egészség a legfontosabb! Én is ezt vallom. De azért az fantasztikus lehet, ha az ember több pénzt keres, mint amennyit el tud költeni. Erre kell törekedni. Én hiszem, hogy tisztességesen is el lehet érni nagy vagyont. Biztos vagyok benne, hogy léteznek olyan vállalkozások, melyek adnak az embereknek, és úgy működnek, hogy mindenki jól jár. Én arra törekszem, hogy ilyen vállalkozást hozzak létre.

Elárulom, nektek a tervemet. Mivel szeretek emberekkel foglalkozni, ezért csapatépítő tréningeket fogok tartani. Cégeknek, és vállalatoknak. Már el is terveztem, hogy milyen módon, és hamarosan meg lesz a honlap is. Olyan feladatokat fogok csináltatni velük, melyek valóban csapattá kovácsolják a társaságot. Sok cég csinál ilyen tréningeket, de az enyém különleges! Egyedülálló, ezt garantálom. Harmincéves edzői pályafutás áll mögöttem, így van némi rutinom, a tréningek terén. Ha ezzel kapcsolatban van ötletetek, azt szívesen fogadom. Vagy véleményetek. Vagy javaslatotok, amivel cégekhez tudok menni. Szóval várom a visszajelzéseket.

Sok ötletem van még, de azok a tervezés stádiumában vannak. A filmem a másik legfontosabb. Már teljesen kész a forgatókönyv. A premierre a blog olvasóit ingyen meghívom. Hogy mikor azt nem tudom. Remélem egy év múlva sikerül megcsinálni.

Lassan befejezem az írást. Felteszek nektek egy videót. Ezt nem én készítettem, de érdekes. Egy részeg férfit mutat be, akit véletlenül vettek fel, ahogy…..

De inkább nézzétek.

Sziasztok.

Sziasztok.

Megvolt tegnap a diszkó. Tekintve, hogy még egy kicsit köhögtem nem volt túl jó abban a füstben. Sűrűn kimentem levegőzni, de azért így is nyelhettem a cigi füstöt. Egyszerűen förtelmes az érzés annak, aki nem dohányzik. Régebben, ha hazamentem volt olyan, hogy nem tudtam hajat mosni, vagy egyszerűen annyira fáradt voltam, hogy nem volt energiám hozzá. Reggelre sárga volt a párnám a nikotintól, ami a hajamba került. És ezt mind leszívjuk a tüdőnkbe. Ez van. És a bosszantó az egészben az, hogy a dohányosokat ez az egész nem is érdekli. Ők pont leszarják, hogy egy nem dohányost zavarja a füst vagy nem.

Balhé nem nagyon volt. Egy srác ütött meg egy másikat, mert állítólag a barátnőjével beszélgetett, amikor ó nem volt ott. Komoly bűn nem? J Odamentem hozzá és haza zavartam. Ennyi volt. Nem kellett nagyon győzködni.  Volt még egy hulla részeg srác, aki egyáltalán nem tudott megállni a lábán. Kivittük, hogy levegőzzön, aztán a haverjaival hazavitettem.

  Viszonylag nyugalom volt. Gondolom a karácsonyi hangulat is közrejátszott benne. Vagy nem volt annyi pénzük inni? Nem tudom. Persze azért nem kell azt gondolnotok, hogy csupa józan sráccal és lánnyal van tele a hely.

  Sokat gondolkodom, hogy miért van ennyi full részeg ember. A párommal is szoktam erről beszélgetni. Biztos, hogy az alkohol hatására egy olyan állapotba kerülnek, amitől felszabadulnak, és nem befolyásolja őket a tudatos énük. Ettől gondtalanak, és nem aggódnak semmi miatt. Ez az érzés jó nekik. És gondolom, keresik ezt az érzést. Ettől távol tudnak kerülni a világ és saját maguk gondjaitól. Én értem, hogy ez miért jó. De valóban jó? Valóban csak itallal lehet felszabadultan szórakozni?

  Azon is szoktam gondolkodni, hogy mi van velük másnap? Néha olyan rongy részegek, hogy másnap nem is tudom, hogy tudnak talpra állni. Nem hiszem el, hogy nem betegek. De hát mindenki magának választja az élete alakulását. A volt edzőm mondta mindig „Fiam észt nem adhatok!”

  Ebben azért van valami. Csak ezzel egy gond van. Szerintem az italra nagyon könnyű rászokni. És ha valaki fiatalon elkezdi nem biztos, hogy később simán megállja, hogy ne igyon. Mint tudjuk nagyon sok családot tönkre tett, már az ital. Én pedig testközelből látom ezt minden héten, mármint azt, hogy padló részegre isszák magukat a fiatalok.

Egy kicsit most elidőztem az italozáson. Valahogy néha jobban megrökönyödök. Nem tudom, hogy miért, mert már megszokhattam volna. De hát azt nem lehet, amikor valaki a saját hányadékában fetreng.

  Felrakok egy videót, amit én készítettem. Egy kicsit vicces. Egy riportot csináltam, egy sráccal. Az alkoholról kérdezem, és arról, hogy mi a véleménye az alkoholizmusról. Beleegyezett, hogy közzé tegyem.

 Íme.

Éppen fát vágni készülök.

Sziasztok.

Itt van a karácsony. Egy kicsit jobban vagyok, lázas már nem vagyok, de nagyon köhögök, ami meglehetősen idegesít. Talán jobb, hogy most vagyok túl rajta és nem akkor, amikor januárban edzhetnék. A jó oldalát nézem. Azért az egy nagyon szar dolog, hogy az ember beteg tud lenni. És halottam olyanokról, akik szinte sohasem betegek. Én is elég jól bírom, és ritkán vagyok beteg, de néha azért egy kicsit lebetegszem. Sajnos. A sport sokat számít, de hát, ha hideg van és edzésen megizzadok, és ki vagyok melegedve, akkor néha megfázok. Úgy látom, ez azzal jár. Azért most sokat pihenek. Kipihenem az éves fáradalmakat.

Gondolom ti is pihentek. Ilyenkor azt kell. Elhatároztam, hogy jövőre többször fogok fát vágni is menni. Imádok kint lenni az erdőbe. A természetben fantasztikus. Persze azt tudnotok kell, hogy minden egyes kivágott fa után annak a helyére ültetni is kell egy fát. Ez kötelező, és szigorú szabályok vannak. Csak mert sokan esetleg aggódnak, hogy mi lesz az erdőkkel. Vágási engedély nélkül nem szabad neki állni a fa vágásának. Ezt ellenőrzik, és kötelező a fa csemete ültetése.

  Egyébként azt vettem észre, hogy a favágók olyan más emberek. Valószínűleg a természet közelsége miatt. Olyan őszinte nyíltszívű mindegyik.

  Szoktam indulni favágó versenyeken is, de az idén a válság miatt elmaradt. Jó lenne, ha jövőre lenne. Egy nagyon jó csapattal felkészülnék. És biztos, hogy jó eredményt érnénk el.

Itthon vagyok két napja, hogy kiheverjem a betegséget. Most már csak köhögök. Köhögöm fel a dolgokat. Legalább nem fogok köhögni. Most már nincs kedvem itthon gubbasztani. Kint gyönyörűen süt a nap. Elég volt a szobafogságból, megyek ki a napfényre és a természetbe. Lázas nem vagyok, úgy hogy mehet a dolog. Meg aztán hétfőn, már edzeni is akarok. Egy kicsit, már most formába akarom hozni magam.

  Egyébként ilyenkor olyan furcsa, hogy nem edzek, Gondoljatok bele, ha valaki 3 évtizede folyamatosan edz, milyen érzés, amikor pihennie kell. Tudom, hogy szükség van a pihenésre, de mégis furcsa. Én a hét minden napján edzek. Minden nap edzek és pluszban edzést is tartok. Az majdnem minden nap, két edzés. Azért ha valaki ezt megszokja, akkor nem csoda, hogy utána nincs kedve pihenni.

Ma megyek dolgoznia diszkóba. Sok kedvem nincs, mert éppen, hogy kilábaltam a betegségből, és ezzel a köhögéssel, biztos nem fogom magam jól érezni abban az iszonyú füstben. De hát ez van. Majd sokat megyek ki a friss levegőre. Holnap már tudok írni róla, hogy mi történt.

Felteszek egy videót, amint egy amerikai reklámban vagyok benne. Az Xbox reklám. Biztos sokan láttátok, de hátha van aki még nem. Én vagyok benne az tengerészgyalogos, aki díszsortüzet vezényel. Amerikaiak forgatták Magyarországon. Minden szereplő magyar benne, és egy erőmű belsejében forgatták. Szerintem szenzációsra sikerült. Olyan, mint egy film előzetes. Egy castingon választottak ki. Tujátok a színész végzettségem miatt elég sokszor hívnak filmezni (de még nem elégszer). Ide sikeresen beválogattak, és szerintem nagyon jó volt a forgatás. Nagyon fárasztó volt, és nagyon meleg volt bent az erőmű hűtőtartályában. Legalább 50 fok volt. De hát úgy gondolom az eredményt látva, hogy megérte.

Sziasztok.

Sziasztok!

Megint írok, mert itt az ideje. Egy kicsit megfáztam. Edzésen voltam és hideget ittam. Eddig sikerült elkerülnöm a köhögést, de most köhögök. Remélem, hamarosan túl leszek rajta. Egyébként lassan sikerül videót feltennem. Válaszolt a blog.hu szerkesztője, és úgy néz ki sikerül. Most már csak fel kell töltenem a szerverekre a videókat, aztán mehet. Azok fognak csak igazán tetszeni nektek. Most már nem csak képeket, hanem videókat is fel tudok tenni. Saját, rövid filmeket is fel fogok tenni. Ennek örülök, mert ez volt a célom, hogy ne csak írás és kép legyen, hanem mozgóképek is. Ez az igazi nem? Elsőnek felteszek egy földharc küzdelmemet, amit megnyertem. Ez egy submission-grapling versenyen készült. Biztos tetszeni fog nektek. Most, mát csak a fantáziám szab határt a feltett videóknak. Ma voltam pesten edzésen, és késett a vonat. Szerintetek mennyit? 50-percet. Nagyon ideges voltam. Igaz, hogy nagyon hideg volt, de egyszerűen nem értem, hogy ha leesik a hó, és egy kicsit hidegebb van akkor meg kell állni az életnek? Hihetetlen. Mert, hogy befagynak a váltók. Legalábbis ezt mondják. Nem lehet olyan váltókat csinálni, ami fagyás álló? Na, mindegy nem bosszankodom, mert attól nem lesz jobb semmi. Egyébként ma nagyon jól ment az edzés. Próbálok úgy harcolni, hogy inkább ésszel csináljam a küzdelmeket. Egyre jobban megy. Ez nagyon jó érzés. Most kezdek rákapni az ízére. Egyre jobban élvezem. Bízom benne, hogy ez a megfázás nem vet vissza. Mondjuk, hamarosan jön a karácsonyi négynapos pihenő, és azt ki fogom használni. Két ünnep között is fogok edzeni. Muszáj, mert jön az EB. Vasárnap volt Kempos gyűlés. Én határozottan érzem, hogy nagyszerű egyéniségek vannak a Kemposok között. Nagyon sok közülük a személyes tanítványom volt, és örülök, hogy jó irányba fejlődnek. Ez nagyon jó érzés. Átlátják a dolgokat és nagyon jó dolgokat indítványoznak. Tudjátok én Kempo-ból 6. danos mester vagyok. Ma néztük meg az Avatar című filmet. Nekem nagyon bejött. Ha valaki közületek, még nem látta, hát nem mulasszátok el. Szerintem szenzációs. A látvány, a történet és minden kitűnő benne. A színészi játék is jó. Egyedi a megvalósítás. Bátran ajánlom. Maximálisan leköti a figyelmet. Tökéletes kikapcsolódás. Lehet, hogy fogok indítani rovatokat is. Hogy milyenek és mi célból azt még nem tudom, de így elsőre jó ötletnek tűnik. Azért csak fejlődik a blogom. Először csak írtam, aztán képek kerültek fel, most meg már videó filmeken gondolkodom. A következő lépés a saját játékfilmek elkészítése és felrakása. Csak alakulni fog. A lényeg, hogy amikor a blogomat olvassátok, lekössön benneteket és jó dolgokat kapjatok. Esetleg okos gondolatokat, vagy olyan írásokat, amik inspirálnak benneteket. Várom nagyon, hogy discos videókat feltehessek. Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan fogadjátok azokat. Hamarosan sor kerül rá. Lassan befejezem a bejegyzést. Hamarosan írok. Sziasztok.

A NAP MONDÁSA: HA NEM TUDSZ OROSZLÁN LENNI, LEGYÉL RÓKA

Ketrecharc előtt.

Sziasztok.

Gondolom, mindenkinek karácsonyi hangulata kezd lenni. Nekem is. Én alpavetően szeretem a meleg időszakot. A nyár az egyik kedvenc hónapom. Amikor vége a nyárnak, és az ősz után jön a tél, akkor az egyetlen dolog, ami elviselhetőbbé teszi a hideget, az a karácsony. Ilyenkor olyan más minden. Midig annyira várom. Olyan jó meghitten itthon lenni. A fenyőfa illata és a karácsonyi hangulat mindig nagyon megragad engem. De szerintem mindenkit.  Hiába ez a szeretet ünnepe. Kinézek az ablakon és minden hófehér. Mondjuk ez logikus, mert havas minden J. Általában ilyenkor számolok el az évvel és tervezem, hogy mit fogok csinálnia jövő évben.  Idén a legnagyobb vállalkozásom a Las Vegasi út volt. Nagyon jó volt ott. Egyszer jó lenne úgy elmenni oda, hogy nyaralni és nem dolgozni.

  Jövőre az EB. A nagy terv, és legfontosabb esemény az esküvőm. Augusztusban lesz. Nagyon nagy rendezvénynek szánjuk, és biztos fantasztikus lesz. Majdnem 150 ember lesz meghívva. Komoly lesz.

  Aztán idén lesz egy edzőtábor Brazíliában. Oda is szeretnék elmenni, de hogy mikor lesz, azt még pontosan nem tudom. Valahogy össze kell egyeztetni a többi dologgal.

  Egyelőre ezek a terveim vannak. Ja és kifelejtettem valamit. Szeretném megcsinálni a saját filmemet, ami véleményem szerint „kasszasiker” lenne. A címe még titok J!

Egyenlőre ennyi, de néha jönnek az új tervek. Csak meg kell valósítanom őket.

A tervekben az a jó, hogy az embert frissen tartja. Fiatalon tart és értelmet ad az életnek. Van miért küzdeni, és van miért élni. Nektek is azt javaslom, hogy bátran tervezzetek. Nem feltétlenül, kell először nagy dolgokat, de kell. Mondjuk, én azt mondom, hogy merni kell nagyot álmodni. Van egy olyan mondás, hogy álmodozás az élet megrontója. Én ezzel nem értek egyet. Igenis álmodozni kell, én is ezt teszem. Gyerekként 8-9 évesen a kis faluban arról álmodoztam, hogy bejárom a világot, sportoló leszek stb. Megvalósítottam a terveimet. Bejártam a világot és higgyétek el nem azért mert sok pénzem van. Nem ezen múlik a tervek megvalósítása.  

.

Én egy dologra jöttem rá. MINDEN RAJTUNK MÚLIK!!! És persze a JÓ ISTENEN! Arra is rájöttem, hogy ha valaki odateszi magát és küzd a céljaiért, akkor a JÓ ISTEN is könnyebben segít. Ez biztos!!  Mondok erre egy nagyon jó mondást.

Egy boksz meccsen ül, a nézőtéren két férfi. Az egyik egy hívő ember,  a másik egy átlagos polgár. Nézik a meccs előkészületeit. A ringbe bejön mind a két versenyző, és az egyik mielőtt belép, a ringbe keresztet vet. Az átlagos férfi megkérdezi a hívőtől, hogy ez mit jelent. Már, mint a keresztvetés. A hívő megszólal-, Ha a férfi nem tud bokszolni akkor semmit.

Hát így van ez kedves barátaim. Én azt is tudom, hogy nagyon nehéz hinni akkor, amikor semmi nem mutatja azt, hogy jön a siker. Amikor minden az ellen szól, hogy sikerünk lesz. Olyankor nagyon nehéz. Én kifejlesztettem azt a szokásomat, hogy akkor is csinálom a dolgokat, amikor nincs eredmény. Csinálom, csinálom, csinálom! Én ezt Pit Bull effektusnak neveztem el. Tudjátok a Pit Bull terrier harci kutya. Az, ha valamit megfog, nem engedi addig el, amíg feszítő fával szét nem feszítik a száját.

Fel kell venni a Pit Bull effektust. Persze ezt az egészet pozitív értelemben mondom. Az olyan, mint mikor az ember nem tudja, hogy valamit nem lehet, megcsinálni és ezért csinálja.

Egyébként megvolt a disco. Nagyon nagy hó, volt, de gondolom ezt ti is tapasztaltátok, ezért nem volt túl sok ember. Azért összegyűltek jó néhányan.  Részegekből nem volt hiány. Csináltam megint néhány jó video felvételt, de egyelőre még nem tudom felrakni őket. Az a baj, hogy nem tudom, hogyan kell. Már írtam a blog.hu kapcsolattartójának, de még nem válaszolt.

Szóval voltak néhányan a balhés brigádból. Ott volt egy srác, akit már múltkor is megfegyelmeztem. Hiába fegyelmezem meg, amikor részegek, utána nem emlékeznek rá. Szóval megint jött a szokásos lökdösődős dolgaival. A haverjait ütögeti-rugdossa, és mindenfélét csinál velük, hogy megfélemlítse őket, és a környezetét. Szóltam neki nyugodtan, hogy ne csinálja, mert nem akarom megrázni a pofonfát. Úgy, hogy láthatóan értett a dologból. Utálom a részegeket. Ezt kijelenthetjük. Kint a disco előtt is összeugrott két fiatal, odamentem, és a balhézót segbe billentettem csak úgy finoman és beküldtem a discoba táncolni. Azt mondanom sem kell, hogy nem volt józan. Egy másikat a hóban találtuk meg. Bevittük, mert hulla részeg volt, és megfagyott volna. Bent meg összehányt mindet. Ezek vannak.

Lassan befejezem. Majd jelentkezem. Vigyázzon mindenki magára ebben a hidegben és csúszós úton.

A NAP MONDÁSA: AZ OKOS EMBER TÖBB LEHETŐSÉGET CSINÁL, MINT TALÁL.

Sziasztok.

A Tűzvonalban forgatásásn.

Sziasztok.

 Nagyon hideg van. De ezt ti is érzitek. tegnap voltam Vácom, mert egy nyárfaerdőt néztem, meg, amit meg kell ritkítani. Említettem, hogy favágással is foglalkozom. Szóval már majdnem sötét volt, amikor oda értem. A Duna parton van a terület.  Mit mondjak, farkasordító hideg volt. Azt hittem odafagy a lábam. Ez van. Sok mindent nem tudunk tenni a hideg ellen. Esetleg jól felöltözünk. Visszafelé jöttem a Váci úton, és megálltam a Westendnél.  Az aluljáróban rengeteg hajléktalan van. Nagyon rossz lehet ilyenkor nekik. Mikor ilyen embereket látok, elgondolkodom, hogyan lehetséges, hogy egy ember ilyen helyzetbe jut? Mi történik vele az élete folyamán, hogy lakás nélkül az utcán éli az életét. Felfoghatatlan. Biztos nagyon sok esetben ő is tehet róla, de szerintem van olyan eset is, hogy rajta kívül álló okok miatt kerül valaki az utcára. Milyen élet lehet, amikor valaki -15 fokban az utcán alszik egy koszos aluljáróban. Elképzelni is nehéz, és elszomorító. Nagyon nehéz lehet ilyen helyzetben.

Ma reggel korán keltem, mert menetem le a Főiskolára. Reggel 5-órakor keltem. Nekem az nagyon korán van. Lehet, hogy tiközületek sokan akkor kelnek, de nekem nagyon korán volt. Levonatoztam és ki kértem az indexemet. Aztán bementem az előadásra, pontosabban nem előadás volt, hanem közölték velem, hogy zh-t írunk. Gondolhatjátok, hogy „nyakon öntött” a hír. Fogalmam sem volt arról, hogy ma dolgozat lesz. Nekem nem mondta senki. Fogalmam sem volt, hogy mit tegyek, de azért megírtam. A tantárgy neve Kommunikáció elmélet alapjai. Voltak olyan kérdések, hogy csakúgy kapkodtam a fejemet. Írtam én mindent, amiről azt gondoltam, hogy jó, és ami szembe jutott. Hogy hányas lesz, azt nem tudom. Mindenesetre jobb mintha nem írtam volna semmit. Ez van.

Egyébként várom már nagyon a versenyt. Egy kicsit aggódtam is, mert az EB. Január végén lesz, és féltem, hogy akkor még lesznek vizsgák. Szerencsére akkor már nem lesznek. Így nyugodtan indulhatok a versenyen. A versenynek egyébként van egyfajta hangulata. Néha kérdezik tőlem, hogy szoktam –e izgulni, vagy félni a verseny előtt. Őszinte leszek, egy kicsit szoktam izgulni, de félni nem nagyon. Ha az ember kellőképpen felkészül, akkor nincs mitől tartania. Közvetlen a küzdelem előtt előfordul egy kis izgalom, és az talán nem is baj. Mindig alig várom, hogy elkezdődjön a meccs, mert akkor nyomban elmúlik, mindenfajta idegeskedés. Ha bele lendülök a harcba, akkor már nem foglalkoztat semmi, csak a harc.

  Különböző típusú emberek vannak. Van olyan, akit felpörget a verseny szituáció, és van olyan, akit leblokkol. Engem felpörget a verseny szituáció. Meg aztán a harminc év küzdősport múlt kellőképpen hozzászoktatott a verseny drukkhoz.

Megint nagyon késő van. Valahogy mostanában mindig olyan későn jutok a számítógép közelébe, és majd leragad a szemem a fáradtságtól, de fontos hogy mindig új írásokat, bejegyzéseket kapjatok. Örülök, mert tényleg egyre többen olvassátok a naplót. Ennek nagyon örülök, mert boldog vagyok, ha tetszenek a gondolataim. Kitaláltam azt, hogy a végén, ezen túl mindig írok egy olyan mondást illetve szállóigét, ami nekem nagyon tetszik, és esetleg nektek is komoly mondanivalóval bír. Ez biztos tetszeni fog nektek.

Ma elgondolkodtam azon is, hogy mi lesz akkor, ha az ember megöregszik. Főleg a hajléktalanok látványa váltotta ki ezeket a gondolatokat. Mire az ember észbe kap, már el is telik az élete fele. Arra is kell gondolni mi, lesz a nyugdíjjal, stb. akkor is kell élni. Úgy kell a minden napot csinálni, hogy később a jövőben le tudjuk aratni a gyümölcsét a munkánknak.. Lassan befejezem. Holnap disco, és ismerve a fiatalokat lesz, mit írnom vasárnap. Egyébként felrakok egy képet magamról. A Tűzvonalban című Tv-filmben szerepeltem. Bár rendőr kommandós ruha van rajtam, rossz fiút játszottam a filmben.

Jó éjszakát, és sziasztok.

A NAP MONDÁSA: „AZ OKOS EMBER MEGOLDJA A PROBLÉMÁT. A ZSENI MEGELŐZI.”

 Sziasztok.

 Szomorú vagyok. Tragédia történt a tágabb családban. Meghalt egy második unokatestvérem. Fiatalon. Annyira sajnálom, hogy az kimondhatatlan. Nagyszerű ember és anya volt. Agyvérzést kapott és sajnos eltávozott. Nem is tudom, hogy mit mondjak. Igazán gyászolom tiszta szívemből. Ilyenkor nem lehet szavakat találni, mert nem sok mindennel tudja magát az ember vigasztalni. Nem lehet azt mondani, hogy majd hazajön, vagy előkerül. Mert nem jön haza és nem kerül elő. Csak az emlékeinkben él.

 Ilyenkor mindig elgondolkodom az élet értelmén. Honnan jöttünk, hová megyünk? Nem lehet tudni, és tényleg az számít, hogy az ember az életében mit tesz meg, hogyan él. Szerintem nagyon fontos, hogy minden percét megéljük az életünknek. Ha tényleg arra kerül a sor, hogy távoznunk kell, fontos, hogy úgy menjünk, hogy nem éltünk hiába.

Ezért vagyok szomorú, amikor olyan embereket látok, akik szándékosan tönkre teszik az életüket. Isznak, dohányoznak, stb. Kap az ember egy életet, ami nagyon nagy érték. Egy élet. Gondoljatok bele. Lehetetlen bármivel is helyettesíteni. És mégis sokan elpazarolják. NEM SZABAD! Azért vagyunk a földön, hogy jobbá tegyük a világot. Hogy értéket teremtsünk, és olyat, amire mindig büszkék lehetünk. Nem árthatunk még magunknak sem. Ez ugyanakkora vétek, mintha másnak ártottunk volna.

Ilyenkor mindig rádöbbenek, hogy milyen törékenyek vagyunk. És mindig elgondolkodom azon, hogy jó úton járok –e. Szerintem ti is gondolkodjatok el azon. Senkit sem akarok okítani, de ha már olvassátok az írásaimat, megragadom az alkalmat és mondok olyan dolgokat, amik hátha hasznosak lehetnek.

  Úgy kell élnie mindenkinek, hogy később ne mondhassa, hogy „de kár hogy ezt vagy azt nem tettem meg”! Tegyétek meg. MOST!

Muszáj egyszer elkezdeni a tervek végrehajtását. Soha nem lesz jobb alaklom, mint a jelenlegi. Ezt higgyétek el. Kifogás mindig van. Azt bármikor lehet kreálni.

Én is sokat gondolkodom a terveimen. Nagy terveim vannak. Sokat elértem, és sokat nem. De elérem őket! Néha bánom azokat a napokat, amik úgy telnek el, hogy nem tettem igazán hasznosat. Szerintem fontos, hogy ne éljünk hiába. Legyen hasznos és értelmes az itt létünk. Nem tudhatjuk mi vár ránk a másvilágon. Az a biztos, ami itt van, és csak reménykedhetünk, és hihetünk benne, hogy ha ott is jó lesz. Én hiszek abban, hogy az ember azt kapja vissza, amit ad. Jót vagy rosszat, de szerintem. Ehhez kell tartanunk magunkat.

 Egy kicsit lehet, hogy érzelmes lett a mai írásom, de a mai napon történtek után talán ez nem csoda. Rám is hatnak a világban történt dolgok. A jók a rosszak, és minden. Ha egy közeli ismerős távozik el, az végképpen felkavar. Szerintem ez természetes.

  Van, amit csak az idő old meg. 

Ui: Ma meg kezdtem a diétát. Semmi cukor, napi hatszori étkezés, csak grillezett csirke mell, és rizs, vagy zöld köret. Nem egyszerű. Természetesen karácsonykor eszek. Muszáj volt elkezdenem, mert úgy el fog menni a súlyom, hogy nehezen tudok majd lefogyni. Lassan elkezdek súlyzózni is. Tudjátok EB?! Három hónapig tervezem a diétát. Tizenkét hét. Március végéig. Addig minden zsírt leadok.

Lassan befejezem az írást, mert a jitsun, nagyon elfáradtam. Jó is, hogy jön a karácsony, mert tudok pihenni. Már nagy szükségem van rá.

Jó éjszakát mindenkinek.

Sziasztok.

Az öcsémmel egy ásatáson. (legálisan)

Sziasztok.

Ismét itt vagyok. Közeleg a karácsony és azt nagyon várom. Amikor vége a nyárnak, mindig a karácsony a következő nagy esemény, ami feledteti velem a hideget. Mert az nem szeretem. Gondolom ti sem. Hamarosan 2010-írunk. Hihetetlen hogy mennyire telik az idő. Nemrég még gyerek voltam, jövőre pedig 40-en leszek, ha nem is látszik, amikor kialszom, magam akkor főleg nem látszik.

Tegnap volt disco. Viszonylagos nyugalom volt. Bár két srác összeugrott a discoba előtt a buszmegállóban. Többen is ott voltak a tumultusnál. Az egyik srác feje nagyon szét volt verve. Mindene csurom vér volt. Azt mondta, hogy többen mentek rá, de akikre mondta, hogy többen mentek rá, azok azt mondták, hogy egyedül egy kis sráccal ugrott össze. Igazságot tenni lehetetlen. Sajnos későn értünk oda, így már vége volt a harcnak. Pofont nem osztottam, de hazaküldtem a balhésokat. Ennyi volt. Mit mondhatnék. Régebben, amikor ide kerültem, nagyon sok balhé volt. Azon gondolkodtam akkor, hogy egyszer biztos ki nőnek a discoból azok, akik balhéznak. Hát jöttek helyette újak. Egy új generáció, akik senkit sem tisztelnek. Gyúrnak, kopaszok, és szerintem nem csak piálnak. Bár ezt nem tudhatom, mert én mindig egészséges életet éltem. Hát ez van. A kollégámmal, akiről képet is tettem fel, éppen azt beszéltük tegnap, hogy 9-éve dolgozunk együtt. Azért az nem semmi. Lehet, hogy ott fogunk megöregedni? Persze nem kötelező, de hát a pénz az nagyúr. De szerintem ezt mindenki tudja közületek.

Egyébként lassan el kell kezdenem egy kicsit fogyózni, mert január utolsó hétvégéjén jitsu Eb. Portugáliában. Akkor nem szeretnék sokat fogyasztani. Így mostanában fogom elkezdeni. Persze karácsonykor fogok enni. Akkor kötelező. Evésben nem ismerek határokat. Bármit és bármennyit meg tudok enni.

  A Csákvári csapatom alakul. Jönnek a fiatalok. Ennek örülök, mert szívesen oktatom őket.  Persze idő, amíg beindul a klub, de hát mindennel így vagyunk. A sikerhez idő kell. A filmezésben is ez van. Sokat kell nyomulni, hogy sikeres filmes legyen valaki.

A jitsu mostanában elég jól megy. Én is csodálkozom, hogy elég sok embert le tudok kopogtatni, akiket eddig nem tudtam. Szinte szárnyalok. Persze próbálok agyilag is úgy hozzá állni, hogy egy kicsit nyitottabban. Az nagyon fontos a jitsuban. Úgy jobban jönnek a technikák. És persze minden nap edzek. Az is sokat számít és a jó megfigyelő képesség. Az nagyon fontos. A földharcban ugyanis rendkívül fontos a pontos technika. Ha valaki jól tanulja meg, akkor jól fog menni, ha nem jól tanulja meg akkor nem lesz annyira jó. Pontatlan lesz és ez által nem lesz eredményes. Ezért, amikor az ember lát egy technikát, nagyon meg kell figyelni, a helyes végrehajtást és úgy kell elsajátítani. Az Eb-re nagyon fel fogok készülni.

Január végén lesz. Az edzés programom úgy fog kinézni, hogy január első két hetében napi két Brazil jiu-jitsu edzés, hetente háromszor futás és hetente háromszor súlyzós edzés. Az utolsó két hétben minden ugyanúgy, csak a futást csökkentem heti kettőre, az utolsó héten pedig csak napi egy jitsu. Nyerni megyek. Egyelőre ennyit a jitsuról. Majd még írok, de most nagyon fáradt vagyok.

Sziasztok.

 A kyo VB-n indultam formagyakorlatban.

Sziasztok, Barátaim.

Új megszólítás igaz? Az oka, hogy egyre több barátom olvassa a napló bejegyzéseimet. Ennek örülök. Először amikor elkezdtem írni, azt gondoltam, hogy úgy írok, hogy senki ne tudja azt hogy én vagyok. Aztán rájöttem, hogy sokkal személyesebb az, ha tudja mindenki. Még jobb ha tudjátok, hogy kivel történi a sok dolog és mire gondolok közben. Nagyon jól esett, mert az egyik Jitsus edzőtársam a Robi azt mondta, hogy szórakoztató. Ennek nagyon örülök. Ilyenkor mindig újult erővel írok. Bár mindig szívesen írok, de ilyenkor kifejezetten jobb az érzés.

Hétvégén voltunk a párommal Egerben, két napot pihenni. Ilyenkor mindig aggódok, hogy nehogy kiessek az edzésből. És például ma reggel voltam Jitsuzni, kifejezetten jól ment. Mindig elcsodálkozok, hogy valószínűleg a pihenés miatt jobban megy. A discot is kihagytam. Néha aggódok, hogy mivel nem vagyok ott, akkor nehogy baj legyen, de a kollégám, és az öcsém, aki ilyenkor helyettem szokott menni, nagyszerűen megoldják a feladatot. Olyan nagyon jó, ha az ember számíthat a barátaira és a családtagjaira. Gondoltam, hogy jövő héten lefényképezem magunkat munka közben és egy „kidobós” képet rakok fel a blogra. Biztos tetszene nektek.

Nagyon sokat szoktam gondolkodni azon, hogyan alakul az ember élete. Mitől lesz olyan, amilyen. Miért van az, hogy van, aki sikeres és van, aki nem. Én igyekszem úgy csinálni, hogy sikeres legyek, de még nagyon sok célom van. Sok filmben szerepeltem, de igazi főszerepet még nem kaptam filmben.  Jelenleg írok egy forgatókönyvet. Hamarosan kész van. Megmutattam annak a rendezőnek, aki a Hídembert rendezte. Tetszett neki, de még néhány helyen át kell írnom. Finomítgatom, és hamarosan kész lesz. Biztos vagyok benne, hogy ha sikerül megcsinálni, akkor az egyik legsikeresebb magyar film lehet. A címe még titok. De ti tudjátok meg először. Annyit elárulok, hogy vígjáték, de nagyon jó és újszerű, remek történettel, komoly mondanivalóval. Szerintem szenzációs lesz, de hát tudjátok mindenkinek a saját gyereke a legszebb.

Bízom benne, hogy sikerül megcsinálni a filmet. Nagyot durranna, az biztos. Nagyon sok pénz kell hozzá. Kb. két éve írom a forgatókönyvet. Most kezdi elnyerni végső formáját.

A pesti Kempo klubomba fiatalok járnak, olyan 20 év körül van az átlag életkor. Tegnap beszálltam egy kicsit földharcozni velük. Hát mit mondjak nem fogták vissza magukat. Olyan agresszivitással jöttek rám, mintha az életükről lenne szó. Hihetetlen, a bizonyítási vágy bennük. Azért egy kicsit veszélyesek, mert a kezdők mindig nagyon képesek arra, hogy sérüléseket okozzanak. Ezért mindig kell magamra is vigyáznom küzdelem közben, és persze rájuk is, mert nem szabad annyira megverni őket, hogy elmejen a kedvük. Azért persze meg mutatom nekik, hogy ki az úr. Muszáj megfegyelmezni őket.

A discoban is látom, hogy mennyire féktelenek a fiatalok. Mintha nem lennének nevelve. Vagy nem is tudom, mintha tele lennének agresszióval. Hogy miért van, azt nem tudom, mert bár a főiskolán tanulok szociológiát, nem vagyok szociológus. Nyilván a szülőknek nincs idejük nevelni annyira a gyereket. Ezek biztos nehéz idők mindenkinek, Senkinek sem könnyű, és el vannak keseredve az emberek. Azért bizakodjunk. Nem igaz? Egészség legyen, a többi jön magától.

A főiskolán lassan jön a vizsga időszak. Tudjátok, Egerbe járok filmkészítő szakra. Hát megmondom őszintén nem könnyű. Nagyon sokat kell tanulni. Szemrebbenés nélkül adnak fel a tanárok egész könyveket. Hihetetlen. Azért bízom benne, hogy elvégzem. A filmezéshez muszáj komolyabb iskolát végezni. Inkább a kapcsolatok miatt. Mindenki, aki számít, a filmszakmában ott végzi az iskolát, és később ők fogják csinálni a nagy filmeket. Pénteken találkozok a rendezővel és megmutatom az új változatot. Aztán csak keresni kell egy szponzort, és mehet a gyártás. Biztos nem lesz ennyire egyszerű, de muszáj csinálni.

Egyelőre ennyit írok. Ma megyek edzeni, és hétvégén disco. Fogok róla képet csinálni, és hétvégén felteszem. Vigyázzatok magatokra.

Sziasztok.

A Tűzvonalban című film forgatásán.

Sziasztok.

A discoban kivételesen nem volt semmi. Rend volt és nyugalom. Örültem is neki, mert nem volt kedven a részegekkel hadakozni. Ritka az ilyen alkalom, mert az alkohol olyan dolgokat hoz ki az emberekből, ami elképesztő.  Néhány embert, akiket csak részegen látok, néha látom őket józanul is, és mintha nem is az az ember volna. Hihetetlen és érdekes. Mindig, amikor hazamegyek a discoból, akkor a ruhámat kint hagyom az erkélyjen. Iszonyatos füst szaga van. Én nem dohányzok, és ha bejönnék vele a szobába itt is minden tele lenne a nikotin szagával.

Nagyon várom a karácsonyt. Mindig is imádtam, és most is várom. Annyira szeretem a fenyő illatát, és azt a hangulatot. Egyszer nagyon régen gyerekkoromba elmentem egy barátommal karácsonyfát szedni. Kimentünk az erdőbe és nem találtunk kis fát. Csak nagyokat. Az egyikre felmásztam, és csak a tetejét akartam levágni. Rákötöttünk egy kötelet és mondtam a barátomnak, hogy ha szólok, akkor húzza le. Én elkezdtem fűrészelni a tetejét, ő pedig úgy gondolta, hogy lehúzza. Én viszont még nem szóltam neki, és nem kapaszkodtam. A fa tetejével együtt leestem. Hatalmas bukás volt. Szó szerint, mint egy téli kabát, ugyanis tél volt. Percekig feküdtem a földön. A fejemet nagyon beütöttem és a hátamat. Alig bírtam haza menni. Azóta legálisan szerzem a fát J)

Egyébként minden rendben. Bár néha fáj a már említett nyirokcsomóm. Szerintem holnap elmegyek a fül-orr-gégészetre, hogy megnézzék a mandulámat. Azért zavar a dolog.

Ha hidegebb van, jobban érzem. Persze biztos az sem jót hogy néha edzésen brutálisan fojtogatnak. De hát én választottam.

Tegnap voltam edzésen és nem ment túl jól. Vannak ilyen napok, amikor csak azokkal bírok, akiknél jobb vagyok. Vannak viszont olyan napok, amikor szárnyalok, és azokkal is bírok, akik jobbak nálam. Még nem jöttem rá hogy min múlik, de azt észrevettem, hogy ha valami gondom van az élet más területein, vagy valami elvonja a figyelmemet, akkor nehezebben megy az edzés. Ez biztos természetes, de engem zavar. Hiába én is ember vagyok, és nem gép. Nem véletlen, hogy a profi sportolókat a nagy versenyek előtt két hónapra edzőtáborba küldik, hogy el legyen szigetelve a külvilágtól. Úgy könnyebb edzeni, ha nem azon kell agyalnod, hogyan fizesd be az autó részletet.

A fő iskolán is sokat kell tanulni. Lehet, hogy néha sokat vállalok. De szeretem a pörgést. Most is elvállaltam egy filmművészeti fő iskolás vizsga filmjének az egyik fő szerepét. Pénzt nem kapok érte, de a srác most végzős filmrendező. Ez azt jelenti, hogy egyszer majd fog nagy mozi filmeket készíteni, és így ad majd valami komoly szerepet. Ezért vállaltam el. Jó lenne már egy igazi film főszerep. Nem panaszkodom, mert kapok szerepeket, de eddig inkább mellékszerepek voltak, amiket játszottam. Nagydologra vágyok. Amire felfigyel a világ, és addig nem nyugszom, amíg nem sikerül. Mindig is küzdöttem a célokért.

Nektek is ezt ajánlom. Olyan nincsen, hogy valamit semmiért. Mindennek ára van, ha elhiszitek, ha nem. Van egy nagyon jó mondás, Úgy szól: Sok úton fel lehet jutni a Fuji hegyre, de a kilátás fent ugyanolyan!

  Én mindig szem előtt tartottam a kitűzött cél. Gondoljátok el, egy kis faluból jöttem. Szinte az utolsó voltam a torna sorban. Vékony testalkat. De elszánt akarat, és soha fel nem adás jellemzett mindig. Küzdeni addig, amíg már én sem hiszem, hogy sikerül. Akkor sem adni fel, amikor már mindenki feladja körülöttem. Három alkalommal nyertem VB-t. Bejártam a világot. Las Vegas, New York, Ausztrália, Olaszország, Francia ország, Lengyelország, hogy csak a legnagyobbakat említsem. Mindezt úgy, hogy nem vagyok különösebben tehetős. Egyelőre. De ez változni fog. Nagyon sok, és nagy terveim vannak. És véghezviszem őket. Bocs hogy így hangoztatom, de ez a blog arra is jó, hogy magamat erősítsem, és bevéssem, a terveket is az elszántságot.

Ilyenek legyetek ti is. Vajon miért nem viszik sokra sokan. Mert feladják. Olyan célt kell keresni, amiért képesek vagytok küzdeni. A motiváció nagyon fontos. Én például észrevettem, hogy sokkal könnyebben tudok fogyasztani, ha verseny jön. Ha nincs verseny, akkor nem megy annyira könnyen. Tehát a cél a legfontosabb.  Amikor én elkezdtem a Kempo harminc évvel ezelőtt tudjátok hányan voltunk? Hetvenen. Ma tudjátok, hányan vagyunk azokból, akikkel kezdtem? Egyedül vagyok.  Egyet jegyezzetek meg. Ki fogást mindig lehet találni arra, hogy valamit miért nem tudok megcsinálni. De ha belegondoltok, ugyanannyi kifogás van arra is, hogy miért lehet csinálni.

Én tudom, hogy néha nagyon nehéz hinni az embernek. Néha szinte letehetetlen remélni. A logika azt mondja, hogy nem fog sikerülni. De mi van, ha a logika csődöt mond? Volt már rá példa.

Hát egyelőre ennyi. Egy kicsit átmentem személyiség fejlesztőbe.

Ki írok nektek a címet. A YouTubon írjátok be és láthattok egy Amerikai X Boksz reklámba. Szerintem szenzációsan sikerült.

HALO 3 ODST LIVE ACTION FULL HD VERSION

Sziasztok.

Las Vegas!