Sziasztok.

Írok, mert nagyon régen jelentkeztem. Az oka, hogy nagyon sokat kellett tanulnom a Főiskolán, beindítottam egy új klubot Budaörsön és még ezer dolog, aminek elmosdására se helyem sem időm nincsen.

De a lényeg, hogy újra itt vagyok. Azért sok minden történt, amit meg akarok osztani veletek. Az egyik, hogy a párom jobban van. Néha még zúg és fáj a feje, de határozottan jobban van. Persze ösztönzöm, hogy többet pihenjen, de ő már aktívan akar menni, dogozni. A héten már volt is, de estére nagyon elfáradt és elkezdett fájni a feje. Mondtam neki, hogy egy kicsit korai volt ez a munkába menés, de hát ő szeretett volna menni. Most mit csináljak, felnőtt ember.

A másik dolog, hogy fognak filmet forgatni a Whiskys rablóról. Ez egy mozi film lesz. Felhívtak, hogy menjek catingra (szerepelő válogatás). Egy börtönőrt kellene játszanom, aki a Whiskyst fenyegeti a börtönben, a zárkában. Elmentem és eljátszottam. Valahogy annyira most nem éreztem jól a játékomat. Hogy miért azt nem tudom. Pedig mindent bele adtam. Egy rögtönzött párbeszéd volt. Ott volt egy fickó, aki a rabot játszotta én nekem pedig fenyegetően kellett vele beszélnem.

Azért jó lenne, ha belekerülnék a filmbe. Angolul fogják forgatni és a világon mindenhol játsszák. Nagyon jó lehetőség lenne számomra, hogy a nemzetközi film vérkeringésébe bekerüljek. De hát ehhez az kell, hogy felhívjanak és mondják, hogy benne vagyok. Azért titkon reménykedem.

Mint már mondtam nektek, írtam eddig három forgatókönyvet. Abból az egyiket egy regényből írtam. Az íróját megkeresetem, és egyeztettem vele, hogy megírhatom –e a könyvet. Nagyon rendes fickó és azt mondta, hogy természetesen írhatok. Ezt megírtam és Szerdán lementem hozzá Kaposvárra, mert ott laki, hogy adjak neki egyet olvasásra. Fűzze hozzá a gondolatait, ötleteit, és ha kell, finomítok rajta. Nagyon jól sikerült a könyvet megírnom. Jó a story, izgalmas és nagyon emberei és igaz történet. Most még egy kicsit finomítom és ráállok a megfilmesítésre. Addig nem nyugszom, amíg nem tudok belőle filmet csinálni. Ezt szeretném először megcsinálni az ötleteim közül. Ennek a filmnek muszáj elkészülni. Biztos, hogy nagyon nagy sikere lenne. Ebben, teljes mértékben biztos vagyok. Ez olyan film, ami ha nem lesz siker, akkor is meg kell csinálni. Ezt a történetet el kell mesélni filmen. Olyan az egész, úgy, hogy el fogom mesélni filmen.

A tegnapi diszkó megvolt. Nem sok gond volt csak azzal a sráccal volt probléma, akivel már annyiszor, ha részeg. Név szerint természetesen nem említem, de már írtam róla. Kopasz, gyúrós srác. Ha nem iszik egy kis csendes fiú. Ha iszik egy nem normális őrjöngő. Mintha két másik embert látnátok. Még soha nem volt olyan, hogy ha ivott, akkor ne lett volna vele gond. Az a szokása, hogy minden embert, aki elmegy, mellette megüti, nyakon vágja, fejelgeti, lökdösi, megrúgja. Persze, hogy ezt nem bírja senki. Eljött az a pont, amikor ki kellett rakni. Itt kezdődik a másik probléma, az hogy ilyenkor magától nem akart kimenni. Ilyenkor megfogjuk és kivisszük. Persze kapaszkodott mindenkibe, mert nem akart kimenni. Persze ez nem számított, mert kivittük és haza zavartuk. Persze kint dumált mindent. Fenyegetőzött, agresszívoskodott stb. Bántani nem akartuk, mert mindenki nézett, és biztos azt mondanák volna hogy na, egy részeget bántottunk.

Úri emberek vagyunk és nem hatott ránk a provokáció. De azt tegnap elérte, hogy soha többet nem engedjük be. Ennyi. Már nagyon sok lehetőséget kapott. Felesleges beengedni, mert csak magunknak csinálunk gondot, ha beengedjük. Úgy is ez a vége, ami tegnap is volt, hogy ki kell rakni.

 Ez van.

Lassan befejezem, hamarosan megint jelenkezem.

Sziasztok.

Sziasztok.

Egy kicsit írok, mert régen írtam. Végre alakul a párom egészségi állapota. Jobban van! Már kevésbé fáj a feje és láthatóan napról napra jobban érzi magát. Végre megnyugodhatok.

  Érdekes módon nekem ma fájt a fejem. Én persze nem ütöttem be, csak úgy elkezdett fájni. Reggel voltam jiu-jitsu edzésen és lehet, hogy azért kezdett fájni, mert elég sok fojtás technikát gyakoroltak rajtam. Volt olyan pillanat, amikor úgy éreztem, hogy mindjárt elalszom. Tudjátok, ez akkor van, amikor az agy nem kap vért. Olyankor gyakorlatilag elájul az ember. Persze le kell kopogni, ha az ember érzi, hogy mindjárt ájulás van. Csakhogy az ember nem mindig érzi, hogy el fog aludni. És így nem tud kopogással jelezni, hogy feladja. Ilyenkor van az, hogy elalszik az ember.

  Ma valószínűleg többször voltam olyan állapotban, hogy kevesebb vér ment az agyamba, mert éreztem, néha a fojtások után hogy szédelgek. Szóval lehet, hogy ezért fáj a fejem. Persze ez csak amolyan amatőr diagnózis. Nem biztos, hogy így van.

Az ilyen fojtásos elalvásos ájulások szoktak humorosak is lenni. Én már láttam egy párat, és egyszer én is elbóbiskoltam a fojtástól. Az történt, hogy az ellenfelem edzésen befogott fojtásba és éreztem, hogy ezt bírni fogom. Ez nem vészes gondoltam, és kibírom. A következőkben azt éreztem, hogy kezdek felemelkedni a talajról csak úgy fekve. Gondoltam milyen érdekes, hogy küzdelem közben az ember lebeg a tatami fölött. Persze akkor már valószínűleg aludtam. Inkább olyan fél kába lehettem, mert mintha le tudtam volna kopogni, vagy csak egyszerűen látta az ellenfél, hogy alszok és elengedett. Mindenesetre kinyitottam a szememet és olyan furcsa volt minden. De nem volt semmi különös.

  Szóval, valahogy így történnek az alvások fojtás közben. Én még fojtással senkit sem tudtam elaltatni. Pedig ha valakit meg tudok fogni, akkor keményen fojtok. Általában feladják, de nem aludt még el senki. Azért jó lenne egy VB-n úgy nyerni. Az olyan, mint a bokszban a K.O. Győzelem.

Azt vettem egyébként észre, hogy az nagyon hasznos, ha az edzéssel nem csak fizikailag foglakozom, hanem agyban is elemzem a technikákat és edzés módszereket. Az mindig jó. Mindig próbálom magam fejleszteni, hogy én is feljebb és feljebb lépjek. Ezáltal a tanítványoknak is többet tudok tanítani. Így fejlődik mindenki.

  Egy nagyon jó saját csapatot akarok kitanítani és feledzeni. Olyanokat, akik aztán nagyszerű harcosok lesznek és méltóan képviselik általam tanítottakat.

Nagyon szeretek emberekkel foglalkozni. Nagyon jó, amikor lelkileg és fizikailag adhatok a tanítványoknak. Amikor erőt öntök beléjük. A gyengéket megerősítem. Ez nagyszerű érzés. Valakinek utat mutatni, célokat adni, ez az igazi Mester feladata. Én lassan 31-éve edzek és 28-éve oktatok. Kellő rutint szereztem azon a téren, hogyan lehet valakit edzeni és tanítani úgy, hogy az neki a legjobb legyen. Biztos én is sokat hibáztam, de mostanra tudom, hogyan lehet a legjobban foglalkozni valakivel. Persze mindig van mit tanulnia az embernek az oktatás, edzői munka terén, és én mindig tovább képzem magam ezen a téren is.

Az edző, a mester mutatja az utat. A HELYES UTAT! Nagy felelősség és következetesség kell hozzá. Én bízom benne, hogy egyre jobban mutatom az utat.

Lassan befejezem.

Sziasztok.

Sziasztok.

Ma megyek a párommal orvoshoz.  Talán egy kicsit megnyugszom, ha látom, hogy nincs komolyabb baj. Nem könnyű ez az időszak. Először el kell mennem, a korházba ahol előzőleg volt, hogy kikérjem a CT eredményt. Mert azt nem adták oda, pedig az a beteg tulajdona. Most külön el kell menni, és utána megyünk az orvos ismerőshöz is. Ott legalább jó kezekben lesz. Valószínűleg újra teljes koponya vizsgálat következik. De nem baj, mert legalább biztosat lehet tudni. Ilyenkor az a legrosszabb, hogy nem lehet tudni biztosat.

Közben eltelt néhány nap. Mármint a bejegyzés első része és a mostani soraim között. Biztosan észrevettétek, hogy nem írtam olyan sűrűn. Az ok nyilvánvaló. Nagyon lekötött agyilag, hogy mi lesz a párommal. De szerintem ez természetes. Az elmúlt napokat senkinek sem kívánom.

  A lényeg, hogy elvittem az orvos barátomhoz és ő azonnal felküldött az emeletre, az ideggyógyász orvos kollégájához. Egy hölgy volt és nagyon alaposan megvizsgálta a kedvesemet. Megnézte, hogy minden idegpálya működik –e. Újra megnézte ő is a CT felvételt. Azt mondta semmi maradandó nincs. A mostani fejfájás és szédülés az agyrázkódás utóhatása. Én megnyugodtam és láttam a páromon is, hogy neki is jól esett, hogy alaposan megvizsgálták. Írtak fel gyógyszert, mely fájdalomcsillapító és gyulladás csökkentő. Azért így már egy kicsit jobb. Bár a párom még mindig egésznap alszik, szemmel láthatóan jobban van. És ez a lényeg!

Sokkal jobb az én közérzetem is. Nagyon rossz volt az utóbbi néhány nap. Főleg, amikor hívtak, hogy baj van. Tényleg az a legrosszabb, ha a szerettünkkel van baj. Nagyon rossz. Mikor ilyen történik, az ember mindig átgondolja az életét. Legalábbis én. De szerintem mindenki. Mi történt volna ha….? Mi van ha….? És örülök, hogy nem lett súlyosabb probléma. Milyen törékeny az ember. És min múlik, hogy, hogyan alakul egy szituáció? Mert nagyon sokszor nincs beleszólásunk. Ilyenkor marad az Ima. Én amúgy is hívő ember vagyok. Volt az életemben olyan szituáció, amikor fentről fogták a kezem, és remélem, ha szükségem lesz rá, akkor ismét jól alakul minden.

  Ilyenkor mindig úgy érzi az ember, hogy egy nagyobb akadályon túl van. És biztos így is van.

 Az ember az érzéseit nem is igazán tudja leírni, hogy min megy ilyenkor keresztül. Ezt csak megéli és kész.

Nagyon örülök, hogy jól alakul. Most már az élet más dolgaira is tudok koncentrálni. Eddig, ebben a néhány napban ez lehetetlen volt. Hiába próbáltam másra összpontosítani, nem ment. Csak arra tudtam gondolni, hogy nehogy baj legyen. Persze próbáltam pozitívan hozzá állni, de az szinte lehetetlen. Most már jobban megy.

Most éppen a forgatókönyvemet finomítom. Jövő héten akarom megmutatni egy gyártásvezető barátomnak. Nem könnyű egy filmet végig vinni és leforgatni. Sőt extra nagy feladat. Sok pénz kell hozzá, és nehéz olyat találni, aki segít megcsinálni illetve, szponzorálja. De hát ezért is vágtam bele. Szeretem a lehetetlen feladatokat. Amire valaki azt mondja, hogy lehetetlen, azt más egyszerűen csak megcsinálja. Én is így teszem a filmemmel. Megcsinálom. Jó mert olyan a szerepem benne, hogy jó pár évig eljátszhatom, így nem baj, ha nem sikerül holnap. Holnapután, már biztos fogJ Sikerülni.

Lassan befejezem. Most, hogy a nehezén túl vagyok, gyakrabban írok megint. Videókat és képet még nem teszek fel, de ami késik, az nem múlik.

Sziasztok.

Sziasztok.

Írok egy kicsit. Tegnap volt diszkó, de semmi nem volt. Örülök is neki, mert nincs szükségem balhéra.

Egy kicsit ideges is vagyok, mert a párom leesett a lépcsőről, és súlyos agyrázkódást szenvedett. Nagyon féltem őt és aggódok. Éppen a fodrásztól ment lefelé a lépcsőn és megcsúszott. Neki esett a korlátnak, és háttal fejjel az egyik lépcsőfokra rá esett. Hátul ütötte be a fejét, és azonnal eszméletvesztésre került sor. Mentő vitte be a korházba. Engem felhívott a húga és odamentem én is a korházba. Azt azért elmondom, hogy a lehető leg szarabb korházba vitték. Az Újpesti Árpád kórházba. Köztudottan nagyon rossz híre van a helynek, ezt pedig meg is tapasztalhattuk. Úgy kezdődött, hogy nem működött a CT. Elromlott, mondták nemes egyszerűséggel. Mivel ilyen esetben muszáj CT vizsgálatot csinálni, ezért, azt mondták, hogy el kell vinni egy Rditech nevű helyre, ahol van CT. A mentős kérdezte az orvostól, hogy nem kell oda telefonálni?

Az orvos azt mondta, hogy nem, mert biztos ott vannak. Végig zötykölődtünk a városon, a mentővel. Odaértünk, és kivettük a páromat a mentőből. Odatoltuk a bejárathoz és tök sötét volt. Sehol senki. Vártunk egy kicsit és csengettünk. Visszaraktuk a mentőbe nehogy megfázzon. Fél óra múlva előkerült egy asszisztens nő, és mondta, hogy ott nincsen orvos, mert csak akkor jön, ha behívják. Telefonáltak neki, és kb. 30 perc múlva meg is érkezett. Megcsinálták a vizsgálatot, és azt mondták, hogy nincsen törés és vérzés. Vissza a mentővel korházba, végig a városon. Kb. hajnal 3 órakor fekhetett le a korházi ágyra. Három napig tartották bent, nem kapott semmiféle gyógyszert, azt se mondták neki, hogy mi a helyzet. Három nap után azt mondták neki, hogy mehet haza. Nem is orvos mondta, hanem egy ápoló nő. A kezébe nyomták a záró jelentését, és kész. Most itthon fekszik, és ugyanúgy fáj a feje. Megmondom, őszintén nagyon mérges vagyok a kórházra. Tegnap reggel elkezdett zsibbadni az arca bal fele.  Gondoltam, hogy holnap elviszem egy orvos barátomhoz, aki megvizsgálná, de most megint autóba, zötykölődni? Hát nem tudom.  De megnyugodni csak akkor tudok, ha csinálnak egy kontroll vizsgálatot.

Megtapasztaltam, hogy Magyarországon nem szabad betegnek lenni. Tisztelet a kivételnek, de iszonyat szar korházak vannak. Olyan furcsa orvosok vannak, hogy az hihetetlen. Nézegettem őket és úgy tűnt, mintha nem érdekelnék őket a betegek. Minek megy az ilyen ember orvosnak. Elképesztő. Az emberélet semmit sem ér.

Gondoltam felhívom a Honvéd kórházat. Köztudott, hogy az a legjobb Magyarországon. De sajnos csak a belügyi szervek dolgozói vehetik igénybe. Felhívtam őket és kérdeztem, hogy nem lehetne –e, megoldani, hogy megvizsgálja őt egy normális orvos? Azt mondták, hogy ha nem rendőr, vagy rendőr közvetlen családtagja, akkor nem. Kérdeztem, hogy ha véletlenül baj lesz, mert nem vizsgálták meg akkor is vállalni fogja ezt? Egy kicsit elbizonytalanodott, elgondolkodott, és azt mondta, hogy persze. Azt hittem szét basz az ideg! Már elnézést.

  Nem az lenne a kötelessége egy orvosnak, hogy ahol tud, segít? Nem erre esküdött fel?

Úgy, hogy most nagyon aggódok, és nincsen jó kedvem. Általában jó kedvem van, de most nincs. Ha jobban lesz a Drágám, akkor majd megnyugszom. Azért egy fejsérülés nagyon komoly. Most nem is teszek fel videót. Holnap írok, hogy mi volt.

Sziasztok.

Sziasztok.

Tegnap elég sokat edzettem. Reggel voltam jiu-jitsuzni, aztán este mentem Mosonmagyaróvárra edzést tartani. És természetesen ott is harcoltam a sportolókkal. Úgy, hogy estére kellőképpen éreztem a testemet. De hát ez a lényeg, hogy az ember érezze, hogy él. Hát én minden nap érzem.

  Lényeg, hogy jön a tavasz. Olyan jó minden reggel arra ébredni, hogy az énekes madarak csiripelnek. Olyan más az ember hangulata. Lassan elkezdek futni is. Nem messze van egy gyönyörű erdő, itt ahol lakom. Reggelente kimegyek futni, egy héten háromszor. Persze azt megvárom, amikor jobb idő lesz, mert hideg levegőt nem szeretek beszívni. Talán nem is egészséges. De hamarosan felmegy a hőmérséklet és mehet a dolog. Már várom. Nyárra nagyon jó formába akarom hozni magam.

  Egyébként elkezdtem a diétát. Meglepően jól megy. Sokszor eszek keveset, és nagyon jól bírom. Észrevettem, hogy ha igazán rá állítom az agyamat, akkor könnyebben megy. Igazán elhatározom, akkor igazán könnyű. Ha csak tessék lássék csinálom, akkor nem megy. Most igazán elhatároztam. A salátát például utálom. Ilyenkor mégis eszem. Tegnap este ettem a McDonaldsban és komolyan mondom ízlett. Hogy miért azt nem tudom.

Általában a 4. napon kezd rossz lenni a dolog. Azt is megfigyeltem, hogy a cukor az, ami nagyon hiányzik. A cukor édes íze. Hihetetlen milyen függőséget tud okoznia cukor. Azt is megfigyeltem hogy édesítő íze nem pótolja a cukor ízét.  Ez van. Már nincs túl sok hátra. Csak 86 napJ. Kilencven nap, 12 hét a diéta.  Ilyenkor annyira a fejembe veszem a dolgot, hogy kibírom. Persze sokat számít az úgynevezett csaló nap. Ez általában vasárnap. Ilyenkor az ember azt eszik, amit akar, és annyit-amennyit akar. Gondolhatjátok, hogy én mit művelek a csaló napon. Gyakorlatilag szétzabálom magam. Erre nem csak azért van szükség, hogy az ember jobban bírja a diétát, hanem azért is, hogy az anyagcsere felgyorsuljon. Hát jól felgyorsítom.

Egyébként lesz Cseh országban egy Jiu-Jitsu verseny. Mondták, hogy menjek és valószínű, hogy kimegyek, csak az a baj, hogy pont akkor van iskola. Nem tudom, hogy milyen óráim lesznek, még meg kell néznem és utána döntök. Azért a versenyzés az fontos, mert az ember ott tudja igazán lemérni a tudását.  Persze én most már inkább megválogatom, hogy milyen versenyen induljak. Harminc éve csak versenyzek. Úgy érzem, én már válogathatok.

  Ma edzésen az utolsó küzdelem után nagyon elfáradtam. Csak feküdtem a tatamin, és lihegtem. Szakadt rólam a víz és igazán éreztem, hogy jól kiadtam magamból mindent. Biztos jól fogok aludni. Néha jobban megy az edzés, néha nem. Persze minden nap edzek és azt lehetetlen megcsinálni, hogy mindig csúcsformába legyek. Elég, ha a versenyeken vagyok csúcs formában.

Lassan befejezem.  Legközelebb többet írok. Azért itt van nektek egy remek Mr. Bean videó.

Sziasztok.
 

Sziasztok.

Most érkeztem haza az edzésről. Elég késő van. Nem mondom, hogy friss és éber vagyok, mert nem vagyok az. Persze nem akarok panaszkodni, mert más sokan mondták, hogy úgy kezdem a bejegyzést, hogy megint fáradt vagyok. Úgy, hogy ezt most nem mondom, csak azt, hogy nem vagyok túlságosan friss.

  A földharc ma nagyon jól ment. Egyre érettebben harcolok. Azt észrevettem, hogy minden edzéssel, egy kicsit jobban megy a harc. Mindig van fejlődés. Sajnos ez néha nagyon lassú. Az edzésben nincsen rövid út. Mindig hosszú és fáradságos út vezet el, a sikerig. Úgy gondolom, hogy ez nemcsak az edzésben van így, hanem mindenben.

  Tegnap este el kellett mennem a boltba. Este 20 óra körül lehetett. Délután még nem volt fagy. Estére azonban erőteljesen fagyott. Láttam, hogy az autóm szélvédője jeges, de valahogy nem gondoltam, hogy az út is lefagyott. Pedig lefagyott. Mentem a boltba, és az út szélén megállt előttem egy autó. Egy Golf 4-es. Egy kicsit belógott az útra, úgy állt meg. Jöttek szemben is, úgy hogy fékeznem kellett, nehogy belemenjek. Csak hát az út, mint említettem jeges volt. Hiába nyomtam a féket, mintha muszáj, lenne. Ugyanúgy mentem tovább. Csúszott az autó, ahogy kell és egyenesen bele mentem az előttem álló Golfba. Szerencsére nem mentem gyorsan így nem lett nagyobb baj. Az ő hátsó lökhárítója egy kicsit megnyomódott, és az én autóm első lökhárítója is egy kicsit. Mivel nem túl nagy a kár viszonylag olcsón megúszom. Ez van.

Azt láttam, hogy a srác nagyon megijedt, de hát ez természetes. Biztos nem túl jó, ha valaki hátulról belerongyol az autóba. Egy kicsit ideges voltam magamra. Jobban is figyelhettem volna. Meg hát az is megnézhettem volna, hogy mennyire csúszik az út. Nagyon sajnálom.  Ilyesmi bárkivel előfordulhat. A lényeg, hogy senkinek nem lett baja.

Egyszer volt egy érdekes esetem autóval. Vettem egy Alfa Romeót. Pontosabban Alfa 90-est. Ez volt a típus száma. Nagyon jó kis autó volt, a maga nemében. Főleg új korában lehetett nagyon jó. Az enyém, már akkor sem volt mai gyerek, amikor megvettem. Mint tudjuk az olasz autók, nem túl sokáig megbízható autók. Az enyém 2,5-ös Turbó Diesel volt. Ment, mint a rakéta. Szóval megvettem ezt a „csoda” járgányt, és indulás. Azt is tudnotok kell, hogy az én autóm hátsó kerék meghajtású volt. Az teljesen másképpen viselkedik, mint az első kerék meghajtású. Legalábbis én úgy éreztem. Persze van, aki a hátsó kerekesre esküszik. Én meglehetősen rutintalanul, elindultam vele. Tatabányáról mentem Szárra a 100-as úton. Esett a hó, és nagyon csúszott tőle az út. Már majdnem kiértem vele Tatabányáról, amikor gondoltam egy kicsit odalépek, neki, hogy mit bír.

Szóval ráléptem a gázpedálra. És abban a pillanatban a hátulja „kitört” oldalra. Az autó megcsúszott, megpördült a tengelye körül és nekivágódtam egy falnak. A fal nem fogjátok elhinni egy temető fala volt. Nem dőlt be, de a vakolat úgy lejött róla, hogy még most is látszik rajta. A múltkor mentem arra és még mindig láttam.

  Ott tartottam, hogy az autó orral nekiment a temető falának. Ott álltam orral a falnak nyomódva és azon gondolkodtam, hogy jó ötlet volt –e, ezt az autót megvenni. És ekkor feltűnt egy Rendőrautó a láthatáron. Szép lassan elmenet mellettem, de azért meg ált egy pillanatra, mert látszott, hogy nem unalomból álltam félre az út mellé. A rendőr kinézett és megszólalt.  – De siet maga  oda be! –Valamit válaszoltam, már nem emlékszem, hogy mit, de tovább hajtottak. Én kitolattam, és mentem a dolgomra. Autó eleje összetörve, a lámpa is sérült, úgy hogy nagyon ideges voltam.  Kb 1 napja volt meg az autó. Én akkor megfogadtam, hogy hátsókerék meghajtású autót soha többet nem veszek. Ezt tartom is.

  Úgy, hogy a tegnapi nem az első eset. Sajnos!

Hát ennyit szerettem volna veletek megosztani ebben a kései órában. Tudom, hogy múltkor azt mondtam, hogy teszek fel videót, és képet, de tekintettel az óra állására, most ezt kihagyom. De holnap bepótolom, a következő bejegyzésben.

Jóéjszakát.

Sziasztok.

A FORGATÁSON, AZ ÖLTÖZŐBEN

Sziasztok.

A tegnapi diszkó rendben lement. Semmi különös nem volt. Ami szokatlan, de megnyugtató. Biztos vagyok benne, hogy a rendrakásunk következménye. Aki balhézik, az megy kifelé. Jött egy nagydarab srác a barátnőjével, a kivel régebben sok gond volt. Bejött, két dinnye a hóna alatt és látta, hogy úgy nézek rá, mintha támadni akarnék. Érezte, hogy a vadnyugat ideje lejárt, és hamarosan angolosan távozott. Látszott, hogy nem érezte jól magát, egy olyan környezetben, ahol diktatúra van. Mert olyan hangulatot próbálok bevezetni, ami a Kubai állami televízióban van. Konkrétan, csak az mehet, amit megengedünk. Nálunk a diszkóban is az van. Csak az mehet, amit megengedünk, és csak kulturáltan lehet szórakozni. Semmi duhajkodás, agresszivitás, csak normális viselkedés. Ez a jövő.

Egyébként voltam forgatni a Jóban, Rosszban. Tudnotok kell, hogy a stúdió, amiben a belső felvételeket forgatják, kint van a búsban. Budapestről kell kifelé menni a Jászberényi úton, Rákoskeresztúr felé. Megmondom, őszintén egy kicsit elmaradott vagyok GPS terén. Konkrétan nincsen. Egy Budapest térképem valahol van az autóban, de azt ebben az esetben nem találtam. Úgy, hogy maradt a jól bevált emlékezés. Egyszer ugyanis már voltam, az adott objektumban, de az régebben volt. Néhány mellékutca után megtaláltam, az Interaktív stúdióját. Ez a cég készíti a TV 2-nek a Jóban, Rosszban sorozatot. Megláttam az épületet, és ami feltűnt, hogy nem volt rajta a régi Interaktív felirat. Ez régebben fent volt. Azonnal azt hittem, hogy valami lakatlan szigetre tévedtem, és leperegett előttem, hogy biztos máshová kellett volna mennem, elkéstem stb.

De nem. Jó helyre érkeztem. Megálltam a kapu előtt és megláttam, az apró feliratot, amit csak szódás üveg vastagságú szemüveggel lehetett elolvasni. Na, jó ez túlzás, elég jól el lehetett olvasni, de a korábbi hatalmas felirat helyett, ami eredetileg az épület tetején volt, ez a kis felirat egy postaládán volt található.  Oda álltam az autóval és bemenetem. A sorompó felment és pedig beálltam a parkolóba. Kiszálltam, és odamentem a bejárathoz, ami szerencsére még ugyanott volt ahol évekkel ezelőtt.

  Szokásos szöveg. A pult mögött biztonsági őrök. Mondom, színész vagyok, szerepelni jöttem, válasz, fényképes igazolvány stb. Korrektek voltak. Már ekkor látta, hogy bejáratnál, ahol portás pult volt ott volt két kamera. Felmentem az emeletre, és ott bementem a ruhatárosokhoz. Mondták, hogy menjek, az öltözőbe ott van a ruhám. Azt mondták, hogy most éppen ebédidő van. Na, gondoltam, akkor ebédelek. Elmentem a büfébe, és kértem egy paprikás krumplit.  Nagyon finom volt, de ahogy elkezdtem enni, rögtön jött egy asszisztens és mondta, hogy mennem kellene öltözni, mert hamarosan forgatás. Mondtam neki, hogy semmi gond. Végül is nincs semmi abban, ha az embernek két falat után be kell fejeznie az ebédet.

Természetesen tudom, hogy a forgatások ezzel járnak. Voltam már elég forgatáson, hogy ezen ne csodálkozzam. Beadtam a büfébe a paprikás krumplit bízva abban, hogy meg lesz, még amikor visszajövök. Mondta a hölgy, hogy természetesen megőrzi, így valamelyest megnyugodtam. Elmentem az öltözőbe és felvettem a biztonsági őr ruhámat. Komolyan mondom nagyon tetszett. Nagyon jól állt és jól is éreztem magam benne. Hát gondoltam, elmegyek biztonsági őrnek. Úgy is kidobó vagyok, az is hasonló. Egyébként 1994-ben voltam biztonsági őr. Egy OPT bankban. Legközelebb el fogom mesélni, mert ott is történtek érdekes storyk, amiket érdemes megosztanom az utókorral.

 De most maradjuk, a Pénteki forgatásnál. Szóval ott álltam talpig kékben, mert hát a ruhám kék volt. És elindultam a forgatás helyszínére.

Mint említettem, a bejáratnál volt felállítva a kamera. Ott ahol, bejöttem. A jelenet lényege az volt, hogy a sorozat egyik szereplője, biztonsági őr munkára jelentkezik és én veszem fel a munkára. Elég nagyképű vagyok a jelenetben és lekezelően beszélek vele. Egyszer összemondtuk a szöveget és mehetett e felvétel. Kétszer, vagy háromszor megismételték, a közeli és a távoli felvételek miatt, és már végeztem is.

Előtte, amikor összemondtuk a szöveget, nézett bennünket az épület valódi biztonsági őre. Tudjátok az a fajta, akin van egy kis felesleg. Nem akarom bántani, mert nagyon rendes fickó volt, de a tipikus bizt. őr.

Nos, derék emberünk nézte, ahogy mondom és gyakorlom a szöveget és nemes egyszerűséggel megszólalt. – Ezt én is el tudtam volna mondani. Ehhez nem kellett volna színészt hívni.

Ránéztem és mondtam, neki hogy –Nana! Azért ez nem így van! – és amikor látta, hogy hat különböző stílusban és hanghordozásban mondom el ugyanazt a mondatot, elgondolkodott.

Hát így alakult a pénteki forgatási napom.

És a következő dátumot jegyezzétek meg. MÁRCIUS 25. Ekkor leszek adásban. Én nézem, ha tudjátok, ti tegyétek ezt. Nem lesz nehéz felismerni, én leszek benne a biztonsági őr a portán.

Mára ennyi. Vigyázzatok magatokra. Ma nem teszek fel videót, de legközelebb keresek valami jót.

Sziasztok.

PANKRÁTOR CUCCBAN A FOTÓZÁSON

Sziasztok.

Ismét itt vagyok az éterben. Írom a mondandóam, ami soha nem akar kifogyni. Valami írni való mindig van, ha pedig nincs, elgondolkodom a múlton, mikor az akartam lenni, aki most vagyok.

Reggel fel keletem és elmenetem két barátommal, hogy segítsek termet keresni, mert edzést akarnak tartani. Sajnos első nekifutásra nem sikerült találnunk termet. De hát ez nem meglepő. A taktikánk az volt, hogy bemegyünk a Városban található iskolákba és beszélünk az igazgatókkal. Ez első nekifutásra jó tervnek tűnt. Csak, hát így hárman ránézésre úgy néztünk ki, mint akik, Sándorházáról szabadulva éppen a következő balhéjukat tervezik. Ezt valahogy figyelmen kívül hagytam. Bementünk az első iskolába, nagy reményekkel. A portás összerezzent, amikor elmondtam neki a jövetelünk okát. Szinte már tárcsázta volna a 107-et, mikor mondtam neki, hogy mi csak sportolók vagyunk. Megkönnyebbülve tette vissza a telefont. És elirányított a gazdaság vezetőhöz, aki meg sem néztem a terem beosztását, azt mondta, hogy nincs hely. Én azért közöltem vele, hogy tisztelem a gazdaság vezetőket, de inkább az igazgatóval beszélném meg a dolgot. Láttam, hogy ez betalált. Ez nem esett neki jól. Őt a mindenható gazdaságvezetőt csak így meg akarják kerülni?

Szóval beszéltünk az igazgatóval, aki korrekt volt, de ő is azt mondta, hogy nincs hely. Kifelé menet a gazdaságvezető szinte vissza sem köszönt. És így jártunk mindenütt. Arra azért rájöttem, hogy az iskolákban a portások az urak, a főnökök. A 60-éves mama, úgy intézi az iskola dolgait a portásfülkéből, mintha az oktatási miniszter lenne. Elképesztő. Sajnos a terem keresés nem sikerült első neki futásra.

  Majd a második vagy a harmadik nekifutásra sikerül. Én szeretek segíteni a barátaimnak, és általában az embereknek. Nem várok érte viszonzást. Az élet úgy is kárpótol mindenért. De ha nem, akkor is jót tettem néhány embertársammal.

A múltkor voltam egy fotózáson, amin egy pankrátort kellett játszanom. Biztos emlékeztek rá, már írtam róla. Egy félnapot fotóztunk. A fotók azért kellettek, mert reklámkészítők között csinálnak egy versenyt. És az én képeimmel, hívják versenybe őket. Egyébként nagyon jó cuccokban volt a fotózás. Igazi pankrátor ruhában. Az USA-ból rendelték őket. Látjátok, fent a képeken. Jó hangulatban telt a fotózás, de egy kicsit hideg volt a teremben. A helyszín az Újpesti torna klub boksz terme volt. Kibérelték, és erre a félnapra a rendelkezésünkre bocsátották. Benne boksz ring, zsákok és minden, ami egy boksz terembe kell.

  A nehézséget az okozta, hogy kb. két nappal előtte felhívtak, hogy vállalnám –e, hogy leborotválom a felső testem. Azt hittem rosszul hallok. Mert ugye a pankrátoroknak illik csupasz testtel küzdeni!! Vagy a másik alternatíva, hogy legyantáztatom. Még jobb nem? Ilyenkor mi a teendő? Olyan túl sokat nem fizetnek, ráadásul semmi kedvem ahhoz, hogy ha újra kinő, akkor úgy nézzek ki, mint egy ősember. Nekem ilyenben nincs tapasztalatom, hogy milyen, ha az ember legyantáztatja a testét, vagy le borotválja! Még a gondolat is iszonnyal tölt el. De hát dönteni kellett nincs mese. Mind a két dolgot viszolyogtatónak tartottam, és úgy döntöttem, hogy van egy hajnyíró gépem, azzal végzem el a szőrtelenítést. Bekapcsoltam, oda álltam a tükör elé, és had szóljon. Még ezt találtam a leghumánusabb megoldásnak.

Megszabadultam a felsőtestemet borító szőrtől. Azért ne azt képzeljétek, hogy már előtte is úgy néztem ki, mint egy majom. Nem volt túl sok, de azért volt rajtam. Hát utána már nem. Úgy néztem ki, mint egy meztelen csiga, a hóban. Mármint úgy világítottam. Keményvolt! Nem is értettem, az olyanokat, akik napi rendszerességgel borotválják a testüket. Azért az nem lehet egyszerű.

Aztán jött a fotózás. Időben megjelentem, és mint írtam nagyon hideg volt a teremben. De szerintem nagyon jól sikerült. Majd kapok belőle komolyabb fotókat is. Ami fent van azt én csináltattam a telefonommal.

Éppen tegnap jött a következő felkérés, hogy vállalom –e?

A felkérés lényege, hogy mivel ez egy reklám készítő verseny lesz, vállalom –e azt, hogy pankrátor ruhában a reklámcégekhez elmegyek és  a versenybe hívom őket.  Hát ez meglepett és nagyon elgondolkodtam rajta. Elég röhejes lenn, hogy Budapesten beöltözve rohangálok maszkban és testhez simuló pankrátor ruhában, kiabálva, hogy jöjjenek a versenyre. Azt mondták ez Gerilla marketing. Szerintem, ha én berohanok az irodába maszkban, üvöltözve, akkor biztos a Teve utcában kötök ki.   És még kevesebbet fizetnek, mint a fotózásért! Ha vállalom is, még egyszer a testemről a szőrt nem fogom levágni.

Most aztán teljesen tanácstalan vagyok. Persze a pénz jól jönne, de azért bohóc nem vagyok. Most ezen gondolkodom, hogy mi legyen. Nem gond, mert hamarosan eldöntöm.

Egyébként ma megint megyek a Jóban Rosszban forgatni. Most a Csillagvirág utcai stúdiójukba megyek. Belső felvételek lesznek, és látszani is fogok. Azért mert a múltkor, csak a hangom hallatszott a CB-rádióban. Ma meg fogom tudni, hogy mikor lesz adásban. Mindenképpen megírom a blogban holnap. Lassan befejezem a szó fosást.

Egy nagyon jó sajt reklám videóját tettem fel. Szerintem mulatságos.

Sziasztok.

Sziasztok.

Ma reggel felkeltem és mentem fogorvoshoz. Én, is mint mindenki utálok fogorvoshoz járni. Van néhány amalgámtömés a fogamba és azt szeretném kicseréltetni sima tömésre. Megnézte a fogorvos és mondta, ha már ott vagyok, akkor leveszi fogköveket. Hát azt nem mondom, hogy fájt, de nem kaptam röhögő görcsöt. Olyan furcsa érzés fogott el, a sok fehér köpenyes ember láttán. Mindenhol fogorvos tanulók. Leendő fogorvosok. Mindenféle nemzet, India, ázsiai stb. Gondolom, nálunk nagyon jó lehet az orvosi oktatás, mert rengeteg külföldi tanul itt. A barátom, aki csinálja a fogamat, idén fog diplomázni. Szerintem remek fogorvos lesz.

Az edzés nem ment túlságosan jól. Nem is volt kedvem küzdeni. Olyan levert voltam, hogy az hihetetlen. Nem is tudom, hogy miért.

Most már másnap van. Tegnap csak annyit írtam amennyi fentebb van. Egyszerűen úgy éreztem, hogy jobb, ha pihenek. Ma már jobban ment az edzés is. Tegnap valahogy a gyomrom is egy kicsit furcsa volt.

  Egyébként átgondoltam a forgatókönyvemmel kapcsolatos dolgokat. Most elkezdtem elolvasni az egyik könyvemet. A forgatókönyvírásról szól. Egy kicsit változtatok a történet elején. Nem sokat csak egy kicsit. Konkrétan annyit, hogy a főszereplő jelentős jellemfejlődésen menjen keresztül a film végéig. Az elején egy kicsit nagyképű és olyan, aki a sikertől elszállt a végén pedig teljesen megváltozik, és jó irányba indul el. A feleslegesnek vélt részeket is kiveszem belőle. Részleteket azért nem írok, hogy meglepetés legyen. Majd csak ha már biztos a film, akkor fogok írni konkrétumokat. Szerintem a magyar filmgyártás egyik remekműve lesz. Nagyon jó poénok vannak benne, remek történet és egy kis romantika. Nem túl sok, hogy ne legyen csöpögős, de egy kis érzelem kell.

Nagyon várom, hogy találjak egy producert, aki felkarolja. Érzem, hogy közel vagyok a célhoz. Most írom a forgatókönyvem 4. változatát. A szakma berkein belül azt mondják, hogy általában a 10. változatból szokott film készülni. Én azért bízom benne, hogy az én könyvem hamarabb filmre kerül. Annyira bízok benne, hogy az hihetetlen! Várom a filmkészítést, és a bemutatót. A blogom, minden olvasója ingyen nézheti majd meg egy külön vetítésen. Ez biztos! Csak készüljön el.

  Ha már filmezésnél tartunk, pénteken megint megyek a Jóban, Rosszban forgatni. Hétfő kinti felvételeket forgattunk, pénteken pedig belső stúdió felvételeket forgatunk. Nekem egyébként nagyon furcsa a Jóban Rosszban forgatása. Olyan tökölős. Én nem szeretem, ha valami túl van húzva. Az a sok állás, beállítás. Én, ha saját filmeket fogok csinálni, biztos nem fogok ennyit tökölni. Olyan mintha mindenki az idők végezetéig ráérne. Azt gondolná, az ember, hogy az a cél, hogy minél hamarabb meglegyenek a jelenetek. De nem. Ki van adva, hogy egy adott jelenet sorra egy nap, van és azt nyugiba végig dolgozzák. Én ezt a  munkatempót nem szeretem. Persze lehet, hogy a jó munkához idő kell, és azért van annyi várakozás, hogy a felvétel tökéletes legyen. De szerintem egy kicsit gyorsabban is lehet profi munkát csinálni. Én legalábbis úgy fogom csinálni a saját filmemet.

Sok tervem van a filmekkel kapcsolatban. Két történetem van forgatókönyvben megírva. Mindkettő nagyon jó. És van két film sorozat tervem. Mindkét projekt újszerű, mégis nagyon jó. A Főiskola után bízom benne, hogy olyan pozícióban leszek, ahol meg tudom valósítani a terveimet. Ha nem, akkor csinálok saját filmes vállalkozást, és ott valósítom meg az ötleteimet. Olyan jó magyar filmeket lehetne csinálni. És néha olyan satnya, nézhetetlen filmek születnek, hogy elképzelni sem tudom, hogy készülhetett el a film. Nem akarom lehúzni név szerint őket, de van olyan film, amit kb. 1000 ember nézett meg. A Valami Amerika című filmet, meg kb. 400.000 ember.  Azért van különbség.

  A magyar filmekben a történettel van sok gond. Nem igazán tudnak a magyarok forgatókönyvet írni. Bár egyre jobban kezd elterjedni az újabb, jobb forgatókönyvírás. Vannak néhányan, akik megelőzték a korukat és remek könyveket írnak. A film lényege a jó forgatókönyv. A történet. Olyan sztorik kellenek, amik viszik magukkal a nézőt. Az is igaz, hogy nem könnyű jól megírni egy jó forgatókönyvet. Én azon vagyok, hogy jól megírjam a saját könyvemet.

Lassan befejezem a forgatókönyvről a gondolataimat. Holnap megint írok.

Felraktam egy film paródiát. A Birodalom visszavág című film egy részletének paródiáját. Szakadni fogtok a nevetéstől.

Sziasztok.

A KAMERA MELLETT.

Sziasztok.

Tegnap ügye hajnalban, szinte reggel feküdtem le. Pontosabban az ma volt. Érdekes, hogy amikor diszkóból hazajövök, nem tudok túl sokáig aludni. Még, ha reggel 6-óra körül alszok el, akkor sem tudok délnél tovább aludni. Persze este azért álmos vagyok, de ilyenkor valahogy felébredek, már 12-körül. Most gyönyörűen süt a nap, kint de azért biztos nagyon hideg van. És persze hó, ameddig a szem ellát.

  Egyébként tegnap diszkóba, balhé nem volt, de azért figyeltem a részegeket, hogyan viselkednek, hogyan beszélnek egymással. Elképesztő. Van egy srác, végül is a barátom. Valahogy eddig nem tűnt fel, hogy milyen, amikor iszik. Elég ritkán jön a diszkóba. Most eléggé kapatos volt, és leült hozzám beszélgetni, ahogy kint ültem az ajtóban és teát kortyolgattam. Szóval odaült hozzám és elkezdte mondani, hogy ő lehet, hogy valakit meg fog ütni, mert ideges. Én persze mondtam neki, hogy ha megüt valakit, akkor azonnal repül ki és mehet haza. Innentől fogva semmi mást nem ecsetelt nekem, csak azt, hogy őt nem érdekli, hogy ki az ellenfél, ő nem fél senkitől, és ő ilyenkor nagyon kemény gyerek. A végén, már inkább ott hagytam, mert kezdett elszállni vele a „ló” és tényleg ki kellett volna tenni előbb utóbb.

  Azt is megfigyeltem, hogy addig nincsen baj, amíg valakivel nem vagyok jóba. Ahogy a kidobó valakivel jóban van, onnantól fogva az illető feljogosítva érzi magát arra, hogy jobban elengedje magát, balhézzon, emberkedjen. Ez nagyon tipikus reakció.  Hát ilyenek a részegek.

Egyébként holnap megyek a Jóban Rosszban sorozat forgatására. Már említettem, hogy megyek. Biztos jó lesz. Egyszer már szerepeltem benne, de az elég régen volt. Akkor egy munkást játszottam, most pedig egy biztonsági őrt fogok. Hétfőn és pénteken forgatok. Hogy mikor lesz, adásban azt nem tudom, de ha megtudom, természetesen beírom a blogba. Jók nagyon az ilyen forgatások. Már eléggé rutinos vagyok. A szöveget pillanatok alatt megtanulom. A színi iskolában volt időm. Egyszer szerepeltem egy darabban, ahol végig a színen voltam. Nagyon sokat 89 oldalt kellett megtanulnom fejből. De olyan szinten, hogy álmomban is tudjam. Éjjel nappal tanultam. És kiválóan sikerült. Egy orosz darabban játszottam, a címe Csendesek a hajnalok. Második világháborús darab volt. Nagyon szerettem és szerintem kitűnően sikerült. Én egyénként inkább a filmeket szeretem. De azért a színdarabok is nagyon jók. A színpadnak is megvan az izgalma, szépsége és a filmnek is. A filmnek a végterméke nagyon jó. Amikor meg van a kész film. Az engem mindig elvarázsol.

Már holnap van. Eltelt egy nap.  Nem mindig egy időben írom a bejegyzéseket. Egyik nap elkezdem, és másik nap befejezem. Most is ez történt. Persze van, olyan hogy egy ültő helyemben leírom az egész bejegyzést. Most már másnap van, tehát voltam a Jóban, Rosszban című TV2-ős sorozat felvételén. Reggel korán keltem, mert fel kellett mennem Pestre és Budapest másik végébe volt a forgatás, egy bevásárló központ mellett. Átcaflattam az egész városom. Még szerencse, hogy valamiért nem volt nagy forgalom. Hogy miért, arról fogalmam sincs. Egészen ki kellett mennem Rákoskeresztúrra. Délelőtt 10.30-ra kellett odaérnem. Én pontosan meg jelenetem.  Egy kicsit várnom kellett, a jelenetemig. A jelenet lényege az volt, hogy a filmben szereplő fickó új munkahelyre jelentkezik. Konkrétan biztonsági őrnek. Én pedig egy fő biztonsági őr vagyok és mivel új fiú a cégnél a fickó, ezért rádión keresztül szívatom össze vissza. Mindenhová elküldöm, stb. Kb. ennyi a jelenet. Csak a rádión keresztül hallható a hangom, és Pénteken lesz egy másik felvétel, ahol látható leszek. Ott az lesz a jelenetem, hogy ezt a fickót veszem fel a munkahelyre biztonsági őrnek. A filmben a pénteki jelenet előbb lesz, de a külső felvételeket mindig hétfőn veszik fel, a belsőket a stúdióban pedig a hét többi napján. Ezért vettük ma a külső felvételeket. Hát ennyit a forgatásról. Még annyit megjegyeznék, hogy volt ott egy fickó, aki igen furcsán beszélt a statisztákkal. Nekem annyira nem tetszett. Olyan türelmetlen volt, hogy az hihetetlen. Na gondoltam, ha velem így fog beszélni, biztos helyre rakom. De biztos megérezte, mert normálisan szólt hozzám. Az is igaz, hogy a színészekkel mindig barátságosabbak, az asszisztensek és a rendezők. Viszont, ahogy ez a fickó a statisztákkal viselkedett az egy kicsit bántotta a fülemet. Szerintem, ha valakinek normálisan szólnak, az ugyanúgy megérti a dolgokat. Ez van sajnos. Mondtam is neki, hogy úgy látom tiszta ideg. Azt mondta, hogy ő nem az. Persze megjegyeztem, hogy lehet, hogy nem való neki ez a meló. Nem bírtam ki.

Többen megjegyezték, hogy a helyesírásommal baj van. Ez lehet, hogy igaz. Beismerem, hogy soha nem volt az erősségem. Ezért elnézést kérek. Higgyétek el, hogy igyekszem, hogy minél kevesebb hiba legyen, de ennek ellenére becsúszik néhány. Bocsi. Szerintem úgy is a tartalom miatt olvassátok az írásomat.

A blog elején a kép ma készült. A kamera mellett lefényképezettem magam.

Ha pedig filmforgatás, feltettem egy film előzetest, amiben szerepelek. A film címe Kalandorok. Az előzetesben nem látszok túlságosan. Jól nézzétek meg én vagyok az a rendőr, akit a Rudolf Péter által alakított karakter elüt. Én kerülök a szélvédőre, az elütés után. Ha tudjátok, nézzétek meg az egész filmet, szerintem nagyon jó.

Sziasztok.

PORTUGÁLIA. +20 FOK.

Sziasztok.

Tegnap írtam, hogy ma reggel mennék a Főiskolára. Na, ebből aztán nem lett semmi. Reggel korán mentem volna fel pestre és az egyik osztálytársam vitt le volna autóval Egerbe.  Csak hát az időjárás közbeszólt. Annyira fújt a szél. Az önmagában nem lenne baj, de ilyenkor nagyon viszi a havat. Ahogy megyünk Bicske felé, az út mellett sok a sík terep. Ott akadálytalanul fújja át a havat a szél, és teljesen beborítja hóval az utat, olyan hó akadályt képezve, ami lehetetlenné teszi, hogy autó elmenjen. Tegnap este a páromért átmentem Bicskére, a vonatállomásra, úgy este 22-óra körül. Visszafelé már voltak hó akadályok, de még valamennyire el lehetett menni. Hajnalra gondolhatjátok milyen lett a helyzet. Felkeltem, és álmosan kinéztem. Láttam, hogy dühöng a szél, így neki sem indultam. Szombatra tervben volt, hogy Csákváron lesz rendezve egy gyerek Kempo verseny, hát azt is le kellett mondani. Ilyenkor szinte lehetetlen megközelíteni ezt a gyönyörű községet. Ez minden télen így van, ha nagy hó van és fúj a szél. Méteres hó akadályok mindenhol. Káromkodó emberek és bosszús autósok. Mindig mosolygok, mert minden ősszel, kiraknak az útfenntartó munkások olyan rácsokat az út mellé, ami elméletileg megakadályozná, hogy havat fújjon a szél az útra. Mindig nagy gonddal kirakják, napokat, heteket töltenek azzal, hogy mindenhová kerüljön az út mellé, ebből a hó fogó rácsból. És jön a tél, és a tél pont leszarja, hogy ott van a rács. Minden télen rogyásig fújja hóval az utat a szél. Még soha nem láttam, hogy valamit ért volna a „hó fogó rács”.

Egy kicsit bánt, hogy nem tudtam menni a Fő sulira, mert nem szeretek hiányozni. De hát ebben az esetben nem igazán tudok mit tenni. A természet az úr.

 Este diszkó. Kíváncsi vagyok, hányan lesznek. Ilyenkor az a tendencia, hogy kevesen jönnek, de azért mindig van jó néhány fanatikus, akik tűzön, vízen át jön. Bár lehet, hogy fiatal korában mindenki ilyen. Én is sokat jártam diszkóba, de soha nem ittam. Viszont állandóan mentem. Bicskére, Tatabányára, Szárra, mikor hol volt buli. Engem sem tartott vissza semmi. Volt olyan, hogy Szárról, Bicskére a sínek között gyalog mentem. Ez kb. 20 km. Amikor indultam, már nem jártak a vonatok. Elindultam egy haverommal a sínek között és szépen át gyalogoltunk Bicskére diszkóba. Ott szórakoztunk és hajnalban vissza. Kimentünk Bicskére az állomásra mert onnan tudtunk gyalogolni a sínek között. Ott az állomáson megnéztem, hogy megy –e vonat, és láttam, hogy kb. 2 óra múlva indul Szár felé.. Hát gondoltam azt nem várom meg, és így elindultunk vissza Szárra, ugyanúgy a sínek között. Gyalogoltunk és gyalogoltunk. Nagyon hosszú gyaloglás volt, főleg egy átmulatott éjszaka után. Beértünk Szárra, az állomásra gyalog, és kb. 1 perc múlva megérkezett az a vonat, amit Bicskén néztem, és gondoltam, hogy ezt nem várom meg. Komoly nem? Most meg diszkóban dolgozom, és nem értem, hogy a fiatalok miért jönnek elszántan bulizni. Mindig találkozok olyanokkal, akik gyalog jönnek, vagy mennek haza. És nem közelről jönnek. Ugyanúgy gyalogolnak 20 km-t, ahogy én.

Az igazság az, hogy az ember változik. Ez talán nem is baj. Én örülök, hogy annyi vagyok amennyi. Nagyon sok dolgot megtapasztaltam, és nagyon sok dolgon keresztül mentem.  Sok hibát vétettem, és sokat tanultam a hibáimból. Talán ezektől lettem olyan amilyen vagyok, és amire büszke vagyok. Egyvalamit mindig a fejemben tartok, azt hogy úgy éljek és viselkedjek, hogy bármikor a tükörbe tudjak nézni. Ez a legfontosabb. A becsületet nem lehet sokszor eljátszani!

Ebben a pillanatban értem haza diszkóból, és gondoltam befejezem a bejegyzést. Az előző rész tegnap írta, és most ahogy hazaértem gondoltam írok egy kicsit és közzé teszem. A diszkóban nem volt semmi gond. Igaz, hogy nem is voltak sokan, mert az időjárás elég rossz és az ide vezető utakon sok hó van. Amikor hazaérek, megfürdök, mert iszonyatos füst szagom van. Minden ruhát, ami rajtam van, vagy kirakom a szennyesbe vagy először szellőzni és utána a szennyesbe.

Felraktam egy videót. Bakik és esések vannak rajta.

Jó éjszakát, vagy jó reggelt nektek.

Sziasztok. 

Egy jobb kép, a dobogóról:)

Sziasztok.

Tegnap szakad a hó. Már úgy „hiányzott” egy kis hóesés. Mintha nem lenne belőle elég. Már nagyon várom a tavaszt. De szerintem nem csak én vagyok ezzel így. A tavasz mindig olyan jó érzéseket kellet az emberben. Ahogy virágoznak a fák. Az valami fantasztikus. Olyankor lehet igazán látni, hogy mindig van remény, mert minden újjá születhet. Biztos hamarosan itt lesz a tavasz. Nagyon szeretem érezni a nyíló virágok illatát. És azt is nagyon szeretem, amikor érzem, hogy langyos a levegő. Nagyon várom, már tényleg, hogy ki tavaszodjon.

Egyébként ma voltam edzeni. Hát ma nem ment valami jól megmondom őszintén. Éppen azon gondolkodtam, hogy mivel minden nap edzek, így nem lehetek mindig tökéletes formában. A verseny után sem pihentem ki igazán magam. De hát mit csináljak, szeretek edzeni. Péntekenként gi nélküli edzés van. Az azt jelenti, ha valaki nem tudná, hogy nincs az embereken jiu-jitsu ruha. Csak egy szűk póló és egy rövidnadrágban van a harcosokon. Én megszoktam, hogy van ruha és azt keményen tudom fogni. Ha megfogok valakit, azt nem engedem el többet. Ha viszont nincs ruha, akkor nem tudok igazán kapaszkodni az ellenfélbe. Persze biztos csak szokás kérdése. Sokkal többet edzek ruhába, mint az nélkül, így természetes hogy az jobban megy. Ha gi nélkül edzenék, többet akkor valószínűleg az menne jobban.

Írtam a múltkor, hogy tervezek egy filmet. Egy saját filmet. Már megírtam a forgatókönyvet és elvittem egy producerhez. Bejelentkeztem és bevittem neki. Ez egy nagy filmgyártó cég. Már több komolyabb magyar mozifilmet csináltak. Bementem és előadtam a tervemet. Azt mondta a producer, hogy elolvassa a könyvemet és elmondja, hogy érdemes –e megcsinálni. Kb. két hét, azt mondta, amíg elolvassa. Két napja lejárt, a két hét és a titkárnője jelentkezett is. Azt mondta, hogy nem elég kiforrott a forgatókönyvem. Én nem tudom, hogy hogyan olvassák a forgatókönyvet. Persze ez az első forgatókönyvem, amit írtam, de mindet elolvastam arról, hogyan kell jó forgatókönyvet írni. Én nagyon jónak találom, és nem értem, hogy más miért nem találja jónak. Egy kicsit bánt is a dolog. Nem annyira, de azért egy kicsit. Újra elolvasom a könyveimet a forgatókönyv írásáról, és lehet, hogy egy kicsit át dolgozom. De nem adom fel! Amíg nem látom, a moziban addig nem nyugszom. Viszem máshoz. Valaki biztos meglátja benne a fantáziát. Szerintem közönségsiker lesz. Úgy látom, hogy eddig egyedül én gondolom ezt.

  Addig fogom újra írni, amíg nem lesz tökéletes.

Nem könnyű betörni a Magyar mozi piacra. Pedig annyi új ötletem van, hogy az hihetetlen. Azért is jelentkeztem a filmes Főiskolára, hogy diplomát szerezzek, és saját filmeket csinálhassak. Az első félévem megvan. Most kezdtem a másodikat. Összesen hat félév, aztán a mesterképzés. Ha végzek, digitális filmeket tudok készíteni. A jövő televíziózása a digitális film. Én nemcsak szerepelni szeretek filmekben, hanem készíteni is szeretem a filmeket. Ha a diplomám meglesz, csinálok saját filmkészítő céget és ontom a sajátkészítésű filmeket, reklámokat és filmsorozatokat. Lassan befejezem, mert holnap Főiskola és korán kelek.

Feltettem egy képet, amin az EB-an a dobogón állok. Most kaptam meg őket, ez jobban sikerült.

És feltettem egy videót. Szerintem érdekes. Egy kutyus van rajta, ahogy meg akar erőszakolni egy csirkét. Nézzétek és nevessetek.

Sziasztok.

HARCOS! AZ ÚJ BIOTECH FOTÓK KÖZÜL EGY. A KEDVENCEM!

Sziasztok.

Már elég késő van, gondolom, ezt látjátok. Most értem haza edzésről. De kedvem van írni, így megteszem. Voltam jitsuzni. Volt egy Amerikai srác. Most láttam először, gondolom, hogy csak egy kis időre jött Magyarországra. Gondoltam harcolok vele egyet. Megmondom őszintén nem bírtam vele. Persze biztos az miatt is volt, hogy előtte ettem. Azt észrevettem, hogy ha tele van a gyomrom, akkor nem megy annyira a földharc. Általában figyelek erre, de néha annyira éhes vagyok, hogy muszáj ennem, és néha sokat eszek edzés előtt. Olyankor pedig nem megy annyira a harc. Hiába akarok teljes erőbedobással küzdeni, ha tele van a gyomrom. Mindig megfogadom, hogy nem eszem, és van, amikor már 2 órával előtte nem eszem, de néha ha sokat eszem 2 órával az edzés előtt, akkor is érzem a gyomrom. Szóval, ha nem lett volna annyira tele gyomrom, biztos lekopogtatom a srácot. Ez van.

Azt még nem is írtam meg, hogy nemrég voltam egy Biotech fotózáson. Tudjátok, én vagyok a Biotech táplálék kiegészítő cég egyik termék családjának, a Brutalnak az egyik reklám arca. Szombaton csináltunk egy újabb fotó sorozatot. Szerintem szenzációsan sikerült. Komolyan. Nagyon jó volt a fotós is és a körülmények is. Meg aztán azt mondják, hogy szeret engem a kamera, ebben az esetben a fényképező gép. Hát remélem így van. Egy nagyon jó barátommal közösen fényképeztek bennünket. A barátom neve csak ennyi, hogy Cápa. Sokan ismerik. Kemény jitsu harcos. Katalógusban is meg fognak jelenni a képek, és biztos több nyilvános fórumon is viszont lehet látni őket. Ide is fogok feltenni majd, ha hamarosan megkapom őket. Jók ezek a fotózások, mert egy kicsit kell színészkedni is. Játszani kell, azt pedig imádom. Elmondják, hogy mi a koncepció és én úgy játszom, ahogy szeretnék. Az eredmény önmagáért beszél.

Egyébként tegnap hívtak, a Jóban- Rosszban sorozattól, hogy kellene benne szerepelni. Tudjátok a TV2-őn szokott menni. Egyszer már szerepeltem benne. Egy munkást játszottam benne. A Gesztesi Károly egyik munkását játszottam. Most valamilyen biztonsági őrt kell játszani. Jövő héten Hétfőn és Pénteken lesz a forgatás. Ennek is örülök, mert minden egyes leforgatott filmmel, amiben szerepelek, közelebb kerülök a célomhoz, hogy igazi nagy mozi filmekben játsszak főszerepeket. Ezt mindekképpen elérem. Azért most már elég sokszor hívnak.

  A saját forgatókönyvemet is ajánlgatom, biztos vagyok benne, hogy hamarosan találok egy olyan producert, aki lát fantáziát abban, hogy megfilmesítse.  Már nagyon közel vagyok hozzá. Már szerepeltem több mozi filmben, de én főszerepet akarok.

Erről jut eszembe, elmesélek egy történetet, az egyik forgatásról. Tudjátok szerepeltem a Kalandorok című Magyar mozifilmben. Ha valaki nem látta, nézze meg. Én játszom azt a részeg román rendőrt, akit elüt a Rudolf Péter. Szóval, a film egyik részét itthon vettük fel, a másik részét pedig Romániában. Repülővel mentem ki, ahogy meg volt beszélve. Marosvásárhelyen szállt le a gép. A repülőtéren várt egy sofőr, táblával a kezében, ahogy a filmekben. Nagyon jól éreztem magam. Elmentünk a szállásra, ami egy nagyon jó szállodában volt. Másnap volt a forgatás. A sztory az volt, ahogy a filmben is látjátok, hogy a Rudolf Péter által játszott karakter megy autóval az úton. Az autóban ül a fia, és az apja, akit Haumann Péter alakít. Én a részeg román rendőr le akarja stoppolni az autójukat, és amikor lassítanak, egyszerűen ráugrok az autóra a motorház tetőre. Gyakorlatilag elütnek, de inkább én ugrok. Megütöm magam, és ájultan lezuhanok a földre az autó elé. Ők kiszállnak, és mivel nem tudják, hogy mi tévők legyenek, beraknak az autóba és én is utazok velük sok kilométeren keresztül. Az idegeskedéstől, hogy mi lesz velük és attól, hogy az általam játszott román rendőr kezd ébredezni, a Rudolf Péter által játszott karakter hirtelen lefékez, és elhatározza, hogy kirakja a rendőrt, azaz engem az út szélére. Rudolf Péter és az apját játszó Haumann Péter megfognak és kiraknak az autóból. Az egyikük a kezemet, a másikuk a lábamat fogja meg és felemelnek. És, ahogy felemeltek abban a pillanatban Rudolf Péter háta meghúzódott. Ez a filmben nem látszik, de én ott láttam, és ő mondta is nekem. Azt tudom, hogy sokáig fájt a háta. Az autóban kicsi volt a hely és valószínűleg nem tudott olyan testtartással rendesen megfogni, hogy ne húzódjon meg a háta.

  Na, gondoltam, Magyarország egyik legjobb színésze miattam fog egy pár napig fájós háttal mozogni. Pedig én nem tehettem róla, mégis furcsa volt szituáció. Egyébként jóban voltunk a forgatáson, és Haumann Péterrel azóta is rendszeresen beszélek.

  Hát ennyit a forgatásról.

Lassan befejezem, mert jön a pihenés. Most csak egy képet teszek fel. Az új fotózásból van. Egyelőre ezt tudtam megszerezni, és ez lesz a kedvencem, az biztos.

 Szerintem szenzációs.

Sziasztok.

Sziasztok.

Ma reggel voltam jiu-jitsu edzésen. Elég jól ment. Persze attól is függ, hogy kivel harcolok. Van például egy judos srác. Persze jitsuzik is, kb 85 kg. Hát mit mondjak nem bírtam vele. Azt csinált velem, amit akart. Erős is és olyan technikás, hogy az hihetetlen. Ilyenkor azért elég szar érzésem van. Már bocsánat. Olyan mintha semmit sem tudnék. Persze 10 kg-al nehezebb nálam, ezt tudom, de azért jó lenne többet tenni ellene. Persze azért nem vagyok annyira kiborulva, de azon gondolkodom, hogy milyen taktikát válasszak ellene. A srác neve Ákos. Ti jitsusok ismeritek. Hát ez van.

  Azért jó, ha az ember jobbakkal játszik, mert akkor én is jobb leszek. Gyakorlatilag felhoz magához a jobb ellenfél.

  Egyébként elég korán keltem, és álmos voltam. Lehet, hogy az a baj, hogy sokáig fent vagyok. Biztos látjátok, hogy néha milyen későn írom a bejegyzéseket. Néha a klaviatúrára csuklik a fejem. Nem is tudom, hogy miért vagyok fent olyan sokáig.  Rendes ember olyankor már alszik, amikor én még butítalak benneteket. Ez csak vicc volt.

  Szóval ott tartottam, hogy reggel kimentem a vonat állomásra. Odaértem, és látom a rengeteg álmos arcot. Meredten bámulnak maguk elé. Ezt lehet leolvasni az arcukról „ Faszom  a hétfő reggelbe!”

Mondjuk ezt megértem, mert ki az aki szereti? Felértem Bp-re, és a déliben kiszálltam a vonatból. A bérletem lejárt. Eszembe jutott az egyik haverom, aki tavaly márciusi bérlettel jár, és az ellenőrök soha nem veszik észre. Gondoltam bepróbálkozom, ha neki megy, akkor nekem is. Gondoltam én.

Egyébként nem azért nem vettem új bérletet, mert nem akarta, hanem azért, mert akkor sor állt minden pénztárnál, hogy azt hittem valamit ingyen adtak. Elindultam magabiztosan a mozgólépcső felé, mint akinek vadonat új bérlete van, és mutattam gyorsan, hogy az ellenőr nem tudja elolvasni.  Elolvasta. Lejárt Február 1-én. Szólt, hogy elnézést, de ez lejárt. Én mondtam neki, hogy azt hittem sztrájk miatt meg hosszabbították a határidőt. Azt mondta persze, de csak 3 nappal. Én nagyot csodálkoztam és bekullogtam a sor végére. Jó hosszú volt a sor.

Hát így jártam. Aztán megvettem bérletet. Biztos nem lehet egyszerű ott állni a mozgólépcsőnél, és nézegetni a bérleteket. Szerintem az ellenőröket mindenki utálja. Nem akarom őket megbántani, de nem úgy néznek ki, mint akinek két diplomája van. Persze ezt is meg kell csinálni valakinek.

Egyszer lementem a mozgólépcsőn, és látom, hogy egy kb 150 cm maga seggdugasz ellenőr, egy külföldi párt éppen terrorizál. A pár nem érette, hogy mi a probléma, mert vettek jegyet. Én sem érettem. Valami gond volt az átszállással, vagy ilyesmi. Megszólalt bennem a lovag és odamentem. Odaszóltam a seggdugasznak, hogy mit szívózik velük, látja, hogy nem értik, amit magyaráz. A fickó rám nézett, és azonnal agresszívan megkérdezet, hogy hívja –e a rendőröket, rám? Mondtam nyugodtan. Erre nem számított, és kurvára kiakadt, hogy én segíteni próbálok vad idegen külföldieken. Kérdezte, hogy nekem rokonaim –e ezek az emberek? Elküldtem a picsába, és mondtam, hogy kirúgatom. Ezt nem gondoltam komolyan, de ilyenkor ezt kell mondani.  A végén csak elengedte őket. Egy kicsit lehetett volna jobb indulatú is.

Most értem haza az esti edzésről, és még mindig ott állt az az ellenőr, aki reggel szólt, hogy lejárt a bérletem. Hát megmondom, őszintén nem lehet egyszerű abban a huzatban egész nap állni. Biztos kemény meló.

Mára befejezem az írást, de hamarosan jelentkezem.

Itt egy videó, néhány hatalmas esésről.

Sziasztok.

Sziasztok.

Tegnap megvolt a diszkó. Mindig van valamilyen nem normális ember, aki bejön. Tegnap például bejött egy nagydarab srác a sleppjével. Mindig ugyanazokkal a srácokkal jár. Lehet, hogy már írtam róla. Ő a legnagyobb embere a diszkóban, de mindig ő belé „kötnek” belé. Mindig őt lökik meg stb. Tegnap a haverjának „ráléptek” a lábára. Erre ő lefejelte a srácot. Mondanom sem kell, hogy a srác nem volt több 60 kg-nál. Kurvára elborult az agyam. Meg a kollégáimnak is. Nem bántottuk őket, de elzavartuk haza a brigádot.

  Ezt utálom a legjobban. Odajön barátkozni, jó pofizik, lebratyizik, velünk aztán megcsinálja a balhét, és egyáltalán nem tisztel. És mi mivel ismerjük, meg állandóan jó pofizik, nem ütjük szét a fejét. Kurva szar helyzet. De engem többet nem fog érdekelni, nem engedem be. Annak örülök, hogy ugyanúgy elküldtük, ahogy bárkit. Tanulja meg, hogy ha tüzet csinál, akkor tünés.

A rendrakás egyébként ettől függetlenül nagyon jól megy. Mind a két kollégám kiválóan csinálja a dolgát. Ez nagyon jó csapat. Mind a ketten, nagyon kemények, de becsületesek. Tökéletes az összeállítás.

Idegenekkel, sokkal könnyebb eljárni, mint azokkal, akiket ismerünk. Azonnal mennek ki. De azok, akiket ismersz, ha hátba támadnak és a te helyeden balhéznak, nagyon szar helyzet. Persze, ha ők nem tisztelnek annyival, hogy nyugodtan viselkedjenek, akkor én sem fogom tisztelni őket.

Ez van. Van olyan szituáció, amire nehéz reagálni és egy kis időbe telik, amíg ráérzünk, hogy mi a helyes elintézési mód. Lassan 18-éve vagyok az diszkóban és néha van olyan szituáció, ami szokatlan. De meg kell oldani.

De hát mindenki tudja, hogy az éjszakában dolgozni nem könnyű. Az a baj, hogy ilyenkor kurva ideges vagyok. Mikor belegondolok, hogy milyen szemét emberek vannak, és nem úgy intéztem el a dolgot, ahogy szerettem volna, szinte szétbasz az ideg. Tudom, hogy durva kifejezés, de így van. Amikor ilyen mocskos módon viselkedik valaki, amikor nem tisztel senkit és semmit, és pleknis módon fejel embereket, legszívesebben szétütném. De nem tehetem, mert nem azért vagyok ott, hogy ön bíráskodjak, hanem kirakjam azokat az embereket, aki nem férnek a bőrükben. És ilyenkor idegesít, azért hogy nem toroltam meg. Talán nyugodtabban kellene fogadnom, hogy nagyon sok hülye ember van. De nagyon nehéz, mert az igazság érzetem, erős. Itt legalább ki írom magamból a dühöt.

  Azért azt már kezdik látni, hogy nem lehet balhézni. A tegnapi esettől eltekintve, következetesen úgy csináljuk, hogy következménye legyen annak, ha valaki balhézik. Tegnap is elküldtük a nagydarabot és a haverjait. Én lehet, hogy többet be sem engedem. Bár ilyenkor mindig jön a bocsánatkérős szöveg.  De le fogom szarni a bocsánatkérő szöveget.

Kicsit másról is írok. Az edzés nagyon jól megy. Mint a múltkor írtam, a versenyen látottak, és tanultak, megdobták a tudásomat. A Brazil Jiu-Jitsu olyan, hogy az ember egyre jobb és jobb. Persze ez mindenben így van, ha az ember folyamatosan gyakorol. Én pedig a legjobb akarok lenni. Elhatároztam, hogy a Kempo után a Brazil Jiu-Jitsban is fekete övet fogok szerezni.

Most búcsúzom, de hamarosan jelentkezem.

Sziasztok. Legközelebb rakok fel képet és videót.

Sziasztok.

Amikor visszajövök, külföldről, mindig egy kicsit nehezebb beleszokni az itthoni életbe. Hogy miért azt nem tudom. Valahogy a kinti ritmust felveszem és nem olyan könnyű vissza szokni. Ez nálam mindig így van. Ha nyaralni megyek, ha versenyre stb. Pár nap kell, amíg felveszem a ritmust. Persze Portugália gyönyörű hely. A nyár rendkívül hosszú. Márciustól, Novemberig tart.  És a három téli hónapban sem esik +15 fok alá a hőmérséklet. Azért az elég korrekt nem? Meleg van, pálmafák. Ahogy kiszálltam a gépből azonnal megcsapott a langyos levegő. Itthon meg szakadt a hó. Nagyon jó ott kint a klíma.

Jó volt azért a megérkezés. Azért mégis csak itthon, van az ember itthon. Itt ismerek mindenkit, itt érzem magam jól. Én nagyon sok helyen voltam a világban, és sok helyen maradhattam volna is, de valahogy nem volt igazán kedvem. Hiába ide születtem. Persze soha nem lehet tudni mit, hoz a jövő. De azért annál nincs jobb, mint amikor tavasszal kimegyek a Vértesbe sétálni, kirándulni. Csak ez a fránya tél ne lenne. Azt nem szeretem. De hamarosan vége. Jön a tavasz, és a kikelet. Újjá éled minden, én is, ti is. Csak ez számít.

Nagyon örülök az éremnek, de tudom, hogy aranyat ígértem. Sajnos nem úgy jött össze, ahogy szerettem volna, de ez nem szegi kedvemet. Addig nem fogok nyugodni, amíg nem jön össze egy fényesebb érem. Azt elhatároztam, ha Európa bajnoki aranyat tudok szerezni egyszer, akkor elindulok a Világbajnokságon. Az vagy az USA-ban szokott lenni, vagy Brazíliában. Addig felesleges, amíg nem nyerek az EB.-n. Az igazság az, hogy néha kevés az, hogy az ember szimplán csak edz. Sőt szinte soha nem elég. Kell egy kis plusz. Egy kis többlet, amit igazán nem is lehet megfogalmazni. Ettől lesz valaki jobb a többieknél. Ezt kell kihozni magából az embernek.

  Persze ez nem mindig könnyű. Odamész a versenyre és ott van az ellenfél, aki el akar pusztítani. Legalább is úgy érzed. Nem kímél, győzni akar. És őt kell legyőzni. Aztán jön a következő, és a következő. És egyre fáradtabb vagy, és fáradtabb. És ilyenkor kell az a plusz, amiről beszéltem. Ha az nincs, akkor nem nyersz. Egy ilyen versenyen már mindenki nagyon jó. Nincsenek kutyaütők. Csak harcosok. És a legjobbnak kell lenni.

  Nekem most meg kellett elégednem a harmadik hellyel, de nem keseredem el. Jövőre jobb lesz.

Az a jó egy ilyen versenyben, hogy az ember nagyon jól látja, hogy mi az amit fejlesztenie kell, miben kell többet nyújtani, és hogyan készüljön tovább. Ilyenkor látom, hogy mi a gyengén, és mit kell erősítenem, hogy jobb legyek.

Most voltam nemrég Pesten edzeni. Nagyon jól ment. A verseny mindig megdobja a tudást. Egy verseny felér 100 edzéssel. Lehet, hogy a számadatok nem pontosak, de tényleg a legjobb felkészülés, a verseny. Ott olyan dolgokat tanul meg az ember, amit különben soha. Eleve, van, aki nem tud versenyezni. Ott nagyon nagy a stressz. Külön szokni kell, a légkőrt. Azt vettem észre, hogy van, akit teljesen leblokkol a verseny és van, akit feldob. Izgul mindenki. Sok múlik azon, hogy milyen volt előtte a felkészülés. Edzőként és versenyzőként azt mondom, soha nem szabad felkészületlenül valakit beküldeni a küzdőtérre harcolni. Az nagyon nagy hiba.

Lassan befejezem. Felteszek egy videót, a 2007-es Brazil Jiu-Jitsu Vb döntőjéről. Ugyanilyen volt az EB. Amin indultam, és egyszer a Vb-n is fogok.

Sziasztok.

Sziasztok!

Európa bajnoki bronzérmet szereztem! Nagyon elégedett vagyok, de nem maradéktalanul, mert aranyra készültem. Azt meg kell mondanom, nem volt könnyű. A világ legjobbjai vannak ezen a versenyen. És nehogy azt gondoljátok, hogy csak Európából. Valóban Európa bajnokság, de a tengeren túlról is indulnak rajta.

  Ugye Szerdán mentem ki. Kora reggel felkeltem és kimentem a Ferihegy 2-re. Onnan indult a gép. Először Amszterdamba szálltam le, és ott át szálltam arra a gépre, amelyik Lisszabonba ment.

Szerdán, amikor felkeltem iszonyatosan fájt a torkom. Gondoltam csak lázas ne legyek. Nem lettem, de komolyan mondom nyelni alig tudtam. Féltem, ha véletlenül befognak fojtásba, az komoly fájdalommal fog járni. Szerencsére ez nem történt meg.

  Szóval oda értem, Szerda délután Lisszabonba, és elfoglaltam a szállást. A csapat társaim is folyamatosan érkeztek meg. Egy ifjúsági szálláson szoktunk megszállni. Mindig ugyanott. Már jól bejáratot hely. Nem túl sok csillagos, de azért, hogy este legyen hol aludni, kiváló. Napközben ugyanis mindig a versenyen vagyunk. A szobában sajnos elég hideg van. Van benne egy radiátor, de az csak akkor megy, ha az ember beteszi a kártyát, amivel az ajtót is nyitjuk, egy erre meghatározott, helyre. Akkor van áram alatt a szoba és megy a fűtés. Senki nem akarja egész nap ott hagynia kártyáját, a szobába így nincs bedugva egész nap. Este berakjuk, így nincs túl sok idő, hogy felmelegedjen a szoba. A belvárosban van a hostel. Közel a metró, és az éttermek.

Én persze, evésre ekkor még nem gondolhattam, mert nagyon a kötelező súlyhatár tetején voltam. Elvittem a digitális mérlegemet is. Gondolhatjátok, cipeltem magammal Európán keresztül.

  Ez nagyon fontos, mert egyszer nem vittem és fogalmam sem volt, hány kiló vagyok. Így, ha az ember viszi és tudja, akkor tud tervezgetni, hogy még az utolsó pillanatban is mennyit egyen vagy ne egyen. Egy ilyen versenyhez hatalmas energia kell, és egyáltalán nem mindegy hogy valaki mennyit eszik. Több küzdelem is van egymás után és bírni kell, energiával. Ha viszont nincs szénhidrát bevitel, akkor erő sincs.

  Szerdán igazán nem történt semmi. Akkor csak amolyan bírói szeminárium volt. Azon és nem vettem rész. Csütörtökön, elmentünk a verseny helyszínére, hogy ismerkedjünk a helyszínnel. Akkor már a fehér övesek javában küzdöttek. Néztem egy kicsit aztán visszamentem a szállásra, hogy pihenjek. Pénteken aztán jött a hadd el hadd. Nagyon kemény volt. Kb. 13-an voltunk az én kategóriámban. Majd felrakok meccset is, de sajnos nem én vettem fel, és időbe telik, amíg megszerzem. Nagyon jó volt, és keményen harcoltam.  Nagyon el is fáradtam. Az arany érem bennem volt, de sajnos, amikor a döntőbe jutásért, küzdöttem, eltaktikáztam a meccset. Olasz ellenfelem volt, a döntőbe jutásért. Előtte legyőztem egy franciát már. Megdobtam az olaszt és kaptam egy előny pontot. Két perc volt hátra a menetből és én vezettem. De kockáztattam, és újra meg akartam dobni, erre megkerült, és kapott két pontot, mivel meg is vert.

Ez van. Legközelebb sikerülni fog. Nem vagyok elkeseredve, és tanulok a hibából. De bennem volt az arany. Eltaktikáztam. Nagyon jó formában voltam, és pusztítani mentem fel a küzdőtérre. Így alakult.

Még írok a versenyről, de nemrég értem haza és azért elfáradtam.

Felrakok egy képet, ahogy a dobogón állok. Azért Magyar zászlóval állni felemelő volt. Lesz jobb kép is, de azokat is a csapattársai csinálták, és még nem kaptam meg. Ezt a telefonommal csináltattam.

Sziasztok.

Sziasztok.

Lassan eljön a verseny ideje. Szerdán indulok, és vasárnap jövök meg. Négy napig nem fogok tudni írni. Ha hazajövök, vasárnap írok, hogy mi volt a versenyen. Én nyerni megyek, úgy hogy nem lehet baj. Biztos lesznek storyk is. Ilyenkor mindig vannak. Nagyon szeretnék nyerni. Idén megyek negyedszer. Majd csinálok képeket is, és kiteszem a blogra. Egy kicsit izgulok is. Csak arra kell figyelnem, hogy a nyerni akarás miatt ne legyek görcsös.

Ma reggel felkeltem és egy kicsit megijedtem, mert éjjel dideregtem Ez akkor szokott lenni, ha lázas vagyok. Azért verseny előtt nem akarok lebetegedni. Nagyon sokat készültem, és fontos, hogy minden rendben legyen.

 Azért a furcsa lesz, hogy 4-napig nem írok. Onnan biztos nem tudok írni. Meg persze a versenyre akarok összpontosítani. És persze nyerni akarok.

Ilyenkor mindig, amikor megyek, egy versenyre elgondolkodok. Hogy mikor kezdtem a sportot, miért kezdtem el, miért csinálom még mindig, és ilyen dolgokon.  Ilyenkor olyan jó dolog, ha az embere nyer. Megnyerni egy versenyt. Akkor, abban a pillanatban a legjobbnak lenni. Ez fantasztikus dolog. Én mindenkinek javaslom, hogy valamilyen módon próbálja ki. Ne kell küzdő sport, bármilyen más sport is jó. Csak csináljatok valamit. Bármit. Ami izgalmas és jó dolog. Én sok mindenre rájöttem, a hosszú versenyzői pályafutásom alatt. Mégpedig arra, hogy bármit elérhetünk az életben. Egy viszont fontos, mégpedig az, hogy olyan nincs, hogy valamit semmiért. Mindennek ára van. A siker ára pedig a sok edzés és munka. És a siker jön!! Elkerülhetetlenül.

  Fogalakozzatok olyannal, ami örömet okoz. Mindenki jó valamiben. Mindenki sikeres lehet valamiben. Találjátok meg. És csináljátok! Olvastam egy nagyon jó mondást. Úgy szól, hogy : NEM ATTÓL LESZEL SIKERES, AMIT HOLNAP CSINÁLSZ, HANEM ATTÓL, AMIT MA!

Szerintem ez nagyon jól megfogalmazza és visszaadja azt, ami a cselekvés lényege. Én így csinálok mindent.

Ma éjjel az anyósomnál alszok, mert 5 órára ki kell mennem a reptérre.

Vasárnap újra írok. Addig is Sziasztok.

Szurkoljatok.

Sziasztok.

Ma edzettem, és mondhatom, nagyon fáradt voltam. Most érzetem, hogy az elkövetkező napokban pihennem kell. Jövőé héten, Csütörtökön harcolok, és előtte mindenképpen rá kell pihennem. Tegnap nagyon kihajtottam magamat. Nagyon kemény küzdelmeket nyomtam, és éreztem ma, hogy igazán nem tudtam kipihenni magamat. Nem voltam olyan jó erőben, és fáradt volt az izomzatom. Muszáj pihennem. Az is biztos számít, hogy már nem vagyok mai gyerek. Nem vagyok idős, de ha kialszom magam, akkor pár évet letagadhatok. Legalábbis ezt mondják. Szóval a pihenés legalább olyan fontos, mint az edzés. Ma volt az a pont, amikor érzetem, hogy a testem jelzett, hogy vegyek vissza. Úgy, hogy hallgatok rá és visszaveszek.

Gondoljatok bele, a hét 5-napján edzek. Higgyétek el, nagyon kemény. Ott nem lehet lazáskodni, mert az ellenfél keményen jön rád. Nem lehet könnyedén venni, mert beletaposnak a tatamiba (judo szőnyeg). Főleg, ha az illető kezdő. Na, akkor aztán van hadd el hadd. A kezdők általában nagyon akarnak bizonyítani, és vigyázni azt nem tudnak. Komoly sérüléseket okoznak.

Elmesélek egy történetet, ami velem és egy kezdővel történt. Először jött le a srác edzeni. Olyan zömök, sűrű gyerek volt, nálam olyan 10-évvel fiatalabb. Valamilyen küzdősportot csinálhatott, azt hiszem Aikidózott előtte. Az edzésen azt gyakoroltuk, hogy kell a másikat levinni a földre. Felálltunk egymással szemben, és az egyikünk bement a másiknak lábra és levitte a földre. Hangsúlyozom, csak levitel volt a feladat. Semmi ütés vagy rúgás, csak levitel. Ez előtte el lett mondva. Én voltam a soron és bementem a srácnak lábra. A srác ellépett hátra és egy felütéssel orrba vágott. Azonnal elkezdett vérezni az orrom, és éreztem, hogy eltört. Őszintén megmondom ideges lettem. Nagyon ideges! Alig bírtam felállni. Hogy miért csinálta, a mai napig nem tudom.

Jött a küzdelem, és pedig befogtam a lábát egy lábfeszítésbe. És meghúztam! Amolyan harcos módra!  Nem felejtettem el, az ütését, amit kaptam. Hatalmasat reccsent a bokája. Vagy tört, valami, vagy szakadt. Éreztem a lábán, hogy valami engedett, de úgy gondoltam, hogy ennyi jár nekem. A srác egy kicsit agonizált a földön, aztán sántikálva hazament az edzés végén. Soha többet nem láttam.

Este bementem a korházba, mert az orrom, eléggé fájt. Megröntgenezték, és a röntgen kimutatta, hogy el van törve. Be akarták gipszelni. Képzelhetitek az orromat. –Na-gondoltam-Azt már nem. Hogy néznék ki begipszelt orral? Az orvos mondta, hogy el fog mozdulni. Én meg mondtam, hogy majd vigyázok. Úgy, hogy nem lett begipszelve az orrom, és szerencsére nem mozdult el.

Úgy, hogy a kezdőkkel vigyázni kell. Csúnya dolgokat tudnak csinálni. Semmi kontroll, és össze-vissza csapkodnak. Ha küzdök velük, magamra is kell vigyáznom, és rájuk is, mert ők egyikünkre sem vigyáznak.

Egyébként ma megvettem a repülőjegyet. Úgy, hogy most már teljes gőzzel a versenyre koncentrálok. Szerdán indulok, és csütörtökön lesz a meccsem. Készülök, minta gép. Hétfőn még edzek egyet aztán pihi a versenyig.

  Egyébként valamiért nagyon fáradt vagyok. Sokat edzettem, az utóbbi hónapban. Egy biztos, ha lemegy a verseny, tele eszem magam és pihenni fogok. Az kijár már nekem. Lassan befejezem a bejegyzést.

Itt van még egy videó, 2009-ben összegyűjtött bakikról. Érdemes megnézni.

Sziasztok.

A lábam között a méret azért figyelemre méltó:))

Sziasztok!

Tegnap nagyon későn értem haza. Mosonmagyaróváron voltam edzést tartani. Hogy miért ott? Kérdezitek. Nos, a kérdés nagyon jó. Azért mert ez egyik barátom megkért, hogy menjek el. Én szívesen eleget tettem a kérésnek. Csak hát elég messze van. Az nem is volt probléma, csak az autóm. Valami van azzal, szerencsétlennel, mert olyan hangokat ad, hogy hallgatni is félelmetes. Komolyan mondom, egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy oda érek vele, aztán meg abban, hogy hazaérek. De sikerült. Beszéltem egy szerelő barátommal, és ma megnézi. Olyan mintha ki akarna ugrani a motor.

Elmentem délután a szerelőhöz. Megnézte és kiderült, hogy az egyik henger nem megy. Fasza! Három hengerrel vezettem le 200 km-et. Nem vagyok egy autószerelő hecker, de éreztem, hogy nem megy minden henger. Jöhet a szerelés, mert nekem azért gyanús a motor hangja továbbra is.

Az történt egyénként, hogy visszahívtak a fotózással kapcsolatban. Tudjátok a múltkor írtam, hogy a reklám filmforgatás meghiúsult. Szóval hívtak, hogy a fotózásra megkaptam a megbízást, engem választottak. – Nagyon jó! – Gondoltam. A telefonba a nő megszólalt. – Akkor jövő csütörtökön fotózás!

  Ajjaj! Jövő csütörtökön én éppen Portugáliában harcolok. Amikor voltam a castingon nekem arról semmit sem mondtak, hogy mikor lesz a fotózás. Mondtam neki, hogy ez van. Azt mondta beszél a megbízóval. Hogy őszinte legyek, nem vagyok benne biztos, hogy miattam átteszik másik napra. Viszont az is bennem van, ha én, kellek nekik és igazán fontos vagyok, akkor tegyék át.  Nagyon várom, hogy mit mondanak. Nekem egyébként az is eredmény, hogy engem választottak. Persze ha én is csinálom a fotózást, akkor a pénzben is lehet mérni. Csak egy gond van igazán. Mint tudjátok, színész ügynökségek közvetítenek ki a megbízóhoz. Hogy ők mennyiben egyeznek meg, nekem arról fogalmam sincs. Ezért a fotózásért, pl nem titok 50 000 Ft-ot ajánlottak. Persze kell a pénz. Az ember igent mond. De hogy az ügynökség mennyit kap, azt nem tudom. Lehet, hogy 60 000-et, lehet, hogy 300 000-et. Azért van egy olyan érzésem, hogy ők járnak jobban. Alkudozni nem nagyon lehet, mert hívnak mást. Persze mondhatnánk, hogy örüljünk, hogy van munka. Ez igaz, de azért ez sem jó, ha ezzel visszaélnek.

Tegnap leadtam a nevezést. Nem volt olcsó. Nem akarok anyagiasnak, de erre a versenyre nehezebben ment az anyagiak előteremtése. Kifizettem a szállást, a nevezést, és megmondom őszintén a repülőjegyem még nincs meg. Tudom, hogy arra is előteremtem, de jelenleg még nincs meg. A szponzorok nem tülekednek, de ez engem nem zavar. 27-én utazok így is úgy is. És nyerek. Európa bajnokként írok majd bejegyzéseket. A formám tökéletese. Sokat készültem, és jó erőben vagyok. Mentálisan és fizikálisan is „harapok”. Muszáj, nyernem. Tavaly harmadik lettem, és idén nyerek. Nem akarok második lenni. Azt mondják, a csúcson csak egy hely van. Én biztos vagyok benne, hogy sok munka meghozza a gyümölcsét. Egyszerűen nem lehet másképpen.

Jó lesz, mert Portugáliában jóval melegebb van, mint itthon. Útálom már ezt a hideget. Tavaly ugyanígy Januárban voltam kint, és a tengerparton egy szál rövid ujjú pólóban sétáltam. Idén is akarok sétálni, csak arany éremmel a nyakamban.

  Egyénként néha nagyon lassú a fejlődés, de hát a fejlődés útján a centimétereket is értékelni kell. Amúgy olyan formában vagyok, mint még soha. Nagyon jó az erőnlétem, és mentálisan fel vagyok készülve.

Az előbb hívtak, hogy átrakták hétfőre a fotózást úgy, hogy megyek fotózni. Ennek örülök, mert az pénzt jelent. És munkát. Jó a tudta, hogy voltam annyira fontos, hogy át tették a fotózást más napra.

Lassan befejezem az írást, mert most kivételesen, nem éjjel írom a bejegyzést, hanem délután és megyek edzésre.

A múltkori focis videónak, nagy volt a sikere, úgy hogy felteszek megint egyet. Nézzétek és nevessetek.

Éppen istrukciókat kapunk egy forgatáson.

Sziasztok.

 Ma reggel mentem földharc edzésre. Gondoltam vonattal megyek, mert ugye az olcsóbb, és persze gyorsabb. Nincs dugó, idegeskedés, stb. Gondoltam én. Persze csak gondoltam. Általában úgy szoktam a dolgot intézni, hogy autóval átmegyek Bicskére és onnan vonattal, Budapestre. Addig rendben is volt, hogy felkeltem, és persze rögtön láttam, hogy esik a hó. Mit esik, szakad. Biztos voltam benne, hogy ez nem lesz egyszerű annyira, mint én gondoltam. Az út kúrvára csúszott. Bicskénél, egy hatalmas kukás autó éppen az árokban landolt. Szóval odaértem az állomásra és vártam. Pontosabban vártunk, mert a párommal ketten voltunk. És ekkor megszólalt a hangos bemondó. A mondanivaló lényege az volt, hogy a vonat 40 percet késik. Szidtam is a MÁV-ot rendesen. Ahogy kell. Egyszerűen nem értem, hogy ha leesik egy kis hó, hogy a francba nem lehet megoldani, hogy pontosan közlekedjenek a vonatok. Nem is volt túlságosan hideg. Csak esett a hó. Nem értem!!!

  Néha nagyon mérges vagyok a közlekedési vállalatok miatt. A múltkor is sztrájkoltak a BKV-sok. Hát mit mondjak, egy buszvezető a hírekben mondta, hogy neki a hírekkel ellentétben nem 200 000 Ft, a fizetése, hanem 150 000 Ft. Azt hittem az agyam eldobom. És ezért panaszkodik, és sztrájkol. Ismerek olyan embert, aki három műszakban dolgozik, és kb. 100 000 Ft-ot visz haza.

Mi szívjuk a fogunkat, mert nem tudunk utazni. Ez van. Mindegy nem elégedetlenkedek, mert lehetne rosszabb is a helyzet. Én egyébként nem szoktam politikával foglalkozni. Engem nem is igazán érdekel a politika. Nagyon sokan szidják a rendszert, és lehet, hogy igazuk van. Én egyet tudok. Az embereknek megvan az a jó tulajdonságuk, hogy másokat hibáztatnak a saját sikertelenségükért. Azt mindig könnyebb mondani, hogy ez, vagy az, ezek, vagy azok hibásak azért, hogy valakinek nem sikerül valami.

  Pedig nekem az a tapasztalatom, hogy mindenki a saját gondolatai és tettei miatt van ott és tart ott ahol tart. Csak hát ezzel szembenézni gondolom nehéz. Nehéz felvállalni azt, hogy mi vagyunk felelősek a saját életünkért.

  Na, befejezem a moralizálást.

Képzeljétek el, ma hívtak egy ügynökségtől, hogy menjek válogatásra, mert kiválasztottak fénykép alapján egy fotózásra. Valamilyen sportolót kell megszemélyesíteni. Valami pankrátor félét. Valószínű, hogy elmegyek, mert a pénz nem jönne rosszul. Bár eddig csak reklámfilmekben szerepeltem, egy fotózás is érdekes lehet.

Folytatom a bejegyzést, mert tegnap este abbahagytam. Szóval két dolog történt. Az egyik a reklám film a Ghost Recon. Említettem nektek a múltkor. Ma reggel felhívtak, hogy megkaptam a szerepet és ma menjek ruhapróbára. De van egy kis változás. Mégpedig az, hogy egyharmad pénzt akarnak adni, és olyan érzésem van, mintha statisztaszerepet akarnának adni. Azért, már néhány filmben szerepeltem, és nem statiszta vagyok. Ebből nem engedek. Hiszen színész vagyok. Egy kicsit ideges is lettem. Utálom, ha megegyezünk valamiben és utána változtatnak.

  A mások probléma, az hogy mondtak egy időpontot. Én úgy szerveztem, hogy akkor szabad legyek. Erre kitalálják, hogy még sem a megbeszélt időpont, hanem egy másik, ami éppen akkor van, amikor nekem a Főiskolán három vizsgám van. Mit ne mondjak, kurva ideges lettem. Le is mondtam az egészet. Most hogy írom a blogot, érzem, hogy felmegy az agyvizem. Nagyon mérges vagyok. Egy kicsit olyan, mintha hülyére vennének. Felhívtam őket és mondtam, hogy találjanak, valaki mást, aki statisztaként rohangál az utolsó sorban. Úgy, hogy ennyi lett az új reklám filmforgatásból.

Most tényleg gondoljatok bele. A Halo 3 reklám világhírű. Erre bele akarnak tenni egy olyan reklámban, amiben nem is látszom. Két napig forgatnék annyi pénzért, amit egy statiszta kap. Hát nekem ez nem éri meg, főleg úgy, hogy a Főiskolán vizsgáznom kell. Nem is idegesítem magam tovább.

Voltam a fotózás catingján is. Egy reklám cég valamiféle fotó sorozatot akar csinálni, és erre keresnek egy harcos formát. Egy olyan embert, aki el tud játszani a képeken egy pankrátort. Na, ez nekem való szerep.

  Elmentem a megadott címre és helyre, pontban a megadott időben. Már volt ott néhány hasonló arc, mint én. Bementem az irodába és ott ült kb. 10 ember. Reklámszakemberek, cégvezetők, és ki tudja még ki volt ott. Le kellett vetkőznöm fél meszetlenre és miközben fényképeztek, nagyon agresszív arcot kellett vágnom. Úgy kellett viselkednem, mintha harcba készülnék egy pankrátor meccsen. Ez nem okozott problémát úgy, hogy szerintem meg voltak elégedve. Hát ennyi. Majd meglátjuk, mi az eredmény.

Lassan befejezem, és hamarosan jelentkezem.

Feltettem egy videót, focisták műeséséről. Szerintem nagyon jó.

Sziasztok.

Sziasztok.

Itt vagyok. Ma nem vagyok annyira fáradt. Időben sikerült hazaérnem, már ha 22 óra 40 percet jó időnek lehet nevezni. Ma reggel voltam egy új reklám filmválogatáson. Biztos sokan láttátok a Halo 3 Xbox reklámot. Na, ez is hasonló lesz. Biztos ismeritek azt a játékot, hogy Ghost Recon. Na, ezt fogják megcsinálni ugyanolyan internetese reklámnak, mint a Halo 3-at. Ma voltam a második fordulóján a válogatásnak. Reggel 10-órára kellett mennem. Már több katona kinézetű ember volt ott. A rendező, azt hiszem Amerikai, még nem érkezett meg. Volt időm körülnézni. Csupa kopasz fickó várta, hogy újra megnézzék, hogy alkalmas –e a reklámra. Én, amikor beléptem, már ismerőként üdvözölt a rendező. Bár soha nem találkoztam vele, a Halo 3-ommal, már szereztem némi hírnevet.

Mielőtt bementem, mondta az asszisztens, hogy néhány orosz mondatot kell majd mondani. Na, igencsak nagyot néztem. Gondolhatjátok, mennyit tudok oroszul. Szinte semmit, pedig több mint nyolc évig tanultam. Szóval felhívtam egy orosz barátomat, és mondtam neki, hogy mondjon néhány szót. Ilyeneket, hogy kezeket fel, állj, feküdj stb. Ezeket gyorsan leírtam és megtanultam. Kettesével kellett bemennünk. A feladat az volt, hogy kamera előtt, meg kellett állítanom a másik srácot, és le kellett vinni a földre, megmotozni, és úgy csinálni mintha katona módjára ártalmatlanná tenném az ellenfelet. Én megettem, és pluszba még könyökkel meg is ütöttem az „ellenséget”. Ez nagyon tetszett a rendezőnek. Szinte tapsolt. Aztán még olyat is kellett csinálni, mintha géppuskával a kezemben éppen keményen lőném az ellenfelet. Ezt is megcsináltam. Ez is nagyon tetszett a rendezőnek. Ennyi. Majd értesítenek. Ilyenkor azért nem élem bele magam, hogy biztos megkapom a szerepet.

Régebben volt olyan, hogy megsértődtem, mert nem én kapta meg. Most már nem veszem magamra, mert lehet, hogy nem én vagyok a megfelelő ember arra a szerepre, amire jelentkezem. Már annyira nem bánt. Ha nem kapok meg egy szerepet, majd megkapok másikat. Ez egy ilyen szakma. Persze azért jó lenne. A Halo 3 is mekkorát szólt. Az USA-ban és Angliában a Tv- ben is adták. Elképesztő népszerűség vette körül azt a reklámot. Ilyenekben azért nagyon jó szerepelni. Azért bízom benne, hogy hívnak majd.

Erről jut eszembe. Az ilyen válogatásokkal kapcsolatban jutott eszembe. Egyszer elhívtak egy mosópor reklámra. Pontosabban olyan mosóport reklámoztak, amivel autókat szoktak mosni. Én annak és rendje és módja szerint elmentem a válogatásra. Pont teljesen le volt nullás géppel vágva a hajam. A nő, aki csinálta a castingot meglátott és megszólalt. –Ne haragudjon, de nem tudom elképzelni magáról, hogy otthon, Vasárnap délben a család autóját az udvaron mossa -  Igaz ami igaz nem olyan típus vagyok. Úgy hogy nevettem egyet és eljöttem.  Az ilyen reklám film, és játék filmforgatásokon annyi minden történik. Csak egyetlen dolog nehéz, hogy néha nagyon sokat kell várni. Az új beállítások, a kamera átállása, és még nagyon sok más dolog miatt. Persze ez érthető, mert mindenki azt akarja, hogy nagyon jó legyen a film. Ezt pedig nem lehet összecsapni.

Nagyon sok filmről mesélhetnék. Elmesélek egy esetet, ami nekem nagyon tetszett. A Tűzvonalban forgattam. Biztos ismeritek a sorozatot. A TV 1-en ment. Én szerepeltem az első és a második évadban is. Amolyan igazi kemény fiút alakítottam benne. Egy fegyveres bűnözőt voltam, akinek fegyverrel kellett megtámadnia egy autót. Kaptam egy sörétes puskát, tudjátok olyan shotgunt, ami amolyan pumpás. Persze mondta a rendező, hogy előtte próbáljam ki, hogy mekkorát szól, mekkorát üt stb. A forgatás a Teve utcai „rendőr palota” tövében volt. Ezt szó szerint vegyétek. Az épületben volt az öltöző. Közvetlen az épület mellett történt a felvétel. Emlékszem, hogy a Garamvölgyi volt a tanácsadó, és ő is ott volt a forgatáson. A kezembe adták a fegyvert és megtöltötték. Azt tudnotok kell, hogy kizárólag vaktöltényt használnak ilyen forgatásokon. Szerintem igazi lőszert nem is lehetne kilőni vele, de mindenképpen vaktöltény van benne. Ez egyáltalán nem szól halkabbat, mint az igazi.  Szóval mondták, hogy lőjek. Én az épület tövébe céloztam, és meghúztam ravaszt. Gondoltam, hogy nagyot fog szólni, de arra nem számítottam, amekkorát az szólt. Persze a Rendőr palotában tudták, hogy forgatás van, de feltételezem, mindenkinek lehetetlenség volt szólni, mikor mi történik. Biztos sok rendőr nem tudta, hogy filmet forgatunk, mert a lövés után azonnal nyíltak ki az emeleti ablakok és mindenhonnan néztek ki a rendőrök. Gondolom azok voltak, akik az irodákban dolgoztak. Olyan jó érzés volt lövöldözni büntetlenül. A jelenet nagyon jól sikerült. Természetesen bennünket „rossz fiúkat” elkaptak a rendőrök.

Hát ennyit a forgatásokról. Majd még írok ilyen kalandokat. Lassan befejezem, mert azért egy kicsit akarok aludni. Kihasználom, hogy egy kicsit hamarabb értem haza.

Felrakok egy vicces videót, amint egy rendőrkutya kerget egy bűnözőt. A kutya inkább játékos, mint vad. De nézzétek.

Sziasztok.

Sziasztok.

Remélem valami újat mondtam a hosszú élettel kapcsolatban. Tudom, hogy nem egyszerű úgy étkezni, ahogy Okinawa szigetén étkeznek, de azért érdekesek a tények. Nagyon nehezen megy a fogyókúra. Már arra is gondoltam, hogy magasabb súlycsoportban indulok. Csakhogy egyszer ott már indultam és egy kicsit nagyobbak voltak az emberek. Persze most sokkal jobb formában vagyok, és tapasztaltabb vagyok. Még ezt el fogom dönteni.

Néhány változás lesz a diszkóban. Ezen túl nagyon kell figyelnünk arra, hogy üveget ne hozzanak be. Mert, hogy, ha üveget hoznak be, akkor bent nem isznak, így nem lesz forgalom. Gyakorlatilag megmotozzuk az embereket. Nagyon rafináltak ám. Úgy becsempészik a piát, hogy öröm nézni. Pontosabban nem öröm. Vagy, ha észrevesszük, és nem engedjük be, akkor kint hagyják és kijárnak, hogy igyanak belőle. Na, ez fog most szombattól megszűnni.

Egyébként nagyon fáradt vagyok. Már majdnem hajnali 1 óra van. Ilyenkor szoktam haza érni edzésről szerdán. Ma volt még egy kis elintézni valóm, ezért még később értem haza. De azért annyira nincsen késő, hogy ne írjak.

  Ma mentem a metrón és felszállt egy kopasz skinhead fickó a haverjával. Beszélgettek és egy kicsit hallgattam. Nem szokásom mások beszédét hallgatni, de közel voltak, és elég hangosan is beszéltek. A kopsz srác jó hangosan, hogy többen is hallják, elmondta, hogy ő már harminc éve náci. Hát gondoltam úgy is nézel ki. A kopasz fejébe hátul bele volt tetoválva valami németül, és valamilyen embléma is volt. Én nem tudom, de soha nem tudtam azzal azonosulni, ha valaki szélsőséges nézeteket vall. Nekem ez egy kicsit furcsa. Mi járhat az ilyen ember fejében? Fogalmam sincs. Szerintem az embernek fogalma sem volt arról, hogy kik azok a nácik. Mindenféle ideológia. Hogy van ilyenekre idejük?

Megmondom, őszintén nagyon fáradt vagyok, és lehet, hogy ez a mai bejegyzés rövidebbre fog sikeredni. Lehet, hogy videót sem fogok feltenni, de legközelebb valami jót keresek nektek, amin jól tudtok szórakozni.

   Egyébként ma bent voltam a Next Station nevű filmes cégnél. Ők gyártották a Made in Hungária című filmet. Beszéltem a Neményi Ádám producerrel. Oda adtam neki a forgatókönyvet. Azt mondta, hogy elolvassa, és hamarosan jelentkezik, hogy elmondja róla a véleményét, és hogy lehet –e belőle filmet csinálni. Úgy, hogy nagyon várom.

Lassan befejezem.

Hamarosan jelentkezem.

Jó éjszakát.

Éppen elfoglalok egy tankot.

Sziasztok.

Megint leültem a gép elé, bár néha a sok monitornézéstől káprázik a szemem. Lehet, hogy vissza kellene fognom a sok gépezést. Bár, ha jól belegondolok, túl sokat nem gépezek. Azt elhatároztam, hogy beállítom az órámat, és amikor jelez, akkor szünetet tartok. Ez biztos beválik. Muszáj a szemet pihentetni.

  Ma kivételesen nem edzettem, mert temetésen voltam. Talán ezért is más hangnemű egy kicsit a bejegyzés.

 A párom nagymamája sajnos meghalt. Nagyon aranyos néni volt, és a végén betegeskedett, de szép élete volt szerintem, főleg idősebb korában. Szerették a gyerekei és az unokái is, sőt az ük unokái is.

Ilyenkor mindig elgondolkodom az életen, az öregségen, és azon, hogy talán az egyáltalán nem baj, ha valaki megöregszik. Akkor is van élet és talán fantasztikus is lehet az az élet.

Azon én is szoktam gondolkodni, hogy mi lesz, majd ha én megöregszek. Szeretnék megöregedni egészségben, és gazdagságban. Szerintem az nagyon fontos, hogy az ember öreg korában szépen és békében, nyugodt körülmények között éljen. Jó lenne, ha ez nagyon sok embernek adatna meg. Mikor kint voltam legutóbb Portugáliában, az EB-n, akkor ott láttam, hogy idősebb emberek is, hogyan sportolnak, és versenyeznek ji-jitsut is. Hihetetlen. Szerintem mindenki annyi idős amennyinek érzi magát, és lehet, hogy ez közhelyesnek tűnik, de véleményem az, hogy ez igaz.

Ott van például Okinawa szigete. Ott él a világon a legtöbb 100 év fölötti ember. És több hely is van a világon ahol tovább élnek az emberek, mint a nyugati civilizációkban.

Egyes kutatások szerint a világon a legidősebb átlagéletkorú nők Norvégiában találhatók, a legöregebb átlagéletkorú férfiak pedig Svédországban.

Több felmérés született már arról is, hogy hol élnek a világ legöregebb emberei. Itt megoszlanak a vélemények, mert Új-Zéland és Japán vetekszik egymással.
De ha megnézzük az érem másik oldalát is, vagyis, hogy hol élnek legkevesebb ideig az emberek, akkor az afrikai országokat kell említeni, ami összefügg természetesen a rossz életkörülményekkel és az alacsony életszínvonallal.

A kutatók, amikor a Föld leghosszabb életű népcsoportjait vizsgálták, csak egy közös jellemvonásra bukkantak, és ez az ivóvíz volt. A népcsoportok jelentős eltéréseket mutattak a táplálékuk fajtáját illetően, de az ivóvíz minden esetben magas ásványianyag-tartalmú volt.
Ezen népek szinte mindegyike magas hegyek között él, ahol a "hegyek tejét" vagyis az olvadó gleccserek vizét isszák. Ezek a magas hegyekből lezúduló gleccserpatakok szinte fehérek a kőzetekből kimosott ásványi anyagoktól.
Tovább vizsgálva a népcsoportokat kiderült azonban, hogy hosszú életű emberek ugyanúgy fellelhetők a hideg éghajlatú területeken, mint a melegeken, s a hegyvidékeken éppúgy, mint a síkságokon.
A napjainkra összegyűlt adatokat kielemezve a kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy a magas korú emberek egészségi állapotának számos mutatója a náluk húsz-harminc évvel fiatalabbakra jellemző.

A világ bizonyos részein élnek olyan népcsoportok, amelyek élettartama általában hosszabb az átlagosnál: több ilyen népcsoportot emlegetnek, amelyek közül az egyik az Andokban (Ecuador - Vilcabamba falu), a másik a kaukázusi Abházia és Oszétia vidékén, a harmadik Kasmír pakisztáni felében lévő Hunza-völgy vidékén található. De élnek 100 évesnél idősebb emberek a Japánhoz tartozó Okinawa-szigeten is, mint azt az elején említettem. 
 

Már régóta a figyelem középpontjába került a hosszú élet szempontjából jelentős Okinawa-népcsoport, amelyet több orvos is kutatott. Megfigyelték, hogy Okinawa-szigetén nagy számban találhatók száz éves és idősebb, jó kondícióban lévő, aktív emberek. Arra is "fény derült", hogy a szigetlakók naponta az átlagosnál kevesebb kalóriát visznek be a szervezetükbe.
Náluk a születéskor várható élettartam 100 év fölött van, így érthető, hogy Okinawán a legmagasabb a világon a 100 év felettiek aránya. Mi lehet az okinawaiak titka?
Az okinawai szigetcsoportot korallzátonyok alkotják, a szigetek anyagának alapja összetöredezett és fosszilizált korall. Ezt az "életelixírt" adták az állataiknak, aminek az lett a következménye, hogy a tyúkok lényegesen több tojást tojtak, a teheneknek pedig megnőtt a tejhozamuk. Így termőföldjeiket is ellátták fosszilizált korallal, és saját maguk is elkezdték enni a korallhomokot.

Részletes vizsgálatok kimutatták, hogy az okinawai korallpor 73-féle ásványi anyagot és nyomelemet tartalmaz. A Földön fellelhető természetes anyagok egyike sem tartalmaz ilyen sokféle elemet ilyen mennyiségben, ráadásul a szerkezete olyan kedvező, hogy a gyomorba kerülve azonnal ionizálódik, és rövid időn belül felszívódik. A korallport használják csontritkulásban szenvedő betegek, valamint magas vérnyomásban szenvedők is. A korallpor magas kalcium és magnéziumion-tartalmának köszönhetően erősen lúgosító hatású, tartós adagolásával a testfolyadékok elsavasodott állapota visszafordítható, és jelentősen növeli a szervezet oxigéntartalmát és anyagcseréjét.

A Himalája távoli hegyeiben, Nyugat-Pakisztán, India és Kína között van egy kicsiny királyság, melyet Hunzának hívnak. A hunzáknál ismeretlen a tumoros betegség, és a magas vérnyomás. Átlagéletkoruk 100 év körül van. Több ezer éves földrajzi elszigeteltségüknek köszönhetően a hunzák egészséges és természetes életszokásokat követnek.
A hunzák a zöldségeket, gyümölcsöket, gabonaféléket, főzés nélkül fogyasztják, sok tejet és tejtermékeket fogyasztanak, húst pedig csak igen ritkán esznek. Csak csekély mennyiségben használnak hántolt (fehér) rizst, cukrot és sót, a szintetikus táplálékok pedig teljességgel hiányoznak az étlapjukról. A hunzák sok hajdinát, kölest, lucernát és olyan gabonaféléket fogyasztanak, amelyek B17-vitaminban rendkívül gazdagok, akárcsak a sárgabarack magja. Az általuk naponta elfogyasztott ásványi anyag mennyisége a többszöröse annak, amit a nyugati civilizációkban javasolnak az orvosok.
A hunzák egy évezredek ó elzárt magashegyi völgyben élnek, minden kincsük a sárgabarackfáik, amelyet szent növényként tisztelnek.

A sárgabarackot a napon szárítják meg, és igen bőséges mennyiségben fogyasztják. A gyümölcs minden részét felhasználják, így nemcsak a húsát, hanem a magját is. A gyümölcs magját porrá őrlik, sűrű olajat préselnek belőle, és ezt hasznosítják sütésre, valamint világításra is. Nyáron frissen fogyasztják a gyümölcsöt, a hosszú téli hónapokban pedig a kiszárított változatát.
A sárgabarack a hunzák számára olyan alapvetőbb élelmiszerforrás, mint nálunk a kenyér vagy a burgonya. A nők átlag 15 -20 évvel néznek ki fiatalabbnak koruknál, a férfiak pedig idősebb koruk ellenére is hosszú ideig megtartják nemzőképességüket.
A külvilágból odalátogató orvos-csoportok keresik az okát, hogy ennél a népcsoportnál miért nem találnak rákos eseteket. A kutatók rájöttek, hogy a hagyományos hunza étrend az átlagos amerikai étrendnél mintegy kétszázszor több nitrilozidot (B17-vitamin) tartalmaz.

Hát ennyi erről a dologról. Most egy kicsit többet írtam, mint szoktam, de gondoltam hasznos, ha leírom azokat a dolgokat, amiket találtam erről a témáról. Mint aktív sportolónak, és mint edzőnek, úgy érzem feladatom, hogy megosszak veletek, minden hasznos információt arról, hogyan élhettek egészségesebben.

Lassan befejezem, és felrakok nektek egy videót, amin idősebb emberek vicces felvételei vannak.

Nézzétek.

Sziasztok. 

Sziasztok.

Hogy s mint? Én rendületlenül készülök az EB-re. Most aranyérmet fogok szerezni, az biztos. Nem lehet másképpen. Már 4. alkalommal megyek. Bízom benne, hogy beérik a dolog. Sajnos a reptéri ellenőrzés egy rémálom lesz, szerintem. Mint tudjuk az utóbbi időben történt sajnálatos próbálkozások miatt. Egyébként egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy francba tud fel csempészni valaki egy komplett házi készítésű robbanószerkezetet a gépre. Hogy lehetséges. Mi az apjuk faszát csinálnak a biztonsági ellenőrzők? Nem értem, mert, hogy nem ellenőriznek az biztos. Elképesztő. Én, amikor voltam Portugáliában két évvel ezelőtt, még a halkonzervemet is kidobatták velem. Vettem a Tesco-ban amolyan gazdaságosat.  Gondoltam majd kint verseny közben megeszem. Hát csak gondolat maradt. Egy nagydarab vámos áthúzta a számításomat rendesen. Kurva ideges is voltam rá. Bedobatta velem a kukába, A nagy tohonya fejét látva gondolom utána kiszedte és vasárnap ebédre megette. Simán kinéztem belőle. Próbáltam emberkedni, hogy had tartsam meg, de nem hatotta meg az érvelésem, azt a mihaszna vámost. Három doboz originál tonhal konzervem bánta.

  Mondom a szerencsétlennek, hogy ezt tegnap vettem a Tescoba. Nem látja, nem trotil van benn, hanem tonhal.  Őt az nem érdekelte, nem lehet felvinni és ennyi. Hát mit tehettem bedobtam a kukába.

Elkövettem azt a hibát, hogy acélbetétes bakancsban mentem. Gondolhatjátok, hányszor jelzett a fémjelző kapu. Minden alkalommal kifűzni, levenni, felvenni, befűzni. Legközelebb mamuszban fogok menni J. Amikor az USA-ban voltam régen versenyezni, nem most amikor Las Vegasba, hanem még 1996-ban, akkor is volt esemény a reptéren. Tudjátok nem olyan olcsó egy ilyen út, és általában szponzorok adnak rá pénzt. Ilyenkor én is nézek szponzorokat és a csapat társak is. Nos, az egyik csapattárs, megkeresett egy szalámi gyárat. Szokásos szöveg- verseny, kellene pénz stb. A cégvezető azt mondta, hogy ő ugyan pénzt nem tud adni, de ad szalámit. Jó sokat, aztán azt tudjuk az USA-ban enni. A csapattársam belement és elhozta a gigantikus mennyiségű szalámit. Mikor megláttam, a rúd mennyiséget, azt hittem, hogy az agyam eldobom. Ilyet. Hogy szalámit cipeljünk át a fél világon? Olyanok voltunk, mint egy mozgó hentes bolt. Azt persze gondolhatjátok milyen szaga volt az árunak.

A reptéren szépen szétosztottuk, a szalámit, hogy mindenki kivegye a részét, a húscipelésből. Én is kaptam pár rúd csemegét, és elég furcsán éreztem magam. Na, gondoltam ideáig süllyedtem, szalámi csempész lettem. Félre téve a viccet. Akkor azt gondoltam, milyen lesz, ha egyszer ezt elmesélem. Hát most itt az alkalom és elmesélem. Szóval mindenki bepakolta a maga húsáruját és gyakorlatilag a fél világon keresztül cipelte a csapat a rengeteg jó kis magyar szalámit.

Megérkeztünk Az USA-ba. Pontosabban a repülőtérre. Leszálltam a repülőről és a jó kis magyar szalámival elindultam a vámvizsgálatra. Tudnotok kell, hogy a határon kizárólag színes bőrű határőrök vannak. Ezt nem azért mondom, mert előítéleteim vannak, csak nekem egy kicsit furcsa volt, lévén először jártam az USA-ban. Nekem nem számít, hogy milyen bőr színe van valakinek, csak az számít, hogy milyen jelleme van.

Szóval ott tartottam, hogy elindultunk a vámvizsgálathoz. Az egész csapat, felpakolva szalámival. Én gondoltam, hogy ez annyira nem lesz egyszerű, de azért bíztam benne, hogy este már szalámit ehetek a szállodában. Ahogy odaértünk a vámhoz a táska átvizsgálása következett. Képzelhetitek, hogy mindannyiunk tatyójában több rúd szalámi volt elhelyezve. Mindenkivel kirakatták, és mondták, hogy ezt nem lehet bevinni. Nagyon idegesek voltunk, főleg a csapattársam, aki szerette a szalámis céget. Én biztos voltam benne, hogy a határőrük hazavitték a szalámit és otthon este megették. Így alakult a szalámi szponzorációnk.

Egyébként tegnap volt diszkó. Viszonylagos nyugalom volt, de azért két srácot ki kellett vinni. Mondanom sem kell, hogy mind a kettő kellően el volt ázva. Én láttam, hogy előbb utóbb baj lesz velük, de hát nem szabad előítélet alapján dönteni. Az történt, hogy bementek a wc-be és gyakorlatilag szét akarták verni az ajtót. Hogy miért az rejtély. Egyszerűen kivittük őket. Mondtam, hogy ballagjanak haza. Így haza ballagtak. Ez történt. Egyébként mit szóltok a blog új arculatához? Gondoltam újév új színek. Remélem, tetszik.

 Lassan befejezem, felteszek egy videót, amin a torreádorok igazi hősként viselkednek. Nézzétek.

Sziasztok.