Sziasztok!

Mi adta a cím ötletét? Nos az, hogy belegondoltam, hogyan alakult az életem és másnak, hogyan alakul az élete? Úgy, ahogy elterveztük? Vagy csúszott némi hiba a számításba, vagy jobban alakult, mint terveztük? Mi az ami segít abban, hogy terveink és álmaink valóra váljanak? Mi az ami hátráltat a célok elérésében? Hát ezek miatt adtam a fenti címet a bejegyzésnek. Annak idején, amikor elkezdtem a blogot írni, az volt a célom, hogy az olvasók erőt merítsenek az írásaimból. Gondolatokat ébresszek, inspirációt adja. Más oldalról világítsak meg dolgokat, egy olyan oldalról, ahogyan én látom. Nekem kijutott az életből jó is rossz is. Láttam felhőket és napot. Nevettem és sírtam. És talán túl sokat is tapasztaltam. Ezért úgy érzem tudok olyat írni, amitől hasznos gondolataitok származhatnak.

Szeretnék visszatérni a kezdő címhez. Azt gondolom, hogy mindenki azért születik a földre, hogy jobbá tegye a világot. És bármit teszünk, mindig fontos, hogy egy kérdést tegyünk fel magunknak. Hogy a helyes kérdést tegyük fel magunknak. A kérdés így hangzik.

Attól, amit tettem! Jobb lett az életem?

Ha a válsz igen, akkor nem tudunk nagyot hibázni! De ne csak a pillanatnyi helyzetet nézzünk, hanem a hosszútávú következményeket is. Mert igazán azok számítanak. Amit ma teszünk, annak a jövőben aratjuk le a gyümölcsét! A ma gondolatainak következménye a holnap. Mindig, mindennek következménye van. Ezért fontos, hogy életünknek céljai legyenek és kész tervünk. Én figyelem az emberek életcéljaikhoz való hozzá állását. És nagyon sokan kitűzik a célokat és, ha nem jön össze az elérése, akkor feladják.

Én több dolgot tapasztaltam a céljaim elérésekor. Az egyik, hogy egyszerűen még nem jött el az idő arra, hogy megkapjuk a "jutalmunkat"! Még nem álltak be úgy a dolgok, hogy elérjük az álmunkat. Ezt nagyon fontos megtanulnunk. Ha még nincs eredmény, az nem jelenti azt, hogy a jövőben sem lesz. Csak az idő még egyszerűen nem alkalmas arra, hogy a célunkat elérjük. Mindennek át kell alakulnia körülöttünk a sikerhez és ez néha lassabb folyamat. Ezért soha nincs olyan, hogy valami nem sikerül. Egészen addig sanszunk van a sikerre, amíg próbálkozunk, dolgozunk és küzdünk a sikerért, a céljainkért és az álmainkért.

Persze azt is tudom és ezt magamon tapasztaltam, hogy nagyon nehéz pozitívnak lenni, akkor amikor semmi sem sikerül, semmi nem jön össze és halvány esélyt sem látunk a sikerre. Tudjátok mit mondok? Nem baj, ha olyankor nem vagytok pozitívak. Csak az álmotokat ne adjátok fel. Nem igaz, hogy az álmodozás az élet megrontója. Az álmodozás nagyon fontos. Álmodozzatok mindenről. Álmodozzatok, arról, amit el szeretnétek érni. Képzeljétek el igazán és érezzétek az azzal járó fantasztikus érzést.

Én elmondom egy nagy álmomat és lehet, hogy sokan ki fogtok nevetni érte. Lehet, hogy képtelenségnek tűnik az álmom, de ÉN NAGYON AKAROK EGY OSZKÁR DÍJAT NYERNI! Tudjátok az egy filmes elismerés. Az USA film akadémia adja, minden évben. Én őszintén akarok egyet kapni. Akár Magyar filmben nyújtott fő, vagy mellékszerep miatt, akár nemzetközi filmben nyújtott alakítás miatt. A lényeg, hogy haza hozhassam. Nagyon sokszor elképzelem, hogy ott ülök Los Angelesben a Kodak film színházban és egyszer csak mondják az én nevem és a következő mondatot.

The Oszkar goes to Zoltan Durkó! :)

És akkor minden addigi nehézségen nevetni fogok!

Sziasztok!

Sziasztok!

Mai bejegyzésem oka, hogy rengeteg hajléktalant látok az utcákon. Olyankor mindig elgondolkodom, hogyan juthat valaki olyan helyzetbe, hogy az utcára kerül. Egyedül, pénz és minden nélkül. Mert ezeknek az embereknek a helyzete kilátástalan. Jön a tél és elképzelni sem tudom, hogy milyen lehet fagyban, hóban, esőben kint lenni éjjel nappal az utcán. És ezek az emberek is voltak egyszer kisbabák, kis gyerekek és jobb esetben nagy reményekkel indultak az életnek. Aztán egyszer csak történt valami. Hogy mi azt nem lehet tudni, de velük beszélve, tragédiák sorozatát lehet megismerni. Akikkel beszéltem, azok között volt olyan, akit a felesége tett ki egy új szerető miatt, volt, akit kiforgattak a lakásából és még sorolhatnám az okokat. A lényeg, hogy amikor már az ember inkább egy meleg szobában szeretne pihenni, akkor ezek az emberek kénytelenek kint aludni egy padon. Nincs senkijük és semmijük.

Hogyan szereznek pénzt ennivalóra? Megkérdeztem néhányat. Volt, aki a sörös dobozokat gyűjtötte. Alumínium lévén a Tescoban adta le darabját 2 Ft-ért. Nem elírás a 2 Ft. Gondolom azt nem kell bizonygatnom, hogy mennyi dobozt kell összeszedni, hogy tudjanak venni belőle ennivalót, (esetleg alkoholt). Mikor az alkohol kérdésre rákérdeztem, elmondták, hogy az nélkül nem bírnák az utcán. Persze ez nem ment fel senkit az ivás alól. Az étel szerzésre visszatérve, láttam olyat, hogy az illető egy Gyros étterem előtt lévő kukából vette ki a kidobott étel maradékot. Enni nekik is kell. Biztos van olyan közöttük, aki utál dolgozni. És nagyon sok a léhűtő és naplopó közöttük.

De a múltkor találkoztam egy olyannal hajléktalannal, aki öt nyelven beszélt. Azért az nem semmi. Azt mondta, hogy hosszú lenne elmondani, hogyan került az utcára, de valamikor vezető beosztásban volt, alkalmazottakkal. És a választékos beszédében hallani lehetett, hogy nem egy primitív, alkoholista bunkó. Szóval soha nem lehet tudni, hogy akit a padon látunk aludni,  az az ember valamikor ki volt, és mostanra ki lett. Egyszer őt is szerették. Egyszer ő is szeretett. Egyszer megvolt mindene, mostanra nincs semmije. Ne ítéljünk, hogy ne ítéltessünk. Az is ott egy ember, aki érez. És akinek a tekintetében minden benne van. Nincs senkije és semmije. Csak a pad, amin alszik.

Sziasztok!

Sziasztok!

Sokat szoktam gondolkodni azon, hogy milyen érzés, amikor az ember gazdag. De nem ám, csak sok pénze van. Hanem szemtelenül sok pénze. Amikor bármennyit költök, mindig egyre több és több van. Én szerintem az fantasztikus érzés. Sokan elítélik a gazdagokat. Pedig véleményem szerint a sok pénz felerősíti, az emberek jellemét. Aki rossz indulatú és nem jól viselkedik az emberekkel, az még jobban az lesz. Aki jó ember és segít mások, az még jobban az lesz. Én nem tudom elhinni, hogy csak másokon átgázolva, csalva, lopva, hazudva, másokat háttérbe szorítva lehet meggazdagodni és nagy vagyont felhalmozni. Véleményem szerint úgy is meg lehet gazdagodni, hogy segítünk az embereknek és jó okozunk.

Vagy ez a két dolog kizárja egymást? Sokak szerint igen! Én hiszek abban, hogy lehetséges az, hogy tiszta lelki ismerettel gazdagodjunk meg. Én ezentúl ezen leszek. És amikor nagyon gazdag leszek megírom egy könyvben a tapasztalatimat. A pénzel, annyi jót lehet okozni magunknak és másoknak. Tisztában vagyok vele, hogy sok mindent nem lehet pénzen megvenni. Egészség, szeretet, boldog kapcsolat, barátok stb. De, ha ez mind megvan, akkor jöhet a pénz. A sok pénzel szerintem egy dolgot, nagyon meg lehet venni. Ez pedig a szabadság. Az ember oda megy ahová akar, azt csinál, amit akar, azzal tölti az idejét, amivel akarja. Ez az igazi szabadság.

A szegénységre ítélt emberek mondják, hogy idézem: "Nekem nem kellene 100 Millió forint. Elég lenne csak 10 Millió!" Hogy, hogy? Nekem nem, hogy 100 Millió kell, hanem 1 Milliárd forint. Minél több annál jobb. Én most is azt csinálom, amit szeretek. A családommal vagyok, sportolok, filmet készítek stb. Amikor 1 Milliárd forint lesz a bankszámlámon, akkor is ugyanezeket fogom csinálni, csak nagyobb léptekben. Mi ebben a rossz? Semmi!

Nektek is azt tanácsolom, hogy akarjatok gazdagok lenni és ne legyen rossz véleményetek a gazdagokról. Ugyanannyi rossz és jó ember van a gazdagok között, mint a szegények között. Ez nem a pénztől függ. Törjetek nagyra! Álmodjatok nagyot! Ne fukarkodjatok az álmotokkal. Legyen elképesztő, legyen hihetetlen. Nem számít mások véleménye. Nem számít, ha az ismerősötök kinevet. Álmodjátok meg, aztán gondolkodjatok sokat rajta. A gondolatok előbb-utóbb tettekhez vezetnek. És egy szép napon azon kapjátok magatokat, hogy az álmotok megvalósult.

Kívánom, hogy minden álmotok valósuljon meg!

Sziasztok!

Sziasztok!

Mint tudjátok a filmezés és minden ezzel kapcsolatos teendő az életelemem. Így mindig hajtom a lehetőségeket, hogy filmekben szerepeljek, illetve filmek készítésében vegyek részt. Több terv is volt kilátásban. Az egyik, hogy a "Hacktion" című magyar sorozat 3. évadában kapok egy szerepet az egyik részben. A rendező ismert engem néhány korábbi munkámból és rám gondolt ennek a szerepnek az osztásakor. Már le volt egyeztetve a ruha próba időpontja is, és jött a hívás, hogy a rendezőt és az egész szereplő gárdát lecserélik, így más kapja az én szerepemet. Hát ez van. Sokat nem tudok tenni. Bár nagyon számítottam rá, de a filmes szakmában ez gyakran van így. Itt nem nagyon van helye érzelmeknek. Kemény világ és sokszor történik ez. És persze sokszor van úgy is, hogy megkapok egy szerepet, amire nem is számítok. Az elején gyakran megharagudtam, ha nem kaptam meg egy szerepet. Nagyon magamra vettem és dühös voltam, amikor közölték, hogy ketten maradtunk a válogatás során és a rendező dönt. És nem engem választott. Ma már egyáltalán nem veszem magamra. Ha nem kapom meg a szerepet, akkor valószínűleg nem az én szerepem. Majd megkapok más szerepet.

A másik filmes kilátásom, egy mozis szerep. Sokat nem akarok róla mondani, mert megkértek, hogy kezeljem bizalmasan, de annyit elárulhatok, hogy megint "rossz" fiút játszom. Amolyan igazi balhésat. Olvastam a forgatókönyvet és szerintem jó film lesz. Hát ezek vannak eddig. Persze megcsinálom a két saját filmemet is. Az egyik egy börtönben játszódik és erősen a dráma felé hajt, a másik, pedig ketrecharcosokról. Amolyan Magyar módra, sok nevetéssel és kevés sírással. Ehhez csupán 300 millió forint hiányzik. Megszerezni "nem nagy" ügy. Az állami pénzekhez esélyem sincs hozzá férni. Ugyanaz a kör kapja. kívülről bejutni lehetetlen. Legalábbis nekem eddig nem sikerült. A forgatókönyvet beküldtem a Film alaphoz, hogy pályázhassak. Nem választották ki. Több mint 1000 forgatókönyvet küldtek be és 9-et választottak ki, az enyém nem volt benne. Néztem, hogy kik azok akikét kiválasztották. Csupa olyan, akik már régóta csinálnak filmeket. Kezdő filmkészítőknek, nem adnak lehetőséget.

De mivel én az a szót, hogy feladás nem ismerem, marad a házalásos módszer. Én keresem meg a cégeket és én kéregetek pénzt a filmemhez. Eddig még sikertelenül. De nem lesz ez mindig így! Nem számít mennyi ideig kell házalnom és mennyiszer utasítanak el. A filmjeimet megcsinálom! Ezen semmi nem változtat. Egyszer úgy is valaki azt fogja mondani, hogy "Itt a pénz, támogatom, mert látom, hogy remek film lesz belőle...!" És igaza lesz. Mert én nagyon hiszek a saját magam által kitalált történetben. Olyan sikere lesz, amilyen még nem volt Magyarországon. Valahogy nincsen kétségem ez ügyben. Szép lassan haladok előre, még akkor is ha úgy tűnik, hogy egy helyben állok. Esetleg, ha nektek kedves olvasók van ötletetek, hogyan szerezzek pénzt a filmjeimhez várom a javaslatokat. Ha van olyan kapcsolatotok, aki tud benne segíteni, van olyan cég, aki szponzorálná, azt is szívesen veszem. A filmjeimben rengeteg reklám lehetőség van. Bármit beletehetünk, természetesen úgy, hogy a nézőket ne zavarja.

Hát egyelőre ennyi!

Sziasztok!

Sziasztok!

Mostanában sokat gondolok arra, hogy valaki miért olyan amilyen? Mi vezet ahhoz, hogy boldog vagy boldogtalan. Mert valami el vezet hozzá. Miért van az, hogy valakit az élet arra tanít meg, hogy segítsen másokon, nemes lélekkel támasza legyen a bajba jutott embereknek, empátiával forduljon a hozzá fordulókhoz.. És van, aki rossz indulatú és örömet okoz neki, ha mással kitolhat. Boldogtalan és azt akarja, hogy mellette mindenki boldogtalan legyen.
Vajon mi járhat az ilyen ember fejében? Sokat mozgok a nagyvilágban és sok embert látok és ismerek meg. Mindkettőre látok és találok példát. De megfejteni még nem tudtam az okokat.

Mert van olyan, hogy az ember rossz családban nő fel. És követi a mintát és terrorban tartja a családját. És van, aki mindent megtesz azért, hogy ne olyan legyen a családja. Vajon, aki követi a rossz példát tisztában van vele, hogy rossz példát követ? Nagyon elszomorodok, amikor látom, hogy valaki rosszul bánik a szeretteivel. A múltkor mentem az utcán és egy nő teljesen ki volt, idegileg, mert a kisgyereke nem akart vele menni. Szinte őrjöngve sírt. Két kézzel ütötte a kisgyereket. Persze szóltam neki, hogy hagyja abba. Ne bántsa. Nem tetszett neki, de abbahagyta. Közölte velem, hogy én nem tudom, hogy milyen nehéz a kisgyerekekkel. Én ne tudnám? Ott állt mellettem a kisfiam.

Soha nem tudnám bántani. Bármit csinál. Ezt tudattam vele. A Nő haza indult. Azóta többször láttam, mindig köszönök neki. Ő úgy tesz mintha nem ismerne meg. Nem számít. A kisfiú verését, akkor abbahagyta. Szerintem nagyon fontos, hogy megtaláljuk a módját, hogy segítsünk annak, akinek szüksége van rá. Néha elég egy jó szó! Én is mindig keresem a lehetőségeket, hogy segíthessek. Mindig kérem a jó Istent, hogy adjon erőt erre. És mindig ad! Mert mit ér az élet, ha nem világosság vagyunk a sötétségben? Ha nem tesszük jobbá a világot? A mennyei Királyság című filmben volt egy kérdés. És ezzel zárom a mai bejegyzést!

"FÉRFI AZ AKI NEM TESZI JOBBÁ A VILÁGOT?"

Sziasztok!

Nyár van és ilyenkor az emberek jobban el vannak foglalva. Én is így vagyok ezzel. Nemrég jött haza a család Olaszországból nyaralni. Nagyon jól éreztük magunkat. Egy kicsit aggódtam, hogy a 11-hónapos fiam, hogy fogja bírni az utat. De nagyszerűen bírta. Igaz, hogy kb. 200 km-enként megálltunk, hogy pihenjünk egy kicsit. Mindenkinek jólesett, kinyújtózni. Viszonylag hamar leértünk. Aztán megkezdődhetett a jól megérdemelt pihenés, az olasz tengerparton. Napozás, fürdés. Az első napokban nem volt annyira jó idő. Nem volt hideg, csak a szél fújt nagyon, nem kis homokvihart okozva a tengerparton. Olyankor a babát, nem tudtuk levinni, mert nem akartuk, hogy a szeme tele menjen homokkal. Aztán két nap múlva elállt a szél és jöhetett a gondtalan napozás.

A Márk imádta a tengert. Imádott a tengerparton sétálni, természetesen, úgy, hogy közben fogtuk, mert ő még magától, nem tud menni. Persze, ez hamarosan változni fog. Augusztus 21-én lesz 1 éves és szerintem akkor már magától fog járni. Ezt már nagyon várom!

Hát egyelőre ennyi!

Sziasztok!

Sziasztok!

Már egy ideje nem írtam! Úgy, hogy itt az ideje, hogy írjak. Nem rég voltam egy forgatáson. Egy internetes reklámfilmet forgattunk. Egy igazi "szemét" főnököt kellett játszanom, aki kíméletlenül kirúgja az alkalmazottait. Egy nagyon impozáns, vadonat új iroda épületben volt a forgatás. Nagyszerű rendezővel és remek stábbal. A végeredményt majd megláthatjátok ha készen van, Majd felrakom a Facebookos oldalamra.

Voltam egy másik forgatáson is. A Total War című számítógépes játék reklámjának a forgatásán. Azt is megosztom veletek, ha készen lesz. A Total War reklám forgatása, nagyon jó volt, de egyben nagyon fárasztó is. Minden filmforgatás fárasztó, mert napi 12-15 órát kell dolgozni. Hidegben, melegben, fagyban, és minden körülmények között, de a végeredmény mindig kárpótol. Amikor készen van a film, akkor az ember elfelejti, az esetleges nehézségeket.

A Total War forgatása fent volt a Buda Várban. Gyönyörű környezet, múltat idéző díszlet stb. Mindenhol tüzek égtek és tényleg olyan volt az érzésem, mintha az Ókori Rómában lettem volna. És valóban ott voltam. Szerintem a végeredmény fantasztikus lesz. Ami egy kicsit zavaró volt, az a rettentő hideg. Kb. 0 fok volt a hőmérséklet, amit nem volt könnyű elviselni egy szál szoknya szerű római viseletben. Én okos voltam és alávettem legalább két trikót. Persze csak olyat lehetett alá venni, ami nem látszott ki a jelmez alól. A lábunk csupaszon volt és egy pár szandál volt rajtunk. Még szerencse, hogy kaptunk meleg pokrócokat, amiket magunkra terítettünk a szünetekben. (Amiből nem volt túl sok.)

ÉN ÉS BICSKEY LUKÁCS.

És persze ott volt a jó meleg tűz, amit már eleink is melegedésre használtak. Említettem, hogy mindenhol tábor tüzek égtek. természetesen a látvány kedvéért, de mi a színész kollégákkal oda telepedtünk mellé, ha volt rá lehetőség. Így kitűnően átvészeltük a hideget és jól elvégeztük a feladatunkat.

Arra külön büszke vagyok, hogy az Argóból jól ismert Bicskey Lukáccsal dolgozhattam együtt. Már régóta jó barátok vagyunk. A Tűzvonalban című sorozatban is szerepeltünk együtt. Lukács kiváló színész és remek humorérzéke van. Mindig tanít valami trükköt, amitől jobb színész lehetek. Nagyon jó pedagógia érzékkel tanítja a fiatalabb kollégákat. Nem hiába van olyan régen a pályán és nemhiába szerepelt komoly külföldi produkciókban. Tőle valóban lehet tanulni. És én természetesen szívesen tanulok a jobbaktól. Mert ugye a tudásra szüksége van az embernek, ha sok és komoly filmekben akar szerepelni. Mert nekem ez a célom. Hazai és külföldi (Hollywoodi) filmek tömkelegében szerepelni.

Persze ez nagyon lassú folyamat és nagyon rögös út. Az ember nagyon lassan látja meg az út végét, és néha úgy érzi, hogy soha nem jut oda. Pedig minden egyes lépés közelebb visz bennünket a célhoz. Ha a célunk eléréséről van szó, nincs hiába való cselekedet és nincs elvesztegetett energia. Energia soha nem vész el! Ezt már hallottuk igaz? Nos ez szóról, szóra igaz. Amit beleteszünk a "pohárba" csakis azt tudjuk kivenni. És egyszer kivesszük az biztos. Én is ezt csinálom, amikor edzek, amikor filmekre jelentkezem. Hányszor érzem úgy, hogy hiába való a küzdelmem. Soha nem hiába való! Minden munkának egyszer learatjuk a gyümölcsét.

Én akkor is edzek, ha semmi kedvem edzeni. Akkor is hívom a producereket és rendezőket, ha nincs film kilátásba. Írok és jelentkezek színész ügynökségekhez. Mert egyszer visszakapom a ráfordított energiát.

Hát ennyi mára!

Majd jelentkezem!

Sziasztok!

LISSZABON "TETEJÉN"  

Sziasztok!

Mint a múltkor írtam következeik a Vb. Versenyzésem következő befejező része az önvédelem és a zenés formagyakorlat és persze a földharc. Az önvédelem itthon úgy zajlik, hogy egy „éles” utcai önvédelmet kell végrehajtani. Védekezni ütés, rúgás, fogás és több emberes támadás ellen. Kint Portugáliában egy kicsit másképpen zajlott a dolog. Ami például szembe tűnő volt, hogy például először lassan kellett megcsinálni az önvédelmet, aztán gyorsan. Én ott összeállítottam az önvédelmi szituációimat és megcsináltam.

Sajnos nem nyertem semmit vele. Ez kicsit bosszantott is, mert a versenyszámban egyértelműen meghatározták, hogy utcai önvédelmet kell bemutatni. Ami azt jelenti, hogy életszerű szituációt kell bemutatni és életszerű technikákat kell alkalmazni. Én ehhez tartottam magam. Olyan technikákat csináltam, ami bár nem túl látványos, de annál hatékonyabb. Ami működik egy valós utcai önvédelemben is. Ennek ellenére láttam olyan önvédelmi bemutatókat, melyek enyhén szólva kimerítik a balett és a cirkuszi mutatvány fogalmát és köszönő viszonyba sem voltak az igazi önvédelemmel. Ez azért meglepő, mert volt olyan versenyszám is, melyben látványos show elemeket kellett bemutatni és azokat értékelték a bírók. Ott kellett volna indulniuk.  Ennek ellenére a mi kategóriánkban is tolongtak a „varázslók” és azok nyertek.Értethető, hogy egy kicsit csalódott voltam, de valahol a lelkem mélyén számítottam rá. 

Ezután következett a zenés formagyakorlat. Ennek a lényege, hogy egy formagyakorlatot hangulatos zenére hajtunk végre. Én az első nap megcsináltam egy nagyszerű harcos zenére a formagyakorlatomat és tovább jutottam. Hárman maradtunk a döntőbe és másnap került volna sor a folytatásra. Természetesen egy kicsit változtattam a zenén és a formagyakorlaton így gondoltam, hogy nagyon jól fog sikerülni. Rákészültem, és amikor én jöttem volna egyszerűen elromlott a zeneszolgáltató berendezés. Így kénytelen voltam zene nélkül megcsinálni. Mit szóltok hozzá? Egy VB-n elromlik a „magnó”. Így harmadik lettem.

Még írok néhány sort a földharcról is, mert abban is indultam. Nem akarok mentegetőzni, de ugye betegen mentem ki és nem voltam száz százalékos erőben, de belevágtam. Elég sokan indultunk a súlycsoportban. Nem akarom ragozni, az első két meccsemet karfeszítéssel nyertem. Persze ekkorra nagyon elfáradtam. A harmadik ellenfelem egy Román birkózó volt. Ő nem akart nagyon technikázni. Nem akart kockáztatni. Egyszer elkaptam a karját és majdnem karfeszítés lett belőle, de idejében kirántotta a kezét. Lekerültünk a földre és semmi mást nem csinált csak leszorított. Fáradt voltam és nem tudtam kijönni belőle így pontozással kikaptam tőle.

Hát így alakult a VB. Lehetett volna jobb is, de nem panaszkodom, mert hoztam érmet haza. Azért szerettem volna, ha aranyosan fénylik az érem. Nem keseredek el, mert eljön az idő, amikor VB. aranyat hozok megint.

Hamarosan folytatom.  

Sziasztok.

 
 
GYAKORLÁS A SZÁLLODA HALLJÁBAN!

Sziasztok!

Folytatom a beszámolómat a Portugáliában megrendezett VB.-ről. Ott tartottam, hogy megcsináltam az egyéni formagyakorlatomat. És sajnos abban nem sikerült elérnem semmit. Hozzá teszem én mindent megtettem a siker érdekében, de olyan formagyakorlatokat soha életemben nem csináltam, mint amiket ott láttam. Én csak a kemény ütésekben, rúgásokban hiszek és világ életemben azt csináltam. És persze a ZBK Kempo formagyakorlatok is ilyenek. Engem nem győz meg a lágy mozgáskultúra. Én nagyon sok utcai küzdelmet láttam és ott nem működik soha a „varázslás”!

Szóval következett a szinkron formagyakorlat angol nevén a team forms. Ugye ez azt jelenti, hogy több ember ugyanazt a formagyakorlatot csinálja, jó esetben hajszálpontosan egyformán. Az első probléma ezzel úgy kezdődött, hogy valahogy a verseny ki írásból azt vettük ki, hogy két embernek kell végrehajtani. Aztán a helyszínen hamar kiderült, hogy három embernek kell végrehajtani ezt a versenyszámot. Nem volt mit tenni, ha indulni akartunk, még egy embert be kellett vennünk. Én voltam az egyik a Tóth Gergő barátom a másik és a Koncz Viktória a harmadik. Mind hárman fekete öves mesterek. Mivel a fent említett harcosok nem egy klubban edzenek, így nem volt sem időnk sem lehetőségünk együtt gyakorolni a formagyakorlatot.

Persze olyan formagyakorlatot választottunk, amit mind a hárman kitűnően ismerünk. De ez nem elég, mert hiába csináljuk mind a hárman a választott formagyakorlatot hasonlóan, azért apróbb eltérések vannak minden ember mozgása között. Ezeket kellett korrigálni. Ezt jobb híján a szálloda halljában végeztünk. Eléggé komikus látványt nyújthatott, az általunk gyakorolt szinkron formagyakorlat az oda érkező vendégek számára.  De látták rajtunk az egységes melegítőt, így gondolhatták, hogy nem „őröltekkel” van dolguk. Tehát gyakoroltunk a szinkron formagyakorlatunkat, amennyit ez idő megengedett.

Jött értünk a busz és elindultunk a verseny helyszínére. Sok várakozás és stresszelés után végre szólították a szinkron formagyakorlat részvevőit. Sorba gyülekeztek a háromfős csapatok. Hogy hány csapat volt, azt nem tudom, de szép létszámmal gyűltünk össze. Mi az utolsó előttiek voltunk, ha jól emlékszem. A többi csapat szép sorjában végig csinálta előttünk a gyakorlatát, ki jobban, ki rosszabbul. És következtünk mi.

Már előre megbeszéltünk, hogy erősen figyelünk egymásra, ha valaki kiesne a ritmusból, akkor jobban tudtuk így követni. Ez működött is. Azt már nem tudom, hogy milyen pontokat kaptunk. Három bíró pontozott bennünket és 8-10 pont között adták a pontokat. A lényeg, hogy kihirdették a tovább jutókat másnapra a döntőbe. Mi közte voltunk. Három csapatot juttattak tovább.

Ilyenkor az ember egy kicsit felenged, mert van egy biztos érme. Persze számomra nem mindegy, hogy bronz vagy arany. Megbeszéltünk, hogy még gyakoroljuk a formagyakorlatot és így is tettünk, bár idő nem nagyon volt rá, mert közben mentek a többi versenyszámok is. És azon is kellett indulni és arra is kellett készülni.

Jött a következő nap a döntő napja. Elég későn került sor a szinkron formagyakorlatra. Ekkor már túl voltunk több versenyszámon és két nap szinte teljesen lement a versenyből. Mind hárman eléggé fáradtak voltunk és így nehezebb a koncentrálás, amire a szinkron formagyakorlatban nagyon nagy szükség van. Persze szólítottak és mi megcsináltunk.

A harmadik helyen végeztünk. Bronzéremmel gazdagodtunk. Örülök neki, de van bennem egy kis hiányérzet, mert lehetett volna sokkal jobb is. Több volt bennünk, mint amit a bírók értékeltek, de ezen a napon így sikerült. Legközelebb jobb lesz és jobb helyen fogunk végezni. Nincs okunk a szégyenkezésre, mert a körülményeket tekintve ember feletti teljesítmény nyújtottunk mind a hárman. A másik két társam előtte kemény full contact teljes erejű küzdelemben vett részt. Más ilyenkor pihen, ők pedig végig csinálták a szinkron formagyakorlatot. Minden tiszteletem az övék.

Hát így alakult a szinkron formagyakorlatunk. VB. Bronzérem.

Legközelebb az önvédelem és a zenés formagyakorlatról olvashattok.

Sziasztok.

Folyt. köv.

 A MAGYAR CSAPAT AZ INDULÁS ELŐTT. 

Sziasztok! 

Megint azt kell, hogy mondjam elég régen írtam! Úgy, hogy írok! Azt látom, hogy ha nem írok, akkor is hűségesen olvassátok az írásaimat. Vagy a régieket, vagy várjátok az újakat és azért látogatjátok a harcosnaplo.blog.hu-t. Bármiért is látogatjátok, amikor nem írok köszönöm nektek, hogy olvassátok.

Valószínűleg sokan tudjátok és sokan nem, de nemrégiben voltam a Kempo Világbajnokságon Portugáliában. Nagyon vártam a ki utazást, de nehezítette a dolgot, hogy lebetegedtem az utazás előtt.  Harminc kilenc fokos lázam volt az utazás előtti napon is. Nagyon rossz volt és sokat gondolkodtam, hogy mi legyen. Menjek, ne menjek? Minden ki volt fizetve és a repülőjegyet, szállást nem lehetett lemondani, illetve más nevére átírni. De benne volt a pakliban, hogy pont kint rosszabbra fordul az állapotom és esetleg lázasabb leszek.

Úgy, hogy rámeditáltan, hogy legyek jobban! És Istennek hála az utazás reggelén nyoma sem volt a lázamnak. Ezen felbuzdulva nekivágtam az útnak. Ki a reptérre, fel a gépre, repülés, Prágában leszállás és várakozás, aztán repülés tovább Lisszabonba. Ott már várt bennünket egy busz, ami elvitt egy Fatima nevű kisvárosba. Ez kb. 20 perces útra volt a verseny helyszínétől, amit úgy hívtak, hogy Terras Novas. Azért voltunk Fatimában elszállásolva, mert a Terras Novasban már nem volt hely.

De végül is nem bántam meg, a Fatimai elszállásolást, mert ez egy nagyon híres zarándok hely.  Az ottani élményeimről, a következő bejegyzésekben olvashattok folytatásos formában.

A verseny egy Sportcsarnokban került megrendezésre. Gyerek és felnőtt verseny volt egyben. Első nap tervezték a gyerek versenyszámok lebonyolítását és utána való napokon a felnőtt versenyszámok megrendezését. Persze volt csúszás. A rendezés hagyott némi kívánni valót maga után. Valahogy a szervezők nem álltak a helyzet magaslatán. Nagy volt a káosz és az összevisszaság. A legnagyobb probléma talán az volt, hogy nyolc pást volt megcsinálva a küzdelmeknek és általában kettőn, vagy hárman ment a verseny. Mintha nem lett volna elég bíró.

Én több versenyszámban is neveztem. Nevezetesen Formagyakorlatban, szinkron formagyakorlatban (3 fő), zenés formagyakorlatban, önvédelemben, és földharcban. Gondolom mindenki sejti, hogy melyik mit takar. De részletesebben is írok a versenyszámokról. Sorjában és, hogy hogyan sikerült.

Először jött a formagyakorlat. Ez ugye egy képzeletbeli ellenféllel végrehajtott előre megtervezett mozdulatsor végrehajtása. Nálunk a Zen Bu Kan Kempo formagyakorlatok elég kemény formagyakorlatok. Kő kemény ütések, rúgások, igazi utcai harci elemek találhatók benne és néhol felfedeztető benne némi Japán tradicionális ütés, védés technikák. Ettől igazi kemény ütős stílusunk van.  Ebből kifolyólag a mi formagyakorlataink, egy kicsit „szögletesebbek”.

A kinti Kempo/ Kenpo (néhol n betűvel írják, néhol m-el) formagyakorlatok sokkal kerekebb mozgással bírnak egy kicsit Kung Fu-sabbak. Lágyabbak és véleményem szerint nem annyira hatásosak.

Amiért ezt leírtam, hogy a kinti bírók a fent említetett lágyabb mozdulatokhoz voltak szokva, ami látványra inkább balettre emlékeztet. Szóval én ebbe indultam és látva az előttem lévő formagyakorlatokat éreztem, hogy sok babér ebbe a versenyszámban nekem nem terem. Voltunk vagy 40-en a kategóriában.

Meghirdettek egy soft (lágy) és egy hard (kemény) formagyakorlat versenyszámot. Ami érthetetlen volt számomra, hogy a hard versenyszámban, amiben én indultam ugyanúgy lágy, balett szerű formagyakorlatokat csináltak. Tehát szólítottak és megcsináltam a formagyakorlatot, ahogy kell. Kő keményen, ahol kellett harci kiáltással és úgy, hogy a levegő is megfagyjon. Hát mindenkinek tetszett csak a bíróknak nem! Fogalma sincs, hogy hányadik helyen végeztem! De mindent beleadtam és ez a lényeg!

Folyt. köv!

Sziasztok.

Hát már elég régen jelentkeztem. Mondhatnám, hogy nem volt időn, de ez nem lenne igaz. Volt időm, de biztos nektek is van olyan, hogy nem éreztek késztetést valamire. Én, amikor elkezdtem írni a blogot, akkor elhatároztam, hogy csak szívből írok. Csak azért, hogy írjak, azért nem írok. Ha van mondanivalóm, vagy úgy érzem közölnöm, kell valamit, akkor írok. Most valahogy úgy éreztem, hogy írnom kell.

Elég sok minden történt az elmúlt időszakban. Biztos láttátok, hogy szerepeltem egy filmben. Kapitány Iván rendezte a Szájhősök című filmet. A TV 1-en ment. Valószínűleg sorozat lesz. Eddig, ha jól tudom egy részt adtak le belőle, és én abban egy verő embert alakítottam. A részletet már feletettem a Facebookos oldalamra és a rajongói oldalra is. Két napot kellett mennem, forgatni és véleményem szerint nagyon jól sikerül. A Kapitány Iván kiváló rendező. Nagyon jó volt vele dolgozni, mert tökéletesen el tudta mondani, hogy mit vár el a színészektől és mit akar látni a jelenetben. Sokat tanultam tőle. Hogy leszek –e a folytatásban azt nem tudom.

Én folyamatosan keresem a lehetőségeket, hogy filmekben szerepelhessek és, hogy filmeket készíthessek. Saját filmgyártó cégemmel a Genius Film Kft.-vel pályázok a különböző pályázatokon, hogy Tv illetve mozi filmekre pénzt kaphassak. Nem könnyű kezdő filmgyártó céggel pályázni, mert néha olyan feltételeket szabnak, amiket lehetetlen teljesíteni. Például ki írják, hogy kötelező referenciát bemutatni. Tehát csak olyan producer pályázhat, aki már csinált filmet. Ilyenkor mit csinálok?  Keresek producereket és előadom nekik a film terveimet. Ők pedig közlik, hogy ne is akarjak belekezdeni, mert nem lehet ma Magyarországon pénzt szerezni filmre. Vagy azt mondják, hogy meg van a saját tervük. Saját forgatókönyveik vannak, és azokat akarják megcsinálni.

Úgy, hogy kénytelen vagyok én beadni a pályázatomat úgy, hogy szinte biztos, hogy elutasítják. De ha nem adnak lehetőséget, hogy csináljak filmet, akkor hogy szerezzek referenciát? Ezt valahogy nem értem. Pedig van egy TV film tervem, két mozi film tervem és egy Web sorozat tervem. Mindegyik szenzációs történet és nem olyan művész sz….., mint amiket néha forgatnak.

Persze nem adom fel, mert hiszek benne, hogy egyszer sikerül a nagy áttörés és akkor nem számít a sok elutasítás. Addig nem nyugszom, amíg nem tudom megcsinálni a saját filmjeimet. Nem számít, hányszor utasítanak el, nem számít hány pályázatot kell beadnom. Nem érdekel mennyi időmbe telik és nem érdekel, hányan akarnak lebeszélni róla. Mert az összes filmes le akar beszélni erről a dologról. Hát engem nem lehet lebeszélni. meg sem hallom az ilyen irányú mondatokat.

Egyébként a Web sorozatomat, hamarosan elkezdem forgatni. Tíz részes lesz. Részenként 6-10 perces epizóddal. Először két részt forgatok le. Ennyire tudtam pénzt gyűjteni. A sorozat címe „A CSUKLYA ALATT”. Rendőr kommandósokról szól és szerintem jó lesz. Játék film lesz és komoly mondanivalója lesz.

Időben szólok nektek, amikor láthatjátok a Facebookon és a Youtubon.

Hamarosan jelentkezem.

Sziasztok.

Sziasztok.

Már elég régen írtam és ezt elégé sajnálom. Mostanában nagyon elfoglalt vagyok, és sok mindennel foglalkozom. Nagyon sok energiát fektetek abba, hogy filmes cégem beinduljon. Persze ez nagyon nehéz feladat és sok munkával jár. Persze minden azzal jár. Ha sikereket akarunk elérni, azért mindig tenni kell. Sokszor és sokat. Ezt nem lehet megúszni és mivel ezt tudom, ezért így csinálom a dolgaimat. Mostanában elég sok film szerep felkérést is kapok. Ennek örülök, mert ha filmekben játszhatok az az igazi lételemem. Nemsokára elkezdjük forgatni a saját tíz részes web sorozatomat. Nektek nagyon fog tetszeni. A Youtubon és a Facebookon láthatjátok majd. A nyár előtt lesz Szombatonként a bemutató, aztán ha sok ember nézi meg, akkor Szeptembertől a második évad. .

A kisfiammal fantasztikus minden.  Imádni való és nagyon aranyos. Biztos látjátok a képeket, amiket felrakok a Facebookra. Nemsokára 6. hónapos. Lassan felül és nemsokára kapni fog az anyatejen kívül más ételt is. Én már nagyon várom, hogy a drágaságot etethessem. Amikor eszek és az anyja oda hozza mellém, szinte kinézi a számból az ételt. Szerintem már nagyon szeretne enni. Hamarosan ehet is. Nagyon drága kisfiú. Állandóan nevet és hangosan gagyarászik. Már nagyon szeretne beszélni ez látszik rajta.  

Hát most egyelőre ennyi, de hamarosan megint írok.

Sziasztok.

Sziasztok! 

Az újévről még nem írtam. Pedig itt van, és az idő megy. Minden évvel, ahogy haladunk előre egyre bölcsebbek leszünk. Legalább is én így vagyok vele.Néha visszagondolok a húszéves önmagamra és mosolygok, és persze néha sírni tudnék egy-egy cselekedetemen. Persze az idő kerekét nem lehet visszaforgatni.  Néha sajnos, néha pedig jó, hogy ez így van.Emberek vagyunk. És hibázunk és tanulunk belőle. Aki a más hibájából nem tanul, az a sajátjából kénytelen! Én azt gondolom, hogy mindenkinek így az év elején vissza kellene tekinteni az elmúlt évre (életére), hogy mit tett meg, milyen szintre ért. Milyen terve sikerült és mi az, amit meg kell csinálnia a jövőben. Mert az élet fejlődés és növekedés. Annak kell, hogy legyen. Aki megáll, az visszafelé megy. És a többiek lehagyják.

Soha nincs jobb alaklom valamit elkezdeni, mint azonnal. Soha nem lesz jobb lehetőség, mint most. Onnan kell elkezdeni, ahol jelenleg vagyunk.És soha ne felejtsétek, hogy ahol ma tartotok az a „tegnap” gondolkodásának az eredménye. És ma teremtitek meg a holnapot. Ebből kifolyólag, nagyon fontosak a tervek. Fontosabbak, mint sokan gondolnák. Én személy szerint azt gondolom, hogy nagy tervek kellenek. Olyan nagyok, amik lázba hoznak. Amik elérik, hogy az ember tovább lépjen a saját korlátain. De persze, ha valakinek nincsenek világmegváltó tervei, azzal sincs baj. Csak érjétek el amit akartok. Érjétek el kisebb célkitűzéseket, aztán majd jönnek a grandiózus, világmegváltó tervek.

Ha akarod, eléred! Ha nem akarod, nem éred el! Ennyi! Nincs köztes megoldás! Olyan nincs, hogy akarom, de nem sikerül! Akkor nem akartad eléggé!Az idő nem számít! Tudd, hogy sikerül! A fejedben elképzeled, megteremted, mintha valóság lenne. Amikor becsukod a szemed, és elképzelsz, mondjuk egy új házat. Körbe mész benne, megszagolod a friss festést, megnézed a fürdőszobát, kinézel a tengerre a teraszról! Az agyad nem tudja, hogy ez valóság vagy képzelet. Minden úgy fog dog alakulni, hogy abba a valóságba találd magad, amit elképzeltél és egy szép napon tényleg a saját gyönyörű házad teraszán kinézz a tengerre.

De ehhez úgy kell elképzelned a házad, hogy az már megvan. Én ezt úgy szoktam nevezni, hogy belenézek a jövőbe. Eldöntött ténynek veszem, hogy ez lesz a jövőbe!De ehhez hinni kell! Nem csak úgy félvállról elképzelni és álmodozni, hogy „talán”, meg „lehet”! HANEM TUDNI!! Én két dolgot még hozzá szoktam tenni! Az egyik, hogy nem csak elképzelem, hanem fizikailag is teszek a célomért! Dolgozok rajta, keresem a lehetőséget, és mindent megteszek, hogy elérjem!A másik pedig, hogy tisztában vagyok vele, hogy mindent nem irányíthatunk. Vannak rajtunk kívülálló dolgok a világban, melyeket nem is lehet érteni.

Ilyenkor egyet tehetünk: Imádkozunk Istenhez! Kérjük az Ő segítségét! Ez a kulcs! Hinni, hogy elérem a célt, tenni érte és Imádkozni! És nagyon fontos, hogy soha ne hagyjátok senkinek, hogy megmondja, hogy ti mire vagytok képesek! Azt senki sem tudja rólatok! Még ti magatok sem! És itt és most elárulom, hogy sokkal, de sokkal többre, mint azt gondolnátok! 

Úgy, hogy itt az ideje, hogy 2012-ben a következő szintre lépjetek! 

Az alábbi videó segít benne :) ! Bár foci van benne, bármivel be lehet helyettesíteni!

Hamarosan jelentkezem! 

Sziasztok.

Sziasztok!

Az alábbi közvélemény kutatást egy Videó tékában dolgozó ember csinálta. Olvassátok és mosolyogjatok, vagy sírjatok! J

Gyerekközvélemény kutatás.

Ma elég szar napom volt, így elhatároztam, hogy feldobom valamivel,
mielőtt eret vágok.
Azt ötöltem ki, hogy közvélemény kutatást tartok, megkérdezem a
gyerekeket, hogy szerintük ki/mi az a "kurva", persze először a
szülőktől kérek engedélyt.
Szülők jó fejek voltak, sok esetben megengedték, mert őket is
érdekelte a válasz.

A következő eredmények születtek.

Zsófi, 6 éves.
A kurva? Az egy csúnya szó amit apu mond amikor nem megy a számítógépe.

Peti, 7 éves
A kurva az egy olyan néni aki olyan bácsikkal alszik, akik nem tudnak
egyedül elaludni mert félnek a sötétben.

Andris, 5 éves
A tesóm szokta mondani ezt a szót a Lilire, aki sírva fakad. Csúnya
szó, azért mondják, hogy sírjanak a lányok.

Eszti, 8 éve s
A kurva az az, aki nem tud rendesen parkolni, apu szerint.

Luca, 7 éves
Apa szokta mondani anyára, hogy hülye kurva, de csak akkor ha anya nem
hallja... (itt anyuka elég idegesen rángatta ki a gyereket a
tékából...)

Bécike 7 éves
A kurva az a fradi mert apa mindig azt mondja hogy kurva fradi kurva
fradi bár nem tudom hogy mi az a fradi de biztos az is nagyon csúnya
szó.

Csilla, 6 éves
Apa szokta mondani mikor nézem a barbis mesét, hogy már megint ez a
rózsaszín kurva vernyákol a tévében és én ilyenkor mindig sírok és
anyu megvigasztal és azt mondja, hogy a barbi nem is kurva viszont apu
egy köcsög. A köcsög az pedig az a váza amibe anyu virágot kap de nem
tudom miért mondja ezt apának hiszen apa nem is váza.

Botond, 7 éves
A kurva az az, aki nagyon ki van festve és nincs pénze ruhára, ezért
áll az út szélén és kére get az autósoktól pénzt ruhára.

Petra, 6 éves
A kurva az egy olyan néni, aki csak este dolgozik, mert akkor jönnek
haza fáradtan az apukák és ő beszélget velük. én is szeretnék majd
kurva lenni. (itt anyuka hanyatt esett...)

Dénes, 4 éves.
A kurva az a szomszéd kutyus, mert hajnalban ugat és apa mérges lesz
ilyenkor és azt mondja hogy megöli a kurva kutyát, szerintem a kurva
az egy fajta mint például a kuvasz, csak hangosabb.

Adri, 7 éves
A kurva az az, aki ilyen nagy terepjárókból száll ki és szőke haja van
és csizmája és nem tud rendesen tankolni és mobiltelefonál. (mondja
ezt úgy, hogy mellette áll az anyja, aki szőke, csizmában van,
mobiltelefonál és a téka előtt áll a Lexus terepjárójuk.)

Karcsi, 5 éves
A kurva az a Liptai Klaudia. Apa mondja mindig mikor meglátja a
tévében és anya mondja, hogy nem kurva hanem szín észnő de apa azt
hiszi, hogy kurva, tehát az is olyan, mint a színésznő, csak
sorozatokban játszik és a fiúk azt nem szeretik.

Brigi, 7 éves
A kurva az az aki pénzért szexel, ezt onnan tudom, hogy megkérdeztem
aput. De nem tudom mi az a szexelni, mert azt már nem magyarázta el.

Pistike, 6 éves:
A kurva az egy olyan néni, aki pénzért ad puszit. Anyu ingyen ad tehát
anyu nem kurva.

Viola, 5 éves:
A kurva az a nagynéném mert anyáék mindig azt mondják, hogy már megint
jön kölcsönkérni az a kurva és akkor megjön a nagynéném. (szülő
gyereket tékából kirángat, saller repül...)

Zolika, 6 éves
A kurva az olyan néni, aki letolja a bugyiját és megmutatja a
punciját, aztán elszalad.

Hamarosan jelentkezem!

Sziasztok!

Sziasztok.

Az évnek lassan vége van. Az idő megy tovább. Megy? Szinte rohan. Tegnap még kis gyermek voltam, ma meg apuka vagyok. És ez így megy. Sokat gondolkodom rajta, hogy elég értelmesen töltsem földi időmet! És vajon értelmesen töltöm? Mire az ember észbe kap, eltelik az élete. Nem akarom azt, hogy majd visszanézek és látom, hogy miket tettem, és azon kelljen aggódnom, hogy ezt vagy azt nem csináltam meg. Nincs annál nagyobb hiba, mint hogy az ember nem teljes életet él.

Mi a teljes élet? Szeretjük, amit csinálunk, vagy azt csináljuk, amit szeretünk?

Gyerekként elhatározunk valamit és felnőttként ugyanazt csináljuk vagy teljesen mást? Én például két dolgot szerettem nagyon kis gyermekként. Az egyik a küzdő sport volt (Karate) a másik pedig a filmek. Minden Pénteken volt filmvetítés a Szári Művelődési Házban. Én természetesen minden egyes alkalommal ott voltam. Teljesen mindegy volt, hogy jó a film vagy nem. Én ott akartam lenni és beülni a sötétbe és bámulni a vásznat. Ezzel ma is így vagyok. Imádom a filmeket. A filmkészítést, a film szereplést és mindent, ami a filmmel kapcsolatos.

Amikor elmegyek egy filmforgatásra olyan mintha, nem is dolgozni mennék. Pedig a filmforgatás igazán kemény meló. Higgyétek el.  Rengeteget kell várakozni melegben, hidegben és számtalanszor kell felvenni néha egy jelenetet. Nem könnyű. De a végeredmény fantasztikus. Ez a szenvedélyem. Mert ezt csak szenvedéllyel lehet csinálni.Nagyon sok filmben szerepeltem és még nagyon sokban szeretnék. Még messze vagyok a célomtól, és addig nem nyugszom, amíg el nem érem.

Már arra is gondoltam, hogy néhány év múlva ki megyek és körülnézek Hollywoodban. Ott mi a helyzet, mik a lehetőségek. Csak egy pár hétre, hogy lássam, ott hogyan mennek a dolgok.  Azt mondják a Kelet Európai karakterek nagyon népszerűek. Mondjuk, az angolommal, a magyar akcentussal valószínűleg karakter szerepeket játszhatnék, de ez persze nem lenne gond. Csak azért akarnám megpróbálni, hogy később ne mondhassam azt, hogy nem próbáltam meg. Az lenne az igazi. Itt Magyarországon élni és évente kimenni filmet készíteni. Mert Magyarországot imádom. Ezt a hazám és nagyon szeretem a magyar embereket, a Magyar ételeket, a magyar filmeket. J. Magyar filmeket is akarok készíteni és jó lenne külföldön is forgatni.

És még annyi mindent szeretnék megcsinálni. És ezekből most egy év eltelt.

Úgy, hogy nagyon gondoljátok meg, hogy mit terveztek a 2012-es évre. És ha megtervezitek, csináljátok meg! Mindenképpen! 

Ezennel Boldog Új Évet kívánok minden olvasómnak aki, a blogomat olvassa szorgalmasan.

Ígérem, hogy jövőre szorgalmasabban írom a bejegyzéseimet. 

Hamarosan jelentkezem.

Stiasztok.

Sziasztok.

Hogy miért ezt a címet adtam a bejegyzésnek? Mert December 24 este, olyan kihaltak az utcák és olyan néptelenek. Mindenki a szeretet ünnepét ünnepli és mindenki a szeretteivel van. És ez így jó!Általában és szerintem ezzel nem csak én vagyok így, a szülőkkel töltjük, az este első részét aztán haza megyünk és otthon a kisebb családi körben ünneplünk.Amikor a szülőktől megyünk haza, olyankor látom, hogy mennyire kihaltak az utcák. Amikor az otthon melegénél a családdal ülünk a karácsonyfa mellett és a szobát megtölti a fenyőfa illata, az a pillanat felemelő. Minden évben fantasztikus. Minden évben, ha jön az ősz, olyankor ezt várom. A nyár elmúltával ez az egyik vágyott pillanat! A Karácsony! Evés, ivás, ajándék. Aztán szilveszter és jön a következő év. Új lehetőségek, új kalandok! Mert minden vég valaminek a kezdete. Ha vége az évnek kezdődik egy új!Én mindig azt szoktam így év végén, hogy elgondolkodom azon, mit az amit elértem és mi az amit nem. Mert célok nélkül csak létezünk. És én mindig leírom a céljaimat, mert az a cél, amit nem írtok le, az nem létezik! Amit leírunk az már félig megvan!

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok nektek!! 

Hamarosan jelentkezem! 

Sziasztok!

Sziasztok.

A baba szépen cseperedik. December 21.-én lesz 4 hónapos. Igazi nagyfiú. Fantasztikus gyerek. Szinte folyamatosan nevetgél és gagyarászik. Ha beszélek, hozzá szinte azonnal válaszol, persze csak baba nyelven.Annyira lehet szeretni! Az ember nem tud betelni vele. Csak szeretni és szeretni lehet.Hogy őszinte legyek, engem is megváltoztatott az apa szerep. Olyan érzéseim vannak, amit nem gondoltam, hogy bennem vannak. Persze mindig érzékeny ember voltam, de ez most teljesen más.

Valami végérvényesen megváltozott bennem és ez valószínűleg mindig így van, ha az embernek gyermeke születik. Másképpen nézek a világra és az emberekre. Az ember megérti az élet értelmét. Nézem az embereket és arra gondolok, hogy ők is valakinek a gyerekei és őket is valaki annyira szereti, mint én a kisfiamat. Valahogy jobban tisztelem az embereket. Ne értsetek félre, soha nem voltam olyan ember, aki átgázol mindenkin és nem számítanak neki az emberek.De most megértőbb vagyok egy kicsit mindenkivel.

Amikor alszik a fiam és látom, hogy olyan védtelenül, ártatlanul fekszik, értehetetlen számomra, valaki, hogyan képes bántani a kis gyermekét. Ha ilyet hallok vagy olvasok a dühöm leírhatatlan. Volt már olyan, hogy el sem tudtam olvasni az ilyenről szóló cikket.Ez a fajta bűn annyira kihoz a sodromból, hogy szinte őrjöngeni tudnék.

Egy védtelen baba, aki csak szeretet tud adni és csak azt kaphat a világ legcsodálatosabb teremtménye. Nem tehet semmiről, legfőképpen arról nem, hogy megszületett. Boldog vagyok, hogy ilyen csodálatos dolog történt velem. Senki nem nézett még rám úgy, ahogyan a kisfiam néz rám, amikor hazamegyek. Nehéz is szavakba önteni az érzéseimet. De most este van és az előbb láttam, ahogyan alszik és úgy éreztem le kell írnom azt, amit érzek.

Egyre jobban beleszokom az apa szerepbe. Már sok féle képen tudom a kezembe fogni. Egyre nagyobb a baba és egyre bátrabban tartom a karomban. Alig várom, hogy még nagyobb legyen és edzhessen velem és, hogy elvihessem horgászni úgy, ahogy engem vitt az én édesapám. 

Hamarosan jelentkezem. 

Sziasztok.

Sziasztok.

A mai napom jól telt. Reggel felkeltem és babáztam egy kicsit. Fantasztikus a kisfiammal játszani. Folyamatosan gagyog, és nagyon látszik, hogy nagyon szeretne megszólalni és mondani valamit, de a szavakat nem tudja megformálni. Azért persze rendületlenül közli a maga módján, amit akar. Nagyon drága kisfiú.

Az igazság az, hogy mostanában nagyon kevés időm van írni, de elhatároztam, hogy ha keveset is de mindig írok. Rendszeressé teszem az írást. Persze tudom, hogy sokszor mondtam, de higgyétek el, hogy nem könnyű olyankor, amikor az embernek nem sok ideje van.

Bízom benne, hogy egy kicsit több időm lesz és folyamatosan tudok írni.

Hát most egyelőre ennyi, de hamarosan jelentkezem.

Sziasztok.

Sziasztok! 

Megint írok. Eltelt néhány nap, amióta utoljára jelentkeztem. Valahogy mindig elhatározom, hogy írok, de aztán vagy nincs időm, vagy nagyon fáradt vagyok. Most is éjjel van. Ilyenkor jutottam el oda, hogy írjak.Néha azon veszem észre magam, hogy nagyon nagy változások vannak az életemben. Ez persze mindenkinek van az életében. Sokszor jutunk el oda, hogy egy szakasz az életünkből lezárul, és egy másik elkezdődik.Azzal kezdődött, hogy megszületett a kisfiam. Ez már önmagában is elég nagy változás. Még most is egy kicsit hihetetlen, pedig már 3 hónapos kis drágaság.

Aztán megszűnt az a munka, amivel eddig foglalkoztam. A diszkóban továbbra is dolgozom, de más megélhetés után is néznem kell. Váltanom kell, és most ezen vagyok. Keresem a lehetőségeket, és ha nem találok, akkor majd csinálok. Nem aggódom, mert bízom magamban és a képességeimben. Valószínűleg a filmezésre is jobban rá fogok menni. Bár eddig is hajtottam, ezután még intenzívebben fogom a film szerepeket keresni. Nemrég szerepeltem egy zenekar videó kippjében és hétvégén fogok egy nagyobb filmben fő szerepet játszani. Aztán ott van a jóban, rosszban című tv 2 produkció, amibe megint hívtak. Valószínűleg jövő héten lesz a forgatás.

Szóval mindig akad egy film és bízom benne, hogy majd jön az igazi főszerep.De más dolgokkal is szeretnék foglalkozni. Annyi mindent lehet csinálni az életben és kell is. Mostanában nagyon rá álltam az angol tanulásra. A fő ok, hogy külföldi filmekben is akarok szerepelni és ez feltétele annak. Ott szóban sem állnak az emberrel, ha nem beszéli az angolt. Ha pedig Amerikai filmről van szó, akkor kötelező az Amerikai akcentus. Különben csak Kelet Európai bűnözőt lehet játszani! J

Persze nekem nem lenne rossz, ha azt játszhatnék egy Amerikai filmben. Említettem, hogy fogok szerepelni hamarosan egy diploma filmben. Annak a rendezője ismer egy Amerikai producert. Azt, aki a Sírhant műveket csinálta. Neki oda adja a bemutatkozó DVD-met, amin az eddigi filmjeimből állítottam össze egy trailert. Sose lehet tudni, nem igaz?Egyszer csak beérik a sok küzdelem. Nem lehet egyből felugrani a „hegyre”, oda fel kell mászni!

Nagyon szeretnék a Jiu-Jitsu EB-n is indulni és végre megnyerni. Persze nem olyan könnyű a család mellett edzeni, de azért ügyes szervezéssel megoldom. Minden más, mint azelőtt, de ez nem baj. Új helyzet van és ez új képességeket fejleszt ki. 

Hát most egyelőre ennyi. 

Hamarosan jelentkezem! 

Sziasztok.

Sziasztok!

Hamarosan halottak napja és ilyenkor azokról emlékezünk meg, akiket szerettünk, szeretünk és már nincsenek velünk. Mindenkinek vannak a családjában olyanok, akik eltávoztak és szeretnénk remélni, hogy egy jobb helyen vannak.Én több családtagomat és barátomat elvesztettem. Nem volt könnyű sem akkor, amikor elvesztettem őket és sem most, amikor rájuk emlékezem. Az édesapám 1992-ben 45 évesen halt meg. Gyógyíthatatlan beteg volt és szörnyű kínok között a karjaimban halt meg. Viszonylag jól tartottam magam, a temetésig és utána otthon pakolgattam a horgász cuccait, amit annyira szeretett és akkor elszakadt a cérna és zokogásban törtem ki. Megsirattam igazán. Eszembe jutott a sok jó, ami összekötött vele és, amit kaptam tőle. A rosszat mind elfelejtettem, mert az nem is volt sok és tudtam, hogy nagyon szeretett. Amikor együtt mentünk pecázni, amikor elvitt magával a foci meccsekre, gombát szedni, és minden, amit együtt csináltunk.

Sajnos nem láthatta a sport sikereimet, a filmes munkáimat és nem láthatja az unokáját. Bár titkon remélem, hogy odafentről boldogan figyel és vigyáz ránk. A Márknak a kisfiamnak mesélni fogok róla, és természetesen csak jót. Mert nagyon jó ember volt és az egyik legjobbat adta a világnak, amit adhatott és az én vagyok.Sokszor, de ilyenkor főleg elgondolkodom azon, hogy milyen ember lenne, ha élne? Milyen lenne a kapcsolatunk?Az esküvőmre az öcsémtől kaptam egy gyönyörű rajzot. A rajz egy fényképről lett másolva. A rajzon az édesapám tart engem a kezében mosolyogva, amikor én kis pólyás baba vagyok. Nagyon megható a rajz és elnézve apámat látszik, hogy nagyon büszke rám.

És én csak olyan dolgokat szeretnék tenni az életben, ami miatt most is büszke lenne rám az apám. Biztos nem mindig sikerül, de nagyon igyekszem.Ti is olyan dolgokat tegyetek, amire büszke lenne az, aki itt hagyott. Olyat, ami mosolyt csalna az arcára. Amitől boldog lenne, ha látná. Mert lehet, hogy látja.Mindig azt szoktam mondani, hogy mindenki töltse nagyon hasznosan élete minden másodpercét. Ne pazarolja el senki az életét. Tegyétek jobbá a világot. Becsüljétek meg az életet, amit kaptatok. Legyen értelme az itt létnek, ne csak kallódással és céltalansággal teljen. Legyetek boldogok. Utazzatok, csináljatok sok olyat, ami örömet okoz nektek és másoknak, próbáljatok ki új dolgokat, érezzetek át mindent és éljetek meg mindent. Ne állítsatok magatoknak korlátokat. Nincs olyan, hogy lehetetlen. Találjatok okot, amiért megszületettek. Találjatok célt, mert biztos, hogy van. Tegyetek meg mindent az életben a szebb, jobb jövőért.  Gondoljatok mindig arra, hogy amit mással teszel, azt magaddal teszed. Nem tudsz mást kivenni a pohárból csak azt, amit beletettél. Ezért csak jót tegyetek bele.

Emlékezzünk az eltávozottakra jó szívvel és gondoljunk rájuk a halottak napján. Gyújtsunk meg egy gyertyát és bízzunk abban, hogy egy jobb helyen vannak.

És ne felejtsük, hogy akit igazán szeretünk, az mindig velünk marad a szívünkben! 

Hamarosan jelentkezem. 

Sziasztok.

Sziasztok. 

Itt van az igazi ősz és ez nem annyira jó. De sok mindent nem lehet ellene tenni. Jön a hideg és a tél. Az ember ilyenkor úgy érzi, hogy valami elmúlik. És ez így is van. Én az őszben egyedül a hulló sárga faleveleket szeretem. És az is mindig feldob a tél közeledtével, hogy közeleg a karácsony. De a telet, azt nem annyira szeretem. Főleg a hideget nem. Nekem biztos délre kellett volna születnem, mert a napfényt és a meleget kedvelem. Állandóan. De hát ezen is túl kell esni. Aztán megint jön a nyár és a meleg. Ez az élet örök körforgása. Valami elmúlik és valami kezdődik. Valahol becsukódik egy ajtó és máshol kinyílik egy másik. Minden problémában benne van a megoldás és minden probléma egy lehetőség.

Tudjátok nekem is nagy változások vannak az életemben. Például elég nagy változás, hogy megszületett a fiam. Akiről most már mindig, minden körülmények között gondoskodnom kell. És ezt szívesen teszem, de az életem alapvetően megváltozott. Nem lett nyugodtabb! Én, amúgy is elég lelkiismeretes ember vagyok és néha aggódok a babáért. Persze szerintem ez egészséges aggódás. Egész életemben csak magamért kellett aggódnom és most itt van egy gyönyörű csöppség, akiért szintén aggódhatok! Csak kapkodom a fejemet. Pár napja vittük oltásra. Most kapta meg a kéthónapos kötelező oltást. Kettőt is kapott és az elsőnél nem sírt, de a másodiknál elkezdett sírni. Hát nekem is kicsordult a könnyem. Annyira megsajnáltam, hogy az hihetetlen. Pontosabban nekem nem hihetetlen, mert ismerem az érzéseimet a fiam iránt.

Most már nagyon sokszor rám nevet és gagyog. Mintha egész mondatokat akarna mondani. Persze még nem tud, de nagyon akar. Imádni való. Ő elég nagy motiváció az élet minden területén. Mindig szem előtt tartom, hogy olyan életet éljek, és úgy viselkedjek, hogy a Márk büszke legyen rám. Én vagyok a családfő és nekem kell gondoskodni mindenről. Ez pedig elég intenzív érzés. Úgy, hogy csinálom a dolgomat.Készülök a télre. Tüzelő anya beszerzés, téli cuccok beszerzése stb.

A filmkészítésre is nagyban készülök. Jövő áprilistól akarom leforgatni az egyik filmemet. Amolyan low budget költségvetéssel. Persze így is kellene rá 5 millió forint. Úgy, hogy most azon agyalok, hogyan szerezzem meg. Nagyon kemény film és nagyon tanulságos. Szerintem nagyon jó lesz. Több film tervem is van és ez az egyik. Ezt lehet kevesebb pénzből megcsinálni. Van olyan tervem is, amit súlyos százmilliókból lehetne megcsinálni, de ezt a mostani, olcsóbban is le lehet forgatni. Színészkollégák jönnének játszani benne fillérekért és kevés pénzért, szinte barátilag az operatőr, világosító, vágó stb. Ezen vagyok most rajta. Persze minden út nehéz, a filmes út pedig kifejezetten. Azért, mert sok pénz kell hozzá, és azt senki sem akar adni. De hát tudjuk, hogy ahol van akarat, ott van út is. Én pedig már rajta vagyok az úton.

Hát egyelőre ennyi. 

Hamarosan jelentkezem! 

Sziasztok!

Sziasztok!

Sok emberrel beszélgetek, és ilyenkor jövök rá, hogy milyen sokan olvassák a bejegyzéseimet. Úgy, hogy egyre nagyobb a felelősségem, hogy mit írok. De hát csak azokat a dolgokat írom meg, melyek történnek velem és melyek foglalkoztatnak. Én sem tudom, hogy mikor miről fogok írni. Azt sem tudom, hogy mi a szándékom azzal, hogy írok. Csak írok. Biztos így dolgozom fel a bennem lévő dolgokat. Szombaton például egy videó klipp forgatásán voltam. Egy nagyon jó barátom, úgy hívják, hogy Romanek Bence, hívott meg a videó klippük forgatására, mint szereplőt. Az együttesük a Romanek Airlines forgatott egy klippet.

Őszintén megmondom, nagyon jól éreztem magam a forgatáson. A történetről nem árulok el semmit, mert hamarosan úgy is láthatjátok. Jó a zene, jó a klipp sztorija és szerintem sikeres lesz. Én videó klipp forgatáson még nem voltam. Az eddig kimaradt, így jó volt ebbe is bele kóstolni. A hónap vége felé megyek Egerbe egy főiskolás évfolyamtársam filmjébe szerepelni. Az is nagyon jó film lesz.

Elég sok felkérésem van mostanában. Ez nagyon jó, mert minden egyes forgatás tapasztalat és tapasztalat. És ez nagyon jól jön a későbbi filmes pályafutásom miatt. Mindig új technikai és egyéb dolgokat tanulok meg a forgatások alkalmával. Látom, hogyan fejlődnek a kamerák és ezzel hogyan lehet olcsóbban leforgatni egy filmet. Megismerek vágókat, világosítókat, akikkel később lehet együtt dolgozni. Próbálok profitálni mindenből.

Előre nézek és tervezek. Mindig elképzelem, hogy megyek a saját filmem bemutatójára. Előtte egy kis csevegés a stáb tagokkal, vendégekkel, aztán filmnézés, majd egy közös evés-ivás a film után. Utána a Magyar mozikban hatalmas siker, aztán nemzetközi siker!!  Szóval az elképzelés meg van. Nagyon akarom, hogy úgy legyen a valóságban minden., mint ahogy az álmaimban. Persze az út nagyon nehéz. Mindig, mindenhol azzal szembesülök, hogy nehéz filmet csinálni.

És mindig a pénz hiánya a probléma. Persze engem nem érdekel a nehézség. Megszületni sokkal nehezebb volt. De biztos, hogy az egyik legnehezebb foglalkozást választottam. Persze a legnagyobb sikerek is ebben vannak. Mondjuk végig menni a vörös szőnyegen az nem semmi. Hát ezen vagyok. 1998-óta nyomulok a filmezés terén. Akkor szerepeltem először a Szomszédokban. Persze nagyon nehéz bekerülni a filmekbe.

Néha, amikor látok Magyar filmekben szereplőket nem jó érzés, hogy nem én játszom egy szerepet. Mert úgy érzem, sokkal jobban el tudnám játszani a karaktert. És még sem én játszom. Persze nem haragszom senkire és nem hibáztatok senkit, mert eljön majd az én időm!! Eljön az idő, amikor majd én válogathatok, hogy mibe játszom és mibe nem!! Eddig mindig eljött!! Abban jó vagyok, hogy keresem és meg is találom a lehetőségeket!!

A családdal egyébként minden rendben. A kisfiam gyönyörű!! Egyre nagyobb és egyre szebb!! Imádni való! Ha fél napig nem látom, már nagyon hiányzik! Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen érzések vannak bennem! Rajongok érte és vágyom a közelségére minden pillanatban! Fantasztikus!! Hát egyelőre ennyi az életem pillanataiból!

Hamarosan jelentkezem!

Sziasztok!

Sziasztok! 

Hát nem jött be, hogy mindennap írjak, pedig nagyon szeretnék. De hát, ha van, egy kis időm olyankor alszom, vagy intézem az egyéb dolgaimat. Nem mindig könnyű az embernek az idejét úgy beosztani, ahogy szeretné. De rajta vagyok.Most nagy munkában vagyok, mert biztos tudjátok, vagy ha nem akkor elmondom, hogy ilyenkor Szeptemberben és Októberben indulnak a pályázatok a filmek ügyében. Több pályázatra adok be anyagot. Forgatókönyv fejlesztésre és forgatás előkészítésére. Ezekre a pályázatokra nagyon sok papírt és mindenféle adatlapot kell beadni. A forgatókönyvön keresztül, a gyártási terv, költségvetés, rendezői koncepció és még sorolhatnám, ami nem biztos, hogy nektek sokat jelentene. Szóval van vele munka bőven, de másképpen nem lehet filmet csinálni. A filmezéshez pénz kell, azt pedig minden forrásból igyekszem megszerezni.

Ezekkel foglakozom, amikor van időm, mert persze ott van a kicsi Márk, ővele is sokat szeretnék foglalkozni, aztán edzeni is kell, mert hamarosan verseny és persze edzést is tartok. Nem unatkozom, és nem is unatkoztam soha.Amikor van egy tervem és még nem látom, hogy mikor fogom elérni célt, akkor sem keseredek el. Mindig arra gondolok, hogy az úton már rajta vagyok. Már elindultam és lehet, hogy nem is az elején vagyok. Lehet, hogy már közel vagyok, a célhoz csak még nem tudom. Ha dolgozunk a célért, akkor elkerülhetetlen a siker! Az mindig elkerülhetetlen!

Én, amikor arról beszélek, hogy filmet akarok csinálni és a filmekkel milyen terveim vannak, még soha nem hallottam, hogy filmes szakember azt mondta volna, hogy ezt könnyű megcsinálni, meglehet csinálni, stb.A nagyjáték filmem forgatókönyvét, kb. 10 évvel ezelőtt kezdtem írni. Már akkor foglalkoztam a történettel és az alapjait elkezdtem írni. Már 10 évvel ezelőtt is említettem filmes szakembereknek, hogy filmet akarok csinálni. Tudjátok, hogy miket mondtak?Azt, hogy ma Magyarországon nem lehet filmet csinálni, illetve nagyon nehéz stb. Ez 10 évvel ezelőtt volt.

Ha ma megkérdezek egy filmes szakembert, hogy mi a helyzet ma? Ugyanazt mondja, mint 10 évvel ezelőtt! Hogy nem lehet, nehéz stb. Közben eltelt 10 év és készülnek Magyar filmek. Hogy milyenek azt hagyjuk. De készülnek. Ezért nem számít, hogy mit mond más!Tudjátok, mit mondok? Ha könnyű lenne nem is akarnám! Csak teszem a dolgomat és kész. Megcsináltam cégemet és pályázok és keresem, a szponzorokat stb. Időm van!

Azt is megfigyeltem, hogy néha hagyni kell megérni a dolgokat. Van, amikor nincs semmi más dolgunk, csak kivárni, hogy az idő elvégezze a dolgát! Persze ha teszünk is valami az az igazi! Úgy, hogy tegyétek a dolgotokat! Legyetek süketek, amikor valaki azt mondja, hogy ezt, meg ezt nem lehet megcsinálni! Mindig ugyanannyi oka van annak, hogy valamit meg lehet csinálni, mint annak, hogy nem lehet! Mindenre lehet okot találni a sikerre is meg a kudarcra is! 

Mellékelek egy kis filmet! Bár a foci az alap témája, szerintem elgondolkodtató! 

Hamarosan jelentkezem! 

Sziasztok! 

 Sziasztok.

Egy kicsit régebben jelentkeztem, de megérthetitek, hogy az életem megváltozott! Nem minden olyan egyszerű, mint amikor csak magamra kellett gondolnom! Most már ott van valaki, aki minden pillanatban számít a segítségemre! És ez azért nem semmi! Sok mindenre kell gondolnom és sok mindennel kell törődnöm! Ez persze természetes!Edzeni sincsen olyan sok időm, de azért igyekszem tartani a tempót. Be kell osztanom igazán az időmet! Azért heti 5 napon mindig edzek, de igazi szervezési csúcsot igényel az, hogy minden klappoljon! És persze azt is meg kell oldanom, hogy kellő mennyiségű pihenő időt tudjak biztosítani magamnak!

Igyekszem akkor pihenni, amikor a baba alszik! De ez nem olyan sokszor van! Mindenhol írják, hogy a babák két óránként esznek, és közben alszanak! Hát ezt én hírből sem ismerem! Az én kisfiam, napközben alig alszik! Azt is csak kézben hajlandó, különben ordítás a szülők jussa! Az éjszaka elő felében alszik, aztán hajnalban miután z anyja megetette, mintha elkezdene fájni a hasa! Jön a nyögéssírás stb. Ilyenkor megint kézbe és ez így megy nap, nap után! De hát ez van! Ezt vállaltuk és majd csak nagyobb lesz a Márk! Egyébként nagyon drága és cuki baba! Nagyon értelmes! Most hétvégén volt 5 hetes és már kezd gagyogni és figyel mindenre! A hangomra, figyeli a szüleit, figyeli a fényeket stb. Imádni való és nagyon szép és okos baba!

De a kezdeti baba dolgok után munkára is figyelnem kell! Itt van például a filmem elkészítése! Szeptember 11-én elindult a filmtámogatási pályáztatás! Erre akarom beadni a kész forgatókönyvemet! Veszteni valóm nincs! Egyetlen nehézség az, hogy olyanoknak adnak támogatást, akiknek már van referenciájuk! Olyan Producereknek, akik már készítettek filmet! Én ugye rengeteg filmben szerepeltem, de még nem producerkedtem! A filmekre a producer szerzi a pénzt! Úgy, hogy meg kell szereznem egy olyan producer támogatását, aki a filmem mögé áll! Ez nem könnyű, mert a producerek mindegyike a saját filmjét, akarja megcsinálni! Úgy, hogy ezt az apró gondot meg kell oldanom!

Nagyon sok tervem van, amit meg akarok valósítani! Ha a baba nagyobb lesz, akkor egyre könnyebb lesz a dolog! Két filmben is fogok mostanában szerepelni! Nem nagy költségvetésű filmek, de szerintem mindegyiknek jó a sztorija! Ha készen lesznek természetesen, hozzáférhetővé teszem minden blog olvasónak!A saját filmem miatt csináltam egy filmes céget a Genius Film Kft-t. És a jövőben a mozi filmemtől függetlenül szeretnék csinálni egy web sorozatot is! Ez kizárólag a facebookon és a Youtubon lesz látható! Az ötlet már meg van, és idén le fogom forgatni! A web sorozatok részenként 8-10 percesek! A stori nagyon jó! Biztos tetszeni fog nektek! Amolyan igazi odaverős film lesz! Persze szeretnék komoly mondanivalót mögé tenni!

Tudom, hogy mindig csak mesélek a filmjeimről és a filmes terveimről, de egyszer fogjátok látni őket! Higgyétek el!Lassan befejezem és igyekszem sűrűbben írni a blogot! Mondjuk mindennap? Hát meglátjuk!

Alul felraktam egy reklámot, ami mostanság az egyik kedvenc reklámom! Egy Tigris nevű energia italt reklámoznak vele! 

Remélem tetszeni fog! 

Hamarosan jelentkezem! 

Sziasztok!